tag:blogger.com,1999:blog-82917606852458236002024-03-13T20:46:01.079+05:30அழியாச் சுடர்கள்நவீன இலக்கிய கர்த்தாக்களின் படைப்புப் பெட்டகம்Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.comBlogger716125tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-20327454611985705222023-02-02T00:00:00.008+05:302023-02-04T11:35:55.638+05:30 தபால்கார அப்துல்காதர் - எம். எஸ். கல்யாணசுந்தரம்<p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; text-align: justify; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; text-align: justify; white-space: pre-wrap;">சென்ற வருஷம் பெர்னாட் ஷா எங்கள் ஊருக்கு வந்தபோது, “இவ்வூரில் பார்க்கத் தகுதியானவை என்னென்ன?” என்று விசாரித்தார்.</span></div><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நவாப் கோட்டை, மஹால், பேசும் கிணறு, எட்டு இடி நாதர் கோவில், பாண்டவர் சுனை என்னும் கொதி நீர் ஊற்று, தபால்கார அப்துல் காதர்” என்றேன்.<span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; text-align: justify; white-space: pre-wrap;"></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போஸ்ட்மன் அப்துல் காதர் என்ற சொற்கள் கேட்டதும் அவரது முகம் மலர்ந்து கண்களிலிருந்து அவருடைய உலகப் பிரசித்தியான ஹாஸ்ய ஒளி வீசிற்று.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கடைசியாகச் சொன்னீரே, அதென்ன வேடிக்கை?” என்று வினவினார் அவர்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பார்த்தால்தான் தெரியும்” என்றேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சரி, உடனே காட்டும் - நான் எந்த ஊருக்குப் போனாலும் ஒரே ஒரு முக்கியமான வஸ்துவைத்தான்</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfMbVanglF5qnhCrt-odkifz1JALP2YHrdbVKMT4AmqjGtemGdr3NjRKhkxeRkMgqDGav1YbnOo0MIcHkpd_bG2rUZb3TKeR_6UvENNZc-Q2wtoA7pSR1vUf54kRM1WGEwJjkTi8ccU0WHm-vTJcY03J7AA3kje2zsc6X8UhyPQWBf4wOv10DhQTiGMA" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="" data-original-height="1408" data-original-width="1064" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfMbVanglF5qnhCrt-odkifz1JALP2YHrdbVKMT4AmqjGtemGdr3NjRKhkxeRkMgqDGav1YbnOo0MIcHkpd_bG2rUZb3TKeR_6UvENNZc-Q2wtoA7pSR1vUf54kRM1WGEwJjkTi8ccU0WHm-vTJcY03J7AA3kje2zsc6X8UhyPQWBf4wOv10DhQTiGMA" width="181" /></a></span></div><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /><br /> பார்ப்பது வழக்கம். ஆக்ராவில் தாஜ்மஹால், கல்கத்தாவில் ஸிப்-புரியிலிருக்கும் ஆலமரம்; டில்லியில் துருப்பிடியாத எஃகால் செய்த பிருத்விராஜ் கீர்த்திஸ்தம்பம்; சென்னையில் கடற்கரை; அகமதாபாத்தில் சபர்மதி ஆசிரமம்; பம்பாயில் மலபார் குன்று; மதுரையில் திருமலை நாயக்கர் மஹாலிலுள்ள 'டோம்'; இவ்வூரில் தபால்கார அப்துல்காதர், போறும்” என்றார் ஷா.</span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியே ஆகட்டும்” என்றேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் அவனுடைய வீட்டில் போய் விசாரித்ததில் அப்துல் காதர் அன்றுதான் மெடிகல் சர்டிபிகேட் கொடுத்துவிட்டு இரண்டு மாத ரஜாவில் தன் கிராமத்திற்குப் போய்விட்டான் என்று தெரிந்தது. அது எனக்கு மிக வருத்தத்தைக் கொடுத்தது. ஷாவின் வருத்தத்திற்கோ அளவேயில்லை. அவர் மறு ரயிலிலேயே வேறு ஊருக்குப் புறப்பட்டுவிட்டார்.</span></p><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இந்த அப்துல் காதரைப்பற்றி எழுதுவதில் ஒரு விசேஷ சிரமம் இருக்கிறது; நேரில் பழகித்தான் அறியவேண்டுமே தவிர, சொல்லக் கேட்டோ அல்லது புஸ்தகத்தில் படித்தோ அறிய முடியாது. வர்ணனையிலிருந்து மட்டுமே ரோஜாவின் அழகையும் வாசனையையும் நாம் அறிய முடியுமோ? பால் என்னும் பொருள் கொக்கைப்போல நீண்டு கோணலானது என்று பிறவிக்குருடனான கிழவன் அனுமானித்தது போலாகும்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல் காதர் வெகுநாளாக இவ்வூரில் தபால்காரனாக இருந்துவருகிறான். அவனை எத்தனையோ அதிகாரிகள் இடம் மாற்ற முயன்றும் முடியவில்லை. அவன் பெயரைச் சொன்ன மாத்திரத்தில் அனேகருக்குத் தபால்பைதான் கண்முன் வரும். தபால்காரன் என்றால் அப்துல் காதரின் நீண்ட மாம்பிஞ்சுகள் போன்ற மீசையும், படிப்படியான நீர்வீழ்ச்சி போன்ற தாடியும், சிரித்த பற்களும், அன்பு ததும்பும் கண்களும், நீல நிறச் சட்டையும், காக்கி தலைப்பாகையும் மனத்தின் முன் நிற்கும். மற்ற தபால்காரர்களெல்லாம் 'பொய்க்கு தபால்காரர்' போலத் தோன்றுவார்கள். சொல்லப்போனால், தபால்காரன் என்பதைத்தவிர வேறு ஹோதாவிலோ அல்லது 'பூர்வாச்ரம' நிலைகளிலோ அவனைக் கற்பனை செய்து பார்ப்பதுகூடக் கஷ்டமாக இருக்கிறது. அவன் தபால்கார அப்துல் காதராகவே பிறந்து, எப்போதும் 35 வயதானவனாகவே இருப்பான் போலும்!<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAkPLm7i_DWu9FMjTxK7ncDiKkdDARXc0spdAs4h860e0ID7OdtM8hyK0RIrAn4KYZE4PVOFBQSRjpQVOBBpzyfb-10xPMmhRhmzuKvkyiOnTHO6mxyUtpcFF43ztFbBqTZYWuhmVSiR9WW1KNIbr7pqvVCcQcfBsMRWD9aQXH3ck4YNMldjl0YK7t8A/s647/%E0%AE%A4%E0%AE%AA%E0%AE%BE%E0%AE%B2%E0%AF%8D%E0%AE%95%E0%AE%BE%E0%AE%B0%20%E0%AE%85%E0%AE%AA%E0%AF%8D%E0%AE%A4%E0%AF%81%E0%AE%B2%E0%AF%8D%E0%AE%95%E0%AE%BE%E0%AE%A4%E0%AE%B0%E0%AF%8D.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="647" data-original-width="508" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAkPLm7i_DWu9FMjTxK7ncDiKkdDARXc0spdAs4h860e0ID7OdtM8hyK0RIrAn4KYZE4PVOFBQSRjpQVOBBpzyfb-10xPMmhRhmzuKvkyiOnTHO6mxyUtpcFF43ztFbBqTZYWuhmVSiR9WW1KNIbr7pqvVCcQcfBsMRWD9aQXH3ck4YNMldjl0YK7t8A/s320/%E0%AE%A4%E0%AE%AA%E0%AE%BE%E0%AE%B2%E0%AF%8D%E0%AE%95%E0%AE%BE%E0%AE%B0%20%E0%AE%85%E0%AE%AA%E0%AF%8D%E0%AE%A4%E0%AF%81%E0%AE%B2%E0%AF%8D%E0%AE%95%E0%AE%BE%E0%AE%A4%E0%AE%B0%E0%AF%8D.jpg" width="251" /></a></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாலை ஆறு அல்லது ஆறரை மணிக்கு அவன் தபால் எடுத்து வருவான். அவன் தெருக்கோடி திரும்பியதுமே மற்றொரு சூரியன் உதித்துவிட்டது போல ஜனங்களுக்குத் தோன்றும். அவர்களுள் சிலபேரைச் சந்தித்து அவர்களுடன் அப்துல் பேசுவதைக் கேட்போம்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன அப்துல்காதர்?” என்பார் தாலுகா ஆபீஸ் சுப்பய்யர், பல்லிளித்தவாறு.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தபாலாபீசிலிருந்து புறப்படும் போதே யாராருக்குக் கடிதம் இருக்கிறது என்று அவன் மனப்பாடம் செய்திருப்பான். சுப்பய்யருக்கு ஒன்றுமில்லை என்பதை அவன் நன்கறிவான். இருந்தாலும் தேடிப் பார்க்கும் பாவனை செய்துவிட்டு, “இன்னிக்கு ஒன்றுமில்லை போலிருக்கே!... நாளைக்கு அதிருஷ்டம் எப்படியிருக்கிறது, பார்ப்போமா?” என்பான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ராமா ஜோசியர்:- என்ன சாய்பு! தபால் ஏதாவது...?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- (புரட்டிப் பார்த்துக்கொண்டே) நீங்கதான் ஜோசியம் பாத்துச் சொல்லுங்களேன்!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ராமா:- நான் பணமில்லாமே யாருக்குமே ஜோசியம் பார்க்கிறதில்லையே!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இது தினசரிப் பாடம்; ஆனால் நாளது வரை இப்படிப் பேசிக்கொள்வதில் இருவருக்கும் சலிப்பு ஏற்பட்டதாகத் தெரியவில்லை. மேலும் பேசிக்கொண்டே போவார்கள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- ஒண்ணையுங்காணமே.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ராமா:- நல்ல வேளை புறப்பட்றபோது அபசகுனமாச்சு. என்னடா இழவு, தபால்லே கெட்ட செய்தி ஏதாவது வந்திடுமோன்னு பயந்தேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- அப்பொ, நல்ல வேளையாப் போச்சுன்னு சொல்லுங்க!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உபாத்தியாயர்:- என்ன அப்துல் என்னாலே உனக்கு சிரமம் இருக்காதே!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkey4XzNVWt-2oGwB_yLrOO8CFFN2aRn5Rdr1kVFoR5H9a3q4KDptJxpmoMnk454hjQWZGSOOaMVhQEnC-56y2BcN-fO2Dhr2zrmnnUwqcOxS8eBUxRw-OEB-fspjH-ef9pHX4vOD0u86Oa2zKtb0OvwuaxrDb1Up6LpcPL73d1v8MIxK3lan_mr5lmQ/s2837/%E0%AE%8E%E0%AE%B4%E0%AF%81%E0%AE%A4%E0%AF%8D%E0%AE%A4%E0%AF%81%2023%20%E0%AE%AE%E0%AF%81%E0%AE%95%E0%AE%AA%E0%AF%8D%E0%AE%AA%E0%AF%81.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2837" data-original-width="2215" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkey4XzNVWt-2oGwB_yLrOO8CFFN2aRn5Rdr1kVFoR5H9a3q4KDptJxpmoMnk454hjQWZGSOOaMVhQEnC-56y2BcN-fO2Dhr2zrmnnUwqcOxS8eBUxRw-OEB-fspjH-ef9pHX4vOD0u86Oa2zKtb0OvwuaxrDb1Up6LpcPL73d1v8MIxK3lan_mr5lmQ/s320/%E0%AE%8E%E0%AE%B4%E0%AF%81%E0%AE%A4%E0%AF%8D%E0%AE%A4%E0%AF%81%2023%20%E0%AE%AE%E0%AF%81%E0%AE%95%E0%AE%AA%E0%AF%8D%E0%AE%AA%E0%AF%81.jpg" width="250" /></a></div></div><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- அதென்ன அப்படிச் சொல்றீங்க? மூணு லெட்டர் இருக்குதே... இது யாரு எழுத்துங்க? உங்க துரைசாமி பிள்ளை எழுத்துன்னு நினைச்சேன்; ஆனால் S அவர் இப்படி எழுதமாட்டாருங்க.</span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உபா:- ஆமாம். புது எழுத்தாகத்தான் இருக்கு. உடைச்சுப் பார்த்தால்தான் தெரியும்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கோபால்ராவ்:- என்ன அப்துல், தயவில்லையே!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- என்ன ஒரே வார்த்தையிலே அப்படிச் சொல்லிட்டீங்க!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கோபால்:- ஒரு லெட்டரா, கிட்டரா ஒண்ணையுங் காணமே.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- பாத்தீங்களா, பாத்தீங்களா, என்னமோ சொல்லப் போறீங்கன்னு நினைச்சா!... என்னவிருந்தாலும் பாருங்க, தபால்காரப்பயன்னா வேறொண்ணு கேக்கத் தோண்றதில்லை. அவனும் மனுஷந்தானே, அவன் பிள்ளைகுட்டியைப் பத்தி விசாரிப்போம்...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கோபால்:- அடடே, அதெப்போ? ரொம்ப நாளா ஒண்ணும் பிறக்காதிருந்ததே. ஆணா, பெண்ணா?...</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- இப்பொ ஒண்ணும் இல்லீங்க. உங்க ஆசிர்வாதத்திலே பிறக்காமலா போகுது! ஒரு வார்த்தைக்கி சொன்னேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">டாக்டர் மேனன்:- ஹல்லோ போஸ்ட்மன், நமக்கு ரெஜிஸ்டர் லெட்டர் ஒன்று வரணும்; இன்னும் வரவில்லையே.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- இப்ப வேண்டாமுங்க. ஒரு பத்து நாள் போகட்டுங்க.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மேனன்:- (கோபத்தோடு) என்ன அப்படிச் சொல்கிறாய்?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- (அலட்சியமாக) இப்ப வர்ற ரெஜிஸ்டர் லெட்டரெல்லாம் இன்கம்டாக்ஸ் டிமாண்டு நோட்டீஸ் தானுங்க.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மேனன்:- (சிரித்துக்கொண்டு) டாம் ஸ்மார்ட் ஃபெலோ, ஐஸே (ரொம்ப கெட்டிக்காரப் பயல்).</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விசுவநாத குருக்கள்:- ஏண்டாப்பா சாயபு, வடக்கத்தித் தபால் வந்துடுத்தோ?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- வடக்கத்தி, தெற்கத்தி, பேனாக்கத்தி, தொண்டை கிழியக் கத்தி – எல்லாத் தபாலும் வந்துடுத்து, உங்களுக்கொண்ணும் இல்லை.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விசுவ:- ஏண்டாப்பா, வைக்கத்திலேருந்து எழுத்து இவ்விடத்துக்கு வர எத்தனை திவசம் பிடிக்கும்?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- (தாழ்த்திய குரலில்) என்ன சாமி, விளக்கு வக்கிற நேரத்திலே, ‘எழுத்து’ ‘திவசம்’ எங்கிறீங்க?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விசுவ:- என் காது சூக்ஷ்மக் குறைவு. கொஞ்சம் உரக்கச் சொல்லு.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- நீங்க ரிப்ளை கார்டு போடுங்கொ, அவங்க சுறுசுறுப்பா இருந்தா மூணே நாளிலே டான்னு பதில் வந்துடும்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஷாப்கடை பாச்சாமியா:- க்யா, அப்துல்? கத் ஹோனா?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- நை, மகராஜ். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாச்சா:- க்யா, ரோஜ் ரோஜ் நை போல்தா?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்துல்:- க்யா கர்த்தா மகராஜ். அவங்க நை டால்தா, நம்ப எங்கேருந்து தேதா, சொல்லுங்க.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒருநாள் நாங்கள் சிலபேர் திண்ணையில் உட்கார்ந்து பேசிக்கொண்டிருந்தோம். நான் ஒருபுறத்தில் தலைகுனிந்தவாறு ஏதோ எழுதிக்கொண்டிருந்தேன். அப்துல் காதர் ஆடி அசைந்துகொண்டு வந்து, புன்சிரிப்புடன் இரண்டாவது படியில் உட்கார்ந்து வெற்றிலைப் பாக்குப் பெட்டி பக்கமாகக் கையை நீட்டினான். மேலே வந்து உட்காரும்படி நாங்கள் சொன்னோம். “அதுக்கில்லே சார்; இங்கே குந்தியிருந்தா யாராவது வந்ததும் எட்டிக் கடிதத்தைக் கொடுத்திடுவேன். பேச்சும் நடக்கும்; வேலையும் நிக்காது” என்றான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவன் சாதாரணமாக எங்களைப் போன்ற கூட்டங்களோடு பேசிக்கொண்டே தன் பாதி பாரத்தைக் குறைத்துக்கொள்வான். அன்றைய தினமும் அவன் அதையும் இதையும் பற்றிச் சிறிது நேரம் பேசிவிட்டு ரத்தின முதலியாரைப் பார்த்து, “என்னாங்க சார், கலியாணம் இன்னம் ரெண்டு நாள்தானிருக்கு; உங்க ரங்கவேலு முதலியார் வரவில்லையே” என்று விசாரித்தான். ரங்கவேலு முதலியார் ஒருமணிநேரத்திற்கு முன்புதான் வந்திருந்தார். இந்த சம்பாஷணை நடக்கும்போது அவர் தூண் மறைவில் உட்கார்ந்துகொண்டிருந்தார். நாங்கள் வாய் திறக்குமுன் அவர் ஜாடை செய்து தான் வந்திருப்பதை வெளியிட வேண்டாமென்று கேட்டுக்கொண்டார். அதற்குள் அப்துல், “அவர் இருந்தா நல்லா இருக்கும். எப்பவும் சிரிச்ச முகம்; தமாஷாப் பேசுவார். என்ன ஒத்தாசை கேட்டாலும் செய்வார்” என்று அவரைச் சிலாகித்துப் பேசினான். அதற்குள் எங்கள் நடத்தையிலிருந்து அவனுக்குச் சற்று சந்தேகம் தோன்றவே அவன் தூண் பக்கமாக எட்டிப் பார்த்தான். நாங்கள் கொல்-லென்று சிரித்தோம். “பாத்தீங்களா, இங்கே உக்காந்துகிட்டே, கோட்டானைப் போல! என்ன சார், இந்தப் பய நம்மை ஏதாவது திட்டிப் பேசறானான்னு சோதிச்சீங்களா? நான் ஏன் சார் திட்டறேன், அதுவும் உங்களை... (பிறகு என் பக்கம் திரும்பி) அவரைப் பாருங்க, தலைகுனிஞ்சிக்கிட்டே மனசுக்குள்ளே சிரிச்சிக்கிட்டு இருக்காரு. இந்தத் தபால்காரப் பயலுக்கு இந்த வம்பெல்லாம் எதுக்குன்னு இதையெல்லாம் சேத்து வச்சிக் கதை எழுதினாலும் எழுதிடுவாரு!... சரி, போய்ட்டு வறேன், சார்!” என்று சொல்லிக்கொண்டு எழுந்தான். எனக்குச் சற்று ஆச்சரியமாகவே இருந்தது. அந்தச் சமயத்தில் அவன் ஊகித்தவாறே நானும் நினைத்துக்கொண்டிருந்தேன். அனுபவ ஞானத்தால் அவன் அதைக் கண்டுபிடித்துவிட்டான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘இதெல்லாம் சரிதான். ஆனால் கதை யெங்கே?’ என்று நீங்கள் கேட்கிறீர்கள். வாஸ்தவந்தான், இன்னும் ஆலாபனத்திலேயே சஞ்சரித்துக்கொண்டிருக்கிறேன். ஆனால் உமக்குத் தெரியாதா? சிறுகதைக் கலையில் இதுதான் நவநாகரிக முறை. இனி கதை கேளுங்கள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு சமயம் அப்துல் காதர் ஒரு மாதம் லீவ் வாங்கிக்கொண்டான். அவனுக்குப் பதிலாக வேலுசாமிப் பிள்ளை என்றொருவனை நியமித்தார்கள். அவன் வேலை ஒப்புக்கொண்ட முதல் நாள் 5-15க்குக் கடிதங்களைக் கொண்டுவந்தான். “இதென்ன இவ்வளவு சீக்கிரம்?” என்றேன். தாமதமாய் வந்ததை நான் கிண்டலாகக் குறிப்பிடுகிறேன் என்று நினைத்த அவன், “இல்லை சார், ‘பீட்’ எனக்குப் புதிது; இரண்டு நாளில் சரியாய் போய்விடும்” என்று சமாதானம் கூறினான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஐந்து மணிக்குக் கொடுக்கக்கூடிய கடிதத்தை ஆறரை மணிக்குக் கொடுத்துவந்ததற்காக அப்துல் காதர் மேல் எனக்கு உண்மையாகவே கோபம் பொங்கிற்று. இத்தனை வருஷங்களாக இதைக் கவனியாமல் விட்டதற்காக என் பேரிலும் எனக்குக் கோபம் உண்டாகிக் கடைசியில் அதுவும் அவன் பேரில் திரும்பிற்று. இரண்டோரிடங்களில் விசாரித்ததில் அவன் செய்துவந்தது வீண் தாமதம் என்றும், ஜனங்கள் அசிரத்தையாலும் அவன் மேலிருந்த அபிமானத்தினாலும் சும்மாயிருந்துவந்தார்களென்றும் தெரியவந்தது. எனக்கு எப்போதுமே சமூகக் கடமை என்ற உணர்ச்சி அதிகம். என் தெருவில் ஒரு எலி செத்துக் கிடந்தால் நான் முனிசிபல் ஆபீசுக்கு எழுதும் தோரணையில் சுகாதார அதிகாரியும் நகரத் தலைவரும் பயந்து வெட்கி தாமே நேரில் வந்து ஆவன செய்வித்து மற்ற தெருக்களையும் பார்வையிட்டு வருவார்கள். அப்பேர்பட்டவனா அப்துல் காதரைத் திருத்தாமல் விடுவேன்? என் எச்சரிக்கையால் அவன் திருந்தாவிட்டால் பின்னர் அதிகாரிகளுக்கு எழுதத் தீர்மானித்தேன். சூடு தணியுமுன்னே ஒரு புகார் மனுவும் எழுதி வைத்துவிட்டேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">லீவ் முடிவடைந்ததும் அவன் வேலைக்குத் திரும்பினான். வாசற்படியில் வந்து நின்றேன். மணி ஐந்தடித்தது. தபால்காரனைக் காணோம். 5-30, 6, 6-10. அப்போதுதான் அவன் பத்து வீடுகளுக்கப்பால் தென்பட்டான். அவன் தாடியைக் கண்டதுமே என் மனம் இளக ஆரம்பித்தது. ஆனால் இங்கிலீஷில் இரண்டு கோப வார்த்தைகளை ஸ்மரித்துக்கொண்டு மனதைக் கல்லாக்கிக்கொண்டேன். நின்று நின்று அவன் என்னண்டை வரும்போது மணி 6-30. கட்டில் தேடிப் பார்ப்பதாக பாவனை செய்துவிட்டு உடன்பிறந்த புன்சிரிப்புடன், “இல்லை போலிருக்கே” என்றான் அவன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஏன் இவ்வளவு தாமதம்?” என்றேன் சுளித்த புருவத்தோடு.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எப்போதும் போலத்தானே வந்திருக்கிறேன்” என்றான் அவன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மத்தியில் சற்று இளகிய என் நெஞ்சு இந்த விடையைக் கேட்டு மறுபடியும் உறைய ஆரம்பித்தது. “உமக்கு இது வழக்கமான நேரந்தான். ஆனால் மற்றவர்கள் இதற்குள் தம் வேலையை முடித்துக்கொண்டு வீடு போய்ச் சேர்ந்திருப்பார்கள்... ஒரு மாதமாக எனக்கு ஐந்து மணிக்கெல்லாம் கடிதம் கிடைத்துவந்தது” என்றேன் நான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆம். அவர்கள் அப்படித்தான், ‘விரு, விரு’ என்று கொடுத்துவிட்டுப் போய்விடுகிறார்கள். லாயத்திற்குத் திரும்பும் ஜட்காக் குதிரை போல” என்று அவன் அலட்சியமாக அவர்கள் மேல் குற்றம் சாட்டுபவன் போல் சொன்னான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீரும் ஏன் அவ்வாறு செய்யக்கூடாது?” என்று நான் தோரணையுடன் கேட்டேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“செய்யலாம்; ஆனால் எனக்கு அதெல்லாம் ஒத்துவராது. எப்படிங்க...” என்று சிரத்தையற்ற புன்சிரிப்புடன் அவன் இழுத்தான்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எனக்குக் கோபம் ஒருபுறம், அன்பு ஒருபுறம். இருந்தாலும், “எப்படி என்றால்? கஷ்டப்பட்டுச் செய்யவேண்டியதுதான். இல்லாவிடில் இவ்விஷயத்தைப் பற்றி ரிபோர்ட்டு செய்யவேண்டிவரும்” என்று பாடம் ஒப்புவிப்பவன் போல நான் சொன்னேன். சொல்லும்போதே என் மனம் கனத்தது. இரண்டு வினாடி கழித்து மனதைத் திடப்படுத்திக்கொண்டு, “நாலுபேர் எழுதிப்போட்டால் வேறு ஊருக்கு மாற்றிவிடுவார்கள்” என்று பயமுறுத்தியும் வியாக்கியானம் செய்தேன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கவன் தலையைச் சொறிந்தவாறே, “அதுவும் ஒரு நன்மைதான். பிறந்து வளர்ந்து பழகிப்போன ஊர். ஜனங்கள் என்னை அதென்ன அப்துல்? இதென்ன அப்துல்?” என்று கேட்டுக்கொண்டுதானிருப்பார்கள். அவர்கள் வார்த்தையைத் தட்டிக்கொண்டு போகமுடியுமா? (இந்தாங்கோ பாட்டியம்மா சீயாழியிலேருந்து உங்க மூத்த பிள்ளை எழுதியிருக்காரு), வேடிக்கையாத்தான் இருக்கு. மத்த மூணு பேரை யாரும் நிறுத்தி வச்சுப் பேசறதில்லை. (செட்டியாரே, லெட்டர். இந்த எழுத்தை எப்படித்தான் வாசிக்கப் போறீங்களோ.) இப்படி ஜனங்கள் இழுத்து வைத்துப் பேசினால் நான்தான் என்ன செய்வது?... நீங்கள் இவ்வளவு நேரம் இத்தனை தகவல்கள் விசாரித்தீர்கள். நின்று பதில் சொல்லிவிட்டுப் போவதுதானே மரியாதை. கடுதாசிக்கு என்ன அவசரம்? ஜஸ்க்ரீமா, மல்லிகைப்பூவா, இளகிப்போகும் வாடிப்போகும்னு பயப்பட?... முந்தாநாள் உங்க அண்ணாச்சியை மதுரையிலே பார்த்தேன். ரொம்ப நேரம் எல்லாம் விசாரிச்சாரு. ரெண்டு மூணு மாசமா உங்ககிட்டேருந்து லெட்டரே வரல்லையாம். முன்னைக்கிப்பொ ஒரு சுத்து பருத்திருக்காரு. காதுகிட்ட நரையும் தட்டியிருக்குது... நான் போய் வரட்டுமா?...” என்று சொல்லிக்கொண்டே கவலையும் கல்மிஷமும் இல்லாத தன் புன்சிரிப்புடன் எதிர் சரகில் வக்கீல் கோபாலய்யர், வீட்டை நோக்கிச் சென்றான் - கடிதம் இல்லை என்று கையை ஆட்டிச் சொல்வதற்காக.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவன்மீது நான் கொண்டிருந்த கோபமெல்லாம் பறந்து போய்விட்டது. நான் எழுதி வைத்திருந்த மனுவைத் துண்டு துண்டாகக் கிழத்துச் சாக்கடையில் போட்டேன். “என் கடிதங்கள் மறுநாள் காலை வந்துசேர்ந்தாலும் பாதகமில்லை; அப்துல் காதர்தான் கொண்டுவர வேண்டும்” என்று தீர்மானித்தேன். “உமது கட்டுரைகள் எமக்குத் தேவையில்லை” என்று பத்திராதிபர்கள் அனுப்பும் அறிவிப்புகள் இன்று சாயங்காலம் வந்தாலென்ன, நாளைக் காலைதான் வந்தாலென்ன?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: center;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b>முதல் வெளியீடு: ‘ஆனந்த விகடன்’, 1934</b></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b>மறுவெளியீடு: ‘எழுத்து’ இதழ் 23, நவம்பர் 1960</b></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><b style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif; font-size: 13px; text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></b></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><b style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">நன்றி: அழிசி ஸ்ரீநிவாச கோபாலன்</span></b></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-18711415900423912002023-02-01T09:43:00.001+05:302023-02-01T09:43:54.386+05:30 புதுமைப்பித்தன் - க. நா. சுப்ரமண்யம் ( கவிதை)<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJzADc52WKVxsReHRDjnLUP04MIsC_e6JmaAQKBv2snqbbB3P4AFuahk5etUjGgzY--i1u_aaVQewBoRZUVcAJot2VQFkPPV-O3yfRDIG-q8HQdLfJ8w-qEV0qmta4s9RiLICvikeJ8OzZ-KUwrkoakZsQogS2Sw_u-Cthkh-svGAspXU5fldflh7aiw/s273/download.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="273" data-original-width="184" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJzADc52WKVxsReHRDjnLUP04MIsC_e6JmaAQKBv2snqbbB3P4AFuahk5etUjGgzY--i1u_aaVQewBoRZUVcAJot2VQFkPPV-O3yfRDIG-q8HQdLfJ8w-qEV0qmta4s9RiLICvikeJ8OzZ-KUwrkoakZsQogS2Sw_u-Cthkh-svGAspXU5fldflh7aiw/w193-h255/download.jpeg" width="193" /></a></div><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; text-align: justify; white-space: pre-wrap;">புதுமைப்பித்தன் இருந்த</span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீட்டைத் தாண்டிச் செல்லும்போது</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இந்த வீட்டு முன்கூடத்தில் வெற்றிலைச் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">செல்லமும் உற்சாகமுமாக எத்தனையோ கதைத்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எத்தனையோ நாட்கள் போக்கியாகி</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விட்டது. எத்தனையோ கதைகள் சொல்லி </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">புஸ்தகங்கள் படித்து முடித்தாகி விட்டது <br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரெண்டுகப் காபிக்கு காசு இருக்கிறதா </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; white-space: pre-wrap;">என்று பார்த்துக் கொண்டு காபியும் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாப்பிட்டுவிட்டு மீதி கையில் காசிருந்தால் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீட்டுக்கும் ஏதாவது வாங்கிக்கொண்டு </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பேசிக்கொண்டே திரும்பி வந்து உட்கார்ந்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பேசிப்பேசி பொழுதைத் தீர்த்த இடம் இது </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இரவாகியும் வீடு திரும்பாமல் பேச்சின் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சுவாரஸ்யத்திலே இரவு பூரா தங்கிவிட்டு </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">காலையில் காபி சாப்பிட்டுவிட்டுத் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திரும்புவதுண்டு!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இப்போது இந்த</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீட்டுக்குள்ளே போனால் எங்கள் பேச்சைக் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கேட்டிருந்த அந்த சாட்சி பூதமான சுவர்கள் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எங்கள் பேச்சை எனக்குத் திருப்பிச் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சொல்லுமா—? சொல்வதாக வேண்டுமானால் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான் கதை யெழுதலாம், சுவர்கள் பேசாது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நன்றி கெட்ட சுவர்கள் - அவை வீட்டுக் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">காரன் கட்சி தான் - எழுத்தின் அருமை </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தெரியாதவை. உலகமே எழுத்துக்கு - நல்ல </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எழுத்துக்கு எதிரியாய் இருக்கும் பொழுது -</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வேறு சொல்ல என்ன இருக்கிறது...? </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எழுதாதே எழுதாதே என்று உலகம் கூடி </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சொல்ல நன்றாக எழுதினால் ஆபத்துதான் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கு நானே உதாரணம் என்று</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">புதுமைப்பித்தன் சொல்லிப் போனாரோ </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">என் சிந்தனை எங்கேயோ தொடர்கிறது.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8.0pt; margin-top: 0.0pt; text-align: center;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b>‘க.நா.சு. கவிதைகள்’, சந்தியா பதிப்பகம், 2002</b></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.295; margin-bottom: 8pt; margin-top: 0pt; text-align: left;"><span style="font-family: Latha; font-size: 10pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif; font-size: 13px; text-align: justify; white-space: normal;"><span style="font-size: x-small;">நன்றி: அழிசி ஸ்ரீநிவாச கோபாலன்</span></b></span></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-46640349989644703532023-02-01T09:28:00.002+05:302023-02-01T09:28:24.528+05:30நினைவுகள் - க. நா. சுப்ரமண்யம்<p>முதல் தடவை புதுமைப்பித்தனைச் சந்தித்தது நினைவுக்கு வருகிறது. மணிக்கொடி காரியாலயத்தில் ஒரு சனிக்கிழமை நண்பகல் பன்னிரண்டு மணிக்கு கதைகள் கொடுத்தால் அவர்கள் போடுவார்களா என்று கேட்கப் போயிருந்தேன். 1935 நவம்பர் என்று எண்ணுகிறேன். மழை பெய்து ஓய்ந்திருந்தது.</p><p>இரண்டு ஆசாமிகளைச் சந்தித்தேன். ஒருவர் கண்ணால் பயமுறுத்துகிறவராக இருந்தார். ஒருவர் பல்லால் பயமுறுத்துகிறவராக இருந்தார். இருவரும் பயமுறுத்துகிறவர்களாகத்தான் அப்போது தோன்றினார்கள். கண் பி. எஸ். ராமையா என்றும், பல் சொ. விருத்தாசலம் என்கிற புதுமைப்பித்தன் என்றும் அறிந்துகொண்டேன்.</p><p>“ராசா கதை எழுதப் போறாக, என்ன சொல்றீக?” என்று பல் கண்ணைக் கேட்டது.</p><p>“எழுதட்டுமே. நமக்கென்ன ஆட்சேபம்?” என்றது கண்.</p><p>“கதை போட்டால் ஏதாவது பணம் கொடுப்பதுண்டா?” என்று அப்பாவித்தனமாகக் கேட்டேன். சொ.வி. கடகடவென்று உள்பற்களும் தெரிய சிரிக்க ஆரம்பித்துவிட்டார். கண் ஆசிரியராக லட்சணமாகப் பதில் சொல்லிற்று. “மணிக்கொடியில் கதை போட நீங்கள்தான் பணம் கொடுக்க வேண்டும். நாங்கள் கதைகளை விலை கொடுத்து வாங்குவதில்லை” என்றார்.</p><p>“விலைமதிப்பில்லாத கதைகளாக எழுதுங்கள்” என்றது பல்.</p><p>“போன இதழில் ‘சில்பியின் நரகம்’ என்று ஒரு கதை வந்ததே... படித்தீரா?” என்று</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiC-RpU0ud5pGvo6dcVyl-TKii0DI5Ia_sqkYzJIwjUyHZToTQ6Fni-6fDDs1Q1Lqx-EYY6wjuKgRjBXp7hDHAIZp2b2_fGcFe06zxDi6LTfj48dhM-jWs7S9QfAQxEbsal2K5873qAp9D6cqQT8nYZryQlZ31JY7dCn6hOZuYSh_17n6HxR1h4uyEknQ" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="252" data-original-width="200" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiC-RpU0ud5pGvo6dcVyl-TKii0DI5Ia_sqkYzJIwjUyHZToTQ6Fni-6fDDs1Q1Lqx-EYY6wjuKgRjBXp7hDHAIZp2b2_fGcFe06zxDi6LTfj48dhM-jWs7S9QfAQxEbsal2K5873qAp9D6cqQT8nYZryQlZ31JY7dCn6hOZuYSh_17n6HxR1h4uyEknQ" width="190" /></a></div><br /> கேட்டது கண்.<p></p><p>“நல்ல கதை. படித்தேன். அதனால்தான் என் கதையையும் போடுவீர்களா என்று கேட்க வந்தேன்?”</p><p>“நல்ல கதைகளாக நான் ஒருவன் எழுதுகிறேனே, போதாதா?” என்று கேட்டது பல்.</p><p>“அவர்தான் அந்தக் கதையின் ஆசிரியர்.”</p><p>“அப்படியா? சந்தோஷம் உங்களைச் சந்தித்ததில்.”</p><p>“அப்படிச் சொல்லு ராசா!” என்றது பல்.</p><p>இது ‘ஹோப்லெஸ் கேஸ்’ என்று நான் எண்ணிக்கொண்டிருக்கும்போது மூன்றாவது ஆசாமி ஒருவர் உள்ளே வந்தார். நல்ல சிவப்பாக, நல்ல உயரமாக, எடுப்பான மூக்குடன், தீட்சண்யமான கண்களுடன், பல்லுக்கும் கண்ணுக்கும் நல்ல காண்ட்ராஸ்ட்.</p><p>“இவர் என் ஆர்டிஸ்ட். கே. பாஷ்யம் ஆர்யா” என்றது கண்.</p><p>ஆர்யா என்று அவர் சொன்னது ஆர்.ஏ. என்று எனக்குக் காதில் விழுந்தது. ஆர்.ஏ. என்றால் கலை உலகில் ராயல் அகேடெமிசியன் என்பதன் சுருக்கம். கதைகளுக்குப் பணம் தராத பத்திரிகை ஒரு ஆர்.ஏ.யை வேலைக்கு...</p><p>“‘ஆர்யா’ என்கிற புனைப்பெயரில் சித்திரங்கள் போடுகிறார். பெரிய ஆர்டிஸ்ட். ஆனால் அதைவிடப் பெரிய தேசபக்தர். பாஷ்யம் சட்டையைத் தூக்கிக் காட்டுங்கள்.” என்று ராமையா பாஷ்யத்துக்கு உத்தரவிட்டார்.</p><p>இந்த உத்தரவுக்குப் பழக்கப்பட்டவர் போல ஆர்யா தன் சட்டையைக் கழுத்துவரைத் தூக்கிக் காட்டினார். விரல் மொத்தம் குறுக்கும் நெடுக்குமாகத் தழும்புகள் - கசையடித் தழும்புகள். நான் பிரமித்துப்போய் நின்றேன். ஒவ்வொரு தழும்பும் ஒன்பது வாய்களுடன் ‘நீயும் இருக்கிறாயே’ என்று கேட்பது போலத் தோன்றிற்று.</p><p>என் பிரமிப்பை நீக்குவதற்கே போல பல் சொல்லிற்று, அவருடைய பேடண்ட் கடகடச் சிரிப்புடன். “என்ன ராசா? பேச்சு வரவில்லை? அவர் தழும்புகள் அவர் முதுகில் தெரிகின்றன. எங்கள் தழும்புகள் உள்ளத்தில் இருப்பதனால் வெளியே தெரிவதில்லை. பாரதியார் கேள்விப்பட்டிருக்கிறீர்களா ராசாவே!”</p><p>“படித்திருக்கிறேன்.”</p><p>“ஹா! ஹா! கேள்விப்பட்டது மட்டுமில்லை. படித்தும் இருக்கிறார் மனுஷன். இதுவும் நம்மைப்போலத் தேறாத கேஸ் என்றுதான் தோன்றுகிறது ராமையா” என்றார்.</p><p>இப்படியாக நானும் அன்று தேறாத கேஸாக ‘மணிக்கொடி’ கோஷ்டியில் சேர்ந்துகொண்டேன். உள்ளத்தில் உள்ள வெளியே தெரியாத தழும்புகள், தேறாத கேஸ், பணமில்லாத இடைவிடாத இலக்கிய சேவை என்கிற விஷயங்கள் எல்லாம் தொடருகின்றன. மகாராஜர்கள் ராமையாவும் சொ.வி.யும் போய்விட்டார்கள். நான், அலாஸ் - இருக்கிறேன். சில சமயம் சொ.வி. நல்ல அதிருஷ்டக்காரர். சீக்கிரம் போய்விட்டார் என்று எனக்குத் தோன்றுவதுண்டு.</p><p>***</p><p>‘முன்றில்’ இதழ் 5 (க.நா.சு. நினைவு மலர்)</p><p><b style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">நன்றி: அழிசி ஸ்ரீநிவாச கோபாலன்</span></b></p><p><br /></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-60398469961671523902022-10-05T06:00:00.066+05:302022-10-05T06:00:00.183+05:30 நான் என்ன படிக்கிறேன் ஏன்? சி. சு. செல்லப்பா<p style="text-align: left;"><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">சென்ற </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">‘</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">இலக்கிய வட்டம்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">’</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> அரங்கில் எதுக்காக நான் எழுதுகிறேன் என்பதற்கு என்னால் திருப்தியாக விளக்கம் தரமுடியவில்லை என்று கூறி முடித்தேன். ஏனென்றால் எழுதவைக்க</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">தூண்டும் சக்தி அல்லது சக்திகள் எவை என்று திட்டமாக வகுத்துக்காட்ட</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">முடியாது. எழுதுகிற ஒவ்வொருவரும் ஒரு சக்தியை குறிப்பிட்டாலும் பல சக்திகளை</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ச் </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> சுட்டிச்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">சொன்னாலும் இத்தனையோடும்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">கூட ஏதோ ஒன்று (</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">Plus One) </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">இருக்கிறது என்பதுதான் படுகிறது எனக்கு. இந்த எதோ ஒன்று என்பது படைப்பாளியின் பரவச நிலையிலே எழுவது</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">.</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">இந்த</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ப்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">பரவ</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ச நிலை ஒருவனுக்கு ஏற்படாது போனால் அவன் படைப்பாளி ஆகமுடியாது. அருள் என்ற வார்த்தையைக்கூட நாம் உபயோகிக்கலாம். இந்த அருள் நிலையிலே பணமோ</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">புகழோ</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ஆத்ம திருப்தியோ</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">கொள்கையோ அழிந்துபோய்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ஒரு அர்ப்பணப் போக்காக</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">தன்னை வெளிவிளக்கம் செய்துகொள்வதிலேயே - அதுவும் தன்னையறியாமலேயே</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">- ஒரு மு</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">னை</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ப்பான வெளியீடு ஏற்படுகிறது. இந்த</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">ப்</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;"> பரவச நிலையில் உருவான படைப்பைப்பற்றி பிறகு ஒரு நிதான </span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">நி</span><span style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; text-align: justify;">லையிலே இருந்து அறிவுப் பார்வையில் விளக்கம் பார்க்கிறபோது ஏதேதோ சொல்லிப் பார்த்தாலும் சமாதானம் ஏற்படுகிறதில்லை.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">என்ன</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சென்ற வட்டத்து தலைப்பின் தொடரா இது என்று உங்களுக்குத் தோன்றக்கூடும்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">இப்போது என்னை கேட்டிருப்பது </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">என்ன படிக்கிறேன். ஏன்</span><span style="line-height: 21.6px;">?</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்பது பற்றி. மேலே கூறினதெல்லாம் இந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கேள்வி சம்பந்தமாக தேவை இல்லை என்பதுக்காகத்தான் சொன்னேன். இது சம்பந்தமாக </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">எனக்கு திட்டமாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சொல்ல</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">முடியும். என்ன படிக்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஏன் படிக்கிறேன் என்பதுக்கு பதில் என் அறிவின் சுவாதீனத்துக்கு உள்ளடங்கிய விஷயம்.</span></div><p></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">முதலில் </span><span style="line-height: 21.6px;">என் வாசிப்புபற்றி கேட்கப்பட்டிருக்கிறது. பள்ளிக்கூட வாசிப்பைப்பற்றி இல்லையே</span><span style="line-height: 21.6px;">? </span><span style="line-height: 21.6px;">இருந்தாலும் சொல்லிவிடுகிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">இந்த தேசியம் மட்டும் என் கலாசாலை நாட்களில் குறுக்கிட்டிராவிட்டால் வெறுப்பு இல்லாமல் இங்கிலீஷை ஒழுங்கா</span><span style="line-height: 21.6px;">கப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்துத் தொலைத்து</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சி. எஸ். செல்லப்பா பி. ஏ. என்று </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">மணிக்கொடி</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">கலைமகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">பத்திரிகைகளில் </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="line-height: 21.6px;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMXZuH1EdEKjuxysveV_u2ydggGSM7LCQlP3yD2aWs41ZUqv587JysssaDfMAUMzH-wHFKxyiXBb1z5DqY8Gm02Yt0HL0Cp51zIhp2gPM4hn0JIiZIPopy_ObNk2IVds89r0q4uSwv1HO_aqbCr-Do-v1-0wj0aD2blrxMooihbtWirkAv_8_4iSDXmw/s400/images.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMXZuH1EdEKjuxysveV_u2ydggGSM7LCQlP3yD2aWs41ZUqv587JysssaDfMAUMzH-wHFKxyiXBb1z5DqY8Gm02Yt0HL0Cp51zIhp2gPM4hn0JIiZIPopy_ObNk2IVds89r0q4uSwv1HO_aqbCr-Do-v1-0wj0aD2blrxMooihbtWirkAv_8_4iSDXmw/w254-h254/images.jpeg" width="254" /></a></span></div><span style="line-height: 21.6px;"><br />ஆசிரியர்கள் போடும் பெருமை கிடைத்திருக்கும் எனக்கு. போகிறது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இங்கிலீஷ் பழிவாங்கினதுக்காக வருத்தம் இல்லை. சாதிப் பெயர் போல பட்டமும் இப்போது இரண்டாம் பட்சமாகத்தானே ஆகிவிட்டது!</span><p></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">நான் என்ன படித்திருக்கிறேன். படிக்கிறேன் என்பதுக்கு இந்த முன் பாரா அவசியம். ஆனதால் சொன்னேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">; </span><span style="line-height: 21.6px;">கலாசாலை நாட்களில் நான் வாசித்ததே கிடையாது - அதாவது தலையெழுத்தாக படிக்கவேண்டி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருந்த குறிப்பிட்ட புஸ்தகங்களைத் </span><span style="line-height: 21.6px;">தவிர. காலேஜ் லைப்ரரி பக்கம் திரும்பமாட்டேன். இலக்கியம் என்று ஒரு பிரிவு இருப்பதாகவே நான் கருதவில்லை. </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">:கிரேட் எக்ஸ்பெக்டேஷன்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">பிரை:ட் அண்டு</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">பிரிஜு:டிஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">டிரையல் ஆஃப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ரிச்சர்ட் ஃபிவரால்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">எவான் ஹாரிங்டன்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> - இந்த நாவல்கள் நான்டிடெயில்:ட் நூல்களாக இருந்ததால் படித்துத்தீரவேண்டி இருந்தது. இவைகளை பாடமாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படித்தும்கூட டிக்கன்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஜேன் ஆஸ்டின்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மெர்:டித் இவர்களது இதர நூல்களை படித்துப் பார்ப்போமே என்ற ஆசைகூட ஏற்பட்டதில்லை. ஷெர்லக் ஹோமஸ் கதை ஒன்றை என் ஹைஸ்கூல் ஆசிரியர் ஒருவர் வகுப்பில் படித்துக்காட்டினபடியால் ஷெர்லக்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ஹோம்ஸ் கதைகளை எல்லாம்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கலாசாலை லைப்ரரியில் படித்து கானன்</span><span style="line-height: 21.6px;">:</span><span style="line-height: 21.6px;">டாயில்லின் இதர நூல்கள் சிலதை விரும்பிப் படித்தேன். அந்த சுவாரஸ்யமும் அதோடு நின்றுவிட்டது.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இலக்கியப் படிப்புப் பயிற்சி எனக்கு இல்லையே தவிர</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அரசியல் படிப்புப் பயிற்சி மட்டும் எனக்கு ஏற்பட்டது. காந்திஜியின் </span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">யங் இந்தியா</span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> '</span><span style="line-height: 21.6px;">ஹரிஜன்</span><span style="line-height: 21.6px;">' </span><span style="line-height: 21.6px;">முதல்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">பி. ஜி. ஹார்னிமன் பத்திரிகை வரையிலும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சுரேந்திரநாத் பானர்ஜி சொற்பொழிவுகள் முதல் சத்தியமூர்த்தி பேச்சுகள் வரையிலும் ஆஷ் கொலை விவரம் முதல் லாகூர் சதி வழக்கு கேஸ் வரையும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> இந்தியா பற்றிய பிரிட்டிஷ் காமன்ஸ் சபை விவாதங்கள் முதல் வித்தல்பாய் படேல் தலைவராகக் கொண்டு நடக்கும் இந்திய அசெம்பிளி விவாதம் வரையிலும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">கோகலே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">திலகர் வாழ்க்கை சரிதம் முதல் சாவர்க்கர் சிறைவைப்பு வரையிலும் சம்பந்தமான சகல நூல்களையும் படிப்பேன். என் அரசியல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">தேசிய உணர்வுக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> காரணமாக இருந்தவர் என் தகப்பனார். அவர் சொல்லும் நூல்களை தேடிப் பிடித்துப் படிப்பேன். ஆகவே கலாசாலை நாட்களிலும் அதற்கு கொஞ்சம் பின்னும் நான் என் தேசிய உணர்ச்சி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அறிவு வளர்ச்சிக்காகவே நான் படித்தேன். அதுக்கு பயன்படும் நூல்களையே படித்தேன். அந்த நூல்களின் பட்டியல் இங்கு தேவையில்லை</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">1933-ல் சட்டமறுப்பு இயக்கம் நின்றுவிட்ட பிறகு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சட்டசபைக்குள் நுழைந்து சுதந்திரப் போராட்டத்தை நடத்தும் முறை கையாளப்பட்டதும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">எனக்கு கொஞ்சங் கொஞ்சமாக அத்தகைய நூல்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பத்திரிகைகள் இவைகளை படிப்பதில் உள்ள ஆர்வம் குறைந்தது. தேசிய உணர்ச்சி குறையவில்லை. படிப்பதுதான் குறைந்து</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">போய்விட்டது. கலாசாலையை விட்டு வெளியேறி நான் வாழ்க்கையில் பிழைப்பில் ஈடுபட இருந்ததும் அதுக்கு உதவி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருக்கக்கூடும்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இந்த சமயத்தில்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் </span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">மாடர்ண் ரிவ்யூ</span><span style="line-height: 21.6px;">' </span><span style="line-height: 21.6px;">படிக்க ஏற்பட்டது</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">அரசியல் கட்டுரைகளுக்காக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்கப்போய் அதில் வந்த ஒன்றிரு கதைகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">தாகூரின் நாவல் இவைகளில் மனது ஈடுபட்டது. கதைகளில் ஒரு ருசி ஏற்படவே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ராய்ஸ் வீக்கிலி</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்ற ஒரு பாத்திரிகையில் வரும் கதைகளைப் படிக்க ஆரம்பித்தேன். கதைகள் எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> பிடித்தால் திரும்பத் திரும்ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பதுண்டு. தற்செயலாக என் கைக்கு </span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">டெஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">' </span><span style="line-height: 21.6px;">வந்தது. ஹார்டியின் மற்ற நாவல்களை எல்லாம் தேடி உடனே படிக்க விரும்பினேன். எனக்கு நன்றாக ஞாபகம் இருக்கிறது. அதுவரையில்</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="line-height: 21.6px;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEm8WqeaTusF7Tx51Hj7wH5fHA_0GKZOF7JqalrrCTkSfwBVSltoJgBAH09Lg3_dYqC5Q-y5IWDvfKbHdlnckfZCtJ9xjyTnmRMnxxQkoyBMUN7IzKJfgzxz-SYLYB76-vOyuDa1dIX1qfUNi0QlVOzw9Drrl7shnVOdCWtlS8NdFHoVrCYlAxGt-xmw/s500/images%20(1).jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="371" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEm8WqeaTusF7Tx51Hj7wH5fHA_0GKZOF7JqalrrCTkSfwBVSltoJgBAH09Lg3_dYqC5Q-y5IWDvfKbHdlnckfZCtJ9xjyTnmRMnxxQkoyBMUN7IzKJfgzxz-SYLYB76-vOyuDa1dIX1qfUNi0QlVOzw9Drrl7shnVOdCWtlS8NdFHoVrCYlAxGt-xmw/s320/images%20(1).jpeg" width="237" /></a></span></div><span style="line-height: 21.6px;">நாவல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கதை இவைகளில் கவனம் செலுத்தாதவனுக்கு திடீரென ஒரு பித்து மாதிரி ஏற்பட்டது</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆனால் எதெதைப் படிப்பது என்று எனக்குத் தெரியாது. நல்லது</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> மட்டமானது தெரியாது. கலாசாலை நாட்களில் கிடைத்த சந்தர்ப்பத்தையும் இழந்துவிட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஒரு கிராமத்தில் போய் இருக்க ஏற்படவே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நூல்களை - இலக்கியப் புஸ்தகங்களைப் பற்றித் தெரிய எனக்கு வாய்ப்பே இல்லை. அப்படி இலக்கிய ஆர்வமுள்ள நண்பர்களும் கிடையாது. பி. ஏ. படித்திருந்தாலும் எனக்கு மேலே அவர்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">. </span><span style="line-height: 21.6px;">கிராமத்தில்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">திருநெல்வேலி ஜில்லாவில் உள்ள ஸ்ரீவைகுண்டம் என்ற ஊரில் இருக்கிறபோதுதான் </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">சுதந்திரச் சங்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ஆனந்த விகடன்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">மணிக்கொடி</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">கலைமகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆகிய பத்திரிகைகளை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்க ஏற்பட்டது. கதைகளை எல்லாம் படித்தேன். இந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதைகளை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படிக்கப் படிக்க எனக்கு கதை படிக்கும் ஆசை வெறியாகிவிட்டது. கொஞ்சம் இருந்த அரசியல் நூல்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பத்திரிகைக் கட்டுரைகள் உறவும் போய்விட்டது. ஆனால் நூல்கள் அங்கே கிடைத்தால்தானே.</span><p></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இதுக்குள்ளே ஒருநாள் திடீரென நான் எழுத்தாளனாகிவிட்டேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">எப்படி ஆனேன் என்பதே தெரியாமல். அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதையும் இங்கு தேவையில்லை. ஒன்று மட்டும் சொல்லிவிடுகிறேன். </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">உலகத்திலே சிறந்த சிறுகதாசிரியர்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்று கருதப்படுபவர்களில் ஒருவரது கதை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஏன்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> பெயர்கூட தெரியாமலே நான் ஒரு கதாசிரியனானேன். ஆகவே முன்பு அரசியல் அறிவுக்காக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படித்தேன் என்று சொல்ல முடிந்ததுபோல் கதாசிரியன் ஆவதுக்காக நான் படித்தேன் என்று சொல்வதுக்கில்லை. அல்லது எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்கக்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">கிடைத்த சில கதைகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நாவல்களைக் கொண்டு கதைக்காரன் ஆனேன் என்று சொல்வதுக்கும் இல்லை. ஏதோ</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">அன்</span><span style="line-height: 21.6px;">றை</span><span style="line-height: 21.6px;">ய தமிழ் பத்திரிகைகளில் வரும் சொந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதைகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மொழிபெயர்ப்புகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> அபூர்வமாக</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கிடைக்கும் இங்கிலீஷ் கதைகளைத்தான் நான் படித்துக்கொண்டிருந்தேன். மாதவய்யா</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வ. வே. சு. அய்யர் சிறுகதை நூல்கள் கைக்கு கிடைத்ததை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> திரும்பத் திரும்ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பேன். சிறுகதைகள்தான் படிப்பேன். நாவல் படிக்கும் விருப்பமே கிடையாது.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">ஆக</span><span style="line-height: 21.6px;">வே</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">1936</span><span style="line-height: 21.6px;"> வரையில்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ஸாஸாவின் பொம்மை</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">புகழ் செல்லப்பாவாக</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெரியவந்து சென்னைக்கு பத்திரிகைத் துறையில் ஈடுபட வந்தது</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">வரையில்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> அதாவது எனக்கு இருபத்தி நாலு வயது வரையில்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">என்ன படிக்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஏன் படிக்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்பதுக்கு சத்தான பதில் சொல்லத்தக்க அளவுக்கு எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பு கிடையாது என்றே சொல்லவேண்டும். சென்னை வந்து கு</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">ப</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">ரா</span><span style="line-height: 21.6px;">.,</span><span style="line-height: 21.6px;"> சிதம்பர சுப்ரமண்யன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிட்டி இவர்களுடன் பழக </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆ</span><span style="line-height: 21.6px;">ரம்பித்த நாட்களில்தான் எனக்கு </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">இலக்கியம்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்பதுக்கு அர்த்தம் தெரியவந்தது. </span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">நாங்கள் எல்லோரும் சிறுகதைத் துறையிலேயே கவனம் செலுத்தினபடியால் செகாவ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மொப்பாஸான்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கேதரின் மேன்ஸ்ஃபீல்ட்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">லாரன்ஸ் முதலியவர்களது பெயர்கள் எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெரியவந்தன. இந்த சிறுகதாசிரியர்களின் கதைகளைப்பற்றி கு.ப.ரா.</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> சிட்டி</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">நான்</span><span style="line-height: 21.6px;">;</span><span style="line-height: 21.6px;"> சிதம்பர சுப்ரமண்யம்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கு.ப.ரா. நான் கூடி இருக்கும் மூவர் கூட்டங்களில் - கடற்கரையில்தான் பெரும்பாலும் மாலையில் நடக்கும் -</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">அவர்கள் விவாதிப்பதை மவுனமாக நான் கேட்டுக்கொண்டிருப்பேன். எனக்கு ஏதோ கதை எழுதத் தெரியுமே தவிர</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கதைகளைப்பற்றி விவாதிக்கத் தெரியாது. கதைகளை விமர்சிப்பதில் கு.ப.ரா. </span><span style="line-height: 21.6px;">நிபுணர். நான் அவர்கள் சொல்வதை மனதில் போட்டுக்கொண்டு அந்த ஆசிரியர்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதைகளைத் தேட ஆரம்பித்தேன். மாதம் இத்தனை ரூபாய்க்கு புஸ்தகங்கள் வாங்கித் தீரவேண்டும் என்பது போல நண்பர் சிதம்பர சுப்ரமண்யன் அமைத்துவந்துகொண்டிருந்த குட்டி லைப்ரரி எனக்கு பயன்பட்டது.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"> அப்போதுதான் நான் நாவல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">துறைகளில் சிறந்து உள்ளவர்களின் பெயர்களையே அறிந்துகொண்டது மட்டுமின்றி அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> புத்தகங்களையே முதல் முதலாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> பார்த்தேன். என்ன படிக்கவேண்டும் என்று அப்போதுதான் எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெரிய ஆரம்பித்தது. ரஷ்ய</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பிரஞ்சு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இத்தாலிய</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதைத் தொகுப்புக்களை முதலில் படித்துவிட்டு பிறகு மாப்பாஸான்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">லாரன்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஓ </span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">ஹென்ரி</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">காதரீன் மேன்ஸ்ஃபீல்ட்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">செகாவ் இவர்களது ராக்ஷஸ வால்யூம்களையும் படித்து சிறுகதையில் பிரமாதமான சோதனை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சாதனை காட்டியவர்கள் என்பதையும் உணர்ந்தேன்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதை ஒன்றுதான் இலக்கியத்தில் முக்</span><span style="line-height: 21.6px;">கி</span><span style="line-height: 21.6px;">யமான துறை என்று எனக்குள் முடிவு செய்துகொண்டு அவைகளையே வேட்டையாடினேன். சிறுகதைகளை நான் ஏன் அவ்வளவு விரும்பிப் படித்தேன் என்பது எனக்கு படிக்கிறபோதே தெரியும். நான் சிறுகதைக்காரனாக ஆகிவிட்டதால் அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;">துறையில் என்னவெல்லாம் செய்யப்பட்டிருக்கிறது என்பதை அறியும் ஆவல் முதன்மையாக. இரண்டாவதாக என் சாதனை ஒப்பிடுதலில் எங்கே நிற்கிறது என்று அறிவதற்காக. மூன்றாவதாக அவர்களைப்போல் நாமும் சோதனை செய்வது எப்படி.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சமயத்தில் ஒன்றை சம்பந்தப்படுத்திச் சொல்லி ஆகவேண்டும். நான் இலக்கியத்தில் உள்ள</span><span style="line-height: 21.6px;">ட</span><span style="line-height: 21.6px;">க்கத்தைவிட உருவத்தை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பொருளைவிட அமைப்பை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">என்ன சொல்லப்பட்டிருக்கிறது என்பதைவிட எப்படிச் சொல்லப்பட்டிருக்கிறது என்பதைத்தான் அதிகம் அழுத்திச் சொல்வதாக என்னை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தாக்குபவர்கள் ஒருபக்கம் இருக்கட்டும். என் நெருங்கிய நண்பர்களே குற்றம் சாட்டுகிறார்கள். இந்தவிதமான பார்வை எனக்கு இருபத்தைந்து ஆண்டுகளுக்கு முன்பே விழுந்திருக்கிறது என்பதை நான் உணர்கிறேன். நான் சிறுகதைகளை சொக்கனுக்கு சட்டி அளவாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்தது இல்லை. இப்போதும் படிக்கிறதும் இல்லை. நல்ல சிறுகதை என்று கு.ப</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">ரா.வோ</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> சிட்டியோ</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிதம்பர சுப்ரமண்யனோ கதையை</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சொல்லிவிட்டால் நான் திருப்திப்பட்டுக்கொண்டதில்லை. எப்படி அது நிறைவேற்றப்பட்டிருக்கிறது என்று அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதையை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படித்துப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">பார்ப்பேன். படிக்கிறபோதே எப்படியெல்லாம் வர்ணனையை</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> உணர்ச்சி வெளியீட்டை</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;">காட்டி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருக்கிறான்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மொழி எப்படி</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;">கையாளப்பட்டிருக்கிறது</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">படிமங்கள் எப்படி</span><span style="line-height: 21.6px;">ப் </span><span style="line-height: 21.6px;">பிரயோகிக்கப்பட்டிருக்கின்றன</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> மோதல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">உச்ச நிலை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வி</span><span style="line-height: 21.6px;">று</span><span style="line-height: 21.6px;">வி</span><span style="line-height: 21.6px;">று</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்பு எல்லாம் எப்படி சாதிக்கப்பட்டிருக்கி</span><span style="line-height: 21.6px;">ன்றன</span><span style="line-height: 21.6px;">என்று பாராவுக்குப் பாரா மென்றுகொண்டேதான் படிப்பேன். கதையின் சாராம்சம்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கருத்து</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இவைகளைவிட கதையின் போக்கை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தொடர்வதிலேயே கதாசிரியன் கற்பனையோடு அசைவதிலேயே எனக்கு அதிக இன்பம் கிடைப்பதாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">பட்டது. அந்த மாதிரி வசப்பட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் கதையை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;">தொடர்வதை நிறுத்திவிட்டு அந்த இடத்து சாதனையை அளவிட்டுக்கொண்டு இருந்துவிடுவேன்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">அன்று எனக்குத் தெரிந்து செய்ததாக இல்லாமல் </span><span style="line-height: 21.6px;">instinctive </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆக என்கிறோமே அந்த மாதிரி இயல்பு உணர்ச்சியாகவே ரசிப்பதில் அக்கறை ஏற்பட்டதுதான்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> இன்று இலக்கியம் பற்றி ரசிக விமர்சனம்தான் இருக்கமுடியும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> அது முதன்மையாக அழகியல் அடிப்படையில்தான் இயல முடியும் என்ற பார்வை கொள்ளச் செய்திருக்கிறது என்று நம்புகிறேன்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">ஆக இப்படி நான் கதைகளை அவைகளின் உத்திகளில் முக்</span><span style="line-height: 21.6px;">கி</span><span style="line-height: 21.6px;">யத்</span><span style="line-height: 21.6px;">து</span><span style="line-height: 21.6px;">வம் செலுத்தி</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்தது என் சிறுகதைப்</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">படைப்பையே பாதித்திருக்கிறது. என் மனதில் கருத்தாக கதை பிறந்து</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஆனால் உருவாக சரியாக அமையாமல் தவித்த பல கதைகளுக்கு அததுக்கு உரிய அமைப்பும் வெளியீடும் கிடைத்தது</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் அவ்வப்போது படித்த சிறுகதைகளால். எனவே நான் நிறைய கதைகள் படித்தேன். என் சிறுகதை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படைப்புக்கு பிரயோசனப்படும்படியாக என்று திட்டமாகச் சொல்வேன். இது என் படிப்பு சம்பந்தமாக இரண்டாவது கட்டம்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">அடுத்தபடி நாவல்கள் படிக்க ஆரம்பித்தது மூன்றாவது கட்டம். சிறுகதைத் துறை மாதிரி இல்லை நாவல் துறை. மலையாக முன் இருந்தன. ஃபீல்டிங்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ரிச்சர்ட்ஸ்ஸன்னிலிருந்து ஆரம்பித்து</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">டி. எச். லாரன்ஸ் வரை உள்ள பிரபல நாவலாசிரியர்கள் பட்டியலைப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">பார்த்துப்</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">பிரமித்துப் போனேன். அத்தனை ஆசிரியர்களையும் அவர்களது பல்லாயிரக்கண</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;">கான நூல்களையும் இருபத்தெட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வயதுக்கு மேல் படிக்க ஆரம்பித்து என்றைக்கு முடிக்கிறது</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">அதுவும் அசைபோட்டுப் படிக்கிற என் சுபாவத்தை வைத்துக்கொண்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">? </span><span style="line-height: 21.6px;">இருந்தாலும் கு.ப.ரா.</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">சிட்டி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிதம்பர சுப்ரமண்யன் ஆகியோர் பேசிக்கொள்வதிலிருந்து அந்தந்த ஆசிரியர்களின் சிறந்த நாவல்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெரிந்துக்கொண்டேன். அவ்வப்போது கைக்கு எட்டும் அந்த நாவல்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்க ஆரம்பித்தேன். டாஸ்ட்டாவஸ்கியா</span><span style="line-height: 21.6px;"> Crime and Punishment Possessed, Idiot</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">டர்க்கனீவா</span><span style="line-height: 21.6px;"> Fathers and Sons</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">தாமஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">மான்னா பட்டன்பு</span><span style="line-height: 21.6px;">ரூ</span><span style="line-height: 21.6px;">க்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மாஜிக் மவுன்டன் இப்படி பொறுக்கி</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படிக்க ஆரம்பித்தேன். ஹென்ரி ஜேம்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">வெர்ஜினியா உல்ஃப்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;"> ஃபாக்னர்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஹெமிங்வே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஜாயிஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">காஃப்கா</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ப்ரௌவ்ஸ்ட் இவர்கள் எல்லாம் எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ரொம்ப தள்ளித் தெரியவந்தவர்கள். நான் நாவல் படிப்பதற்கு அவசரப்படுவதே இல்லை.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"> கால்ஸ்வொர்த்தி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பாஸ்டர்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வெல்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> சாமர்சட் மாம் இவர்களது புஸ்தகங்களில் மாதிரிக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்திருக்கிறேன். எனக்கு </span><span style="line-height: 21.6px;">ஓர்</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஆசிரியரது நாவல் பிடித்துவிட்டால் மேலே அவர்கள் நாவலைத் தேடிப் போவேன். இல்லையானால் பிறகு அந்த நூலாசிரியரை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;">தொடவேமாட்டேன். நான் படித்த நாவல்கள் நாவல் சமுத்திரத்தில் கையளவுதான். நான் விமர்சனத் துறையில் ஈடுபட்ட பிறகு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">என்னைப்பற்றி எழுதும்போது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">சிலர் மூலநூல்களைப் படிக்காமலே தமிழில் விமர்சனம் செய்ய முற்படுகிறார்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்று ஒரு கட்டுரையில் குறிப்பிட்டிருந்தார் நண்பர் க.நா.சு.</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> தமிழில் விமர்சனம் எழுதுவதுக்கும் மேல்நாட்டு மூல நூல்களைப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">படிப்பதுக்கும் உள்ள சம்பந்தத்தைப்பற்றிய அவர் கூற்றை நான் மறுத்தாலும் அதிக மூல நூல்களை க.நா.சு. எதிர்பார்க்கும் அளவுக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அதிலும் ஒரே இரவில் ஐந்நூறு அறுநூறு பக்க நாவலையும் ஒரே மூச்சில் படித்துவிட்ட சாதனையுடன் மறுநாள் காலை அந்த அறுநூறு பக்க</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கதையை நுட்பமாக</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஞாபகத்துடன் விமர்சிக்கும் தனித்திறமையுள்ள க.நா.சு. விரும்புகிற அளவுக்கு நான் படித்தவன் இல்லைதான்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">ஆனால் ஏன் படிக்கிறேன் என்பது எனக்குத் தெரியும். மாஜிக் மவுண்டன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மிஸ்ஸர்ஸ் டாலோவே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">போர்ட்ரெயிட் ஆஃப் தி லேடி</span><span style="line-height: 21.6px;">; </span><span style="line-height: 21.6px;">ரிமெம்பரன்ஸ் ஆஃப் திங்ஸ் பாஸ்ட்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> யுலிஸஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">படிக்கிறபோது அவர்களது</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">படைப்புத்திறமையையே நான் தொடர்வேன். </span><span style="line-height: 21.6px;">The</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">Story as such never interested me. </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆகவே என் தேவைக்குப் போதுமானதைத்தான் படித்தேன். படைப்பாளி தன் வார்த்தைகளைக் கொண்டு மாயம் காட்டி எழுப்பி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருக்கும் ஒரு நிஜம் போல் தோன்றும் கற்பனை உலகில் அவனோடு நானும் உலாவுவதிலேயே நான் இன்பம் அடைவேன். திருப்தி அடைவேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> நான் இலக்</span><span style="line-height: 21.6px;">கி</span><span style="line-height: 21.6px;">யம் படித்தது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">படிப்பது இதுக்காகத்தான். அது எனக்கு ஒரு டானிக்காக இருக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இந்த நாவல்களை நான் படிக்கிறபோது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">படித்தபோது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் ஒரு நாவலாசிரியனாக ஆகவேண்டும்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்பதுக்காக</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">படிக்கவேயில்லை. இவைகளை எல்லாம் பல படித்த பிறகும் நான் வெகுகாலம் நாவல் எழுதுவதைப்பற்றி சிந்திக்கவே இல்லை. </span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">வாடிவாசல்</span><span style="line-height: 21.6px;">'</span><span style="line-height: 21.6px;">லும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ஜீவனாம்சம்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;">மும் வெகுநாட்கள் காத்துக் கிடந்தன வெளிவர.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">இனி நாலாவது கட்டத்துக்கு. இலக்கியத்தில் நாவல்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கொஞ்சம் கொஞ்சமாக கவிதை இவைகளில் அக்கறை ஏற்பட்</span><span style="line-height: 21.6px;">டி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருந்தும் இலக்கிய விமர்சனத்தில் எனக்கு சிரத்தை ஏற்படவே இல்லை வெகுகாலத்துக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">க. நா. சு. இப்போதும் சொல்லிக்காட்டுவதுண்டு சமயம் வாய்க்கிறபோதெல்லாம்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">நீங்கள் முன்பு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நாம் எதற்கு இலக்கிய விமர்சனத்தில் இறங்கவேண்டும். பேசாமல் படைத்துக்கொண்டு போகலாமே. வேறு யாராவது செய்துவிட்டுப் போகட்டும் என்று என்னிடம் வாதாடுவீர்களே</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">என்று. அப்படிச் சொன்னவன் இப்போது விமர்சனத்துக்காகவே ஒரு பத்திரிகையை நடத்திவருவதைக் கண்டு அவர் சொல்லிக்காட்டுவது நியாயம்தான்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">1950-க்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;">சமீபத்தில் அவருடன் ஏற்பட்ட நெருங்கிய பழக்கத்தால் எனக்கு விமர்சனத் துறையில் ஈடுபாடு ஏற்பட்டது. அவர் என்னை அந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> துறையில் இறங்க நேரடியாகத் தூண்டவில்லை. மறைமுகமாக அவர் பாதித்தார். ஒரு பதினைந்து வருஷ காலமாக சிறுகதைத் துறையில் நல்ல சாதனை காட்டப்பட்டிருந்தும் அதை வாசக சமூகம் இன்னும் சரியாக</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெரிந்துகொள்வதாகத் தெரியவில்லையே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நல்லது கெட்டது தெரியாமல் இருக்கிறதே என்ற நினைப்பு எனக்குள் ஏற்பட</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> காரணமாக இருந்தது அவரது வார்த்தைகள்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">அந்த சமயத்தில் சென்னையில் பிரிட்டிஷ் கவுன்சில் லைப்ரரி ஏற்படுத்தப்பட்டிருந்தது</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">அதில் நான் அங்கத்தினன் ஆனேன். ஒரு லைப்ரரியில்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் அங்கத்தினன் ஆனது அதுதான் முதல் தடவை. க</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">நா.சு.வோடு அந்த லைப்ரரிக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">போனேன். க.நா</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">சு. சில விமர்சகர்கள் பெயர்களை அறிமுகப்படுத்தினார். க.நா</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">சு.</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> பெ</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">கோ. சுந்தரராஜன் (சிட்டி) இவர்கள் இருவருக்கும் தெரியாத புஸ்தகங்கள் எதாவது இருக்குமா என்று நான் அப்போதெல்லாம் </span><span style="line-height: 21.6px;">வியப்பதுண்டு. இந்த நாலு பேர்கள் உறவு எனக்கு ஏற்பட்டிராது போனால் தமிழ் நாட்டில் இன்று உலவும் எத்தனையோ எழுத்தாளர்களைப்போல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">என்ன சோதனை என்று</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஏதோ ஸ்காண்டிநேவிய</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஜெகோஸ்லேவிய புஸ்தகங்களைப் படித்துவிட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">காஃப்கா</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">தாமஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">மான் என்று இன்னும் வாய் உளறும் பெயர்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சொல்லி நம்மை பயமுறுத்திக்கொண்டிருக்கிறார்கள் என்றுதான் நானும் சொல்லிக்கொண்டு வந்திருப்பேன். இப்போதோ நானும் அந்த நாலோடு ஐந்தாக</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சேர்க்கப்பட்டு கிண்டலுக்கு ஆளாகி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருக்கிறேன்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">பிரிட்டிஷ் கவுன்சில் லைப்ரரியும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">யு.எஸ்.ஐ.எஸ். லைப்ரரியும்தான் என்னை விமர்சனத்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">துறையில் இழுத்துவிட்டன என்று சொல்லவேண்டும். என்ன படிக்கிறேன் என்பதுக்கு தெரிந்த நிச்சயமான பதில் இந்த</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;">கட்டத்தில்தா</span><span style="line-height: 21.6px;">ன்</span><span style="line-height: 21.6px;"> நான் திட்டமாகச் சொல்லமுடியும். நான் படிக்கிறவன் என்று சொல்லிக்கொள்ள கொஞ்சம் தகுதி ஏற்பட்டதே இந்த நாட்களில்தான். என்ன படிக்கவேண்டும் என்று தீர்மானித்துக்கொண்டேன். </span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நாவல் படிப்பதை அநேகமாக நிறுத்திவிட்டேன். </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ஹிஸ்டரி ஆஃப் வொர்ல்ட் லிடரேச்சர்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என்ற நூல்</span><span style="line-height: 21.6px;"> -</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஆசிரியர் பெயர் ஞாபகம் இல்லை. சுமார் ஆயிரம் பக்கம் இருக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;"> -</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்க ஆரம்பித்தேன். ஸெயின்டஸ்பரியின் </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">ஹிஸ்டரி ஆஃப் கிரிட்டிஸம்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிக்க ஆரம்பித்து ரிச்சர்ட்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">எஃப்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> ஆர். லிவிஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">எம்ஸ்ன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">எலியட்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இப்படி... பிறகு ஜான் க்ரோ ரான்ஸம் வரையில் வந்தேன். பிரின்சிபிள்ஸ் ஆஃப் ஆர்ட் (காலிவ்வுட்) </span><span style="line-height: 21.6px;">Philosophical Basis for Critcism (Stephen Pepper), </span><span style="line-height: 21.6px;">ஹென்ரி ஜேம்ஸ் – </span><span style="line-height: 21.6px;">“</span><span style="line-height: 21.6px;">ஆர்ட் ஆஃப் </span><span style="line-height: 21.6px;">:</span><span style="line-height: 21.6px;">பிக்ஷன்</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"></span><span style="line-height: 21.6px;">இதெல்லாம் தொடர்ந்து</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">எத்தனை விதமான சித்தாந்தங்களை பொருத்திப் பார்க்கிறார்கள் இலக்கியத்தில் - இலக்கியத்துக்கும் ஸோஷியாலஜிக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">இலக்கியத்துக்கும் மனோதத்துவத்துக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">இலக்கியத்துக்கும் தத்துவத்துக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> இலக்கியத்துக்கும் மார்க்ஸியத்துக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> இலக்கியத்துக்கும் அழகியலுக்கும் உள்ள உறவுகள் என்ன</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நான் படித்திருக்கிற</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">படித்திராத நாவல்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதைகள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கவிதைகள் சம்பந்தமான ஒரு குறிப்பிட்ட பார்வை எப்படி செலுத்தப்பட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆய்வு செய்யப்பட்டிருக்கிறது</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">முதல் மூலப் படைப்பின் நயம்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> அழகு எந்த அளவுக்கு வெளித்தெரிய சாத்தியமாகி இருக்கிறது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இதெல்லாம் தூண்டித் துருவிப் பார்க்க முற்பட்டேன். </span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">புஸ்தகங்கள் மட்டும் இன்றி இந்த இரண்டு லைப்ரரிகளுக்கும் வரும் விமர்சன</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> பத்திரிகைகளை எல்லாம் இன்னமும் தவறாமல் படித்துக்கொண்டிருக்கிறேன். ஒன்று நன்றாக இருக்கிறது என்றாலும் சரி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இல்லை என்றாலும் சரி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">எதனால் என்று சொல்லி ஆய்ந்து பார்த்துவிட்டு சொல்லித்தான் ஆகவேண்டும் என்பது என் கட்சி. நண்பர் க.நா.சு. அப்படியே ஏற்றுக்கொள்ளமாட்டார் இதை. அவ்வளவு அவசியம் இல்லை என்று நினைக்கிறவர் அவர். உறுத்தும்படி சூடாக</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">முடிவுகளை</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> சொன்னால் போதும் என்கிறவர். ஆனால் நான் இதுதான் ரசனை பெருக வழி செய்யும் என்று நம்புகிறேன். எனவே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இந்த மேல்நாட்டு விமர்சன</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> பார்வைகள் மூலம் ரசனை எந்த அளவுக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">பெருகி</span><span style="line-height: 21.6px;">யி</span><span style="line-height: 21.6px;">ருக்கிறது என்பதை முதலில் கண்டறிவதுதான் என் முதல் அக்கறை. அடுத்து அந்தவிதமான பார்வைகள் மூலம் நமது இலக்கியம் பற்றிய ரசனையில் ஈடுபடுவது</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பிறகு நமது இலக்கியத்தை அந்த தோரணையில் </span><span style="line-height: 21.6px;">மதிப்பிடுவது. எனவே இந்த ரசனைக்கும் மதிப்பீடுக்கும் பயன்படக்கூடியதாக இருக்கும் வகையில் நான் என் படிப்பை</span><span style="line-height: 21.6px;">ச்</span><span style="line-height: 21.6px;"> செலுத்தினேன். ஏன் படிக்கிறேன் என்பது எனக்குள் திட்டமாகிவிட்டதால் என்ன படிக்கிறேன் என்பது எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> தெளிவாக இருந்தது. நான் படித்த புஸ்தகங்களைப்பற்றி மற்றவர்கள் கருத்தை அறிந்துகொண்டேன். படிக்காத புஸ்தகங்களைப்பற்றிய அவர்கள் விமர்சனத்தை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்துவிட்டு சில மூல நூல்களுக்கும் போனேன்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">உண்மையாக நான் இதனால் ரொம்பவும் பயன் அடைந்திருக்கிறேன். இப்போது விமர்சன நூல்கள்தான் படிக்கிறேன். அபூர்வமாக நாவல்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">சிறுகதைகள். முன்னெல்லாம்விட கவிதைகள் படிக்கிறேன். அதுவும் புதுக்கவிதைகள்தான். தமிழில் புதுக்கவிதை முயற்சிகளை கணிக்கவும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மேல்நாட்டு</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> புதுக்கவிதை முயற்சிகளை அறியவும் எனக்கு விருப்பம். அதுக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;">தகுதிப்படுத்திக்கொள்ள முயற்சிக்கிறேன். பெறமுடிகிறதா பார்க்கவேண்டும்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">என்ன</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இவன் இங்கிலீஷில் படித்ததையே சொல்லிக் கொண்டிருக்கிறானே தமிழைப்பற்றி</span><span style="line-height: 21.6px;">ச் </span><span style="line-height: 21.6px;">சொல்லவே இல்லையே என்று நினைக்கலாம். வ. வெ. சு. அய்யர்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> மாதவையா சிறுகதைகளிலும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பிரதாப முதலியார்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கமலாம்பாள் நாவல்களிலும் ஆரம்பித்து</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பாரதியின் கவிதைகளிலும் ஆரம்பித்து தமிழ் இலக்கிய நூல்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப் </span><span style="line-height: 21.6px;">படித்துவருகிறேன். பத்திரிகையில் வரும் சிறுகதைகள் நாவல்களையும் படிக்கிறேன். ஆனால் ஒரு காலத்தில் படிக்கையில் கிடைத்த அந்த திருப்திகூட இப்போது ஏற்படுகிறதில்லை. இன்</span><span style="line-height: 21.6px;">றை</span><span style="line-height: 21.6px;">ய படைப்புகள் நூற்றுக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;">தொண்ணூற்று ஐந்து முழு</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ஏமாற்றத்தைத்தான் தருகின்றன</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;">நான் விரும்புகிற அனுபவத்தை</span><span style="line-height: 21.6px;">க்</span><span style="line-height: 21.6px;"> கொடுக்கும் சக்தி அவைகளுக்கு இல்லை. எனவே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இவன் இதெல்லாம் படிக்காமல் ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ழை</span><span style="line-height: 21.6px;">யவர்களையே சொல்லிக்கொண்டிருக்கிறானே என்று சொல்ல ஏற்படாதிருக்க</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">முன் எச்சரிக்கையாக</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அவைகளை படித்துவிட்டுத்தான் என் ரசனையை வெளிக்காட்டுகிறேன் என்று காட்டுவதுக்காகவும் எனக்குள் நிச்சயப்படுத்திக்கொள்ளவும்தான் நான் படிக்கிறேன். அபூர்வமாக வரும் நல்லது எதையாவது இழந்துவிடுவேனோ என்கிற பயமும் உண்டு. தரமான புதிய படைப்புகள் கிடைப்பது அபூர்வமாகிவிட்டபடியால் தமிழ் சிறுகதைகளில் நல்ல சாதனை காட்டியவர்கள் என்று நான் கருதும் ந.பிச்சமூர்த்தி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ராமையா</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">புதுமைப்பித்தன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">கு.ப.ரா.</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;"> மௌனி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">க.நா.சு</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">ஆகியோர் கதைகளை</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> திரும்பப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">படிப்பதுண்டு. </span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">நாவல்களில் கமலாம்பாள்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> பொய்த்தேவு</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">இவைகளையும் பாரதி கவிதைகளையும் திரும்பத் திரும்ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பதுண்டு. பாரதியை முழுக்க முழுக்க காணப் பார்க்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இன்னும் முடியவில்லை</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">தமிழில் எழுதப்பட்டிருக்கும் இலக்கிய விமர்சன நூல்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படித்துப் பார்த்து ஏமாற்றம் அடைந்தேன். மு.வ.</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அ. ச. ஞானசம்பந்தம் இவர்களது நூல்கள் திருப்தி தரவில்லை. அவைகளில் போதிய விவகாரம் இல்லை. தக்க பார்வை இல்லை. வெளிவரும் பல பெரும்பாலான கதைகளில் சொல்வழி இல்லை. கலைத்தன்மை இல்லை. நாவல்களில் வாழ்க்கை அனுபவமும்கூட இல்லை. தமிழில் என்ன படிக்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஏன் படிக்கிறேன் என்பதைவிட என்ன படிக்கிறதில்லை. ஏன் படிக்கிறதில்லை என்று சொல்வது எனக்கு எளிதாக இருக்கிறது.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">எனக்கு கதா சுவாரஸ்யம் இரண்டாம் ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ட்ச</span><span style="line-height: 21.6px;">ம்தான். </span><span style="line-height: 21.6px;">Imaginative way of communication </span><span style="line-height: 21.6px;">தான் முக்கியம்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> இதைத் தர இயலாத நூல்களை சிறுகதையாக இருந்தால் இரண்டு மூன்று பாராக்கள்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நாவலாக இருந்தால் ஒருசில பக்கங்கள் படித்தும் ஒரு கற்பனைத் திறன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வெளியீட்டுத் திறன் காட்டாதவைகளை மூடி வைத்துவிடுவேன். ஆனால் அவை இருக்கும் ஹென்ரி </span><span style="line-height: 21.6px;">ஜேம்ஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">பு</span><span style="line-height: 21.6px;">ரூ</span><span style="line-height: 21.6px;">ஸ்ட்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மான்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">உல்ஃப்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;">ஃபாக்னர்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஹெமிங்வே</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஜாயிஸ்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">காப்கா போன்றவர்களது படைப்புகளை திரும்பத் திரும்ப</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">மேலே குறிப்பிட்ட என் அபிமான படைப்பாளிகளைக்</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">கொண்டு என் வாசிப்பைப்பற்றி நீங்கள் முடிவுசெய்துகொள்ளலாம்.</span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s6" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">முடிக்குமுன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">நண்பர் க.நா.சு. நண்பர் வல்லிக்கண்ணனிடம் சொன்னாராம்</span><span style="line-height: 21.6px;">,</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">“</span><span style="line-height: 21.6px;">செல்லப்பா நிறைய விமர்சன நூல்களை எல்லாம் படித்துக்கொண்டிருப்பார்</span><span style="line-height: 21.6px;">”</span><span style="line-height: 21.6px;"> என்று. எனக்கு விமர்சன நூல்களை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பதில்தான் இன்று ஆசை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">வெறி</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">மோகம் என்று வேண்டுமானாலும் வைத்துக்கொள்ளுங்கள். ஆயிரம் பேரை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அல்லது வேரைக் கொன்றவன் அரை வைத்தியன் என்பார்கள். அதுபோல நான் படித்திருக்கும்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">இன்னும் படிக்க இருக்கும் விமர்சன நூல்களால் அரை விமர்சகனாகவாவது ஆவேனோ என்னமோ! நான் விமர்சகன் ஆவதுக்காகவோ</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">அல்லது பிறர் எனக்கு விமர்சகன் என்று பட்டம் கொடுப்பதுக்காகவோ நான் விமர்ச</span><span style="line-height: 21.6px;">னப்</span><span style="line-height: 21.6px;"> படிப்பு படிக்கவில்லை</span><span style="line-height: 21.6px;">.</span><span style="line-height: 21.6px;"> </span><span style="line-height: 21.6px;">என் ரசனையை</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ரசிக சக்தியை</span><span style="line-height: 21.6px;">ப்</span><span style="line-height: 21.6px;">பெருக்கிக்கொள்ளத்தான் நான் படிக்கிறேன். அதை வெளிக்காட்டிக்கொள்ளும்போது சந்தர்ப்பவசத்தால் நான் விமர்சகன் ஆக நேர்ந்தால் நேர்ந்துவிட்டுப் போகிறது. படைப்பாளியாக மறைந்து விமர்சகனாக அவதாரம் இருக்கட்டுமே. நான் என்ன படிக்கிறேன்</span><span style="line-height: 21.6px;">, </span><span style="line-height: 21.6px;">ஏன்</span><span style="line-height: 21.6px;">? </span><span style="line-height: 21.6px;">என்பதுக்கு பதில் சொல்லிவிட்டதாக எனக்கு</span><span style="line-height: 21.6px;">த்</span><span style="line-height: 21.6px;"> திருப்தி.</span></p><p class="s5" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">***</span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;">1962ல் க.நா.சு.வின் </span><span style="line-height: 21.6px;">‘இலக்கிய வட்டம்’</span><span style="line-height: 21.6px;"> சார்பில் ஒருங்கிணைக்கப்பட்ட</span><span style="line-height: 21.6px;"> கருத்தர</span><span style="line-height: 21.6px;">ங்கத்தில் வாசிக்கப்பட்ட</span><span style="line-height: 21.6px;">கட்டுரை</span><span style="line-height: 21.6px;">. </span><span style="line-height: 21.6px;">‘</span><span style="line-height: 21.6px;">எழுத்து</span><span style="line-height: 21.6px;">’</span><span style="line-height: 21.6px;"> 46வது இதழில் (அக்டோபர் 1962) வெளி</span><span style="line-height: 21.6px;">யா</span><span style="line-height: 21.6px;">னது.</span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><b>நன்றி: அழிசி ஸ்ரீநிவாச கோபாலன்</b></span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p><p class="s7" style="font-size: 18px; line-height: 21.6px; margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; text-align: left;"><span style="line-height: 21.6px;"><br /></span></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-61791489970968846402021-10-10T16:30:00.001+05:302021-10-11T09:56:47.542+05:30சிறந்த தமிழ்ச் சிறுகதைகள் - ஒரு தொகுப்புக்கான சில குறிப்புகள் – க. நா. சுப்ரமண்யம்<p> சிறுகதை என்கிற நவீன இலக்கியத் துறையில் தற்காலத் தமிழ் இலக்கியாசிரியர்கள் ஓரளவுக்கு முன்னேறியிருக்கிறார்கள்; கணிசமான அளவில் இத்துறையில் ஒரு வளம் காணக்கிடக்கிறது என்று சாதாரணமாக எல்லோருமே ஒப்புக்கொள்ளுகிறோம். ஆனால் இந்த வளத்தைச் சீர்தூக்கிப் பார்ப்பதிலே, எது வளம், எது வளமின்மை, என்று பார்ப்பதிலே, நமக்குள்ளே பலதரப்பட்ட அபிப்பிராயங்கள் நிலவுகின்றன. சிறுகதை என்பது முதலில் கதையாகத்தான் இருக்கவேண்டும் என்கிற ஒரு அடிப்படையை வைத்துக்கொண்டு, ராஜாஜி, சாமிநாதய்யர் போன்றவர்களையும், கல்கி, கி. வா. ஜகந்நாதன் போன்றவர்களையும், புதுமைப்பித்தன், கு.ப.ரா., மௌனி போன்ற சிறுகதை ஆசிரியர்களுக்குச் சமானமானவர்களாக மதிப்பிட்டுச் சொல்லும் பழக்கம் இன்று நமக்கு இருக்கிறது. தமிழில் இதுவரை வெளிவந்துள்ள ஒரே ஒரு ‘தரத்தொகுப்பு’ நூலான ‘சிறுகதை மஞ்சரி’யிலே, கதைகளும் சிறுகதைகளும் (சோமு, சங்கர், அகிலன், ஜகந்நாதன், தூரன் முதலியவர்களுடையவை வெறும் கதைகள், புதுமைப்பித்தன், கு.ப.ரா., பிச்சமூர்த்தி, ஜானகிராமன் இவர்களுடையவை சிறுகதைகள்) இடம்பெற்றிருக்கின்றன. தொகுப்பாசிரியருக்கு கதைக்கும் சிறுகதைக்கும் உள்ள தாரதம்மியம் தெரியவில்லை என்பது வெளிப்படை.</p><p>கதை என்பது எத்தனையோ காலமாக, வழிவழி வந்த ஒரு சொத்து. (ஆனால்</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9mPzSUZttjc/YWLHE_Uet-I/AAAAAAAA9AQ/6CU52MCGJDAwntk5UZUzzY3eTvZ18_1twCLcBGAsYHQ/s1440/FB_IMG_1633863218055-01.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1440" data-original-width="1080" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-9mPzSUZttjc/YWLHE_Uet-I/AAAAAAAA9AQ/6CU52MCGJDAwntk5UZUzzY3eTvZ18_1twCLcBGAsYHQ/s320/FB_IMG_1633863218055-01.jpeg" width="240" /></a></div><br /> அதற்கு இலக்கிய அந்தஸ்து சிறுகதையான பிறகுதான் ஏற்படும்). மஹாபாரதத்துக்கும், ராமாயணத்துக்கும் கதைதான் அடிப்படை. ஷேக்ஸ்பியரின் கவிதை நாடகங்களுக்கும் கதைதான் அடிப்படை. புறநானூறிலுள்ள பல செய்யுள்களுக்கும் கதைகள்தான் அடிப்படை. இது தவிர புத்தர் ஜாதகக் கதைகள், பஞ்சதந்திரக் கதைகள், பரமார்த்த குரு கதைகள், விக்கிரமாதித்தன் கதைகள் இவையெல்லாம் கதைகள். இந்தக் கதைகளில் பலவும் ஆரம்பத்தில், ஆதி காலத்தில், இந்தியாவிலே தோன்றித்தான் உலகெங்கும் பரவின என்று சொல்லிப் பெருமைப்படுபவர்கள் உண்டு.<p></p><p>கதை என்பது ‘பொய்யை அடிப்படையாகக் கொண்ட ஒரு சித்திரம் - அல்லது பல சித்திரங்கள்’ என்று சொல்லலாம். பொய்யே கலக்காத கதைகளும் இருக்கலாம்தான். ஆனால் உலகத்தில் எந்த ஆதி இலக்கியத்திலும் பொய் சிறிதும் கலவாத கதை இருந்ததாகத் தெரியவில்லை. சத்தியத்தை நிலைநிறுத்தத் தோன்றிய அரிச்சந்திரன் கதையும்கூடப் பொய்யை அடிப்படையில் அடக்கிய கதைதான். தொல்காப்பியத்தில் தமிழ்ச் சிறுகதை பற்றிக் கூறுகிற ஆதாரம் இருப்பதாகக் கூறிப் பெருமைப்படுகிற (படுத்துகிற) பண்டிதர்களும்கூட இந்தப் ‘பொய்ச்’ சூத்திரத்தைத்தான் சொல்லுகிறார்கள். அது கதையின் இலக்கணம்; இலக்கிய அந்தஸ்தை எட்டாத எல்லாக் கதைகளுக்கும் லக்ஷணம் அது.</p><p>கதை என்பது இலக்கியத்தில் ஒரு தனித்துறையல்ல என்பது வெளிப்படை. அது எல்லாப் பகுதிகளுக்கும் பொதுவான ஒரு அம்சம். அதிலே இலக்கியத்தரம், மனிதத்தன்மைத்தரம் இரண்டும் சொல்ல இயலாது. நீதிக்கதை, உபயோகமானது, அசுவாரசியமானது, சுவாரசியமானது என்று பிரிவுகள் வேண்டுமானால் சொல்லலாமே தவிர, இலக்கியபூர்வமான தராதரம் சொல்ல இயலாது. கதை என்பது பொதுப்பட கவிதை, நாடகம், காவியம், வசன நூல்கள் பல, இவற்றிற்கெல்லாம் ஆதாரமாக இயங்குகிற ஒரு அடிப்படைக் கோப்பு. ஆனால் சிறுகதை என்பதோவெனில் இலக்கியத்தில் ஒரு தனித்துறை - அதாவது பரணி போல, உலா போல, குறவஞ்சி போல, காவியம் போல, நாவல் போல ஒரு தனித்துறை. இந்தச் சிறுகதை என்கிற இலக்கியத் தனித்துறை உலக இலக்கியத்திலேயே தலையெடுத்துச் சுமார் நூற்றிமுப்பது வருஷங்கள்தான் ஆகின்றன. எட்கார் ஆலன் போ என்கிற அமெரிக்க இலக்கியாசிரியர் தோற்றுவித்த இலக்கியத் தனித்துறை இது. (ஆனால் ஆங்கில, மேலை நாட்டுப் பண்டிதர்களில் சிலரும்கூட இதை இவ்வளவு தெளிவாக ஏற்றுக்கொண்டுவிடுவது கிடையாது. பைபிளில் இருக்கிறது சிறுகதை, கிரேக்க இலக்கியத்தில் உண்டு என்று பண்டிதர்களுக்கே உரிய பாணியில் அங்கும் சண்டைகள் உண்டு). இத்துறையில் பத்தொன்பதாம் நூற்றாண்டில் ப்ரெட் ஹார்ட்டி, ஹாதார்ண் போன்ற அமெரிக்க ஆசிரியர்களும் ப்ரான்ஸ்வா காப்பி, மெண்டெஸ், மோபாஸான் போன்ற பிரெஞ்சு ஆசிரியர்களும் செக்காவ் போன்ற ருஷ்ய ஆசிரியர்களும் போற்றி வளர்த்து வளம் செய்தார்கள். இருபதாம் நூற்றாண்டிலே ஆம்பிரோஸ் பியர்ஸ், ஷெர்வுட் ஆண்டர்ஸன், ஹெமிங்வே, பாக்னர், வில்லியம் ஸரோயன் போன்ற அமெரிக்கர்களும் லாகர்லெவ், வான் ஹெய்டன்ஸ்டாம், டாபெர் ஹால்ஸ்டிராம் போன்ற ஸ்வீடிஷ்காரர்களும் பிராண்டெல் லோ, பாலஸெக்கி போன்ற இத்தாலியர்களும், கார்க்கி, ப்யூனின் போன்ற ருஷ்யர்களும், ஜாய்ஸ், ஓகானர் போன்ற ஐரிஷ்காரர்களும், காப்கா, தாமஸ் மான் போன்ற ஜர்மானியர்களும் அந்டோல் பிரான்ஸ் போன்ற பிரஞ்சுக்காரர்களும் இலக்கிய அடிப்படையில் வளர்த்து வந்திருக்கிறார்கள். மேலை நாட்டு அவசர யுகத்தின் தேவைகள் பலவற்றால் ஆங்கிலத்திலும், வேறு ஐரோப்பிய மொழிகளிலும் பத்திரிகைகள் யுகமும் அவசர யுகமும் தோன்றிய பின், கதை, சிறுகதை என்கிற இலக்கிய உருவம் பெற்றுப் பின்னர் பத்திரிகைக் கதை என்று ஒரு தேய்வும் பெற்றது. இந்தப் பத்திரிகைக் கதைகளுக்குச் சிறந்த உதாரணங்களாக, ஸாமர்ஸெட் மாம், ஏ. இ. கோப்பார்டு, இர்வின் ஷா முதலியவர்களைச் சொல்லலாம்.</p><p>மேலை நாட்டில் தோன்றிய இச்சிறுகதை இலக்கிய வளம் இருபதாம் நூற்றாண்டிலே, இந்தியாவிலும் சீனாவிலும் ஜப்பானிலும் புது இலக்கியத்தில் இந்திய உருவமும், சீன உருவமும், ஜப்பானிய உருவமும் எடுத்தது. சென்ற முப்பது வருஷங்களில் ஜப்பானியச் சிறுகதை பிரமாதமாக வளர்ச்சி பெற்றுள்ளது. சீனத்துச் சிறுகதை ஆரம்பத்தில் பிரமாதமான வளர்ச்சி பெற்று, அரசியல் காரணங்களினால், சோஷலிஸ யதார்த்தவாதம் என்கிற குட்டையிலே (இலக்கிய உத்தியிலே) வந்து தேங்கிவிட்டது. சிறுகதைக்கு இந்திய உருவம் தருகிற முயற்சியை ரவீந்திரநாத தாகுர் சிறப்பாகச் செய்தார்.</p><p>தாகுரின் சிறுகதை முயற்சியை வ. வே. சு. ஐயரும், கவி சுப்ரமணிய பாரதியாரும் பின்பற்றினார்கள். வ. வே. சு. ஐயர் ‘குளத்தங்கரை அரசமர’த்தில் தாகுர் செய்த காரியத்தையே ஓரளவு தமிழில் வெற்றியுடன் திரும்பவும் செய்து பார்த்தார். அவர் எழுதிய மற்ற கதைகளிலும் அவர் ஓரளவுக்குப் பிறர் செய்ததையே பின்பற்றினார் - எனினும் ஓரளவு வெற்றிபெற்றார் என்பதனால் தமிழில் சிறுகதைக்கு வ. வெ. சு. ஐயரைத்தான் தந்தையென்று சொல்லுவது வழக்கமாகிவிட்டது. கவி பாரதியாரின் கதைகளைச் சிறுகதைகள் என்று சொல்லமுடியாது. வெறும் கதைகளாகவே சொன்னார் அவர். ஆங்கில, பிரெஞ்சு மொழிச் சிறுகதைகளையும், தாகுர் சிறுகதைகளையும் அறிந்தேதான் பாரதியார் தன் கதைகளை எழுதினார். ஆனாலும் உருவத்தைவிட அவருக்குச் சீர்திருத்தக் கருத்திலே மோகம் அதிகமான படியினாலே, அவர் கதைகள் சிறுகதைகளாக அமையவில்லை. பல கதைகள் கதைகளாகவும்கூட அமைதி பெறவில்லை. உதாரணமாக பாரதியாரின் ‘பூலோகரம்பை’யைச் சொல்லலாம். அற்புதமான ஒரு கதையை உருவம், அல்லது ஒரு உருவமல்லாத பிரக்ஞையுடன் செய்யாமல் வழிந்தோட விட்டுவிடுகிறார் பாரதியார். இந்தக் குறை மாதவையாவின் ‘குசிகர் குட்டிக் கதைக’ளிலும் உண்டு என்றுதான் சொல்லவேண்டும்.</p><p>சிறுகதை என்பதற்கு அடிப்படையாக அதை எழுதுகிறவனுடைய இலக்கிய உருவப் பிரக்ஞை அமைய வேண்டும். மேலெழுந்தவாரியாகப் பார்க்கும்போது, அல்லது அதிகமாக ஆழ்ந்து பார்க்கும்போதும்கூட, இவ்விஷயம் ஒரு உருவமல்லாத உருவமாகவே இருக்கலாம். ஆனால் அந்த உருவமல்லாத உருவத்தையும்கூட, குணத்தையும் விசேஷத்தையும்கூட, உணர்ந்தே, இலக்கியப் பிரக்ஞையுடன் செய்திருக்கிறான் ஆசிரியன் என்பதுதான் அதைச் சிறுகதையாக்குகிறது. சிறுகதையின் ஆரம்பம், நடு, முடிவு என்பதைப் பற்றிச் சொல்வது இப்போது விளையாட்டுக்கும் கேலிக்கும் இடமாகத் தோன்றலாம். ஆனால் அதுதான் சிறுகதை என்கிற இலக்கியத் துறையில் அடிப்படையான விஷயம். இந்த ஆரம்பம், இந்த நடு, இந்த முடிவுதான் வேண்டும் என்பது முன்கூட்டி நிச்சயமானதல்ல - ஆனால் அது ஏற்பட்ட பின், அது தவிர்க்கமுடியாதது என்கிற உணர்வு விமர்சகர்களுக்கும் வாசகனுக்கும் ஏற்பட வேண்டும். இந்த உணர்வை ஏற்படச் செய்பவனைத்தான் இலக்கியத்தில் சிறுகதாசிரியன் என்று நாம் கொண்டாட முடியும். நடை அழகு, விஷயத்தெளிவு, அமைதி முதலியனவெல்லாம் இலக்கியப் பரப்பில் எல்லாத் துறைகளுக்குமே பொதுவானவை. ஆனால் சிறுகதை உருவமும், உருவ அமைதியும், தவிர்க்கமுடியாத தன்மையும் (inevitability), ஒருமைப்பாடும் சிறுகதைக்கு மட்டும் உரியது. இதை எப்படி விமர்சகன் முதலில் தேர்ந்து புரிந்துகொள்ளுகிறான் என்பதும், வாசகர்கள் எப்படித் தெரிந்தோ தெரியாமலோ ஒரு வகையாக இனங்கண்டு கொள்ளுகிறார்கள் என்பதும், இலக்கிய விமர்சனம் சரியாக வளராத இக்காலத்தில், தமிழில் தெளிவாக்குவது சற்று சிரமமான காரியம்தான்.</p><p>இலக்கிய விமர்சகன் என்று, என்னைப்போல் சொல்லிக்கொண்டு வருபவன், இதைத் தன் படிப்பையும், பிறமொழிச் சிறுகதை அறிவையும் வைத்துக் கணித்துக்கொள்ளுகிறான் என்று மட்டும் சொல்லிவிட்டு, அதற்கு உதாரணமாக இன்று பழக்கமான ஆசிரியர்கள் சிலருடைய சிறுகதை உருவங்கள் பற்றிய குறிப்புகள் மட்டும் இங்கு தர முயலுகிறேன். உருவமேயல்லாத பலவித சிறுகதை உருவங்களை நமக்குச் சமைத்துத் தந்திருப்பவர் என்று வில்லியம் ஸரோயனைச் சொல்லலாம்; பாதரஸத்தைப் போலக் கைக்கடியிலிருந்து நழுவிவிடும் உருவம் பெற்றவை அவர் கதைகள். உருவமில்லாதது போன்ற, ஆனால் அலசிப் பார்த்தால் நல்முத்துப் போன்ற உருவம் படைத்த சிறுகதைகள் செக்காவினுடையவை. மழமழவென்று பூசி மெழுகிய களிமண் உருண்டைகள் மோபாஸானின் சிறுகதைகள். ஓ ஹென்ரியின் சிறுகதைகள் அழுத்தி விட்டுவிட்டால் மேலெழும்பி நம் கையையே பின்பற்றும் விசை spring போன்றவை. குதித்துக் கொம்மாளமிட்டுக்கொண்டு நம்மை முட்டித் தாக்க வரும் காளைகள் போன்ற சிறுகதைகள் ஹெமிங்வேயினுடையவை. ராக்ஷஸ எட்டுக்கால் பூச்சி போல் நின்று நிலைத்து நம்மை மயக்கி அருவருப்பையும் கவர்ச்சியையும் ஒருங்கே தந்து வலை வீசும் உருவம் படைத்தவை வில்லியம் பாக்னரின் சிறுகதைகள். நகாசு வேலையை அதிஅற்புதமாகச் செய்த பொன் அணிகள் அந்டோல் பிரான்சின் கதைகள். கார்க்கியின் கதைகளோ கனமான காட்டு மரத்தால் செய்யப்பட்ட உபயோகமான சாமான்கள்...</p><p><b>நம் வளர்ச்சி</b></p><p>பொதுவாக இத்தனையும் சொன்ன பிறகு தமிழில் சிறந்த சிறுகதைகள் என்கிற விஷயத்துக்கு வருவோம்.</p><p>வ. வெ. சு. ஐயருக்குப் பிறகு தமிழில் சிறுகதை வளர்ந்த சரித்திரம் அநேகமாக நம்மில் எல்லோருக்குமே தெரியும். மூன்று பிரிவுகளாகத் தற்காலத்திய கதை வளர்ச்சியை நாம் கணிக்கலாம். (ஒன்று) இலக்கியத்துறை என்று எதிலும் அடங்காத கதை முயற்சிகள். இம்முயற்சியில் தலைசிறந்தவர்கள் என்று அ. மாதவையா, டாக்டர் சாமிநாதய்யர் (நினைவுக் கதைகள்), எஸ். வி. வி., ராஜாஜி முதலியவர்களைச் சொல்லாம். இந்தக் கதைகளில் கருத்தால், விஷயத்தால், அவரவர்கள் மனோதர்மப்படி முக்கியத்துவம் தந்துகொள்ளலாம். இலக்கிய ரீதியாக முக்கியத்துவம் கிடையாது என்றுதான் சொல்ல வேண்டும். அதாவது உதாரணமாக விதவைகளை உயர்த்துவதற்காகப் பயன்படக்கூடியன மாதவையாவின் கதைகள்; கள் குடிப்பதை ஒழிக்க உபயோகப்படக்கூடியவை ராஜாஜி கதைகள் என்றும், பழைய தலைமுறை சரித்திரங்களை அறிந்துகொள்ள உ . வெ. சாமிநாதய்யரின் கதைகள் உதவும் என்றும், வெறும் பொழுதுபோக்காக எஸ். வி. வி.யின் கதைகள் உதவும் என்றும் பொதுவாகச் சொல்லலாம். இவற்றிலே இலக்கியத்தரம் ஏற்றிவைப்பதற்கில்லை. இந்தப் பழைய கதாசிரியர்களுக்கு வாரிசுகளாக இன்று கதைகள் எழுதுபவர்களில் கி. வா. ஜகந்நாதனையும், பெ. தூரனையும் சொல்லலாம். சந்தர்ப்ப விசேஷத்தால் மணிக்கொடி கோஷ்டியினருக்குத் தலைவராக ஒருசிலரால் கருதப்படும் பி. எஸ். ராமையாவின் கதைகளும் (பொதுவாக) இந்த ரகத்தைச் சேர்ந்தவையே என்பது எனது அபிப்பிராயம்.</p><p>இரண்டாவதாகச் சொல்லவேண்டியது பத்திரிகைக் கதைகள், 1930-ம் ஆண்டு தொடக்கத்திலிருந்து தமிழில் பத்திரிகைகள் யுகம் தொடங்கியது என்றும், இன்று பத்திரிகை யுகம் அதன் உச்சியை எட்டியிருக்கிறது என்றும் சொல்லலாம். இப்படிச் சொல்லுகிறபோது பத்திரிகை அவசரம், நெருக்கடி, எல்லாமாகச் சேர்ந்து அமைந்த கதைகளைச் சொல்லலாம். கல்கி இத்துறையில் வழிகாட்டியாக அமைந்தார். இந்தப் பத்திரிகைக் கதைகளுக்கு பல்லாயிரக்கணக்கான வாசகர்களைச் சம்பாதித்துக் கொடுத்தவரும் கல்கிதான். கல்கியின் கதைகளில் அநேகமாக எல்லாமே பிறர் கதை அஸ்திவாரத்தில் தோன்றியவைதான். சற்றே மாற்றியோ திருத்தியோ, தமிழில் உருவம் என்று அவருக்கு எட்டாததொன்றைக் கற்பனை செய்துகொண்டு உருமாற்றி வைக்கப்பட்டவைதான். அவரைப் பின்பற்றிப் பலரும் பத்திரிகைக் கதை எழுதி வெற்றி பெற்றிருக்கிறார்கள். அதாவது கதைக்கும் சிறுகதைக்கும் இடையில் ஒரு உருவம் இது. இலக்கிய ரீதியில் கவனித்தால் ஒருவிதமான குண விசேஷமும் இல்லாதது. எத்தனையோ பேர் சாதாரணமாகக் கையாண்ட விஷயங்களை மறுபடியும் ஒருதரம் படிக்கக்கூடிய பாஷையிலே, சிரமப்படுத்தாத வகையிலே எழுதியிருக்கிறார்கள். இந்த ரகத்தைச் சேர்ந்தவர்கள் என்று நூற்றுக்கணக்கான இன்றைய ஆசிரியர்களைச் சொல்லலாம். வாசகர்களை நினைவில் வைத்துக்கொண்டு கதைகள் எழுதுபவர்கள் இவர்கள்; பத்திரிகைத் தேவைகளைப் பூர்த்தி செய்வதற்காகவே எழுதுபவர்கள். தமிழ்நாட்டில் சிறுகதைப் பரிசுகள் பலவற்றையும் தட்டிக்கொண்டு போகிறவர்கள் இவர்களாகத்தான் இருக்கமுடியும்; குறிப்பிட்ட பஞ்சாயத்தார் ஐந்து பேரைத் திருப்தி செய்யக்கூடியவர்கள் இவர்கள். இங்கு பட்டியல் தருவதென்று ஆரம்பித்தால் இடம் போதாது. ஆனால் இந்தப் பத்திரிகை ரகத்திலே, குறிப்பாக வெற்றிபெற்றவர்கள் என்று அகிலன், பூவாளூர் சுந்தரராமன், சிரஞ்சீவி முதலியவர்களைச் சொல்லவேண்டும். இந்தப் பட்டியலில் இடம்பெறுபவர்கள் என்று சுகி, ரஸவாதி, ரா. கி. ரங்கராஜன், எல்லார்வி, மாயாவி போன்ற பலரைச் சொல்லலாம்.</p><p>தமிழில் சிறந்த சிறுகதைத் தொகுப்பு என்று ஒன்று வெளியிட வேண்டும் என்று எனக்குப் பணியளிக்கப்பட்டால் இவர்களையும், இவர்களுக்கு முந்திய வகுப்பில் சேர்ந்தவர்களாகச் சொல்லிய கதாசிரியர்களையும் நான் சேர்க்கமாட்டேன் என்பது தெளிவு. இப்போது அப்படிப்பட்ட தொகுப்பு நூலில் யார் யாரைச் சேர்க்கலாம் என்பது பற்றி இலக்கிய விமர்சன ரீதியில் பார்க்கலாம்.</p><p>இலக்கிய ரீதியில் சிறுகதைக்கு இலக்கியப் பிரக்ஞையுடன் அமைந்த உருவம் வேண்டும். அதுதான் ஒரு குறிப்பிட்ட சிறுகதையை, கதை, பத்திரிகைக் கதை என்கிற தரத்திலிருந்து உயர்த்தி இலக்கியப்பூர்வமான சிறுகதையாக்குகிறது என்று சொன்னேன். தமிழுக்கு மட்டுமல்ல. உலக இலக்கியப் பரப்புக்கே சிறுகதைத்துறை புதுத்துறைதான். ஆகவே பெரும்பாலும் நல்ல சிறுகதாசிரியர்கள் என்று உலக இலக்கியத்தில் இடம்பெறுபவர்கள் எல்லோருமே இலக்கிய சோதனைக்காரர்கள்தான். சுவடு தெரிகிற தடத்திலே செல்ல மறுத்து, புதுத்தடம் போட்டுக்கொண்டு, இலக்கியத்தின் எல்லைகளைச் சற்று விரிவடையச் செய்ய முயன்றவர்களைத்தான் சாதனைக்காரர்கள் என்று சொல்லலாம். இதிலே ஓரளவேணும் வெற்றி பெற்றவர்களைத்தான் சிறந்த சிறுகதாசிரியர்கள் என்று சொல்ல வேண்டும். இப்படி வெற்றி பெற்ற முதல் தமிழ்ச் சிறுகதாசிரியர்களில் பலர், அந்தக் காலத்தில் ‘மணிக்கொடி’ என்கிற அல்பாயுஸுப் பத்திரிகையில் தங்கள் சிரஞ்சீவிக் கதைகளை எழுதினார்கள். அதற்கு மணிக்கொடிக்குச் சிறிதும் பொறுப்பில்லை என்றாலும்கூட, ‘மணிக்கொடி கோஷ்டி’ என்கிற ஒரு பெயர் நிலைத்துவிட்டது. அதனால் நஷ்டம் ஒன்றுமில்லையே!</p><p>மணிக்கொடியில் எழுதிய நல்ல சிறுகதாசிரியர்கள் இருவர் இன்று நம்மிடையே இல்லை. ஒருவர் புதுமைப்பித்தன். மற்றவர் கு. ப. ராஜகோபாலன். இவர்கள் இருவருமே இலக்கியத்தில், குறிப்பாகச் சிறுகதைத் துறையில், சோதனைகள் செய்து பார்க்கும் திறனும், செய்த சோதனைகள் சிலவற்றில் இலக்கிய வெற்றியும் பெற்றவர்கள். புதுமைப்பித்தன் செய்த சோதனைகள் அதிகம்; வெற்றி தோல்விகளும் அதிகம். ஆனால் பெற்ற வெற்றிகள் கணிசமானவை. கு.ப.ரா. செய்த சோதனைகள் குறைவு. அந்த அளவில் வெற்றி அதிகம். எண்ணிக்கையளவில் கணக்கெடுத்தால் கு. ப. ரா.வின் வெற்றி பெற்ற சிறுகதைகள் புதுமைப்பித்தனுடைய வெற்றி பெற்ற சிறுகதை எண்ணிக்கையைவிட அதிகமானாலும்கூட, புதுமைப்பித்தனுடைய சோதனை ஆழம், பரப்பு இரண்டும் அதிகம் என்பதனால் அது தமிழில் சிறுகதை வளத்தை அதிகமாக்கியது. பிற்காலச் சோதனையாளருக்குச் சிறப்பான வழிகாட்டியது என்றும் சொல்ல வேண்டும்.</p><p>இன்னும் நம்மிடையே இருந்தும், அதிகமாக எழுதாமல் மணிக்கொடியில் மட்டும் சிறப்பாக எழுதிய ஆசிரியர்களிலே மௌனி என்பவரைத் தனியாகச் சொல்லவேண்டும். இவருடைய பதினைந்து பதினாறு சிறுகதைகளிலே, சிறப்பாக ‘அழியாச்சுடர்’, ‘பிரபஞ்சகானம்’ என்கிற சிறுகதைகளில் இதுவரை தமிழில் காணக்கிடைக்காத ஆழம் காணப்படுகிறது. சொல்வதற்கு மிகவும் சிரமமான பல விஷயங்களை, ஒரு லக்ஷியக் காதல் நோக்கிலிருந்து, romantic melancholy என்கிற ரீதியில், அழுத்தம் தந்து அற்புதமான சிறுகதை உருவம் படைத்திருக்கிறார் மௌனி. தமிழில் இன்றுவரை வெளிவந்துள்ள சிறுகதைகளிலே மௌனியின் இந்த இரண்டு சிறுகதைகளும் ஒரு சிகரம் என்பது என் அபிப்பிராயம்.</p><p>ந. பிச்சமூர்த்தி ஆரம்ப காலத்தில் கவிதை நிரம்பிய பல சோதனைகள் நடத்தினார். அவற்றிலே வானம்பாடி, மோஹினி, தாய் முதலியவை சிறப்பான வெற்றிகள். ஒரு இருபது வருஷ மௌனத்துக்குப் பிறகு அவர் மறுபடியும் சிறுகதைகள் எழுத இரண்டொரு வருஷமாகத் தொடங்கியிருக்கிறார். அந்தக் கதைகள் அற்புத உருவம் பெற்று, ஆழமும் அர்த்தமும் கூடித் திகழ்கின்றன.</p><p>ந. சிதம்பர சுப்ரமணியன் என்பவருக்குச் சிறுகதையில் உருவம் என்கிறதில் நம்பிக்கை கிடையாது. ஆகவே அவருடைய சிறுகதைகளைச் சோதனைகளாகக் கருதமுடியாது. ஆனால் அவற்றிலே ஒரு அற்புதமான உருவம், ஆரம்பமும் நடுவும் முடிவும் அமைகின்றன என்பது படிப்பவர்களுக்குத் தெரியும். இதுபோல சிறந்த தமிழ்ச் சிறுகதைத் தொகுதியில் இடம்பெறக்கூடிய ஆசிரியர்கள் என்று மணிக்கொடி கோஷ்டியினரில் வேறு பலரையும் சொல்லலாம். அவரவர்கள் திறமைக்கேற்ப சோதனைகள் செய்து பார்த்தவர்கள். சி. சு. செல்லப்பா, க. நா. சுப்ரமண்யம், சுந்தா, கி.ரா., எம். வி. வெங்கடராமன், முதலானோர். செல்லப்பாவின் ஆரம்ப காலக் கதைகள் ஒருவிதமானவை, பிற்காலத்தில் அவர் எழுதியுள்ள சிறுகதைகளில் கொஞ்சம் கனமான பகைப்புலமும் லேசான விஷயமும் அடங்கியிருக்கின்றன என்று சொல்லவேண்டும். கி.ரா.வின் சிறுகதைகளைப் பாட புஸ்தகச் சிறுகதைகள் என்றே சொல்லலாம். அவற்றில் ஆழமோ கனமோ அதிகம் கிடையாது; ஆனால் உருவம் உண்டு. சற்றேறக்குறைய பத்திரிகைத் தரத்தைத் தொடுகிற மாதிரிக் கதைகள் அவருடையவை என்றாலும் இலக்கிய முயற்சிகள்தான். சுந்தா மணிக்கொடி கோஷ்டியில் இலக்கியாசிரியராகத் தொடங்கி பத்தரிகை எழுத்தாளராக முடிந்தவர். இவருடைய ஆரம்ப காலக் கதைகளில் சில நல்ல சோதனைகள். க. நா. சுப்ரமண்யத்தின் மணிக்கொடிக் கதைகளில் உருவப் பிரக்ஞையுடன், ஆழந்தெரியச் செய்யப்படும் முயற்சிகள் அதிகம். வெற்றி பெற்ற ஒரே கதை என்று ‘சாவித்திரி’ என்பதைச் சொல்லலாம். இவருடைய பிற்காலத்துச் சிறுகதைகளில் சோதனை அம்சம் அதிகம். எம். வி. வெங்கடராமன் பல பழங்கதைகளை அற்புதமான புதுமெருகுடன் எழுதியிருக்கிறார். சிறுகதைகளாக அவற்றிற்கு ஒரு இலக்கியத்தரம் உண்டென்றாலும்கூட, அவை பழங்கதைகளின் புதுமெருகுதான்.</p><p>மணிக்கொடி கோஷ்டியைச் சேராத சிறுகதாசிரியர்களும் சிலர் அந்தக் காலத்தில் எழுதத்தான் எழுதினார்கள். இவர்களில் தி. ஜ. ரங்கநாதனையும், த. நா. குமாரஸ்வாமியையும், சங்கரராமையும் சிறப்பாகச் சொல்லலாம். முன்னிருவர் சிறுகதைகளிலும் சோதனை அம்சங்கள் மிகக் குறைவு. ஒரு சாதாரண நிலையில் நின்று கதை சொல்வதை, இலக்கிய அந்தஸ்தைத் தொட்டும் தொடாமலும் செய்பவர் தி.ஜ.ர.. குமாரஸ்வாமியின் சிறுகதைகளிலே ஒரு romantic melancholy யும் காதல் கட்டமும் சிறப்புகள். சங்கரராம் வேட்டைக் கதைகள், மாட்டுக் கதைகள், நாட்டுக் கதைகள் பல எழுதியுள்ளார். இவை பத்திரிகைக் கதைகளின் அம்சங்கள் பூராவும் பொருந்தி, ஓரளவு இலக்கிய நயமும் உள்ளவை.</p><p>1940க்குப் பிறகு தோன்றிய சிறுகதாசிரியர்களிலே சிறப்பாக மூன்று பேர்களைச் சொல்லவேண்டும். இலக்கிய ரீதியில் லா. ச. ராமாம்ருதம் ஒரு சோதனைச் சிறுகதாசிரியர். அவர் ஒரே மாதிரியான சோதனைதான் செய்கிறார். சோதனைகளைப் புதுமைப்பித்தன் மாதிரி மாற்றாமல், மௌனி மாதிரி, ஒரே ரீதியில் செய்பவர். இதில் அவர் நல்ல வெற்றி பெற்றிருக்கிறார் - கொட்டு மேளம், இதழ்கள் போன்ற கதைகளில். இரண்டாவதாகச் சொல்லவேண்டியவர் தி. ஜானகிராமன். இவருடைய சிறுகதைகளிலும் சோதனைப் பரப்பு குறைவு. ஆனால் இவர் சிறுகதைகளிலே தனித்வமும், ஒரு கிண்டலும், பேச்சு நடையும், உருவமற்ற ஒரு உருவமும் தெரிகின்றன. மூன்றாவதாகச் சொல்லவேண்டிய கு. அழகிரிசாமி குரலை உயர்த்தாமல் தன் சிறுகதைகளில் பலவிதமான விந்தைகளைச் செய்து காட்டுகிறார். நடை வேகத்தை முடுக்காமல் அவர் செய்துள்ள சோதனைகளில் பல சிறப்பானவை என்றும், பல சோதனைகளை வெற்றிகரமாக அவர் செய்திருக்கிறார் என்றும் சொல்லலாம்.</p><p>1948க்குப் பிறகு தமிழ்ச் சிறுகதைகளிலே சோதனை வேகமும் இலக்கிய நோக்கமும் தேய்ந்துவிட்ட மாதிரித் தோன்றுகிறது. சமீப காலத்தில் அதாவது இப்போது இரண்டொரு வருஷங்களாகத்தான் மீண்டும் உயிர் வந்த மாதிரி இருக்கிறது. இதற்குப் பல காரணங்கள் சொல்லலாம். முக்கியமாக அதுவரை செய்யப்பட்ட இலக்கிய முயற்சிகளைச் சரிவரத் தராதரம் அறிந்து கணிக்க யாரும் முயற்சி செய்யாததையும், பத்திரிகை ஆதிக்கம் எழுத்திலே அதிகமாகிவிட்டதையும் சொல்லலாம். இந்தப் பத்து வருஷங்களில் நூற்றுக்கணக்கான கதாசிரியர்கள் தோன்றினாலும், அவர்களில் பெரும்பாலானவர்கள் பத்திரிகைக் கதைகள் எழுதத்தான் முற்பட்டார்கள். அதுதான் லாபகரமாக இருந்தது. இந்த மோசமான நிலையிலே பழைய மணிக்கொடி கோஷ்டியினர் சிலரும், பின் வந்த மூவரும் தவிர வேறு யாரும் சிறப்பான சிறுகதைகள் என்று சொல்லும்படி எதுவும் எழுதவில்லை. ஆனால் சென்ற நாலைந்து வருஷங்களில் வந்த எழுத்துகளில் பலவற்றைச் சலித்துப் பார்க்கும்போது இரண்டு புதுப் பெயர்கள் கிடைக்கின்றன. ஒன்று சுந்தர ராமஸ்வாமி - இவருடைய சிறுகதைகளில் ஒரு லேசான கிண்டலும் கேலியும், ஒரு தனித்துவ நோக்கும் காணக் கிடக்கின்றன. அவர் கடைசியில் எழுதியுள்ள நாலைந்து கதைகளில் அதிஅற்புதமான உருவம் அமைந்திருக்கிறது. அதேபோல ஜெயகாந்தன் என்ற ஒரு இளைஞர் எழுதுகிற சிறுகதைகளிலே சில நன்றாகவும் பல சிறுபிள்ளைத்தனமாகவும் இருக்கின்றன என்று சொல்லலாம். கிழவன் கிழவி பிணக்குக் கதை ஒன்றும், நந்தவனத்திலோராண்டி என்கிற சிறுகதையையும் நல்ல சிறுகதைகளாகச் சொல்லலாம்.</p><p>பழைய சிறுகதை ஆசிரியர்களில் ந. பிச்சமூர்த்தியின் சமீப காலத்திய சிறுகதைகள் பலவற்றில் உருவமும் அழகும் கூடியுள்ளன. செல்லப்பாவின் சிறுகதைகளிலே பகைப்புலம், பின்னனி அதிகமாகவும், விஷயத் தெளிவு குறைந்தும் காணப்படுகிறது. க. நா. சு.வின் சிறுகதைகளிலே சோதனை அம்சங்களும் தத்துவ அம்சங்களும் அதிகரித்துள்ளன. லா.ச.ரா.வின் கதைகளில் ஒரு உருவ அமைதி காணக்கிடைக்கிறது. சமீப காலத்திய தி. ஜானகிராமனின் சிறுகதைகளில் உருவம் தேய்ந்து பழங்கதைகளின் விஷயத்தின் நிழல்தான் ஆடுகிறது. கு. அழகிரிசாமி இந்த ஐந்தாறு வருஷங்களில் ஒரு சிறுகதைகூட எழுதியதாகத் தெரியவில்லை. சிறுகதை என்கிற இலக்கிய அந்தஸ்தை எட்டாத பத்திரிகைக் கதைகள்கூட பெரும்பாலும் இந்தக் காலத்தில் தரம் மிகக் குறைந்து 1948-க்கு முன் பத்திரிகைக் கதை எட்டிய தரத்தை எட்டவில்லை.</p><p>என் கண்ணில் படாத நல்ல சிறுகதைகள் தமிழில் இருக்கலாம் என்பதை நான் விவாத அளவில் ஒப்புக்கொண்டாலும்கூட, கூடிய வரையில் யாராவது நன்றாயிருக்கிறது என்று சொன்னாலும் கதையைத் தேடிப் படிக்கிறேன் என்பதனால், அப்படிப்பட்ட ஒரு கதாசிரியன் பெயரையும் நான் விட்டுவிடவில்லை என்றே எனக்குத் தோன்றுகிறது.</p><p>ஆனால் இந்த இருபத்தைந்து முப்பது வருஷங்களில் தமிழ் இலக்கியத்தில் சிறுகதைத் துறையில் ஒரு வளம் ஏற்பட்டிருக்கிறது. அந்த வளத்தைச் சொல்லுகிற அளவில் சிறுகதைத் தொகுதி ஒன்று வெளியிடுவதானால் அதில் கட்டாயமாக புதுமைப்பித்தன், மௌனி, கு. ப. ராஜகோபாலன், ந. பிச்சமூர்த்தி, சிதம்பரசுப்ரமணியன், லா. ச. ராமாம்ருதம், தி. ஜானகிராமன், கு. அழகிரிசாமி இந்த எட்டுப் பேருடைய சிறுகதைகளும் சேரும். இவை தவிர சி. சு. செல்லப்பா, க. நா. சுப்ரமண்யம், தி. ஜ. ரங்கநாதன், கி.ரா., த. நா. குமாரஸ்வாமி, சங்கரராம் முதலியவர்களுடைய சிறுகதைகள் இரண்டாம் பக்ஷமாக இடம்பெறலாம். இதிலே சுந்தர ராமஸ்வாமி, ஜெயகாந்தன் இருவருடைய சிறுகதைகளையும் சேர்த்துக்கொள்ளலாம். தமிழ்ச் சிறுகதையில் இலக்கிய வளத்தைக் காட்ட இப்படிப்பட்ட ஒரு தொகுப்பு பிரயோசனப்படலாம்.</p><p>குறிப்பிட்ட ஆசிரியர்களுடைய எந்தெந்தக் கதைகளைச் சேர்த்துக்கொள்வது என்பது பற்றி விசாரிக்க வேண்டியது அவசியம். அதையும் பின்னர் செய்து பார்க்கலாம்.</p><p><b>எழுத்து, ஜனவரி 1959</b></p><p><b>அனுப்பியவர்: "அழிசி" ஸ்ரீனி</b></p><p><br /></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-50884121285586161462021-10-10T16:13:00.003+05:302021-10-11T09:56:42.915+05:30புது எழுத்து - கு. ப. ரா.சென்ற மகா யுத்தத்தின் பிறகு ஐரோப்பிய நாடுகளில் இலக்கிய சம்பந்தமாகப் புதிய பிரச்னைகளும் பாதைகளும் கிளம்பின. பல புது எழுத்தாளர்கள் இலக்கியமே புரட்சி உருவம் கொள்ளவேண்டுமென்றும், யுத்தத்தின் காரணமாக ஏற்பட்ட சமூக - பொருளாதார மாறுதல்களை இலக்கியம் அலசி ஆராய்ந்து புது வழிகளையும் போக்குகளையும் நிர்ணயிக்க வேண்டுமென்றும் வாதாடினார்கள். அந்தக் கிளர்ச்சியின் பயனாகத் தோன்றிய எழுத்துகள் எல்லாம் ஐரோப்பிய சமூகத்தைப் படம் பிடிப்பவைகளாகவே அமைந்தன.
<p>
இங்கிலாந்தில் ஏற்பட்ட அதிர்ச்சியின் அறிகுறிகளைத் தொகுத்து ‘புது</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-39hPij-ofec/YWLDWYkamWI/AAAAAAAA9AI/ZiHIuTuX8KE9Yp-atVaFVubtF88LNjBDQCPcBGAYYCw/s554/images%2B%252849%2529.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="554" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-39hPij-ofec/YWLDWYkamWI/AAAAAAAA9AI/ZiHIuTuX8KE9Yp-atVaFVubtF88LNjBDQCPcBGAYYCw/s320/images%2B%252849%2529.jpeg" width="320" /></a></div><br /> எழுத்து’ என்ற வெளியீடு ஒன்றும் தோன்றிற்று. அதன் இரண்டு பாகங்கள் இப்பொழுது ‘பெங்குவின்’ பிரசுரத்தில் வெளியாகியிருக்கின்றன. ‘ஐரோப்பாவின் புது எழுத்து’ என்ற புத்தகம் ஒன்றும் புது எழுத்தின் ஆசிரியர் ஜான் லேமன் என்பவரால் எழுதப்பட்டு வெளியாகிறது.
<p></p><p>
அவை மூன்றையும் சமீபத்தில் படித்தேன். படித்து முடித்தபின் மனதில் இதுதான் தோன்றிற்று; அப்பேர்ப்பட்ட பிரமாதமான அதிர்ச்சிகளின் பலனாக இந்த மாதிரியான எழுத்துத்தானா புதிதாக வெளிவந்தது? ‘மலையைக் கெல்லி’ என்பார்களே அந்தமாதிரிதானா இந்த இயக்கம் பரிணமித்தது? அந்தப் புத்தகங்களில் ஒன்றும் அவ்வளவு புதிய வாசனைக் கொண்டதாகக் காணோமே! புதுத் தேர்ச்சியோ புதுக்கருத்தோ அப்படியாக ஒன்றும் புலப்படவில்லையே?
</p><p>
யுத்தத்தின் கோரங்களைப் பற்றியும் வாழ்வின் சிதைவைப் பற்றியும் சில வர்ணனைகள் இருக்கத்தான் இருக்கின்றன. மார்க்ஸைப் பற்றிக்கூட ஓரிருவர் ஓரிரு வரிகள் எழுதியிருக்கிறார்கள். எழுத்தில் வேதனை நிரம்ப இருக்கிறது; திகைப்பு தெளிவாகத் தென்படுகிறது; ஆனால் வழியைக் காணோம். கடைத்தேறுவதற்கான சூசனைகளைக் காணோம்.
</p><p>
புது எழுத்து என்பதற்கான அத்தாட்சி ஒன்றையும் அவற்றில் காணோம். இலக்கணம் தவிடுபொடியாகியிருக்கிறது. என்னதான் எழுதுவது என்ற விவஸ்தை இல்லை என்பது தெரிகிறது. பச்சையாக வேசைகளின் சாகஸங்களைப் பற்றிய வர்ணனைகள் பதேஷ்டமாக இருக்கின்றன - அவ்வளவுதான். இதுதானா புது எழுத்தின் சின்னம்?
</p><p>
தமிழ்நாட்டிலும் கொஞ்சகாலமாகப் புது எழுத்துக் கிளர்ச்சி நடைபெறுகிறது. சில எழுத்தாளர்கள் இலக்கணத்தைக் கட்டித் தூர வைத்துவிட்டார்கள். சிலர் பச்சை எழுத்தில் புகுந்துவிட்டார்கள். மனோதத்துவ ஆராய்ச்சி என்ற போர்வையில் வாய்க்கு வந்ததெல்லாம் - கைக்கு வந்ததெல்லாம் எழுதுகிறார்கள்.
</p><p>
அவர்களுக்கு நேர் எதிரிடையாகச் சிலர் இன்றும் “பத்தாம் பசலி’த் தமிழ் எழுதுகிறார்கள். கவைக்குதவாத விஷயங்களைப் பற்றி எழுதிக் காதைத் துளைக்கிறார்கள். நமது சமூக நிலைக்கோ உலகப் போக்கிற்கோ ஒவ்வாத பழங்கதைகளைப் போற்றிப் போற்றிப் பொழுதைக் கழிக்கிறார்கள்.
</p><p>
இன்று தமிழ்நாட்டில் பண்டிதர்கள் ஒருபுறமாகவும் புது எழுத்தாளர்கள் ஒருபுறமாகவும் ஒருவரை ஒருவர் கலக்காமல் தனித்தனியாக எழுதுகிறார்கள். ஒரு கூட்டம் மற்றதை மதிப்பதில்லை. புதுரக எழுத்தாளர்களை, ‘பழமை அறியாதவர்கள்’ என்று பண்டிதர்கள் அலட்சியமாகப் பேசுகிறார்கள். ‘பண்டிதர்களுக்குப் புது வாழ்க்கை நினைப்பே இல்லை’ என்று நவீன எழுத்தாளர்கள் குறை கூறுகிறார்கள்.
</p><p>
புதுமுறை எழுத்தாளர்களுக்கு ஏதோ ஒரு லட்சியம் இருப்பது போலவாவது தென்படுகிறது. அவர்கள் தற்கால வாழ்வையாவது ஆதாரமாக எடுத்துக்கொள்ளுகிறார்கள். பழைய எழுத்துக்காரர்களுக்கு ஒன்றும் இருப்பதாகவே தெரியவில்லை. எல்லாம் பழைய தமிழில் இருக்கிறது என்பதுதான் அவர்கள் வாதம், லட்சியம். புதுமையைக் கண்டு, அவர்கள் மஞ்சுவிரட்டுக்காளை போல மிரளுகிறார்கள்; தமிழுக்கே ஆபத்து வந்துவிட்டது என்று கலங்குகிறார்கள். இந்த நிலைமையில் இப்பொழுது ஒரு முட்டுக்கட்டையே ஏற்பட்டிருக்கிறது என்று சொல்லாம்.
</p><p>
புது எழுத்து என்பது என்ன? அதில் என்ன மாறுபாடு இருக்கிறது? என்ன இருக்கவேண்டும்?
</p><p>
புது எழுத்து என்பது உண்மையில் பழைய எழுத்துத்தான். மிக மிகப் பழையது. அதைப் பண்டிதர்கள் எதிர்த்தால் உண்மையாகவே அவர்களுக்கு சரித்திர வாசனையோ உண்மையான பழைய எழுத்து அறிவோ இல்லையென்றுதான் சொல்லவேண்டும்.
</p><p>
நான் சொன்னபடி புது எழுத்து இன்னும் சரியான புதை பூமியில் கட்டிடம் பெறாமல் இருக்கலாம். தற்சமயம் ஓரளவு மேல்நாட்டு நவீன இலக்கியச் சார்புகூடக் கொண்டிருக்கலாம். ஆனால் அதன் பிறப்பு அத்தாட்சி பெற்றது. நமது தற்கால வாழ்வின் சுற்றுப்புலனின் மூச்சுக்காற்று பெற்றது. இதே காரணத்தால்தான் நான் அதை உண்மையான பழைய எழுத்து என்கிறேன்.
</p><p>
நமது பழைய எழுத்துக் காலம் சங்ககாலம். அப்பொழுது எழுத்து வாழ்க்கையின் பிரதிபலிப்பாகவும் அதன் லட்சியக் கருவியாகவும் இருந்தது. தலைவனும் தலைவியும் தமிழ்க் காதல் புரிந்த காலத்தில் உதித்தது அது. இடைக்காலத்தில் தமிழ் எழுத்து வாழ்க்கைக்குச் சம்பந்தமற்றுப் போயிற்று; ஏதோ ஒரு விபரீதமான கற்பனையாக மாறிற்று. அந்தக் காலத்துக்கு ஒவ்வாத கருத்துகளும் வார்த்தைகளும் இலக்கியத்தில் புகுந்து அதை வாழ்க்கையிலிருந்து பிரித்துவிட்டன. பிறகு ஆழ்வார்கள் முதலியவர்கள் தோன்றின பொழுதுதான் மனநிகழ்ச்சிகள் மூலமாவது இலக்கியம் வாழ்க்கையுடன் பிணைப்புக் கொண்டது.
</p><p>
சென்ற நூறு வருஷங்களாக தமிழ் எழுத்து அதற்கு முன் இருந்த விபரீதத்தைத் துறந்து நடை முதலுக்கு வர ஆரம்பித்துவிட்டது. வாழ்க்கையில் அடிபடாது செந்தமிழ் நீங்கித் தமிழன் பேசும் பாஷை இலக்கியத்தில் இடம்பெற்றுவிட்டது. அந்த ஆதிக்கத்தைப் பரப்பத்தான் இன்று புதுமை எழுத்தாளர்கள் எழுதுகிறார்கள். பேச்சு நடை இலக்கியத்தில் ஸ்தானம் பெறுவது அவர்கள் முதல் லட்சியம். கருவியைச் செப்பனிடுவதுதானே எல்லா ஆக்க வேலைகளிலும் முதற்காரியம்?
</p><p>
எனவே புது எழுத்து என்றால், முதலில் புது பாஷை - நடைமுறையில் இருக்கும் பாஷை - இலக்கியத்தில் கையாளப்படுவது. அதற்குப் பிறகு புதுக் கருத்து.
</p><p>
இந்தப் புதுக் கருத்து விஷயத்தில் புது எழுத்தாளர்களிடையேகூட அபிப்பிராய பேதம் இருக்கிறது. நடை விஷயத்தில் ஒன்று சேர்ந்து பண்டிதர்களை எதிர்க்கும் பேர்வழிகள் கருத்து விஷயத்தில் தங்களுக்குள்ளேயே வித்தியாசம் கொள்ளுகிறார்கள். பண்டிதர்களுக்கும் கருத்துகளுக்கும் சம்பந்தமே இல்லை. அவர்கள் போராடுவதெல்லாம் எலும்புக்காகத்தான் - சதைக்காகவல்ல. சதையென்று ஒன்று இருப்பதையே அவர்கள் அறியவில்லை - பாவம்!
</p><p>
புதுக் கருத்து விஷயமாக புதிய எழுத்தாளர்களிடையே அபிப்பிராய பேதம் இருக்கிறது என்று நான் சொல்லும்போது அதற்கேற்றவாறு தீவிரமாகக் கொள்கை நிர்ணயமாகிவிட்டதென்றோ, அதையொட்டிப் போர் நடக்கிறதென்றோ எண்ணிவிடக் கூடாது. அப்படித் தீவிரமாகத் தத்துவ ஆராய்ச்சி செய்பவர்கள் ஏராளமாக இருக்கிறார்கள் என்றோ சொல்லிவிட முடியாது. ஏன்? சில புது எழுத்தாளர்களுக்குத் தத்துவ ஆராய்ச்சியிலேயே நம்பிக்கை கிடையாது!
</p><p>
ஆமாம். இந்த ‘வபை’யான இடத்திலிருந்தே நிலைமையை விளக்க முயலாம். சிலருக்குத் தத்துவத்தில் நம்பிக்கை கிடையாது; சிலர் தத்துவமின்றி ஒன்றும் செய்ய முடியாது என்ற கொள்கை கொண்டவர்கள். முன்னவர்களைப் பொதுவாக பெளதிகவாத மனப்பான்மை கொண்டவர்கள் என்று சொல்லலாம்; பின்னவர்களை ஆத்மீக சார்பு கொண்டவர்கள் என்று சொல்லலாம். யாரும் எந்த இடத்திலும் தங்கள் மனப்பான்மையை நிர்ணயித்து இதுவரையிலும் சொல்லவில்லை. பொதுவாக எழுத்துகளையெல்லாம் படிப்பதிலிருந்து இந்த மேலெழுந்த வித்தியாசம் தென்படுகிறது. எந்தக் கட்சி சரியானது, எது தவறு என்ற பிரச்னையே இங்கு எழவில்லை. இப்படி இரண்டு கூறுகள் இருக்கின்றன என்பதுதான் விஷயம். எழுத்தின் போக்கிலே இது தெரிகிறது. குறித்த மனப்பான்மை தங்களுக்கு இல்லவே இல்லை என்று சில எழுத்தாளர்கள் மறுக்கக்கூடச் செய்யலாம். அதிலும் ஆச்சரியமில்லை. ஏனெனில் எதுவும் இன்னும் நிர்ணயமாகவில்லை.
</p><p>
இந்தக் கட்டுரையில் எனக்குத் தோன்றியதை நான் சொல்லிவைத்தால் அதன் மூலமாகவாவது ஒரு நிர்ணயம் ஏற்படலாமோ என்பது என் எண்ணம். ஆனால் நிர்ணயம் ஒன்றுமே கூடாது; எந்த நிர்ணயமும் முற்றிலும் நிலைக்காது என்று சில எழுத்தாளர்கள் ஆட்சேபிப்பார்கள் - எனக்குத் தெரியும்.
</p><p>
எந்த நிர்ணயமும் நிரந்தரமல்ல என்பதை நானும் ஒப்புக்கொள்ளுகிறேன். வெள்ளப் பெருக்கு ஆறாக வேண்டுமானால் இரண்டு கரைக்குள் நிர்ணயம் ஆகவேண்டும். வெள்ளப் பெருக்கு ஆறு ஆவானேன்? நீர்தானே? இரண்டு நிலைகளிலும் எப்படியிருந்தால் என்ன?
</p><p>
வெள்ளப் பெருக்கு போக்கு வழியற்றது; அழிக்கும் தன்மை கொண்டது. ஆறு குறித்த பாதை கொண்டது. சிருஷ்டி சக்தி கொண்டது.
</p><p>
இலக்கியத்திற்கு லட்சியம் உண்டா? அல்லது அது காரியமற்ற கதைப்பா? அது மலரிலிருந்து பிறக்கும் மணம் போன்ற உயர்த்தும் சக்தியா? அல்லது<br /><br /> வியர்வை போன்ற வெளியீடா? இதெல்லாம் தனிப் பிரச்னைகள். ஆனால் தற்காலிகமாகவாவது இலக்கியப் போக்கிற்கு ஒரு பாதை வேண்டுமென்பதை அராஜகர்களைத் தவிர வேறு யாரும் ஆட்சேபிக்க முடியாது.
</p><p>
‘எழுத்துக்காகத்தான் எழுத்து அல்லது கலைக்காகத்தான் கலை’ என்று எப்பொழுதும் ஒரு கட்சி உண்டு. இலக்கியத்திற்கு வேறொரு வேலையும் கிடையாது. வேறொரு இயக்கத்திற்கும் காரணமாகாது. தன் நெகிழ்ச்சியிலேயே நிலைபெறுவது என்பது அந்தக் கட்சியின் சித்தாந்தம். அதாவது கலை என்பது, கலைஞனின் ஆத்மா வெளியே விரிவு கொள்வது – அவ்வளவுதான். அஃது ஒரு நிகழ்ச்சி, அனுபவம். அதற்கு மேல் போன யாதொரு தத்துவமும் அதில் கிடையாது என்பது அதன் கொள்கை.
</p><p>
இலக்கியம் இதயத்தின் ஒலிபரப்புத்தான் - சந்தேகமில்லை. ஆனால் அந்த ஒலி உள்ளே இருக்கும் வரையில் அது ஆத்மானுபவம்தான் - கலைஞனின் உள்ள நெகிழ்ச்சி. எந்த நிமிஷம் எழுத்து, வாத்தியம், வர்ணம், கல் முதலிய கருவிகள் மூலம் அது வெளியேறிப் பரவுகிறதோ, அதே நிமிஷம் அது வெளியுலகத்தை எந்த முறையிலாவது பாதிக்கும் தன்மை பெற்றுவிடுகிறது. அப்பொழுது அது வெறும் அனுபவம் என்ற கர்ப்ப நிலையைத் தாண்டிவிடுகிறது - பிறந்த குழந்தையாகிவிடுகிறது. பிறகு பிறர் சூட்டும் பெயரும் பிறர் சுமற்றும் சுமையும்தானே அதன் வாழ்க்கை?
</p><p>
கலைஞன் தன் அனுபவங்களைக் சிதைத்துத் தத்துவ ஆராய்ச்சி செய்யச் சக்தியற்றவனாக இருக்கலாம்; ஆனால் பிறர் விடமாட்டார்கள் அல்லவா? அவர்கள் “என்ன பெயர் குழந்தைக்கு? இன்னார் போலவே இருக்கிறது, அழகாக இருக்கிறது, நன்றாக இல்லை” என்றெல்லாம் சொல்லத்தான் சொல்லுவார்கள். “உன் கொள்கை என்ன?” என்று கேட்டால் கலைஞன், “எழுதி இருக்கிறேன், பார்த்துக்கொள்ளுங்கள்!” என்று வேண்டுமானால் சொல்லலாம்; “கொள்கையே கிடையாது எனக்கு!” என்று சொல்லித் தப்ப முடியாது. “என் குழந்தைக்குப் பெயர் கிடையாது” என்று கலைஞன் சாதித்தாலும் ஊரார் “இன்னான் மகன்” என்றாவது ஒரு பெயர் வைக்கத்தான் செய்வார்கள்.
</p><p>
“பெயரில் என்ன இருக்கிறது?” என்று ஆங்கிலக் கவி எழுதியதைச் சிலர் தப்பாக அர்த்தம் செய்துகொண்டுவிட்டார்கள். பெயர் எப்படியிருந்தால் என்ன என்பதுதான் அதன் பொருளே தவிர, பெயரே தேவை இல்லை என்று அர்த்தமல்ல. நடைமுறைக்காவது நிச்சயம் பெயர் இருந்தே தீர வேண்டும்.
</p><p>
ஒவ்வொரு கலைஞனுடைய எழுத்துக்கும் கொள்கை என்ற பெயர் இருந்தே தீரவேண்டும். இந்த முறையில் தமிழ்நாட்டில் தற்காலம் எழுதிவரும் ஒவ்வொரு எழுத்தாளருக்கும் ஒரு கொள்கை இருப்பது தென்படுகிறது. பொதுவாக அவர்களுடைய எழுத்துக்களைச் சில முக்கியமான பிரிவுகளின் கீழ் கொண்டுவந்துவிடலாம்.
</p><p>
சென்ற பத்து வருஷங்களுக்குள்தான் அநேகமாக இந்தப் புது எழுத்து பூராவும் தோன்றியிருக்கிறது என்று பொதுவாகக் கொள்ளலாம். பாரதியும் வ. வே. சு. அய்யரும் இந்தக் காலத்திற்கு முன் எழுதினவர்கள். அவர்களை இந்த ஆராய்ச்சியில் சேர்க்கத் தேவை இல்லை.
</p><p>
ஆனந்த விகடன், கலைமகள், மணிக்கொடி - இந்த மூன்று பத்திரிகைகளும் இந்தப் புது எழுத்திற்கு முதல் ஆதாரமாக இருந்தனவென்பது சென்ற பத்து வருஷ இலக்கிய நிகழ்ச்சிகளைக் கவனித்து வரும் எல்லோரும் அறிந்த விஷயம். புது எழுத்து முழுவதும் அநேகமாக அவற்றில் அடக்கமாகியிருக்கிறது என்றே சொல்லிவிடலாம்.
</p><p>
இந்த மூன்று பத்திரிகைகளுமே ஒரு விதத்தில் மூன்று மனப்பான்மைகளின் வாக்காக அமைந்துவிட்டன. ஆனந்த விகடன் நுனிப்புல் மேயும் மனப்பான்மை கொண்டது. ஆழ்ந்து எதையும் ஆராய அதற்கு விருப்பம் இல்லை. வாழ்க்கையின் கஷ்டங்களைக் கண்டு சகிக்க அதற்கு வெறுப்பு. எனவே வாழ்க்கையில் மேலெழுந்தவாரியாகத் தென்படும் சுக சௌகரியங்களை மட்டும்தான் அது வாழ்க்கையில் கண்டறியவேண்டியவை என்று கொள்கிறது. ஹாஸ்யம், கிண்டல். அதிலும் ஆழம் கிடையாது. சிக்கல்களை வெகு லேசாக ஒதுக்கிவிட்டு முகம் கோணாதபடி வாழ்க்கையின் சௌகரியமான அம்சங்களை மிகைப்படுத்திச் சித்தரிப்பது, துக்கத்தையும் வீழ்ச்சியையும் மகத்தான சோகங்களையும் கண்டு கண்மூடிக்கொண்டுவிடுவது. இவைதான் இந்த மனப்பான்மையின் சாரம். ‘கல்கி’ என்ற ரா. கிருஷ்ணமூர்த்தியும், எஸ். வி. வி.யுமே இத்த மனப்பான்மையின் முதன்மையான எழுத்தாளர்கள். சிதம்பரநாத முதலியாரும் ‘பி. ஸ்ரீ.’யும் இதன் விமரிசகர்கள்.
</p><p>
கலைமகள் முக்கியமாகப் பெருவாழ்வின் மிதப்பைப் போற்றும் மனப்பான்மை கொண்டது. கற்பனையிலும் வாழ்க்கையிலும் பெருமையையும் பேறையும் அந்தஸ்தையும் கௌரவத்தையும் போற்றுவது இதன் இயற்கை. வாழ்க்கைப் போர் அலட்சியம் செய்யவேண்டிய விஷயம். அது நிரந்தரமல்ல, முக்கியமல்ல. சீரும் செல்வமும்தான் வாழ்க்கையின் லட்சியங்களை நிறைவேறச் செய்யும் கருவிகள். அவைதான் போற்றுதற்குரியவை. வாழ்க்கையின் லட்சியம் – பெயர், பதவி, சுகம், கலாரசனை, லட்சியத்திற்கொத்த கலை. சாமிநாதையர் அவர்களும் ‘குமுதினி’யும் இதன் எழுத்தாளர்கள் என்று சொல்லலாம்.
</p><p>
மணிக்கொடியின் மனப்பான்மை புரட்சி. வாழ்க்கையிலும் சமூகத்திலும் ரசனையிலும் புரட்சி; ‘புராணமித்யேவ நசாதுசர்வம் (பழையது என்பதாலேயே எல்லாம் சிறந்தது அல்ல) என்று காளிதாசன் சொன்னதுதான் அதன் கொள்கை. போராட்டத்தில்தான் அதன் உயிர். துக்கத்திலும் வீழ்ச்சியிலும் வறுமையிலும்தான் உணர்ச்சிகள் சிறந்து ஒளிகொண்டு ஜ்வலிக்கின்றன என்பது அதன் கொள்கை. சுகம், ஏமாற்றம், துக்கம்தான் உண்மை என்பது அதன் தீர்மானம். சர்வஜன ஓட்டின் தீர்ப்புப்படி உலகத்தில் பெருவாரியான மக்கள் அனுபவிப்பது இன்பமா? செல்வமா? பதவியா? இல்லை. அதனால் மணிக்கொடி மனப்பான்மை எங்கும் தென்படும் வறுமையையும் நோயையும்தான் ஆராய்ச்சி செய்கிறது. எதையும் அது புறக்கணிப்பதில்லை. எல்லாம் இயல்பு, எல்லாம் பலவீனம் என்று தெளிவு கொள்ளுகிறது. போராட்டம்தான் அதன் லட்சியம், போரின் முடிவுகூட அவ்வளவு இல்லை.
</p><p>
முதல் இரண்டு மனப்பான்மைகளும் கொஞ்சம் நிதான புத்தி கொண்டவை; மூன்றாம் மனப்பான்மை தீவிரப் போக்குடையது. இதற்குள்ளேயே பல போக்குகள் இருக்கின்றன. உதாரணமாக வ. ரா. ஒரு போக்கு; பிச்சமூர்த்தி ஒரு போக்கு; ‘புதுமைப்பித்தன்’ என்ற விருத்தாசலம் ஒரு போக்கு.
</p><p>
மேலே குறித்தவர்களைத் தவிர வேறு சிறந்த எழுத்தாளர்கள் இல்லை என்பதல்ல; அந்த மனப்பான்மையை எழுத்தில் பூரணமாகக் காட்டும் சிலரை மட்டும் உதாரணமாகக் காட்டியிருக்கிறேன். மேலும் ஒரு மனப்பான்மையுடையவர் மற்றொரு பத்திரிகைக்கு அதிகமாக எழுதுவதில்லை என்பதும் கிடையாது. ஆனந்த விகடன் எழுத்தாளர்களும் மணிக்கொடி எழுத்தாளர்களும் பரஸ்பரம் மாறி எழுதுவது அதிகமாகத் தென்படவில்லையே தவிர, இரு கோஷ்டியினரும் கலைமகளுக்கு வெகுவாக எழுதியிருக்கிறார்கள். இந்த முறையில் கலைமகள் ஒரு பொதுக்கருவி என்றுகூடச் சொல்லலாம்.
</p><p>
ஆனால் இதெல்லாம் சௌகரியத்திற்காகச் செய்துகொள்ளும் பிரிவுகளே தவிர வெட்டிவிட்டாற்போல் ஒன்றுமே நிர்ணயிக்க முடியாது. வளர்ச்சி எந்த இடத்தில் எந்த தருணத்தில் நடைபெறுகிறது என்று எங்காவது சொல்ல முடியுமா? பொதுப்படையாக அடையாளம் கண்டுகொள்ளும் பொருட்டுதான் பிரிவுகள் எல்லாமே. அதற்கு மேல் அவற்றிற்கு நாம் முக்கியத்துவம் அளிப்பது ஆபத்தாகும். நான் பெயர்களைக் குறிப்பிடுவதிலும் ஒரு விஷயம் சொல்லவிரும்புகிறேன். எனக்குத் தென்பட்ட குணங்களைச் சொல்லுகிறேனே தவிர யாரையும் நான் மதிப்புக் குறைவாகவோ கீழாகவோ கருதவே இல்லை.
</p><p>
இந்த மூன்றிலும் ஒன்று தாழ்ந்தது, மற்றொன்று உயர்ந்தது என்று நான் சொல்ல முன்வரவே முடியாது. எதுவும் குறைந்ததல்ல; இகழத்தக்கதல்ல. மனித சுபாவத்தின் மூன்று போக்குகள் இவ்வாறு, யதேச்சையாக, வேண்டுமென்று யாரும் வகுக்காமல் பிரிவு கொண்டு பரிமளிக்கின்றன. ஒவ்வொரு மனப்பான்மைக்கும் நிச்சயம் தர்க்க ரீதியாகவே ஓரளவு சித்தாந்தமாக விளங்க இடமிருக்கிறது. எல்லாவற்றிலும் உண்மை இருக்கிறது. விகிதத்தில்தான் வித்தியாசம். அதிலும் அபிப்பிராய பேதத்திற்கும் ஏராளமாக ஆதரவு இருக்கிறது.
</p><p>
தமிழ்நாட்டில் சென்ற பத்து வருஷங்களுக்குள் உள்ளத்தின் ஒலிபரப்பு இவ்விதமாக இவ்வளவு தெளிவுடன், சிற்றலை, நீட்டலை, நடுத்தர அலை என்று ரேடியோவில் சொல்லுவது போலப் பாகுபாடு பெற்றதே ஒரு பெரிய நிகழ்ச்சியாகும். இந்தப் பொதுவான பாகுபாடுகளைப் பற்றியும் அவற்றின் கீழிருக்கும் பல சிறு உட்பிரிவுகளைப் பற்றியும் இன்னும் கொஞ்சம் விஸ்தாரமாக ஆராய்ச்சி செய்வது உபயோகமாக விருக்கும். அப்பொழுது எழுத்தாளர்களுடைய கொள்கைகளைப் பற்றிய நிர்ணயத்தையும் ஒருவாறு சொல்லவேண்டிவரும்.
</p><p>
<b>(நவசக்தி) </b></p><p><b> மறுபிரசுரம்: எழுத்து, மே 1959</b></p><p>
<b>அனுப்பியவர்: "அழிசி" ஸ்ரீனி</b></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p>Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-47587995414097760002020-05-31T13:46:00.004+05:302020-05-31T13:59:24.566+05:30மாபெருங் காவியம் - மௌனி<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<font face="arial" size="2" style="line-height: 1;"><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><div class="separator" style="clear: both; line-height: 1; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dR_vYCCI8R4/XtNn4YiKRFI/AAAAAAAA8Ng/D07QRHcLeF8_q6BSHDIMKi8HWF8Rd1-vQCK4BGAsYHg/images%2B%252830%2529.jpeg" style="clear: right; float: right; line-height: 1; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="252" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-dR_vYCCI8R4/XtNn4YiKRFI/AAAAAAAA8Ng/D07QRHcLeF8_q6BSHDIMKi8HWF8Rd1-vQCK4BGAsYHg/s320/images%2B%252830%2529.jpeg" /></a></div> கிட்டுவின் காரியம் முடிவடைந்துவிட்டது. அவன் எழுத ஆரம்பித்த அந்த “மாபெருங் கவியம்” பூர்த்தியாகி விட்டது. இதற்குப் பிறகு அவனிடம், அவனுடைய இரண்டொரு சிநேகிதர்கள் , ஒரு பெரிய மாறுதலைக் கண்டனர். அதைப்பற்றி அவர்கள் எப்போதாவது இவனிடம் குறிப்பிடும்போது கிட்டு சிறிது சிரித்துக்கொண்டே “ என் வாழ்க்கை ஒரு உன்னத நிழல் ஆட்டம் . ஒளி குன்றியது . என்னுடைய நிழலும் பார்வையினின்றும் மங்கி விட்டது . விலகி நின்று உலகநாடகத்தைப் பார்ப்பதுதான் இப்போது நான் செய்வது ...”</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> கிட்டுவின் கண்களையும் முகத் தோற்றத்தையும் தவிர்த்து , அவன் சாதாரணமாகத் தெரிபவன்தான் . அவன் கண்கள் இரு ஞானவொளிச் சுடர்போன்று தோன்றும் . அவைகளின் பார்வை ஒரு உன்னத காவியம் . அவன் இழுத்து இழுத்துப் பேசுவதே ஒரு இனிய கீதம்.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> வறுமையில் உழன்ற அவன் வாழ்க்கைக்கு ஆறுதலாக அவன் மனைவி குஞ்சுவும், ஆறு வயதுடைய ஒரு பையனும் இருந்தனர் . தன்னுடைய வாழ்க்கையை ஒரு இனிய கனவில் கழிப்பதாகவே கருதி அந்த எண்ணத்தில்தான் அவன் வாழ்ந்து இருக்க முடியும். ஏதோ நடுவில் விதி குறுக்கிட்டு அவனை ஒரு காவிய கர்த்தனாக்கி விட்டது. ஒருக்கால் சிருஷ்டியிலும் வெளி விளக்கத்திலும் அடையும் ஒருகண சாசுவதாம்ச ஆனந்தத்தைக் கொள்ள அவன் மனது விரும்பியதால்தான் இந்தப் புத்தகத்தை அவன் எழுதினான் போலும் .</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> பிரபஞ்ச வெளியில் கட்டுப்பாடியின்றித் தெரியும் பறவை போன்ற ஞான உணர்வைப் பிடித்துக் கூட்டிலடைத்ததுதான் அக்காவியம். சாசுவதானந்தத்தை வாக்கியத்தில் புதைத்துக் கண்ட களிப்பதில் , கலைஞர்கள் கடவுளுடைய சிருஷ்டி ஆனந்தத்திற்கு ஒப்பானதை உணர்கிறார்கள் போலும். எவ்வகை சிருஷ்டியும் அழிவிற்கு விரைந்து செல்வதாயினும் , அழிவின்றித்தான் அவர்கள் மனதில் அக்கண ஆனந்தம் பதிகிறது.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> வாழ்க்கையின் வறுமை அவனை வெறித்து நோக்குகிறது. தான் புத்தகம் எழுதுமளவும் ,ஒன்றும் அவனைத் துன்புறுத்தா வகையில் தூரத்தில் கண்ட வெளியிலேயே அவன் மனம் சஞ்சரித்தது . அது முடிந்தவுடன் பழையபடி உலக வாழ்க்கை அவனைத் தன்னிடம் இழுத்தது . சிற்சில சமயம் அவன் மனது துக்கம் அடையும் . “ கனவிலா உன் வசீகரத்தைக் கண்டேன் . இப்போது விழிப்பின் இருளில் உன் அழகு மறைகிறதோ ? ” எனச் சஞ்சலமடைவான். அப்போது இரவில் தடுமாறித் தடவும் அசாரீயைப் போன்று அவன் எண்ணங்கள் தடுமாற்றம் கொள்ளும் ஆயினும் , என்றுமறியாத ஒரு அமைதியை அவன் மனது கண்டது. அதற்கு ஆதாரம் கொடுப்பது எது என்பதை அவன் ஆராய ஆசை கொள்ளவில்லை . மற்றவைகளைப் போலவே அவன் மன ஆறுதலும் , ஒரு மாயையை அஸ்தி வாரமாகக் கொண்டதாக ஏன் இருக்கக் கூடாது என்ற ஒரு எண்ணம் மட்டும் நிச்சயம் கொள்ளாது அவன் அடிமனத்தில் அமுங்கிக் கிடந்தது போலும் .....</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> கிட்டுவின் குழந்தை ராமு நான்கைந்து நாளாகக் கடுமையான சுரத்தில் அவஸ்தைப்பட்டுக் கொண்டு இருந்தான்.......... கிட்டு , ஒரு கடையில் குமாஸ்தாவாக இருபத்தைந்து ரூபாய் சம்பளத்தில் இருந்தான் . சம்பளம் வாங்கியதும் , தன் மனைவி கையில் அதைக் கொடுக்கும்போது ஏதோ ஒரு கேவலச் சந்தோஷத்தில் ஆரவாரிப்பதைப் போல அந்த ரூபாய்கள் கலகலவெனச் சப்திக்கும். அவன் மனைவி கண்களில் காலதேவனாலும் கொன்றுவிட முடியாத ஒரு புன்னகையின் வசீகரம் காணும் . இவனுக்கோவெனில் வெறும் வருத்தந்தான் . ஏன் தனது மனது மட்டும் சமாதானம் கொள்ளமுடியவில்லை என்பது ஒரு உருக்கொண்ட பிரச்சனையாகிவிட, அதை அறிய முடியாது திகைப்படைவான் . தன் தலையில் எழுதின வகை......தலை விதியாக்கினவனே போன்று .... ஒரு லேசான சமாதனம் கொள்ளுவான் . இதெல்லாம் இவன் புத்தகம் எழுதுவதற்கு முன்பு . புத்தக வேலை முடிந்தது; குருட்டுத்தனமாக விதி இவனை எவ்வகை உயர் காரியத்தைச் சாதிக்கத் தள்ளியது என்று எண்ணுவது உண்டு. ஆனால், அதினின்று அடைந்த உணர்வு மட்டும் விதிக்கு விலக்கியே, தன் உள்ளக் கிளர்ச்சியின் ஒரு ஆனந்தமெனக் கருதினான் . இதற்காகத்தான் ,ஒருக்கால் கடவுள் , விதிவசப்படாது நிற்க எப்போதும் , சிருஷ்டித்து, அந்த ஆனந்தத்தை அடைகிறான் போலும் !</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> சாசுவதமற்ற உலக வெளி வெறிப்பும் , அதில் கொண்ட அவன் வெறுப்பும் மழுங்கிக் கொண்டே அநேகமாக மறைந்துவிட்டது. ஆனந்தத்தைக் கொடுக்கத்தான் குழந்தை இராமுவின் இரு விழிகள் இருந்தன. மனச்சங்கடத்தின் எல்லையில் பொருந்தின இரு சுடர் விளக்காகத் தான் அவ்விழிகள் இவனுக்குத் தோற்றம் . கிட்டிய பக்கத்தை கவலைக் கடலாகக் காட்டினாலும் , மறு பக்கத்தை அச்சுடர்கள் கொஞ்சம் காட்டும்போது எல்லைக் கடந்த ஆறுதலின் இன்பசாகர வெளியை, கிட்டுவால் பார்க்க முடிந்தது.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> குழந்தை சுரத்தில் சங்கடப்படுவதைப் பார்க்க அவனால் சகிக்க முடியவில்லை. சுரவேகத்தில் ஒளிகொண்ட குழந்தையின் கண்கள் , இவனைப் பயம் கொள்ளும்படி செய்தன. அச்சுறுத்தும்படி . ஆள்காட்டிவிரல் போல அவன் போகும் இடத்தைக் காட்டுவதா அக்கண்களின் பார்வை ? அவனால் அவன் குழந்தையீன் முகத்தைப் பார்க்க முடியவில்லை ........</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> அன்று இரவு குழந்தைக்குத் தாங்க முடியாத சுரம் . கண்ணயராமல் கிட்டுவும் குஞ்சுவும் அறையில் குழந்தையின் அருகில் உட்கார்ந்து இருந்தனர் . நடுநிசிக்கு அப்பால் குழந்தை கொஞ்சம் கண்களைத் திறந்து ‘ அம்மா ’ என்றான். விழித்துக் கொண்டதும், அவனுக்கு மருந்து கொடுப்பதற்காக குஞ்சு மருந்தைக் கொணரச் சென்றாள். கிட்டு எழுந்து மேஜை அருகில் உள்ள நாற்காலிக்குப் போய் விட்டான். மருந்து கொடுத்ததும் வாய்க் கசப்பை மாற்ற மேஜை மீது இருந்த திராக்ஷைப் பழப் பொட்டலத்திலிருந்து கொஞ்சம் எடுத்து அவனுக்குக் கொடுத்துக் குழந்தையைத் தூங்கச் செய்தாள் . மேஜையருகில் கிட்டுவிற்கு எதிர்ப்புறமாக வந்து நின்றாள். ஜன்னலுக்கு வெளியே பார்த்துக் கொண்டிருந்த கிட்டு அவள் வருகையினாலும் திரும்பவில்லை. வெளியே வெகு எட்டிய வெளியே அவன் நோக்கு சென்று கொண்டிருத்தது. ஊர் ஆரவம் நன்றாக அடங்கி நிசப்தமாக இருந்தது. பிறைச் சந்திரன் மேற்கு அடிவானத்தருகில் தேங்குவதைக் கண்டு கொண்டு இருந்தான். ஒரு மங்கிய நிலவில் வீதிகளும் ,வீடுகளும் ,எட்டிய மரங்களும் தெரிந்தன. ஒன்றையும் கவனியாது இயற்கையின் சக்கரம் காலத்தில் சுழன்று கொண்டு இருந்தது. உலகத்தில் மாந்தர்கள் கொள்ளும் மனச் சாயையைக் கொஞ்சமும் பொருட்படுத்தாது இப்பிரபஞ்சம் துயின்று கொண்டு இருப்பது கிட்டுவிற்குப் புரியவில்லை. வாழ்க்கையின் இன்ப துன்பம் தன்னுடைய மனத்தில் தான் தோன்றுகிறாதா என்ற ஒரு எண்ணம் கொண்டபோது, ஆறுதலுக்கும்த் தன்னைத்தவிர வேறிடம் தேடுவது மதியீனம் என்பதாக நினைத்தான். உள்ளே அறைப்பக்கம் தலையைத் திருப்பினான். சுவரில் ஆடிய நிழல்கள் இவன் மனதேபோலச் சலித்தன. சிறிய ஒளியில் எதைப் பார்ப்பது என்பதை அறியாதனப்போன்று கண்கள் தாமாகவே குஞ்சுவின் முகத்தை நோக்கின.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;">மேஜையின்மீது இரு கைகளை ஊன்றி நின்று இருந்தாள் குஞ்சு. அவள் மனது , எண்ணங்கள் சூனியப் பொருளைக் கொண்டதாக இருந்தது. ஒன்றும் தெரியாது விழிப்பதுபோன்று பார்ப்பவளுடைய முகம் சாயை யற்றுத் தோன்றியது. இவன் தன்னைப் பார்ப்பதை அறிந்த குஞ்சு தலையைக் குனிந்துக் கொண்டாள். ஒருக்கால் உருக்கொண்ட உலகத் துக்கம் அவள் கண்களினின்றும் வந்த கண்ணீர் மேஜையின் மீது சொட்டியது.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> கிட்டுவால் நிதானமாக ஒன்றையும் செய்ய முடியவில்லை . தன் மனைவியின் எல்லையற்ற வருத்தம் இவனைத் தடுமாறச் செய்தது.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> யதேச்சையாக மேஜையைப் பார்த்தபோது திராக்ஷைப் பழப் பொட்டணம் பிரித்தப்படியே இருந்தது. அதை மடித்து வைக்கக் கையில் எடுத்தான். அந்தப் பொட்டணக் காகிதத்ததில் ஏதோ எழுதியிருந்தது. தனக்குத் தெரிந்த எழுத்தாகத் தோன்றியது. யோசிக்க ஒன்றுமில்லாது மனது மிகச் சஞ்சலம் கொள்ளும்போது எவ்வகை அல்பவிஷயத்திலும் புத்தி ஈடுபடுகிறது . கிட்டு நன்றாக அதை உற்றுப் பார்த்தான் . ஆம் அவனுக்கு நன்றாகத் தெரிந்த எழுத்துத்தான் அது. ஒரு கணத்தில் அது தன்னுடைய கையெழுத்தென்பதைத் தெரிந்து கொண்டான். பொட்டணத்திலிருப்பதைக் கீழே மேஜையில் வைத்துவிட்டு அந்தக் காகிதத்தை எடுத்து வந்து தரையில் உட்கார்ந்து படித்தான். இதற்குள் குழந்தை ஏதோ சுரவேகத்தில் உளர அதன் அருகில் குஞ்சு போய்விட்டாள்.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> கிட்டு அப்போது அடைந்த மன அதிர்ச்சியில் ஒன்றுமே புரியாதவனானான். தன்னுடைய உன்னதப் புத்தகத்தின் ஏடுகளில் அந்தக் காகிதத் துண்டு ஒன்றென அவன் அறிந்தபோது அவன் உள்ளமே வெடித்தது போன்றாகியது. அக்கணத்திலேயே, தான் அக்காவியம் செய்து முடித்தவுடன் தோன்றிய அந்த ஆனந்தம் அவன் மனத்தில் குடி கொண்டது. </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> நடந்ததைச் சிறிது நேரத்திலேயே ஊகித்துக் கொண்டான் . தான் எழுதி வைத்திருந்த காகிதங்களைத் தன் குழந்தை கடையில் போட்டு ஏதோ வாங்கிக் கொண்டான் என்பதாகக் கண்டு கொண்டான்.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> இதற்குள் குழந்தையின் பக்கத்தில் இருந்த தன்னுடைய மனைவியின் கூப்பிடும் சப்தம் கேட்டு அங்கு சென்றான். கனவில் காண்பதைவிட வெகு விநோதமாகவே தன்னெதிரில் நடப்பவைகள் தெரிந்தன. அவனால் சமாளிக்க முடியாத அதிர்ச்சியை அவன் மூளை அடைந்ததினால் உலகத்தையே தலைகீழாகப் பார்த்தான் என்பது சரியே போலும் .</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> தன்னுடைய குழந்தை ராமு ஜன்னி வேகத்தில் ஏதோ பிதற்றிக் கொண்டிருநத்தான். இரண்டொரு வார்த்தைகள் புரியும்படியாக , ‘ பம்பரம் ’ ‘அப்பா ’ என்பது போன்று இருந்தது.</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> காலை ஒளியில் கடைசி நக்ஷத்திரம் மறையும் முன்பே குழந்தை ராமு இறந்துவிட்டான். மற்றுமொரு குருவி கூண்டைவிட்டுப் பறந்தோடிவிட்டது. ஆகாயத்தில் இன்னும் நக்ஷத்திரங்கள் தெரிந்து கொண்டிருந்தன. குழந்தையைப் பார்க்கத் தாயார் வெற்றுத் தொட்டிலை குனிந்து நோக்குவது போன்று, சவமான ராமுவை, குஞ்சு பார்த்து நின்றாள் . அவள் துக்கம் வாயைவிட்டு வரவில்லை. கல்லாகச் சமைந்து , பார்க்கும் பார்வையிலேயே இறந்தவள் போன்று நின்று இருந்தாள், அருகில் கிட்டு வந்தான் . அவனால் அவள் கண்களில் நீர் பெருகுவதைத் தடுக்கமுடியவில்லை. தாங்காத வருத்தத்துடன் தன் மனையானை அணைத்துக் கொண்டான். </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> அந்தப் பிரியாத அணைப்பிலே அந்நிலையிலே தாங்கள் தனிச் சரீரம் பெற்றதான உணர்ச்சியைக் கொண்டார்கள் .............</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> கிட்டுவின் மனத்திலே தன்னுடைய இரு சிருஸஷ்டிகளை ஒருமிக்கப் பறிகொடுத்ததான எண்ணம் பரிகாசமாகவேபட்டது . எவ்வகை அல்ப மகிழ்ச்சி, இந்த சிருஷ்டியில் கொள்ளும் ஆனந்தம் . உயிர் கொடுக்கப்பட்டவுடனே அவை யாவும் உடனே அழிவிற்குத் தாமே எல்லாம் விரைந்து செல்லுகின்றன. சாசுவதமாகக்க கொள்ள வேண்டின் உணர்வுகளுக்கு விளக்கம் கொள்ளுவது ஏன் ?</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> தன்னுடைய காவியம் அழிந்ததில் அவன் அடைந்த ஆனந்தத்திற்கு அளவே இல்லை. மலரினின்றும் பிரிந்து வதங்கிய இதழைவிட்டுச் சென்ற மணத்தை எங்கும் உணர்ந்தான். எதற்காக மலரையும் மணத்தையும் ‘ அவன் ’ ஒன்று சேர்த்தான். கேவலம் இது தொழில் செய்வதில் கொள்ளும் ஒரு ஆனந்தத்திற்காகவா ? ..........</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> இப்போது கிட்டுவின் முகத்தில் ஒரு அமைதி குடி கொண்டுவிட்டது . எதிர்பாராத உள்நோக்கு அவன் கண்களில் கண்டது. அவன் பேசும்போது வெளிவராத வார்த்தைகளை வலுக்கட்டாயப் படுத்தி இழுத்துப் பேசுவதுபோல் இருக்கும். தன் மனைவி குஞ்சுவை அவன் கனிந்து பார்க்கும்போது அந்தப் பார்வையையே சாசுவதத் தான் எண்ண முடியும். </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> மின்னலைக் கணம் கண்டு குருடானவனாயினும் பிறவிக் குருடானவனாயினும் பிறவிக் குருடனுக்கும் அவனுக்கும் மேலெழுந்தவாரியாக வித்தியாசம் காணக்கூடாத வகையில்தான் தன் வாழ்க்கையை நடத்துகிறான் .</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> ஆனால், அவன் மளிகைக் கடையில் உட்கார்ந்து கொண்டு , பொட்டணம் மடிக்கத் துண்டுக் காகிதங்களை, ஆட்களுக்கு எடுத்துக் கொடுக்கும்போது, ஏன் அத்துண்டுகளை கண்ணெதிரே வைத்து சிறிது நேரம் உற்று நோக்குகிறான்...... ஆமாம் , அக்காகிதத்திணூடே, அதற்கு வெகு அப்பாலே ஜீவியக் காவியத்தை அவன் கண்கள் பார்க்கின்றன. என்றுமில்லாத ஜோதி அவன் கண்களில் காணுகிறது . சிறிது சென்று ஒரு அசட்டுச் சிரிப்பும் அவன் முகத்தில் படருகிறது. சிருஷ்டியில் கொள்ளும் ஆனந்தம் எத்தகையது என்பது அவனுக்கு அப்போது தெரியும். </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><b style="line-height: 1;"><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"> தினமணி மலர் 1937</span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px; line-height: 1; vertical-align: baseline;">தட்டச்சு - தீட்சண்யா. ரா</span></b></font></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-8125525681880817892017-09-29T00:07:00.002+05:302017-09-29T00:15:27.752+05:30மௌனி கதைகள் - முன்னுரை- பிரமிள்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr">
<span id="docs-internal-guid-5e9d86c8-c9cc-1707-d581-632ed6c7785e" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">தற்செயலாக நேர்ந்த ஒரு நிகழ்ச்சி போன்றதுதான், மெளனி எழுத்துத்துறையில் நுழைந்தது 37 ஆண்டுகளுக்கு முன், படித்து விட்டு வேலைக்கென்று ஒன்றும் போகாமல், கும்பகோணத்தில் தம் மனப்போக்கிற்கிசைந்த ஒரு சிலரின் கோஷ்டியில் சேர்ந்து, தெளிவுகாண அநேக விஷயங்களைப்பற்றி விவாதித்துக்கொண்டிருந்த நாட்கள் அவை, 1933ல் மகாமகம் வந்தது. அதற்காக ஒரு கண்காட்சி நடந்தபோது, கதர் ஸ்டாலுக்கு வந்திருந்த பி.எஸ்.ராமையாவைச் சந்தித்தார் விவாதத்தில் பிரிதி உள்ள மெளனியிடம், பிஎஸ்ஆர். எதையேனும் கண்டிருக்கலாம்: மெளனியே எதிர்பாராதபடி, "நீங்கள் சிறுகதைகள் நன்றாக எழுத முடியுமென்று நினைக்கிறேன், "மணிக்கொடி" பத்திரிகைக்கு எழுதுங்கள்" என்றார் மெளனி, இதற்கு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">அந்த வேளையில் என்ன சொன்னாரோ, எப்படி இதை எடுத்துக்கொண்டாரோ தெரியவில்லை. ஆனால் 1934க்கும் 35க்கும் இடையில், இப்போதும் அவர் வசமுள்ள குறிப்புப்புத்தகங்களில், அவ்வப்போது பளிரெனத் தோன்றியவற்றுடன் சிறுகதைகளுக்கான குறிப்புகளையும் எழுத ஆரம்பித்தார் தொடர்ச்சியாக, 1934ஆம் வருஷ இறுதியில் ஆறேழு சிறுகதைகளையும் ஒரு குறுநாவலையும் ஏதோ வேகத்தில் எழுதினார். இதுதான் ஆரம்பம்</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனியைப் புதுமைப்பித்தன், "சிறு கதையின் திருமூலர்" என்று </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-195E_K5GsTo/Wc0-2EH-pWI/AAAAAAAAcEA/ibdKURSfrOAkoXB59SvLjKnPYtAEg8lNQCPcBGAYYCw/s1600/piramil.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="613" data-original-width="404" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-195E_K5GsTo/Wc0-2EH-pWI/AAAAAAAAcEA/ibdKURSfrOAkoXB59SvLjKnPYtAEg8lNQCPcBGAYYCw/s400/piramil.jpg" width="262" /></a></div>
குறிப்பிட்டது. திருமூலரைப்பற்றி ஐதீகமாகச் சொல்லப்படுவதுபோல், மெளனியும் ஆண்டுக்கு ஒரு கதை எழுதியவர் என்பதற்காக அல்ல என்று, அவ்வொற்றுமை இல்லாததால், இவ்விடத்தில் கவனிக்கத்தக்கது. திருமூலர், மிக எளிய பதங்களையும் பதச்சேர்க்கைகளையும் கொண்டு உயர்ந்த தத்துவங்களைச் செய்யுளில் வடித்தாற்போல, மெளனியும், "கனமான விஷயங்களை ஏற்க மறுக்கிற மெலிந்த சொற்களில்", உந்நத அநுபவங்களை எழுப்பியிருக்கிறார் என்ற ஒற்றுமைக்காகவே, பு:பி. அப்படிச் சொல்லியிருக்கலாம். ஆனால், தமது எழுத்தின் இந்தத் தரத்தைப் பற்றி, மெளனிக்கே ஆரம்பத்தில் ஒரு நிர்ணயம் ஏற்பட்டதாகத் தெரியவில்லை. "இலக்கியத்தைச் சாதிக்கும்" நோக்கம், அந்தவரையில் அவருக்குத் தோன்றவும் இல்லை. அவரே சொல்வதுபோல், "பிரசுரிக்கும் நோக்க(மு)ம். இல்லை. எழுத முடிகிறதா என்று பார்க்கும் நோக்கம் போலும்" இலக்கிய ரசனை மிக்க நண்பர் ஒருவர் அக்கதைகள் பற்றிச் சொன்ன உயர்ந்த அபிப்ராயமோ, மெளனி எதிர்பார்த்ததை விடக் "கொஞ்சம் திடுக்கிட இருந்தது" அவர் ஆலோசனைப்படி, பி.எஸ்.ஆரைத் தமக்கு அறிமுகப்படுத்திய வாக்கில் நண்பரிடம் கதைகளை அனுப்பி, சென்னையில் "எந்தப் பத்திரிகை ஆசிரியரிடமாவது காட்டி", போடத் தகுதியுள்ளதாயின் போடும்படி எழுதினார், வக்கீல் நண்பர், மணிக்கொடியுடன் தொடர்புள்ள பிஎஸ்ஆரிடம் கதைகளைத்தந்தார். இதிலிருந்து, மெளனிக்கும் மணிக்கொடிக்கும் இருந்த "தொடர்பை"யும் நாம் நிதானிக்கலாம். 1936 பெப்ரவரி தொடக்கம், மெளனி கதைகள் அவ்வப்போது வெளியாகின. அவரது பெரும்பாலான கதைகளைத் தாங்கிவந்த சிறப்பு மணிக்கொடிக்கு உரியது. மௌனி, இதர கதைகளுடன் அனுப்பிய குறுநாவல் பிரசுரிக்கப்படவில்லை; அதன் பிரதியும் காணாமற் போயிருக்கிறது. மெளனி அது பற்றிச் சொன்னதைக் கொண்டு பார்த்தால், அது அவரது தரமான கதைகளின் வரிசையில் வராதது என்று தெரிகிறது. <span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">சிறுகதைத் துறையில், அதுவும் முதல் சந்திப்பில் பி.எஸ்.ஆர் சொன்னதை மனதில் வைத்துத்தானோ என்னவோ, "எழுதிப்பார்த்து" எழுத்தாளரான மெளனி, தமது ஆரம்ப நாட்கள் தொட்டுச் சங்கீதத்திலும் ரசிகராக ஈடுபட்டிருந்தது குறிப்பிடத்தக்கது. அக்காலத்தில், பிடில் வித்வானான ஒரு நண்பரோடு மௌனியின் நெருங்கிய ஈடுபாடும் ரசனையும் சர்ச்சைகளும் தான், அவர் கதைகளில் சங்கீதம் வகிக்கும் இடத்திற்கு ஒரு அந்தரார்த்தம் கொடுப்பதற்கு காரணமானது போலும் அவர் எழுத்து சொல் ஜாலத்தை நிராகரித்துப் பிறந்தது. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">பிடில் சங்கீதமும் எழுத்தும் தற்செயலான விளைவுகளுக்கு இடம் தருவன. இதனால், கலைஞனின் உண்மையான மனநிலைகள், உணர்வுகள் போன்றவற்றுக்குக் கட்டுப்படாமல், தற்செயலான தினம்வர வளைவிலோ, படிமங்களிலோ தடுமாறி, பிடில் வாசிப்பும் எழுத்துக்கலையும் செயல்படமுடியும். இந்தத் தற்செயல் விளைவுவேறு, தன்னை மறந்த வேகத்தில் பிறக்கும் படைப்பு வேறு என்பதை பெரும்பாலான கலைஞர்கள் மறந்து விடுகிறார்கள். முதிர்ந்த சில கலைஞர்கூட, இவ்விருதுறைகளிலுமே, தற்செயல் விளைவுகளை விஸ்தரித்துக்கை தட்டலையும் கைதட்டலையும் வாசகரஸனையையும் பெற்று விடுகிறார்கள். </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இவ்விபத்துக்களையே அதுசரித்துப் பிறக்கும் கலை, கைதட்டலையும் ஆரவாரிப்பையும் தான் பெறமுடியும், ஆனால், "கைதட்ட வைப்பதோ, "பேஷ், பேஷ்" என்று ஆரவாரிக்க வைப்பதோ அல்ல - நீண்ட பெருமூச்சுக்களை உண்டாக்குவதுதான் உயர்ந்த சங்கீதம்" என்று, மெளனி ஒருதடவை சம்பாஷணையில் குறிப்பிட்டிருக்கிறார். பிடில் போன்ற ஒரு வாத்யத்தில், சாஸ்திரக் கட்டுமானங்களின் முடுக்கப்பட்ட ஓட்டத்தில் சில தற்செயல் விளைவுகள், கலைஞனின் உண்மையான உணர்ச்சிகள் போன்றவற்றுக்குக் கட்டுப்படாமல் பிறப்பதுண்டு. இது ஒரளவு எழுத்துத் துறைக்கும் பொருந்தும். இந்த தற்செயல் விளைவு, கலைஞனின் மனநிலையிலிருந்து வேறுபட்டதாக இருக்க, அந்த மனநிலையாலேயே ஆளப்பட்டு, பளீரெனப் பிறக்கும் சங்கீதமும் எழுத்தும் உண்டு. இப்படித் தன்னை மறந்த வேகத்தில் பிறப்பதற்கும் தற்செயல் விளைவுகளுக்கும் இடையே உள்ள வேறு பாட்டை, தமிழில் சில பழம் பெரும் எழுத்தாளர்கள் கூட உணரவில்லை: இன்றும், கைதட்டலையும் ஆரவாரிப்பையும் பெறும் அவர்கள். அந்தத் தற்செயல் விளைவுகளை விஸ்தரித்து எழுதுபவர்கள்தான் என்பதை, அவர்களது எழுத்துக்கள் கைதட்டலையும் ஆரவாரிப்பையும் மட்டுமே பெறுகின்றன என்ற ஒன்றன் மூலமே நிரூபிக்கலாம். மெளனியோ, நீண்ட பெருமூச்சுகளை எழுப்புபவர்.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">சாஸ்திரப் பயிற்சி, மனநிலைகளை வெளியிடாமல் தன் போக்கிற்கு விளைவுகளை உண்டாக்கும் என்பதால், அத்தகைய பயிற்சி நிலையிலேயே தேங்குபவரை "விரல் ஞானஸ்தன்" என்பதுண்டு: எழுத்துத்துறையிலும் அத்தகையவர்களை இப்படிக் குறிப்பிடலாம் இவர்கள், தற்செயல் விளைவு நேராத சமயத்தில்தான், ஒரு "விரல் ஞானஸ்தன்” சாஸ்திரீயமாகத் தான் கற்ற ஸ்வர உருப்படிகளை மட்டுமே வாசிப்பதுபோல், காது புளித்த லட்சியங்களை உண்டாக்குவதும் தத்துவச்சரடு திரிப்பதும்</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">அடுத்தது, மெளனி நடப்பியல்பு"க்குப் புறம்பான வகையாக எழுதுபவர் என்பது ஆனால் நடப்பியல்புக்கு "இசைய" எழுதுபவர்களில் சிலர் சாதிக்க முடியாத மனநிலைப் போக்குகளை, மெளனிதான் இயல்பானதாகத் தென்படும்படி சாதிக்கிறார் ஆளில்லா வேளையில் வீடு பெருக்குபவளை வரச்சொல்லிவிட்டு, அவள் வந்ததும் அந்த </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இக்கட்டான சமயம் பார்த்து "மனம் மாறி" விடுகிறதாக எழுதியுள்ள ஒரு கதையுடன், மெளனியின், 'மனக்கோலத்தை ஒப்பிட வேண்டும். நடப்பியல்பு என்ற அளவில் இயல்பானது, அந்த இக்கட்டான நிலையில் செய்யத் திட்டமிட்ட "கெட்ட” காரியத்தை நிறைவேற்றுவதுதான். மனம் மாறுவது, மனோதத்துவ இயல்பு தென்படும் வகையில் சித்தரிக்கப்படாத அளவில், அம்மனமாற்றம் அக்கதையின் நடப்பியல்பு அல்ல. அந்த இயல்பைச் சித்தரிக்கும் சிரமத்தைத் தவிர்த்து விட்டு, தத்துவச் சரடு திரித்தேபாத்திரத்தின் மனதை மாற்றுவது, வில்லனைக் காரால் அடித்துத் தீர்த்துவிடுவது போன்ற ஒரு சுளுவான காரியம்தான். மெளனி, சுளுவான தத்துவச்சரட்டை அனுமதிப்பதே இல்லை, பாத்திரத்தின் இயற்கையையே கொஞ்சம் கொஞ்சமாகக் கட்டி எழுப்புகிறார்,</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">கேசவன் என்ற ('மனக்கோலம்") அப்பாத்திரம், மனம் மாறுவதற்கான காரணமும் ஏற்கனவே தென்பட ஆரம்பிக்கிறது. அவன் கெளரியை, 'ஒன்றிலும் கட்டுப்படாது, தனியே எட்டி நின்று உற்றுப்பார்க்கும் பெணிமையாகக் காண்கையிலேயே விரும்புகிறான். பெண்மை, அவன் வாழ்வுக்கு லட்சியமாகும். அவளது கருவிழிகள் என்பனவெல்லாம், உடலுறவுக்கும் அப்பாற்றபட்ட அம்சங்கள். (ஆனால், உடலுறவையும் அவன் சரீரத்தின் தவிர்க்க முடியாத இயல்பால் நாடுகிறான் என்பதுகூட, தன்னறையில் அவளை அவன் தேடுவதில் சூசகமாக காட்டப்படுகிறது) இருந்தும் இன்னொருவரின் மனைவி என்று (உடலளவில்?) கட்டுப்பட்டவளாக, அவள் அருவருப்பையே அளிக்கிறாள். எனவேதான், கெளரி தன்னை, அதுவும் தன் கற்பனையிலேயே பின்னிருந்து அணைத்ததாக உணர்கையில், அவன் அருவருப்படைந்து 'மனமாற்றம்' கொள்கிறான். இங்கு, கெளரியை நேரில் (நடப்பியல் உலகில்?) அவன் அறைக்குக் கொண்டு வந்து அவ்வருவருப்பை உண்டாக்காமல், அவன் கற்பனையில் இதை நிகழ்த்தியதற்காகவும், மெளனியை நடப்பியல்புக்குப் புறம்பானவர் என ஒருவர் வாதிக்கலாம். அவ்விதமானால், அவளைக் கொண்டுவரும் வகையாக நிகழ்ச்சிகளை ஏற்கெனவே எழுப்பியிருக்க வேண்டிய நிர்ப்பந்தத்தையும் அதனால் அவள் உணர்வுகள் எப்படி ஆகின்றன என்று சித்தரிக்கும் பொறுப்பையும் கொணர்ந்து, சிறுகதைக்கான கூர்மையை அழிக்கநேரும். ஆனால் மேற்குறிப்பிட்ட நிகழ்ச்சி உண்மையில் மனப்போக்குகளால் ஆளப்பட்டு நிகழ்வதால், மனநிலைகளின் இயல்புக்குத் தான் முதலிடம் தரவேண்டும். அதைத் தந்து விட்ட அளவில், புற நிகழ்ச்சிகளின் உதவி அங்கு வேண்டியதில்லை. இதுதான், மெளனியின் கதைகளை மற்றையவர்களினுடைய வற்றிலிருந்து பிரித்துக்காட்டும் அம்சம். அவர் நடப்பியல்புக்குப் புறம்பானவர் அல்ல. மனப்போக்குகளின் நடப்பியல்பையே, அதுவும் பரிபூரணமாகச் சித்தரித்துவிட்டு ஒதுங்குபவர். இது அவர்சாதனை மெளனியின் கருத்தில், நடப்பியல் என்பது புற நிகழ்ச்சிகள் மட்டுமல்ல, அப்புறநிகழ்ச்சிகள் மனிதர்களோடு சம்பந்தப்பட்டதால், அவர்களின் மனப்போக்குகளை உரியமுறையில் சித்தரிக்கும் மளவுக்குத்தான், கதைகளும் நடப்பியலானவையாகும். புற நிகழ்ச்சிகள், நிலைமைகன் என்பவற்றைப் பற்றி, மெளனி 'கண்மூடித்தனமாக இருக்கவில்லை நிகழ்ச்சிகளையும் நிலைமைகளையும் சிக்கனப்படுத்தி இருக்கிறார் என்பதே சரி இந்தச் சிக்கனமான எல்லைக்குள்ளேயே, அவர் வாழ்க்கையின் அகண்டத்தை அங்கங்கே சிதறி விழும் வரிகள் மூலம் எழுப்பிவிடுகிறார். இதை அவரது கவித்வம் என்றே கூறவேண்டும் இந்த அம்சத்தை, 'உயிர்வாழ்ந்த ஒவ்வொரு கனமும் ஒரு புரியாத புதிராக அமைகிறது விடை கண்டால், புரிந்த நிகழ்ச்சியும் மறுகணம் இறந்ததாகிறது' என்று சிந்தனைப் பொருளாகவும் 'ஒன்றிலும் கட்டுப்படாது தனியே எட்டி நின்று உற்றுப் பார்ப்பதே, பெண்மையின் பயங்கரக்கருவிழிகள்தான்' என்று கவிப்பொருளாகவும், அவரது சுமாரான கதைகளின் வரிசையிலுள்ள ' மனக்கோலத்திலேயே காணலாம். இவற்றை உணராது, வேலைநிறுத்தம் போன்ற புற நிகழ்ச்சிகளையும் அதற்கான நிலைமைகளையும் சித்தரிக்காததுக்காக, அவர் வாழ்க்கையைப் பற்றிக் 'கண்மூடிக்" கொண்டவர் என்றதுடன், ஃபிராய்டின் வழியில் ஆராயப்படத்தக்கவர் என்றும் அவரது ரசிகர்களே கூற நேர்ந்திருக்கிறது. மேற்சொன்ன வீடுபெருக்குபவளைப்பற்றிய கதையில், கதாநாயகன் மனம்மாறுவதைக்கூடப் 'பிராய்டின் வழியில் ஆராயலாம் என்று நாம் திருப்பிச் சொல்லலாம். சுயநினைவோடு தத்துவமும் லட்சியமும் பேசுபவர்களும், 'பிராய்டிடம் அகப்படுபவர்கள்தாள்.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">II </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனியின் இலக்கிய முன்னோடிகள் என்று, தமிழில் யாரையும் குறிப்பிட்டுச் சொல்லி விடமுடியாது. வசன அமைப்புகளிலிருந்து கதையம்சம் வரை, வேறொருவருடனும் அடையாளம் காட்டமுடியாத தனித்தன்மையை அவர்கலை விளக்குகிறது. “மறுமலர்ச்சி" என்ற பிரயோகத்தை (பதினாறாம் நூற்றாண்டில், ஐரோப்பாவில் பல கலைத்துறைகளிலும் அறிவுத்துறைகளிலும் புத்துயிர்காட்டி உலகையே பாதித்த 'மறுமலர்ச்சி'யை மனதில் கொண்டு, அச்சொல்லை இங்கும் பிரயோகித்தார்களாயின், அது எவ்வளவுக்கு பரிதாபகரமான தப்பர்த்தங்களைக் காண்பிக்கும்!) 1930க்களின் இறுதியில் சில தமிழ் எழுத்தாளர்கள் உச்சரித்தபடி, அத்தகைய அவர்களது லட்சியம் எதையும் ஏற்றுக்கொண்டு, இலக்கிய மணிக்கொடி பத்திரிகைக்கு மெளனி எழுதியவரல்ல என்பதை, அவருக்கு மணிக்கொடியுடன் ஏற்பட்ட தொடர்பின் விதமே காண்பிக்கிறது. அதோடு, அக்காலத்தில் இயங்கிய இலக்கிய சக்திகள்" என்று குறிப்பிடப்படுபவர்கள் எவராலும்கூட, மெளனி ஆளப்படவில்லை. இந்நிலையில், 'மணிக்கொடி கோஷ்டியுடன் அவரையும் அடையாளம் காட்டுவது எவ்வளவு முரணானது! அவ்வப்போது போய்வந்த தொடர்பைத் தவிர, மெனளிக்குச் சென்னையுடனேயே தொடர்பில்லாது இருக்க, மணிக்கொடியிலேயே நெருங்கிய தொடர்புகொண்ட புதுமைப்பித்தன்கூடத் தம்மை மணிக்கொடி கோஷ்டியினர் என்று குறிப்பிட்டால் சண்டைக்கு வந்து விடுவாராம். அப்பத்திரிகையில் எழுதியவர்களிடையே, மேதாவிலாசம் பொருந்திய எழுத்தாளர்கள் மெளனியும் புதுமைப்பித்தனும் மட்டுமே என்பது என் அபிப்ராயம். அவர்கள் அளவுக்கு மேதைகள் என்று இதுவரை, அவர்களுக்குப் பிறகும் வேறொறுவரையும் குறிப்பிட முடியாது. பாரதி இலக்கியத்தின் 'வாரிசுகள்" என்ற பிரயோகத்துக்குப் புதுமைப்பித்தன் எப்படித்தம்மை ஈடுகட்டிக்கொண்டாரோ தெரியவில்லை. இதரமணிக்கொடி - மறுமலர்ச்சிக் காரர்களோ, இந்த "பாரதி பரம்பரை" என்ற பிரயோகத்தையும் நாணயமாக்கியிருக்கிறார்கள் போலிருக்கிறது. ஆனால், மெளனி இத்தகைய முத்திரை எதையும் ஏற்கமறுப்பதோடு, பாரதிகலையின் 'வாரிசாக மெளனி கலை பிறக்கவில்லை என்பதையும் நாமாகவே காணமுடிகிறது.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனி ஒரு பெரிய படைப்பாளி என்ற அளவில், பண்டிதத் தனமானவர் அல்ல எனச் சொல்ல வேண்டியதில்லை அவர்சொற்பிரயோகங்கள், இந்த 'பாரதி பரம்பரையில் வராததால் அவரைப் பணடிதத்தனமானவரென்பது அபத்தமானது. போவது' என்றில்லாமல் சென்றது என்று மட்டுமல்ல, நகைத்தல்" என்பது போன்ற பழைய சொற்களைக்கூட அவர் உபயோகிக்கிறார். இதன்காரணம், பாரதியின் கவிதையிலுள்ள தொனியிலிருந்து மாறுபட்ட தொனியில் அவர் சிறுகதைகள் பிறப்பதாலாகும். உதாரணமாக, பின்வரும் மெளனி வசனத்தில் உள்ள நகைத்த' - சென்றது' என்ற சொற்களை நீக்கி, ' சிரித்த, போனது' என்ற சொற்களைப் போட்டுப் படித்துப்பார்த்தால், தொனியில் மாற்றமும் கீழிறக்கமும் தென்படக்காணலாம். "அந்த இருள் வெளியில் கலகலவென நகைத்ததென ஒரு சப்தம் கேட்க, ஒளிகொண்ட ஏதோ ஒன்று உருவாகி எட்டிய வெளியில் மிதந்து சென்றது" (மனக்கோலம்) உயர்ந்த மனவெழுச்சியினர் வசப்பட்ட தொனிக்காகத்தான், இச்சொற்கள் பிரயோகிக்கப் படுகின்றன. ஆனால், மாறாட்டம்' போன்ற கீழ்தளத்து தொனியுள்ள கதைகளில், கொச்சையையும் மெளனி உரியபடி உபயோகிக்கின்றார் எனக்காணலாம்.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">III </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனிக்கு தமது கதைகளில் ஒவ்வொரு சொல்லுமே முக்கியமானது சொற்களின் அர்த்தத்தோடு, சிலவேளைகளில், அவற்றின் சப்த அமைப்பையும்கூட அவர் கவனத்தில் ஏற்கிறார். "எவற்றின் நடமாடும் நிழல்கள் நாம்?" (அழியாச்சுடர்) என்ற வரியில், "எவற்றின்" என்ற சொல் தவறு, "எவைகளின்" என்பதே சரி என ஒருவர் மெளனியிடம் சொன்னாராம் மௌனி, அச்சொல்லின் சப்தம் அந்த வசனத்திற்குத் தேவைப்படுகிறது என்றார் எவற்றின்' என்ற சொல்லின் அழுத்தமான சப்தமே, அவ்வரியிலுள்ள கேள்விக்கு அதிக வலிமையைக் கொடுக்கிறது எனக் காணலாம். தம் கதைகளில் பலவற்றை, பல தடவைகள் வேறு வேறு சொற்பிரயோகங்களுடன் திரும்பத்திரும்ப எழுதி, முக்கியமான இடங்கனைச் சீராக்கும் மெளனியைப்பற்றி, 'சரி - தப்பு' பார்ப்பவர்கள் கொஞ்சம் நிதானித்து தங்கள் அபிப்ராயங்களைச் சொல்வது நல்லது சொற்களைப்பற்றியே இவ்வளவு அக்கறை காட்டும் மெளனி கதைகளுக்கு இடப்பட்ட சில தலைப்புகள், சில கதைகளுக்குப் பொருந்தவில்லை, நினைவுச் சுழல்' என்பது போன்ற படிமங்கள் உவமை உருவகங்கள் செறிந்த ஆடம்பரமான பெயர்களைவிட, மாறுதல்" என்பது போன்ற பெயர்கள்தான் அவர் கதைகளுக்குப் பொருந்தும். ஏனெனில், தானாக இச்சொல் ஒரு மனக்கிளர்ச்சியையும் ஏற்படுத்திவிடாமல், கதையைப் படிக்கும்போதும் படித்து முடித்த பின்னும் ஏற்படும் உணர்வினால் நிரம்புவதற்கென, வெறுமையாகக் காத்து நிற்கிறது. "நினைவுச்சுழல்" என்பது போன்ற தலைப்புகளோ, தாமாகவே ஒரு உணர்வை எழுப்பி விடுவன கதையைப் படிக்கும் முன்பே, இவ்வுணர்வைக் கதையிலும் எதிர்பார்த்து நாம் தயாரகி விடுகிறோம். சில வேளைகளில், இப்படி எதிர்பார்த்தது நிறைவேறாமலும் போகும் மொத்தத்தில், நாம் மெளனி கதைகளில், பெயர்களைக் கொஞ்சம் ஒதுக்கிவிட்டுத்தான் அவற்றைப் படிக்கவேண்டும் என்று சொல்லித்தோன்றுகிறது.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இதோடு, தமது கதாபாத்திரங்களின் பெயர்கள்கூட - கதையின் முக்கியமான ஓட்டத்தை மீறிச்சப்தம் போட்டு விடக்கூடாதே என்ற அக்கறையுடன் பாத்திரங்களின் பெயர்களையும் சாமானியமானவையாகவே உபயோகிக்கிறார். சில கதைகளில், அவசியமில்லை என்று கானும்போது, பாத்திரத்துக்குப் பெயரே இராது. பெயர் இருப்பினும் இல்லாவிடினும், பெயர்கொள்ள, பாத்திரம் உருப்பெறுவதே அதிமுக்கியம் என்பதை அவர் உணர்ந்திருப்பது, இவ்விஷயத்திலே தெரியவரும்,</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">IV</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனி, பல விஷயங்களில் பிரச்சனைக் குரியவராகியிருக்கிறார். பொதுவாக, அவர் எழுதுவதே புரியவில்லை என்ற குற்றச்சாட்டு ஒன்று - தமது வசனங்கள் ஏதும் புரியவில்லையா என்று மெளனி கேட்கிறார் அல்ல, புரிய மறுக்கிற சில விஷயங்களை, அங்கங்கே எளிமையான வார்த்தைகளில் மடக்கிக் கொண்டுவரவே அவர் முயல்கிறார். அவ்விடங்களிலும் ஒரிரு வசனங்கள், அதுவும் மெளனியிடத்தே புதுப்பரிச்சயம் கொள்வோருக்குப் புரியாதிருக்கலாம் மற்றப்படி, அப்படி ஒன்றும் மெளனி வசனங்கள் புரியாதவை அல்ல அப்படியானால், தமது கதை எதுவும் புரியவில்லையா என மெளனி கேட்கிறார். அப்படியும் இல்லை. ஒரு அளவுக்கு அவையும்புரிவது போல்தான் தென்படுகின்றன. ஆனால், அதற்கும் மேல் அதில் புரிந்து கொள்வதற்கு ஏதுவும் இருக்கிறதா என்று சந்தேகிக்க அவை இடம் வைக்கின்றன. உதாரணமாக, "அழியாச் சுடர்" கதையில், ஒருவன் <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xF2VnIFnELk/SGe6MgOQiEI/AAAAAAAAAJY/TrXmgmOJWBAoRg31_Uyb7Auer9Q4ecsVgCPcBGAYYCw/s1600/Mowni.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="237" data-original-width="240" height="395" src="https://1.bp.blogspot.com/-xF2VnIFnELk/SGe6MgOQiEI/AAAAAAAAAJY/TrXmgmOJWBAoRg31_Uyb7Auer9Q4ecsVgCPcBGAYYCw/s400/Mowni.jpg" width="400" /></a></div>
ஒருத்தியிடம் அவளுக்காகத் தன்னால் எதையும் செய்யமுடியும் என்று சொலகிறான். ஒன்பது வருஷங்களின்பிள், பூரண வாலிபப் பருவத்தில் அவளை மீண்டும் சந்தித்தபோது, அவள் அவனை நோக்கி ஏதோ ஆக்ஞையிடுவதாக அவனுக்குத் தோன்றியது. அவள் என்ன செய்யச்சொன்னாள் என்பதே புரியாமல் அவன் மறைகிறான். இவ்வளவும் புரிகிறது. அவ்வளவுதான் அதில் புரிந்துகொள்ள இருப்பது என்கிறார் மெளனி இதற்குமேல், பாத்திரங்கள் ஏன் சாதாரணமானவர்களைப்போல் நடக்கவில்லை என்பது போன்ற கேள்விகளுக்கு மெளனி, பாத்திரங்களின் பைத்தியக்காரத்தனமான இயல்பை ஒத்த நடத்தையாகத்தானே அவர்களின் காரியங்கள் இருக்கும் என்கிறார். இது இடக்கான பதிலே அல்ல. உண்மையில், பாத்திரங்களே சாதாரண மனிதர்களாகவன்றி, மனக்கோளாறு பிடித்தவர்களாகவோ, குடிப்பவர்களாகவோ, உந்நதமானவர்களாகவோதான் படைக்கப்பட்டிருக்கிறார்கள். </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனியின் கதைகள், படிக்கும்போதே உயர்வகையான மனக் கிளர்ச்சியை ஏற்படுத்துகின்றன. இக்கிளர்ச்சிக்கான காரணங்களைக் கதைகளில் ஆராயும்போது, அவைகள் இப்படி அசாதாரணமான பாத்திரங்களைச் சுற்றி அமைவதாக காண நேர்கிறது என்பது, மேற்படி கூற்றுக்களுக்குக் காரணமாகலாம் ஆனால் திரும்பத்திரும்பப் படிக்கிறபோது, இந்த வெளிக் காரணங்களைப் பற்றிய சிரமம் பின்தங்கி மங்கிவிடுகிறது. ஒரு உயர்ந்த மனவெழுச்சியை உண்டாக்கிவிட்டுப் பாத்திரங்கள் மங்கி மறைந்துவிடவே தோன்றின என்ற உணர்வினால் இது நேரலாம் அதற்கப்புறம் பாது படித்தாலும் இந்நிலையே நீடிக்கக் காண்கின்றோம் உண்மையில், மெளனி கதைகள் திரும்பத்திரும்பப்படித்து அநுபவிக்கத்தக்கவை.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">அசாதாரணமான பாத்திரங்களாகச் சிருஷ்டிக்கப்பட்ட பின், அவர்களது நடத்தையே அவர்களால் நிகழ்த்தப்படும் சம்பவங்களோகூட, அவர்களைப் பொறுத்த அளவில் நடப்பியல்புக்கு ஒத்தவைதான். குருவி 'ஏன் எங்கே" என்று கத்துவதும் கல்யாளி எழுந்து நின்று சுத்தாடுவதும், கதாபாத்திரங்களைப் பொறுத்த அளவில்தான். வேறு ஆசிரியர்கள் ஆடம்பரமான பெயர்கள், வார்த்தைகள், சிக்கலான நிகழ்ச்சிகள், தத்துவச் சுவடு, அரைவேக்காட்டு நனவோடை யுக்தி'களால் சாதிக்க முடியாத ஒரு தரிசனத்தை, மெளனி இந்த வகையாக அசாதாரணமான பாத்திர அமைப்பு என்கிற ஒரே தந்திரத்தின் மூலம், பிரமிக்கத்தக்க விதத்தில் சாதிக்கிறார் என்பதே, அவரது பாத்திரங்களின் அத்தன்மைக்குப்போதிய சமாதானமாகும். </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மெளனி தமது கதைகளில், பெரும்பாலும் நிகழ்ச்சிகளினாலன்றி கவித்துவத்தினாலேயே பாத்திரங்களிடையே உறவு போன்றவற்றைக் கொண்டு வருகிறார் பிரக்ஞை வெளியில்" கதையிலே, கதாநாயகன் காரில் மோதுண்டு வீழ்வதுபோன்ற புற நிகழ்ச்சிகள் வரும்போது, அவை மங்கலாக்கப்பட்டு பின்னொதுக்கப்படுகின்றன. மனக்கோலம்' என்ற கதையில், கேசவனுக்கும் கெளரிக்கும் இடையே உள்ளக் கவர்ச்சியை ஏற்படுத்தும் நிகழ்ச்சிகளை மெளனி தேடவில்லை. கவித்துவம் நிரம்பிய மெளனியின் எழுத்தோட்டத்திலேயே இந்தப் பிணைப்பு அற்புதமாக, உதறமுடியாமல் நேர்ந்துவிடுகிறது அவள் கோலம் வரைவது, தன் மனம் சித்திரம் கொள்ள என்று கேசவன் கற்பிப்பதிலும், அவள் 'முகமே விழிகளென' இவனைப்பார்ப்பதிலுமே, மெளனி அவர்களிடையே வேண்டிய பிணைப்பைக் கொண்டுவந்துவிடுகிறார். 'பிரக்ஞை வெளியில்" கதையில், சேகரும் சுசீலாவும் ஒருவரைப்பற்றி மற்றவர் பேசிக்கொண்டிருந்து, கிட்ட நெருங்கியதும் பேச்சை நிறுத்தி ஒருவரை ஒருவர் பார்த்துக் கொண்டதில், தாம் பேசியது மற்றவருக்குக் கேட்டிருக்குமோ என்ற அழுத்தத்தினால் ஏற்படும் பிணைப்பை வைத்தே, அறிமுகமானவர்கள் போன்று பின்னடி ஹோட்டலில் சந்தித்ததும் பேச ஆரம்பித்துவிடுகிறார்கள். இந்த அளவிற்கு மெளனி கதைகளில், நிகழ்ச்சிகளின் இடத்தைக் கவித்துவமும் மனோதத்துவப்போக்குகளுமே நிரப்புகின்றன.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">V </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இக்கதைகளில் உயர்ந்தவை இவை என்று கட்டவோ, கதைகளை அலசிப்பார்க்கவோ நான் முயலவில்லை. உள்ளர்த்தம் பார்த்து பிச்சுப்பிடுங்குவது பரம்பரையாகத் தமிழ் இலக்கிய ரஷனையில் ஊறிவிட்ட ஒன்று போலும் ஒரு படைப்பு ஏதும் உள்ளர்த்தம் கொண்டிருக்கவேணும் என்றும் அதுதாள் ஆழமான எழுத்தாகும் என்றும் கருதிப் பழகிவிட்டோம். இதனால், மௌனியின் கதைகளைப்போல், படிக்கும் போதே உயர்ந்த அநுபவங்களை பண்பாக்கக்கூடிய படைப்புகளிையிட பிச்சுப் பிடுங்கி உள்ளார்த்தம் தேடி, அதன் பின்பே "ஆழமான" எழுத்து என்று கருதத்தக்கதாக இலக்கியம் பிரமை நம்மிடையே என்ற மாறியிருக்கிறது.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இலக்கியம், படிக்கும்போதே அனுபவிக்கத்தான். மௌனி கதைகள் இதற்குத் தகுந்த உதாரணங்கள் என்பதோடு, அவர்கதைகளில் கண் அர்த்தம், தத்துவச் சரடு ஏதும் கிடையாது அங்கங்கே தெளிவுபட்டு, எட்டி உயர்ந்து செல்லும் சிந்தனைப் பொருள்கள், வேகம் கொண்டவசனங்களில் வருகின்றன. இதுதான் அவரைப்பொறுத்த அளவில் ஆழமானது". அவ்விடங்களில் மெளனியின் வசனம் சிக்கலாவதும் உண்டு ஒன்றுக்கு மேற்பட்ட வசனங்களில் சொல்வதால் பொருளின் வேகம் குறைந்து விடும் எனக்கருதி, சொல்லவந்ததை ஒரு தரிசனமாகக் கண்ட கனத்தின் வேகத்தோடு, ஒரே வசனத்தில் சொல்ல முயன்றவைதான் அவை. உதாரணமாக, "இரவின் அந்தகார இருளைக்கான, ஒரு சிறு ஒளிப்பொறி போன்றாக முடியுமா இப்பகல் தீவட்டிகளின் ஒளிகாட்ட முயலுதல்கள்?" என்று 'மனக்கோட்டை'யில் வரும் வசனம். இதுவார்த்தை ஜாலம் அல்ல. வார்த்தை ஜாலம் என்பது பொருட்கிடை இல்லாத அபத்த வசனத்தைத்தான் குறிக்கும். மாறாக, இங்கே இது போன்ற வசனங்கள், பொருட்கிடையோடு தரிசன உணர்வும் செறிந்தவை.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">தத்துவம், லட்சியம் போன்ற, கதைக்கு அப்பாற்பட்ட எதன் உதவியும் இன்றியே, மெளனியின் கதை வாசகர் மனதைச் சிறகு பெற்றதுபோல் உயர்வடைய வைக்கிறது. ஒரு காவிய இன்பத்தை அளிக்கிறது. இவ்வதுபவமே, ஆழமானதென்று சொல்லத் தக்க இலக்கிய அநுபவம்</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">கதையம்சத்தை ஆழமாக்குவதாலோ, அதன் உள்ளர்த்தத்தைத் தேடிக் கண்டுபிடிக்கும்" சாமத்தியமும் கண்டு பிடித்தோம்" என்ற கர்வமும்தான் வாசகரிடையே வளரும். இது, பண்டிதர்களிடமிருந்து இன்று சில விமர்சகர்கள் வரை பரவி, தமிழ் ரஸனையைப் பிடித்த ஒரு வியாதியாகி விட்டது. இதை மாற்றியமைத்து, மெளனியின் கதைகள் போன்ற படைப்புகளை உணரத்தக்க விதமாக ரஸனையைப் பணிபடுத்துவதுதான் நாம் செய்ய இருப்பது தமிழில் ஆழமான கதையம்சத்தினர் துணையின்றி, சாதாரணமான கதைகளிலேயே ஒரு காவிய உணர்வை, மௌனி மட்டும்தான் இன்று தருகிறார். அவரது சொற்களால் தீண்டப்பட்டதும், இயற்கைப் பொருள்களிலிருந்து, சங்கீதம், பெண்மை என்பனவரை, தம்மை மீறி வியாபகம் பெறுகின்றன. படிக்கப்படிக்க அலுக்காத உணர்வோட்டமும் இலக்கிய நயமும், இதனாலேயே மெளனிகதையில் பரந்து கிடைக்கின்றன.</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">இந்த அளவு உந்நதமான காவியத்தன்மை, உலக இலக்கியத்திலும் அபூர்வமாகவே காணப்படுகிறது. தமிழுக்கு, இந்த வரண்ட வேளையில் இந்தப் படைப்புகள் கிடைத்தது அதிர்ஷ்டம்தான். இருந்தும், இவை தமிழுக்கு மட்டும், அதுவும் இந்த வேளைக்கு மட்டும் உரியனவல்ல; சிலவற்றின் ஜோதி, காலத்தால் குன்றாது, தேச வரம்புகளையும் மீற ஜொலிப்பது என்று தோன்றுகிறது</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><b><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">முன்னுரை, மௌனி கதைகள், மௌனி, சிதம்பரம் 1967. திருக்கோணமலை, மே 1967)</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">சிறுகதையின் திருமூலர் என அழைக்கப்படும் மௌனியின் சிறுகதைகளுக்கு பிரமிள் தனது 28வது வயதில் எழுதிய முன்னுரை இது. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">மகுடம் : பிரமிள் சிறப்பிதழ் 2015</span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt; vertical-align: baseline;">நன்றி :rrn.rrk.rrn@gmail.com</span></b></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-3492008884329671022017-04-16T20:32:00.002+05:302021-06-25T20:02:00.427+05:30 அஞ்சலி - மா. அரங்கநாதன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-mvGBKBk7B78/WPOFQb8RmSI/AAAAAAAAXVM/hqKfDwdWcL4PXRwIX_iJdx9Kt4GfKMC-QCLcB/s1600/maarangana_thumb%255B9%255D.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-mvGBKBk7B78/WPOFQb8RmSI/AAAAAAAAXVM/hqKfDwdWcL4PXRwIX_iJdx9Kt4GfKMC-QCLcB/s640/maarangana_thumb%255B9%255D.jpg" width="441" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2010/05/blog-post_19.html" target="_blank">சித்தி - மா. அரங்கநாதன்</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h2 style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif; font-size: 13px; text-align: left;">
<span style="font-size: small;">மா. அரங்கநாதனும் கொஞ்சம் கவிதைகளும் </span>ஆவணப்படம்</h2>
<div align="left" style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif;">
ஆளுமைகள் குறித்த ஆவணப்படங்களோ, ஆளற்ற பொட்டலில் மேடைப் பேச்சு போல் பரிதாபத்துக்குரியவை. இந்த அவலங்களின் மிகச் சில விதிவிலக்குகளில் ரவிசுப்ரமணியனின் 'மா.அரங்கநாதனும் கொஞ்சம் கவிதைகளும்' ஒன்று.</div>
<br />
<div align="left" style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif; font-size: 13px;">
<img alt="arang" border="0" height="362" src="https://lh4.ggpht.com/-dxn2PKula2M/T7eedTcjO9I/AAAAAAAAKws/rGMgUusJMvI/arang%25255B4%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-width: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; margin-right: auto; padding: 10px;" title="arang" width="520" /></div>
<br />
<strong style="background-color: white; color: #333333; font-family: arial, tahoma, sans-serif;">ஆவணப்படத்தைப் பார்க்க சொடுக்கவும்</strong><a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2013/02/blog-post_5.html" target="_blank"><span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; text-align: left;"><strong><br style="clear: left;" /></strong></span><span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; font-size: 13px; text-align: left;"></span><span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; text-align: left;"><br style="clear: left;" /></span></a><a href="https://youtu.be/paOHVNj0zXM">https://youtu.be/paOHVNj0zXM</a><br />
<span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; text-align: left;"><a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2013/02/blog-post_5.html" target="_blank"><br /></a></span>
<span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; text-align: left;"><a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2013/02/blog-post_5.html" target="_blank"><br /></a></span>
<span face=""arial" , "tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: #333333; text-align: left;"><a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2013/02/blog-post_5.html" target="_blank"><br /></a></span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2013/02/blog-post_5.html" target="_blank">மா. அரங்கநாதன் நேர்காணல்</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br />
<a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2011/02/blog-post_24.html" target="_blank">முதல் அடி-எஸ்.ரா</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/search/label/%E0%AE%AE%E0%AE%BE.%20%E0%AE%85%E0%AE%B0%E0%AE%99%E0%AF%8D%E0%AE%95%E0%AE%A8%E0%AE%BE%E0%AE%A4%E0%AE%A9%E0%AF%8D" target="_blank">மற்றும் பிற</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-28400245537739979332017-04-14T00:00:00.000+05:302017-04-14T00:02:04.883+05:30சிறிது வெளிச்சம் - கு.ப.ரா<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-6882-0544-ca65-60fcbacbf675" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அப்பா அவன் துன்பம் தீர்ந்தது என்று ஒருசமயம் தோன்றுகிறது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஐயோ தெரிந்தே அவளை சாவுக்கிரையாக விட்டு விட்டு வந்தேனே என்று ஒருசமயம் நெஞ்சம் துடிக்கிறது. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நான் என்ன செய்ய முடிந்தது. அவள் இடமே கொடுக்கவில்லையே </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த வீட்டிலிருந்து வெளியே வந்த பிறகு எவ்வளவோ தடவைகள் அங்கே போயும் அவளைப் பார்க்க முடியவில்லை. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நேற்று போனேன் அவள் மாரடைப்பால் இறந்துபோய் விட்டாளாம்! </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாரடைப்பா </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த மார்பில் இன்னும் என்னென்ன ரகசியங்கள் மூண்டு அதை</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-XlkvHfFS0dI/WO-_g8rsdcI/AAAAAAAAXNg/qjeXiw4qIrUlBYiAKIMh6ZTolXclz4T1QCLcB/s1600/images%2B%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="296" src="https://4.bp.blogspot.com/-XlkvHfFS0dI/WO-_g8rsdcI/AAAAAAAAXNg/qjeXiw4qIrUlBYiAKIMh6ZTolXclz4T1QCLcB/s320/images%2B%252811%2529.jpg" width="320" /></a></div>
அடைத்து விட்டனவோ? <br />
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அன்றிரவு சிலவற்றைத்தான் வெளியேற்றினாள் போல் இருக்கிறது. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">போதும், சிறிது வெளிச்சம் போதும்; இனிமேல் திறந்து சொல்ல முடியாது' என்றாள் கடைசியாக. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">திறந்து சொன்னதே என் உள்ளத்தில் விழுந்துவிடாத வேதனையாகி விட்டது. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அது தெரிந்துதான் அவள் நிறுத்திக் கொண்டாள். ஆமாம்! </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இனிமேல் என்ன சொல்லுகிறேனே; அவள் இட்ட தடை அவளுடன் நீங்கிவிட்டது</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> நான் சென்னையில் சென்ற வருஷம், ஒரு வீட்டு ரேழி உள்ளில் குடியிருந்தேன். உள்ளே ஒரே ஒரு குடித்தனம். புருஷன் பெண்சாதி, உலகத்தில் சொல்லிக்கொள்ளுகிறபடி புருஷனுக்கு எங்கோ ஒரு பாங்கில் வேலை. பகல் முழுவதும் வீட்டிலிருக்க மாட்டான்: இரவில் வீட்டில் இருப்பதாகப் பெயர். சாப்பிட்டுவிட்டு வெளியே போவான்; இரவு இரண்டு மணிக்கு வந்து கதவைத் தட்டுவான். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த வீட்டில் நான் தனியாக இருப்பது எனக்கே சங்கடமாக இருந்தது. நான் எழுத்தாளன் இரவும் பகலும் வீட்டிலேயே இருப்பவன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">காலையிலும் மாலையிலும்தான் சிறிது நேரம் வெளியே போவேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> அந்த மனிதன் முந்திக் கொண்டு விட்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஸார், நீங்கள் இங்கே தனியே இருக்கிறோமே என்று சங்கோசப்பட வேண்டாம். நான் சந்தேகப்படும் பேர்வழியல்ல; நீங்களும் உங்கள் ஜோலியோ நீங்களோ என்று இருக்கிறீர்கள். மனுஷ்யாள் தன்மையை அறிய எவ்வளவு நேரமாகும்? உங்களைப் போன்ற ஆசாமி வீட்டில் இருப்பது, நான் சதா வெளியே போவதற்குச் செளகரியமாக இருக்கிறது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'உங்களைப் போல என்று சொல்ல என்னிடம் என்னத்தைக் கண்டான்?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவள்-சாவித்திரி-என் கண்களில் படுவதே இல்லை. நானும் சாதாரணமாகப் பெண்கள் முகத்தை தைரியமாகக் கண்ணெடுத்துப் பார்க்கும் தன்மை இல்லாதவன். எனவே எனக்கு அவள் குரல் மட்டும் தான் சிறிது காலம் பரிச்சயமாகி இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவன்-அவன் பெயர் கோபாலய்யர்-ஆபீஸுக்குப் போகுமுன்பே நான் முற்றத்திலிருந்த குழாயை உபயோகித்துக் கொண்டு விடுவேன். பிறகு, அந்தப் பக்கமே போகமாட்டேன். அவன் வெளியே போனதும் அவள் ரேழிக் கதவைத் தாளிட்டுக் கொண்டு விடுவாள். சாவித்திரி யாருடனும் வம்பு பேசுவதில்லை; வெளியே வருவதே இல்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இப்படி ஒரு வாரமாயிற்று. இரவு இரண்டு மணிக்கு அவன் வந்து கதவைத் தட்டுவதும், சாவித்திரி எழுந்து போய்க் கதவைத் திறப்பதும், பிறகு கதவைத் தாளிட்டுக் கொண்டு அவள் அவனுடன் உள்ளே போவதும் எனக்கு அரைத் தூக்கத்தில் கேட்கும். ஒரு நாள் அவன் வந்து கதவைத் தட்டியபோது அவள் அயர்ந்து தூங்கிப் போய் விட்டாள் போல் இருக்கிறது. நாலைந்து தடவை கதவைத் தட்டிவிட்டான். நான் எழுந்து போய்க் கதவைத் திறந்தேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஒ! நீங்களா திறந்தீர்கள்? மன்னிக்க வேண்டும்! என்று என்னிடம் சொல்லிவிட்டு அவன் உள்ளே போனான். நான் என் அறையில் போய் படுத்து கதவைத் தாளிட்டுக் கொண்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> உள்ளே போனவன் தூங்கிக் கொண்டிருந்த மனைவியை என்ன செய்தானோ தெரியவில்லை. பிறகு தெரிந்தது; உதைத்தான் காலால் அவள் வாரிச் சுருட்டிக் கொண்டு எழுந்து, ரொம்ப நாழி தட்டினர்களா? மத்தியானமெல்லாம் தலைவலி, உடம்பு... தெரியாமல்...' என்று அவள் மெதுவாக பயந்து சொன்னது என் காதில் பட்டது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'உடம்பு தெரியுமா உனக்கு உடம்பு தெரியச் சொல்கிறேன்! என்று சொல்லிக் கொண்டு அடித்தான் அவளை அடித்தது என் காதில் விழுந்தது. எனக்கு என்ன செய்வதென்று தெரியவில்லை. புருஷன் பெண்சாதி கலகத்தில் பிற மனிதன் தலையிடக் கூடாது என்று கடைசியாகச் சும்மா இருந்துவிட்டேன். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பிறகு இரவு முழுவதும் மூச்சுப் பேச்சு இல்லை. ஆனால் அவள் தூங்கவே இல்லை என்பது எனக்குத் தெரிந்தது. ஏனென்றால் நானும் தூங்கவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மறுநாள் இரவு கதவை அவள் விழித்திருந்து திறந்தாள். ஆனால், அன்றும் அவளுக்கு அடி விழுந்தது. முதல் நாள் போல அவள் பேசாமல் இருக்கவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> "என்னை ஏன் இப்படி அடித்துக் கொல்லுகிறீர்கள்? நீங்கள் செய்வது எதையாவது நான் வேண்டாமென்கிறேனா?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'ஒஹோ, இப்பொழுது உனக்கு வாய் வேறா? '</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">எவ்வளவு நாள்தான் நானும்...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'சீ, வாயைத் திறந்தால் பல்லை உதிர்த்து விடுவேன்?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'உதிர்த்து விடுங்கள்!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> பளாரென்று கன்னத்தில் அரை விழுந்த சத்தம் கேட்டது. என்னை யறியாமல் நான் எழுந்து ரேழிக் கதவண்டை போய், ஸார், கதவைத் திறவுங்கள் என்றேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> அதற்குமுன் என்னோடு பல்லிளித்துக் கொண்டு பேசி வந்த மனிதன் உள்ளே இருந்து மிருகம் போலச் சீறினான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> "எதற்காக?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'திறவுங்கள், சொல்லுகிறேன்!</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'முடியாது, ஸார்!</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">" திறக்காவிட்டால் கதவை உடைப்பேன்!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> அவன் கதவைத் திறந்துகொண்டு வெளியே ரேழிக்கு வந்து மறுபடியும் கதவை மூடிக்கொண்டு என்ன ஸார்?' என்றான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'உங்கள் மனைவியை நீங்கள் அடித்தது போல் காதில் பட்டது?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> இருக்கலாம், அதைப் பற்றி உங்களுக்கென்ன?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீங்கள் அந்த மாதிரிச் செய்யும்படி நான் விடமுடியாது!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> "என்ன செய்வீர்கள்?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">போலீஸுக்குத் தகவல் கொடுப்பேன், முதலில் நானே பலாத்காரமாக உங்களைத் தடுப்பேன்."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவன் முகத்தில் சோகமும் திகிலும் தென்பட்டன. திருதிருவென்று சற்று விழித்தான். என்னுடைய திடமான பேச்சைக்கண்டு அவன் கலங்கிப் போனான் என்று தெரிந்தது. அவன் கோழை என்று உடனே கண்டேன்; இல்லாவிட்டால் ஒருவன் பெண் பிள்ளையை அடிப்பானா?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நீங்கள் சாது, ஒரு வழிக்கும் வரமாட்டீர்கள் என்று உங்களை ரேழியில் குடிவைத்தேன். நீங்கள் அனாவசியமாக என் விஷயத்தில் தலையிடுவதாக இருந்தால் காலையிலேயே காலி செய்து விடவேண்டும்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நான் காலி செய்வதைப் பற்றி பிறகு பார்த்துக் கொள்ளுவோம். இனிமேல் நீங்கள் விடிகிற வரையில் உள்ளே போகக்கூடாது. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நீர் யாரையா, இந்த மாதிரியெல்லாம் உத்தரவு செய்ய?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> "யாராயிரிருந்தால் என்ன? இப்பொழுது நீர் நான் சொன்னபடி செய்ய வேண்டியதுதான்; மீறினீரானால் உமக்கு நல்லதல்ல.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'பயமுறுத்துகிறீர்களோ?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> பயமுறுத்துவது மட்டுமல்ல-செயலிலே காட்டி விடுவேன். வாரும், என் அறையில் படுத்துக் கொள்ளலாம். அம்மா, கதவை உள்ளே தாழ்ப்பாள் போட்டுக் கொள்ளுங்கள் என்றேன் அவள் பக்கம் திரும்பி.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">போட்டு விடுவாளோ அவள்?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நான் இங்கே இருக்கிறவரையில் நீர் இனிமேல் அந்த அம்மாள் மேல் விரல் வைக்க முடியாது."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> அப்பொழுது சாவித்திரி கதவைத் திறந்துகொண்டு வந்தாள். என்னுடன் அவள் பேசினதே இல்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தயவு செய்து நீங்கள் தலையிட வேண்டாம் என்று என்னிடம் சொல்லிவிட்டுப் புருஷனைப் பார்த்து, வாருங்கள் உள்ளே! என்றாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீ போடி உள்ளே! உன்னை யார் இங்கே வரச் சொன்னா என்று அவன் அவள்மேல் சீறி விழுந்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'அம்மா, விஷயம் உங்கள் கையிலும் இல்லை. என் கையிலும் இல்லை. நான் தலையிடாமல் இருக்க முடியாது. போலீஸுக்குத் தகவல் கொடுத்தால் அனாவசியமாக உங்களுக்கு சங்கடமே என்றுதான் நானே தலையிடுகிறேன் என்றேன் அவளைப் பார்த்து.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீங்கள் இதையெல்லாம் காதில் போட்டுக்கொண்டு தலையிடுவது தான் எனக்குச் சங்கடம் என்று அவள் சொன்னாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சரி, கதவு திறந்திருக்கட்டும். நீங்கள் உள்ளே படுத்துக் கொள்ளுங்கள். வாசற்கதவைத் தாளிட்டு வருகிறேன். இவரும் நானும் என் அறையில் படுத்துக் கொள்ளுகிறோம் என்றேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நான் இங்கே படுத்துக்கொள்ள முடியாது. எனக்க வெளியே போக வேண்டும். ஜோலி இருக்கிறது என்று அந்த மனிதன் வெளியே போக ஆயத்தமானான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> என்ன மனிதன் அவன் அவன் போக்க எனக்கு அர்த்தமே ஆகவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சாவித்திரி உள்ளே போய்க் கதவைத் தாளிட்டுக் கொண்டாள். அவன் வெளியே போனான். நான் வாசற்கதவை மூடிக்கொண்டு என் அறையில் போய்ப் படுத்துக்கொண்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தூக்கம் வரவில்லை. சாவித்திரியின் உருவம் என் முன் நின்றது. நல்ல யெளவனத்தின் உன்னத சோபையில் ஆழ்ந்த துக்கம் ஒன்று அழகிய சருமத்தில் மேகநீர் பாய்ந்தது போலத் தென்பட்டது. பதினெட்டு வயதுதான் இருக்கும். சிவப்பு என்று சொல்லுகிறோமே, அந்த மாதிரி கண்ணுக்கு இதமான சிவப்பு. மிகவும் அபூர்வம் இதழ்கள் மாந்தளிர்கள் போல இருந்தன. அப்பொழுதுதான் அந்த மின்சார விளக்கின் வெளிச்சத்தில் கண்டேன். கண்களுக்குப் பச்சை விளக்கு அளிக்கும் குளிர்ச்சியைப் போன்ற ஒரு ஒளி அவள் தேகத்திலிருந்து வீசிற்று.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவளையா இந்த மனிதன் இந்த மாதிரி...!</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> தாழ்ப்பாள் எடுபடும் சத்தம் கேட்டது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நான் படுக்கையில் சட்டென்று எழுந்து உட்கார்ந்தேன். அவள் என் அறை வாசலில் வந்து நின்றாள் போலத் தோன்றிற்று. உடனே எழுந்து மின்சார விளக்கைப் போட்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> வேண்டாம், விளக்கு வேண்டாம், அணைத்து விடுங்கள் என்றாள் அவள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உடனே அதை அணைத்துவிட்டு, படுக்கையிலேயே உட்கார்ந்து விட்டேன். அவள் என் காலடியில் வந்து உட்கார்ந்து கொண்டாள். 'புருஷன் ஒரு விதம், மனைவி ஒரு விதமா என்று எனக்கு ஆச்சரியம்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'உங்களுடன் தனியாக இப்படி இருட்டில் பேசத் துணிந்தேனே என்று நீங்கள் யோசனை செய்ய வேண்டாம். நீங்கள் இதற்காக என்னை வெறுக்க மாட்டீர்கள் என்று எனக்கு எதனாலோ தோன்றிற்று... வந்தேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'அம்மா...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'என் பெயர் சாவித்திரி.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">“எதற்காக இந்த மனிதனிடம் இங்கே இருக்கிறீர்கள்? பிறந்தகம் போகக் கூடாதா? இந்த புருஷனிடம் வாழாவிட்டால் என்ன கெட்டுப் போய் விட்டது</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'இருக்க வேண்டிய காலம் என்று ஊர் ஏற்படுத்தியிருக்கிறதே. அதற்குமேல் பிறந்த வீட்டில் இடமேது ?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> ஆனால் அங்கே இருக்கக் கூடாது என்று சொல்லிவிட்டார்களா? '</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வாயைத் திறந்து சொல்ல வேண்டுமா?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'பெற்றோர்களாவது, புருஷனாவது, எல்லாம் சுத்த அபத்தம். காக்கை குருவி போலத்தான் மனிதர்களும். இறகு முளைத்த குஞ்சைக் கூட்டில் நுழைய விடுகிறதா பட்சி?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'புருஷன்...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'என்னடா இந்தப் பெண் இப்படிப் பேசுகிறாள் என்று நீங்கள் நினைப்பீர்கள். நினைத்துக் கொள்ளுங்கள். நீங்கள் என்ன நினைத்தாலும் எனக்கு ஒன்றுதான். புருஷனா புருஷனிடம் வந்த சில மாதங்கள் பெண் புதிதாக இருக்கிறாள். பிறகு புதிதான பானம் குடித்துத் தீர்ந்த பாத்திரம் போலத்தான் அவள்...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீங்கள் அப்படி...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நீங்கள் என்று ஏன் சொல்லுகிறீர்கள், நீங்கள் தானே பெரியவர்கள். என் நெஞ்சு புண்ணாகி, அதன் ஆழத்திலிருக்கும், எரியும் உண்மையைச் சொல்லுகிறேன். உங்களுக்குக் கலியாணம் ஆகிவிட்டதா?’</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'இல்லை."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> ஆகி, மனைவி வந்து சில மாதங்கள் ஆகியிருந்தால், நான் சொல்வது உங்களுக்கு அர்த்தமாகும்.'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வாசற்புறம் கேட்காதபடி சற்று மெல்லிய குரலில்தான் பேசினாள். ஆனால், அந்தப் பேச்சில் இருந்த துடிப்பும் வேதனையும் தாங்க முடியாதவையாக இருந்தன.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'அம்மா... சாவித்திரி, உன் புருஷன் வந்துவிடப் போகிறான். ஏதாவது தப்பாக நினைத்துக்கொண்டு...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">’இனிமேல் என்னை என்ன செய்துவிடப்போகிறான். கொலைதானே செய்யலாம்? அதற்குமேல்?’</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நீ இப்படிப் பேசலாமா? இன்னும் உன் புருஷனுக்கு புத்தி வரலாம். நீயே நல்ல வார்த்தை சொல்லிப் பார்க்கலாம்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நல்ல வார்த்தையா? புத்தியா? இந்த மூன்று வருஷங்களில் இல்லாததா?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பின் என்ன செய்யப் போகிறீர்கள்?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> ‘என்ன செய்கிறது? தற்கொலை செய்துகொள்ளப் பார்த்தேன், முடியவில்லை - அதாவது என்னால் முடியவில்லை. என்னால் பொய் சொல்ல முடியாது. உயிர் இருக்கிற வரை அடிபட்டுக்கொண்டே இருக்கவேண்டியதுதான்.'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அடடா, இப்படியேயா!'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேறு வழி என்ன இருக்கிறது?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">என்னால் இந்தக் கேள்விக்குப் பதில் சொல்ல முடியவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'என்ன பதில் இல்லை? என்று அவள் சிரித்தாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நான் என்ன சொல்வது... அதாவது நான் ஒன்று கேட்கட்டுமா?" என்று திடீரென்று கேட்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> கேட்கிறது தெரியும். உங்களுடன் ஓடிவந்துவிடச் சொல்லுகிறீர்கள். நீங்களும் இதே மாதிரிதானே சில மாதங்களுக்குப் பிறகு.? '</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">என்ன சாவித்திரி..."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அதாவது, ஒருவேளை நீங்கள் அடித்துக் கொல்லாமல் இருப்பீர்கள். மிருக இச்சை மிகைப்படும்போது என்னிடம் கொஞ்சுவீர்கள். இச்சை ஒய்ந்ததும் முகம் திருப்பிக் கொள்ளுவீர்கள். புது முகத்தைப் பார்ப்பீர்கள்."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீ இவ்வளவு பட்டவர்த்தனமாகப் பேசும்பொழுது, நானும் பேசலாமா?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'தாராளமாக!'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'என்னைக் கவர்ந்து வைத்துக்கொள்ளும் சக்தி உன்னிடமல்லவா இருக்கிறது!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அதெல்லாம் சுத்தக் கதை. அதை இங்கே இப்பொழுது புகவிடாதீர்கள். வெட்கமற்று உண்மையை நான் கொட்டுகிறேன். நீங்கள் எதையோ சொல்லுகிறீர்களே? எந்த அழகும் நீடித்து மனிதனுக்கு திருப்தி கொடுக்காது...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'நீ எப்படி அந்தமாதிரிப் பொதுப்படையாகத் தீர்மானிக்கலாம்?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> ‘எப்படியா? என் புருஷனைப்போல் என்னிடம் பல்லைக்காட்டின மனிதன் இருக்கமாட்டான். நான் குரூபியல்ல, கிழவியல்ல, நோய் கொண்டவள் அல்ல. இதையும் சொல்லுகிறேன். மிருக இச்சைக்கு பதில் சொல்லாதவளுமல்ல. போதுமா?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'சாவித்திரி, உன் உள்ளத்தில் ஏற்பட்ட சோகத்தால் நீ இப்படிப் பேசுகிறாய். என்றாவது நீ சுகம் என்றதை ருசி பார்த்திருக்கிறாயா?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">“எது சுகம்? நகைகள் போட்டுக்கொள்வதா? நான் போடாத நகை கிடையாது. என் தகப்பனார் நாகப்பட்டணத்தில் பெரிய வக்கீல், பணக்காரர்; புடவை, ரவிக்கை-நான் அணியாத தினுசு கிடையாது. சாப்பாடா, அது எனக்குப் பிடிக்காது. வேறென்ன பாக்கி. சரீர சுகம்; நான் ஒருநாளும் அடையவில்லை இதுவரையில்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'அதாவது...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'என் புருஷன் என்னை அனுபவித்துக் குலைத்திருக்கிறான். நான் சுகம் என்பதைக் காணவில்லை."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பின் எதைத்தான் சுகம் என்கிறாய்? '</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நான் உள்ளத்தைத் திறந்து பேசுவதற்கும் கூட ஒரு எல்லை இல்லையா? இதற்கும் மேலுமா என்னைச் சொல்லச் சொல்லுகிறீர்கள்?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'உன் புருஷன் ஏன்...?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'என் புருஷனுக்கு என் சரீரம் சலித்துப்போய் விட்டது. வேறு பெண்ணைத் தேடிக் கொண்டுவிட்டான், விலை கொடுத்து.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'சாவித்திரி தைரியமாக ஒன்று செய்யலாமே!</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நான் எதையும் செய்வேன். ஆனால், உபயோகமில்லை. சிறிது காலம் உங்களைத் திருப்தி செய்யலாம் அவ்வளவுதான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'உன்னைத் திருப்தி செய்ய நான் முயற்சி செய்து பார்க்கிறேனே!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'வீணாக உங்களையே நீங்கள் ஏமாற்றிக் கொள்ளாதீர்கள். என் ரூபத்தைக் கண்டு நீங்கள் மயங்கிவிட்டீர்கள். உங்கள் இச்சை பூர்த்தியாவதற்காக, என்னை திருப்தி செய்வதாகச் சொல்லுகிறீர்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">“எது சொன்னாலும்...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'ஒன்றுமே சொல்லவேண்டாம், இனிமேல் விளக்கைப் போடுங்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நான் எழுந்து விளக்கைப் போட்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நான் போய்ப் படுத்துக்கொள்ளட்டுமா?"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> தூக்கம் வருகிறதா?”</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தூக்கமா? இப்பொழுது இல்லை</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பின் சற்று தான் இரேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'உங்கள் தூக்கமும் கெடவா? </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'சாவித்திரி..."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஒன்றும் சொல்லாதீர்கள்!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> நீ சொல்வதெல்லாம் சரி என்றுதான் எனக்குத் தோன்ற ஆரம்பிக்கிறது</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">. நிஜம்மா என்று எழுந்து என் பக்கத்தில் வந்து உட்கார்ந்தாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'பொய் சொன்னால்தான் நீ உடனே...</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அப்பா, இந்தக் கட்டைக்கு கொஞ்சம் ஆறுதல்'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'சாவித்திரி, உன்னால் இன்று என் அபிப்பிராயங்களே மாறுதல் அடைந்துவிட்டன.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அதெல்லாம் இருக்கட்டும். இந்த அந்தரங்கம் நம்முடன் இருக் கட்டும். என் கட்டை சாய்ந்தபிறகு வேண்டுமானால் யாரிடமாவது சொல்லுங்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஏன் அப்படிச் சொல்லுகிறாய்? '</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இல்லை, இனிமேல் இந்த சரீரம் என் சோகத்தைத் தாங்காது. ஆனால், எதனாலோ இப்பொழுது எனக்கேதோ ஒரு திருப்தி ஏற்படுகிறது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> நான் சொல்லவில்லையா? என்று நான் என்னையும் அறியாமல், துவண்டு விழுபவள்போல் இருந்த அவளிடம் நெருங்கி, என்மேல் சாய்த்துக்கொண்டேன்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவள் ஒன்றும் பேசாமல் செய்யாமல் கண்களை மூடிக் கொண்டு சிறிது நேரம் அப்படியே கிடந்தாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இவ்வளவு மாதங்கள் கழித்து, நிதான புத்தியுடன் இதை எழுதும் போதுகூட, நான் செய்ததை பூசி மெழுகிச் சொல்ல மனம் வரவில்லை எனக்கு. இப்படி மனம் விட்டு ஒரு பெண் சொன்ன வார்த்தைகளைக் கொஞ்சங்கூட மழுப்பாமல் எழுதின பிறகு கடைசியில் ஒரு பொய்யைச் சேர்க்க முடியவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மெள்ள அவளைப் படுக்கையில் படுக்கவைத்தேன்... என் படுக்கையில் அப்பொழுதும் அவள் ஒன்றும் சொல்லவில்லை. அவ்வளவு ரகஸ்யங்களை ஒரேயடியாக வெளியே கொட்டின இதழ்கள் ஒய்ந்து போனது போலப் பிரித்த படியே கிடந்தன.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">திடீரென்று, ‘அம்மா! போதுமடி!’ என்று கண்களை மூடிய வண்ணமே முனகினாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'சாவித்திரி, என்னம்மா? என்று நான் குனிந்து அவள் முகத்துடன் முகம் வைத்துக்கொண்டேன்."</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> போதும்!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'சாவித்திரி, விளக்கு...'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவள் திடீரென்று எழுந்து உட்கார்ந்தாள். </span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">‘ஆமாம், விளக்கை அணைத்துவிட்டுப் படுத்துக் கொள்ளுங்கள். சற்றுநேரம் இருந்த வெளிச்சம் போதும்!’ என்று எழுந்து நின்றாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'நீ சொல்வது அர்த்தமாகவில்லை, சாவித்திரி!’ </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'இனிமேல் திறந்து சொல்ல முடியாது. நான் போகிறேன். நாளைக்கு வேறு ஜாகை பார்த்துக்கொள்ளுங்கள்!"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஏன், ஏன் நான் என்ன தப்பு செய்துவிட்டேன்?’</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> 'ஒரு தப்பும் இல்லை. இனிமேல் நாம் இந்த வீட்டில் சேர்ந்து இருக்கக் கூடாது, ஆபத்து என்று சொல்லி என்னைப் பார்த்துவிட்டு, சாவித்திரி தானே விளக்கை அணைத்துவிட்டுச் சிறிதும் தயங்காமல் உள்ளே போய்க் கதவைத் தாளிட்டுக்கொண்டாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> சட்டென்று என் உள்ளத்திலும் சற்று எரிந்த விளக்கு அணைந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">போதும்!</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> எது போதும் என்றாள்? தன் வாழ்க்கையா, துக்கமா, தன் அழகா,என் ஆறுதலா, அல்லது அந்தச் சிறிது வெளிச்சத்தில்...? </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">******</span></div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; font-weight: 700; vertical-align: baseline;">கலாமோகினி, ஜனவரி-1943</span></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-56825858523814634412017-04-04T00:39:00.001+05:302017-04-04T00:40:46.017+05:30பானை- இரா.முருகன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-3534-3c7b-9e0d-8e473cb7fd01" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px;">வழக்கம் போல் நடு ராத்திரிக்கு அப்புறம் தான் ரங்கம்மா மாடி ஏறினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சன்னமாகப் புகை வழியும் லாந்தரைப் பிடித்துக் கொண்டு ஒவ்வொரு படியாகக் கால் எடுத்து வைத்தபோது வலித்தது. படியிலிருந்து விழுந்து விடுவோமோ என்ற பயமும் கூடவே எட்டிப் பார்த்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இன்னும் எத்தனை நாள் இப்படி அவதிப் படணுமோ?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா முனகிக் கொண்டாள். இதற்கு ஏதாவது பதில் கிடைக்கும் என்பதுபோல் அடைத்துக் கிடந்த மாடிக் கதவை உற்றுப் பார்த்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அரையிருட்டில் குறுகிக் கிடந்த மாடியறை வாசல். இரண்டு பக்க்த்திலும் பெரிய மண் பானைகள் அடுக்கி, கதவுக்குக் குறுக்கே நீளமான இலைக் கட்டு சார்த்தி வைத்திருந்தது அங்கே. ஏதோ வினோதமான படையல் நடக்கிற இடமாகத் தோன்றிய அறை </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-uT7Zu0nHOqo/WLvlSWeHqKI/AAAAAAAAWps/Pk7Bo3gDpDQZMOKVoSPchr8FZgFiPSO6gCPcB/s1600/PicsArt_03-05-03.44.15.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-uT7Zu0nHOqo/WLvlSWeHqKI/AAAAAAAAWps/Pk7Bo3gDpDQZMOKVoSPchr8FZgFiPSO6gCPcB/s400/PicsArt_03-05-03.44.15.jpg" width="300" /></a></div>
வாசலில் புதுப்பானைச் சில்லுகள் சிதறிக் கிடந்தன. பானை உடைந்த சத்தம் கேட்டுத்தான் ரங்கம்மா படி ஏறி வந்தது.<br />
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’ரெண்டு வாரமா ஆளு, அம்பு, போக்குவரத்துன்னு வீடு அமர்க்களப்பட்டுது. நீயும் சும்மா இருந்தே. மவராசனைக் கட்டி எடுத்துத் தூக்கிப் போய் எரிச்சு பாலும் ஊத்தியாச்சு. வந்த சனமும் இந்தோ அந்தோன்னு புறப்பட்டுப் போயிடுத்து. நீ மறுபடியும் ஆரம்பிச்சிட்டே..’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா கீழே நொறுங்கிக் கிடந்த பானைத் துண்டுகளைக் குனிந்து எடுத்தபடி மறுபடியும் கதவைப் பார்த்துக் கேட்டாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இதற்காவது பதில் வந்தே ஆக வேண்டும் என்பதுபோல் எதிர்பார்ப்பில் அவள் நின்ற மாதிரி இருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மாவின் வீட்டுக்காரன் சென்னகேசவன் வாயில் புற்றுநோய் முற்றி, ஏக அவதிப்பட்டு இறந்து போய்ப் பதினைந்து நாளாகிறது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">வெறும் சென்னகேசவன் என்றால் தெரியாது. பொடிக்கடை சென்னு.;</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘மாப்பிள்ளை இருக்காரே அவர் ஜில்லா முழுக்க பட்டணம் பொடி சப்ளை பண்ற பெரிய கை.யாவாரம்... வீட்டு வாசல்லே கடை.. என்னேரமும் கூட்டம் அலைமோதும்..அப்பா இல்லே..அம்மாவும் ரெண்டு வருஷம் முந்தி போய்ச் சேர்ந்தாச்சு... அங்கே இனிமே உன் ராஜ்ஜியம் தாண்டி ரங்கம்மா’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கல்யாணமாகி சென்னகேசவனுடன் ஜட்காவில் வந்து இறங்கியதும் கண்ணில் பட்டது இடிந்து கொண்டிருக்கும் பழைய ரெண்டு கட்டு வீடு. படியேற, வாசல் திண்ணையில் தட்டி வைத்துத் தடுத்து ஒரு பீங்கான் ஜாடியில் பொடியும், சுற்றி அழுக்கு போத்தல்களில் கிச்சலி மிட்டாயும், கடலை அச்சும் பரத்தித் திண்ணைக்குக் கீழே மரப் பெஞ்சு போட்ட கடை. ரங்கம்மாளின் ராஜ்ஜியம் அவ்வளவு தான்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘எளவெடுத்த பொடிக்கடை. வித்தது ரெண்டு தம்பிடிக்கும் ஒரு தம்பிடிக்கும். சிமிட்டா சிமிடாவா அள்ளி பல்லு சந்துலே அந்தச் சனியனை வச்சுத் தேச்சுத் தேச்சு வாய் புண்ணாகிப் போயி..பாழாப் போன மனுசன் உசிரையே விட்டாச்சு.. இங்கே பேயையும் பிசாசையும் குடித்தனம் வச்சுக்கிட்டு நான் கெடந்து மல்லாட வேண்டி இருக்கு’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா கொஞ்சம் குரலை உயர்த்தினாள். கையில் பிடித்த லாந்தர் ‘ஆமா.. ஆமா’ என்று அலை பாய்ந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பேய் பூதம்னு சொன்னா மொகரையைப் பேத்துடுவேன் .. நானும் உன்னிய மாதிரி பொம்பளை தான்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இருட்டிலிருந்து முணுமுணுப்பாகப் பதில் வந்தது இப்போது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பொம்பளை.. நீ?..’ ரங்கம்மா வராத எச்சிலைக் காறி உமிழ்ந்தாள். ‘எங்கே.. சடசடன்னு ஒரு குடம் தண்ணி எறச்சு தொட்டியிலே ஊத்து.. கல்லு உரல்லே இட்டலிக்கு மாவாட்டிக் கொடு.. மெஸ்ஸிலே சாப்பிட வர்றவங்களுக்கு எலை நறுக்கித் துடைச்சு வய்யி.. அப்புறம் சொல்லு பொம்பளைன்னு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உரத்த குரலில் ரகசியம் பேச முயற்சி செய்வது போல ரங்கம்மா சொன்னது பிசிறடித்து மூச்சு வாங்கியது. லாந்தரை இறுகப் பிடித்துக் கொண்டு கதவையே வெறித்தபடி நின்றாள் அவள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பெரிய மெஸ்ஸு.. சோத்துக்கடைன்னு சொல்லேன்.. மெஸ்ஸும் மசுரும் பாழை போறது..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உள்ளே இருந்து வந்த குரலில் எகத்தாளம் ஏறி இருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘உனக்குத் தெரிஞ்சதெல்லாம் மண்ணாங்கட்டியும் மசிரும் தான்.. வாவரசி தலை முடியை அறுத்துப் போடறது.. சட்டி பானையை உடைக்கறது..சட்டி பானையை உடைச்சு நொறுக்கறது.. வேறே என்ன தெரியும் உனக்கு? சோத்துக்கடைன்னா எளக்காரமா என்ன? எனக்கும் அந்த மனுசருக்கும் இத்தனை நாள் பசி, பட்டினி இல்லாம காப்பாத்தினது அந்தக் கடைதான்.. இனியும் எனக்கு அதான்.. உக்கார வச்சு எனக்கு ஆயுசுக்கும் கஞ்சி ஊத்த பிள்ளை குட்டியா கொடுத்துட்டுப் போனான் பொசை கெட்ட மனுசன்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா லாந்தரைத் தரைய்க்ல் வைத்து விட்டுத் தலை தலையாக அடித்துக் கொண்டாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கல்யாணமாகி இங்கே நுழைந்த மறுநாளே திண்ணைப் பொடிக்கடையும், மூன்று தலைமுறைகளுக்கு முன்னால் பாகம் பிரித்த படி வந்து சேரும் பங்கு அரிசியும் மட்டும் போதாது, இரண்டு உசிரை இழுத்துப் பிடிக்க என்று தெரிந்து கொண்டவள் அவள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘என்ன செய்ய.. நமக்குன்னு விதிச்சது இதான்.. அம்மா இருந்த வரைக்கும் கையில் மிச்சமிருந்த நகை, நட்டு, பண்டம், பாத்திரம் ஒண்ணு விடாம வித்துத் தின்னோம். பால் கிண்டி கூட விட்டு வைக்கலேன்னா பாத்துக்கோ.. இப்ப உள்ளபடிக்கு ஒண்ணுமில்லே தான். நீதான் சொல்லேன்.. வரும்படிக்கு.என்ன பண்ணலாம்?..’ </span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">முன் வழுக்கையும், அழுக்கு நீர்க்காவி வேட்டியுமாக அரையில் சதா சொரிந்து கொண்டு பொதபொதவென்று மாமிச மலை போல ஒரு புருஷன்... புத்தியும் மட்டுதான்.. அவனுக்கும் சேர்த்து ரங்கம்மா தான் யோசிக்க வேண்டியிருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘சோத்துக்கடை போடலாம்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஊருலே ஏற்கனவே ரெண்டு மூணு கடை அபபடி இருக்கே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இருக்கட்டுமே.. கொஞ்சம் வித்தியாசமா கடை போட்டா இங்கேயும் நாலு பேர் படியேற மாட்டாங்களா?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இந்த வித்தியாசமான யோசனையும் ரங்கம்மா தான் சொன்னது - ‘மணக்க மணக்க மண் பானையிலே சோறு வடிச்சு, புளிக் குழம்பு வச்சா ருசியே அலாதிதான்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அது நல்ல யோசனைதான் என்று சென்னகேசவனுக்கும் பட்டது. ஆனால், நடத்த இடம்?</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">வீட்டு உள்கட்டு பெண்சாதி, புருஷன் உட்கார்ந்து, படுத்துக் குடும்பம் நடத்தப் போதுமானது. ஆனால் பத்துப் பேரை உட்கார வைத்து இலை போட்டுப் பரிமாறத் தோதுப்படாது. பின்னங்கட்டு பாதிக்கு மேல் இடிந்து எருக்கஞ்செடி முளைத்திருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘மாடியிலே கடை போடலாமா?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா அப்படிச் சொன்ன அடுத்த வினாடி மாடியில் ஏதோ தடதடவென்று தரையில் உருளும் சத்தம்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா கலவரப்பட்டுப் போனாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘என்ன சத்தமுங்க அது?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஒண்ணுமில்லே.. நீ சொன்னது பெரியாத்தாவுக்குப் பிடிக்கலே.’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சென்னகேசவன் சாதாரணமாகச் சொன்னபடி மாடியைப் பார்த்தான்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அது ஏதோ சின்னப் புள்ளே தெரியாமச் சொல்லிடுச்சு.. நீ எதுக்குக் கெடந்து குதிக்கறே..பேசாம இரேன்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உரக்கச் சொல்லிவிட்டுத் தலையைத் திருப்பி ரங்கம்மாவைப் பார்த்துச் சிரித்தான் அவன்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘மாடியிலே யாருங்க?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா உடம்பு முழுக்கப் பயம் கவிந்து வர, சென்னகேசவனை இறுகக் கட்டிக் கொண்டாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஒண்ணுமிலே.. சொல்றேன்.. நீ இப்படி உக்காரு.. ஒண்ணுமில்லேன்னேனே .. அப்படித்தான் ..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அவளை சுவரில் சாய்ந்து ஆசுவாசமாக் உட்கார வைத்துவிட்டு வாசலுக்குப் போய் எலுமிச்சை மிட்டாய் எடுத்து வந்து கொடுத்தான். அவள் தலையை வருடிக் கொண்டே சொன்னான் -</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பெரியாத்தா ரொம்ப வருசமா இங்கேயே தான் இருக்கு.. எங்க முப்பாட்டன் சம்சாரம்.. தாத்தாவோட அப்பாவுக்கு அம்மா’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இத்தினி நாள் எப்படி உசிரோட இருக்காங்க?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா புரியாமல் பார்த்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அது செத்துப் போய் எத்தனையோ வருசம் ஆச்சு.. நடு ராத்திரியிலே பின்னாலே போனபோது கிணத்துலே தவறி விழுந்துடுச்சாம்.. கெட்ட சாவு இது.. கடைத்தேத்த காசிக்குத்தான் போவணும்... அய்யருக்கு நெறைய தட்சணை தரணும்னாங்களாம்..யார் கிட்டே அம்புட்டுப் பணம் இருந்துச்சு.. என்ன செய்யணும்னு வழிவகை புரிபடலை.. கடைசியா நடு சாமத்துலே உடுக்கை அடிச்சுக்கிட்டு வந்த சாமக் கோடாங்கி மூலமா பெரியாத்தா கிட்டேயே கேட்டாங்களாம்.. அது சொல்லிச்சாம்... போங்கடா போக்கத்த பயலுவளா.. நீங்க ஒண்ணும் என்னைக் கரை சேர்க்க வேணாம்..நானும் இந்த வீட்டை விட்டுப் போகப் போறதில்லே.. எங்க வீட்டுக்காரர் கட்டினது தானே.... நான் பாட்டுக்கு எப்பவும் போல மாடியிலே இருந்துக்கறேன்.. உடம்பு இல்லாட்ட என்ன.. எனக்கும் இருக்க எடம் வேணாமா? ...நாம ஒருத்தருக்கு ஒருத்தர் அனுசரிச்சுப் போயிடலாம்.. அப்படீன்னுடுச்சாம் பெரியாத்தா..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா திகிலோடு மாடியறைக் கதவைப் பார்த்தாள். இப்படி மேலே ஒரு உடம்பில்லாத சீவனும், கீழே மனுஷர்களுமாக அவரவர் காரியத்தைப் பார்த்துக் கொண்டு போகிற ஏற்பாடு பற்றி என்ன நினைத்தாலும் மனம் சமாதானமாகவில்லை.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘நீங்க பாத்திருக்கீங்களா?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ராத்திரியில் பக்கத்தில் படுத்துக் கிடந்த சென்னகேசவனிடம் கேட்டாள். அவளை மெல்ல அணைத்துக் கொண்ட கையில் பொடி வாடை வீசியது அப்போது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘எதைச் சொல்றே .. பெரியாத்தாவையா.. நான் மாடிப்படி ஏறினாலே அபூர்வம்.. நடந்தாலே இரைக்குது சரீர வாகு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஏங்க .. அய்யரைக் கூப்பிட்டு.. எங்கம்மா சிறுவாடு சேர்த்து வச்சிருக்கே பணம்.. அதை வச்சுக்கிட்டு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சென்னகேசவன் தூங்கியிருந்தான். எல்லா விதத்திலும் ஏமாற்றமான ராத்திரி அது. அப்புறமும் தான்,</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பின்னங்கட்டில் தென்னை ஓலைப் பந்தல் இறக்கி, த்ரையைக் கொத்திச் சீராக்கி தட்டி மறைப்பில் சமையலும் செய்து சோத்துக்கடை நடத்தலாம் என்று தீர்மானமானது. ரங்கம்மா தான் முன்கை எடுத்து எல்லாம் செய்தது. சென்னகேசவன் எப்போதாவது தம்பிடிக்குப் பொடியும் காலணாவுக்குக் கடலை அச்சும் எடுத்துக் கொடுத்துக் கொண்டு, சதா வாசல் பெஞ்ச் வயசாளிகளோடு பேசிக் கொண்டிருந்தான்..</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">முதலில் சாப்பிட வந்தது ஒரு கோர்ட் கிளார்க். பரமக்குடிக் காரன். சகாய விலையில் வீட்டுச் சாப்பாடு போலக் கிடைக்குமா என்று படியேறி வந்தவனுக்கு ரங்கம்மா கைப் பக்குவம் பிடித்துப் போக, அவன் சிநேகிதர்களான தாலுகா கச்சேரி உத்தியோகஸ்தர்கள் சில பேரும் வருவது வாடிக்கையானது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உள்கட்டில் காய்கறியும் இலைக்கட்டும் குவித்துப் போட்டு இடத்தை அடைத்துக் கொண்டபோது, ஒரு பிரயோஜனமும் இல்லாமல் சும்மாவே பூட்டி வைத்திருக்கும் மாடியைப் பார்த்துப் பார்த்து ரங்கம்மாள் பொருமுவாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘மாடி வேணாம்.. அங்கே கதவு முன்னாடி வராந்தாவிலேயாவது இதை எல்லாம் போட்டு வச்சுக்கலாமா?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ஆசை ஆசையாகப் பக்கத்தில் படுத்துக் கொண்டு கேட்டபோது சென்னகேசவன் பதிலே சொல்லாமல் குரங்கைப் போலப் பல்லை வெளியே தள்ளிப் பொடியை ஈஷிக் கொண்டான். சுவாதீனமாக அவள் புடவைத் தலைப்பில் எச்சில் விரலைத் துடைக்க, குமட்டிக் கொண்டு வந்தது ரங்கம்மாவுக்கு.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘சே ... என்ன மனுஷன்... அந்த கோர்ட் கிளார்க் வந்தாலே ஜவ்வாது மணக்கும்.. ஜவ்வாதெல்லாம் வேணாம்.. பொடியை நிறுத்தினாலே போதும்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சென்னகேசவன் மாடியை உபயோகப் படுத்திக்கொள்ள சரியென்று சொல்லா விட்டாலும் ரங்கம்மா சந்தையில் போய் புதுச் சட்டியும் பானையும் வாங்கி வந்து மாடி வராந்தாவில் வைத்தாள். இலைக் கட்டைக் கதவுக்குக் குறுகே நிறுத்தினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘எதுக்கு என் வாசலை மறிச்சு கண்டதையும் போட்டு வச்சிருக்கே?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ஒரு சாயந்திரம் ரங்கம்மா காய் நறுக்கிக் கொண்டிருந்தபோது பின்னாலிருந்து மொணமொணவென்று சத்தம். என்னமோ, ரங்கம்மாவுக்குப் பயமே வரவில்லை. யாரோ வலுச் சண்டைக்கு இழுக்கிற நினைப்பு. சூடாக நாலு வார்த்தை கேட்டால், இந்தப் பக்கமே தலை வைத்துப் படுக்க மாட்டார்கள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘சட்டி பானையை தலையிலே வச்சுக்கிட்டா திரிய முடியும்? சும்மாதானே கிடக்கு வராந்தா.. நான் அங்கேதான் வைப்பேன்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">முணுமுணுத்தபடி அவள் அடுத்த காயை நறுக்க எடுத்தாள் அப்போது. அரிவாள்மனை விரசாகப் பின்னால் நகர்ந்து விரலைப் பதம் பார்க்க, தரையை நனைத்தது ரத்தம்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘வீட்டுக்கு வந்த பொண்ணோட விரலை வெட்டப் பார்த்த ஈவிரக்கமில்லாப் பாவி தானே நீ.. அன்னிக்கு ரத்தம் சிந்த வச்சே..இன்னிக்குப் புதுப் பானையைப் போட்டு உடச்சிருக்கே.. சொல்லு உனக்கு என்ன கோராமை.. இப்படிக் கெடந்து என்னியப் படுத்துறியே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இருபத்து ஐந்து வருஷம் முந்திய, விரல் அறுபட்ட அந்த சாயங்காலத்தையும், பானை உடைபடும் இந்த ராத்திரியையும் ஒரு கணத்தில் நேர்கோட்டில் நிறுத்தி, ரங்கம்மா பதிலுக்காகக் காத்துக் கொண்டிருந்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’எனக்கு வாடை பிடிக்கலே.... சத்தம் தேய்ந்து வந்த பதில்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அதுதானா விஷயம்? ரங்கம்மா தலையை ஆட்டிக் கொண்டு சிரித்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சாப்பிட வருகிறவர்கள் ருசிக்கேற்றது போல புதிது புதிதாகச் சமைக்க வேண்டியிருக்கிறது. எங்கே பார்த்தாலும், ஜன வித்தியாசமில்லாமல் கவிச்சி பழகி வருகிறது. வருகிறவர்கள் கோழியும் மீனும் மண் சட்டியில் ஆக்கித் தரச்சொல்லிக் கேட்கிறார்கள். காசு கொஞ்சம் அதிகமானாலும் சரிதான். கொடுத்து விடுகிறோம் என்று நச்சரிக்கிறார்கள். பருப்பும், புளிக் குழம்பும் அலுத்துப் போகிறது. மீனும் சைவம் தான். வேறு ராஜ்ஜியங்களில் அப்படித்தான் சொல்கிறார்களாம் ..</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா வீட்டில் கவிச்சி சேர்த்துக் கொள்வது உண்டுதான். சென்னகேசவனுக்கோ அந்த வாடையே சுத்தமாகப் பிடிக்காது. பூண்டு கூடப் பக்கத்தில் வரக் கூடாது. </span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கோர்ட் கிளார்க் பூண்டு ரசத்துக்காக உயிரையே கொடுப்பான். சிரிப்பும், வார்த்தையில் சீண்டலுமாக அவன் சாப்பிட வந்தாலே ரஙக்ம்மாவுக்கு மனசு கிறங்கிப் போகும். சென்னகேசவனும் கோர்ட் உத்தியோகத்துக்குப் போய் ஜவ்வாது பூசிக் கொண்டு .. அதற்கெல்லாம் நாலெழுத்து படித்திருக்க வேண்டும். .. பூண்டு பழக வேண்டும்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘கிளார்க்கனுக்காக வீட்டிலே பூண்டை நுழைச்சே. இப்போ எவனை வசியம் பண்ண மீனும் முட்டையும்?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பெரியாத்தா சிரிக்கும் சத்தம். கதவு மெல்ல அதிர்கிறது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பாழாப் போனவளே.. இந்த வயசிலே நான் எவனை வசியம் பண்ணனும்? தலை நரைச்சு, மாரு தொங்கி.. வசியம் பண்றேனாம்... வசியம் என்ன பேச்சு பேசறே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா கதவில் அறைந்தபடி சொன்னாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சென்னகேசவன் போய்ச் சேர்ந்த அப்புறமும் மண்பானைச் சமையல் மெஸ் சுத்த சைவமாகத் தடுமாறிக் கொண்டிருப்பதை விட, மீனும் முட்டையும் சேர்த்துக் கொள்வதாக மாறலாம் என்று தீர்மானம் எடுத்து,அவள் தான் காலையில் மீன்காரனைக் கூப்பிட்டு வஞ்சிரம் வாங்கினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’நாத்தம் கொடலைப் புடுங்குது’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பெரியாத்தா திரும்பவும் அழுத்தமாகச் சொன்னாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘புடுங்கற எடத்துலே ஏன் இருக்கணும்?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘நான் எங்கே போக?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அப்பச் சும்மா இருக்கணும். ஏன் புதுப் பானையைப் போட்டு உடச்சே?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘நான் எங்கே உடச்சேன்? பூனை, எலி ஏதாச்சும் தள்ளியிருக்கும்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இத்தனை காலமா இல்லாமப் புதுசா இன்னிக்கு எலியும் பூனையும் இங்கே அடைய வருதாக்கும்?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இந்த ரூம்புள்ளே இருக்கு அதெல்லாம்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’ரூம்புக்குள்ளேயா.. நீதான் அங்கே யாரையாச்சும் அடைய விட்டுடுவியாக்கும்?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஏன்.. நீயும் கிளார்க்கனும் அன்னிக்கு உள்ளே தானே வந்தீக?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கதவுக்குப் பின்னால் இருந்து சின்னச் சீறலாக வெளிப்பட்டது குரல். இதற்கு மேல் அது பேசாது. ரங்கம்மாவுக்குத் தெரியும். அங்கே சுற்றி, இங்கே சுற்றி தினசரி இங்கே தான் முடியும்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஏண்டி வங்கெழட்டுத் தேவடியாளே,,, அபாண்டமாப் பழி போடறியே..எலைக்கட்டை எடுக்கப் படி ஏறினவளுக்கு ஒத்தாசை செய்ய ஆம்பளை ஆளு கூட வந்தா என்ன பேச்செல்லாம் பேசறே.. உனக்கு நாக்கு இருந்தா அழுகிடும்.. நாசமாப் போயிடுவே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா கேவலும் அழுகையுமாகக் கையை நெரித்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இருபத்தைந்து வருடம் முந்திய சமாசாரம் அது. பதிவாக வருகிறவர்கள் சாப்பிட்டுப் போயிருக்க, கோர்ட் கிளார்க் நேரம் கழித்து வந்த ராத்திரி. புழுக்கம் தாங்காமல் சாயந்திரம் குளித்து விட்டுத் தலைமுடியை நெகிழ்த்திக் கட்டியிருந்தாள் ரங்கம்மா. செழுமை பூசியிருந்த உடம்புக்கு ஈடு கொடுக்க முடியாமல் புதிதாகத் தைத்து வாங்கிய கிளிப்பச்சை ரவிக்கை திணறிக் கொண்டிருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சோறு பரிமாறப் பாத்திரத்தை எடுக்கும்போது தான் சாப்பிட விரிக்கும் வாழை இலை தீர்ந்து போனது நினைவு வந்தது. மேலே போய் எடுத்து வர வேண்டும்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">வாசலில் சென்னகேசவன் வழக்கம் போல் கிழவர்களுடன் மாட்டு வாகடம் பற்றிப் பேசிக் கொண்டிருந்தான். இன்னும் ஒரு மணி நேரமாகும் அவன் கடை கட்ட.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘கொஞ்சம் மாடியிலே போய் எலை எடுத்துத் தர்றீங்களா?’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஓட்டமும் நடையுமாக வாசலுக்குப் போய் சென்னகேசவனைக் கேட்டாள். அவனால் முடியாது என்று தெரியும் தான். கேட்டுக் கொண்டிருக்கிற யாராவது உதவிக்கு வர மாட்டார்களா?</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘வாங்க, நான் வரன்’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சாப்பிட உட்கார்ந்த கோர்ட் கிளார்க் எழுந்தான்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கொஞ்ச நாளாகவே அவன் பார்வை சரியில்லை. கண்ட இடத்திலும் மேய்கிறது. முந்தானையை இழுத்து விட்டுக்கோடி. ஓரமா உக்காந்து மாரைப் பாக்கறான் கிளார்க்கன்... பரிமாற்ற போது பொடவையை இப்படி தெரச்சுக்காதே.. அவன் எங்கே உத்துப் பாக்கறான்னு நான் சொல்லணுமா..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பெரியாத்தா கூடவே தொடர்ந்து சத்தம் போட்டாலும், ரங்கம்மா மனதில் ஏதோ குறுகுறுவென்று ஓடிக் கொண்டு தான் இருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’வாங்க, எலை எடுத்துட்டு வந்துடலாம்’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அவள் கேட்கவில்லையோ என்பது போல் கொஞ்சம் நெருங்கி வந்து இன்னொரு முறை சொன்னான் கோர்ட் கிளார்க். ஜவ்வாது வாசனை ரங்கம்மாளைக் கிறங்கடித்துக் கொண்டிருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘நீங்க இருங்க.. நான் போய் எடுத்தாறேன்’, ரங்கம்மா நகர்ந்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘பொய்.. முழுப் பொய்.. நீ தலயை குனிஞ்சு சிரிச்சுக்கிட்டு நாலு படி ஏறி அவனைத் திரும்பப் பார்க்கலே? முடி வேறே முன்னால விழுந்து வா.. வான்னு அவனைக் கூப்பிடுது..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">தொடர்ச்சியாக உள்ளே இருந்து கெக்கலி கொட்டிய சிரிப்பு.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இல்லே .. நான் அப்படிப் பார்க்கவே இல்லே.. மேலே போனதும் தான் எனக்கே தெரிஞ்சது, பின்னாடியே வந்திருக்கான்னு.... இந்த எலைக்கட்டு தானே.. எடுத்துக்கட்டுமான்னு கேட்டான்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அப்படி இல்லேடி ரங்கம்மா.. குளிச்சியா? உன் தலைமுடி சில்லுன்னு கெடக்குதுன்னு தோள்லே கை வச்சான்.. இந்த எலைக்கட்டு தானே..எடுத்துக்கட்டுமான்னு கீழே யாருக்கோ கேக்கணும்னு சத்தமாச் சொன்னான்.. நீ தலையை அவன் தோள்லே சாய்ச்சு கன்னத்திலே ஈர முடியை எழைய விட்டபடி கண்ணை மூடிக்கிட்டே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’கிடையவே கிடையாது.. நான் முன்னாலே போறேன்.. பார்த்து எறங்கி வாங்கன்னு ரெண்டு கையாலேயும் எலைக் கட்டைத் தூக்கிக்கிட்டு கீழே இறங்கினான்..’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அவனா.. பின்னாலே நின்னு சேத்துப் பிடிச்சுத் தலைமுடியிலே முகத்தைப் பொதச்சுக்கிட்டு ரெண்டு கையாலேயும் உன்னைக் கட்டித் தூக்கிக்கிட்டு இந்த ரூம்புக்குள்ளே வந்தான்.. பிடிச்ச பிடியிலே கிளிப்பச்சை ரவிக்கை கசங்க, நீ அவன் தோளை வளச்சுப் பிடிச்சுக்கிட்டே.. அப்புறம் உள்ளே தரையிலே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா காதைப் பொத்திக் கொண்டாள், அழுகை முட்டிக் கொண்டு வந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’கொஞ்சம் கூட ஈவிரக்கம் இல்லாமே மனசு போனபடி பொய் சொல்றியே.. நீ நரகத்துக்குத் தான் போவேடி.. நல்ல கதியே வராது உனக்கு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அன்றைக்கு கோர்ட் கிளார்க் சரியாகச் சாப்பிடாமல் திரும்பிப் போனான். ரங்கம்மா ப்ரிமாறும்போது அவளுக்கு வியர்த்து விறுவிறுத்துப் படபடவென்று வந்தது. அன்றைக்கென்று பார்த்து ஜமாபந்திக்கு வந்த பக்கத்து கிராமக் கர்ணம், முன்சீப் என்று ஏழெட்டு பேர் அடுத்த பந்திக்குச் சாப்பிட வந்தார்கள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உடம்பு அசதியாகப் படு படு என்றது. கைகால் ஓய்ந்து வந்தது. இருந்தாலும் ரங்கம்மா அரிசி களைந்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘திருப்தி தானே.. இப்பத் திருப்தி தானே.. படுத்து எழுந்தாச்சில்லே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பெரியாத்தா குரல் எல்லாத் திசையில் இருந்தும் வந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘நான் ஒண்ணும் செய்யலே.. ஒண்ணும் செய்யலே.. இலை எடுத்துக்கிட்டு வந்தேன்.. அம்புட்டுதான்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா திரும்பத் திரும்ப முனகினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பெரியாத்தா அம்மியிலிருந்து மிளகாய் விழுதைக் கண்ணில் தெறித்து எரிய வைத்தாள். உலைநீர் வடிக்கும்போது, சூட்டோடு காலில் சிந்த வைத்தாள். கோட்டையடுப்பில் தீயை வால்முனி போல ஹோஹோவென்று வளைத்து உயர்ந்து ஆட வைத்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘சோறு விக்கறியா .. இல்லே, கறி விக்கறியா..? .. தொடக் கறி, மார்க் கறி, உடம்புக் கறி..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">நெருப்போடு சேர்ந்து முகமும் உருவமும் மட்டுப்படாமல் பெரியாத்தாவும் ஆடினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘அபாண்டமாச் சொல்லாதே.. போயிடு.. போயிடு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா பின்னால் திரும்பி திரும்பிப் பார்த்தபடி முனக, பெரியாத்தா இன்னும் பெரிதாகச் சிரித்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">எப்படியோ முடித்து, வந்தவர்களை அனுப்பி விட்டு ரங்கம்மா உள்கட்டுச் சுவரில் சாய்ந்து தீனமாக அழுதபோது, பின்னால் வந்து, ‘சிறுக்கி முண்டே.. பின்னஞ்சந்து வரைக்கும் தலை முடி நீளமா வளர்த்துக்கிட்டு எவனைக் கட்டிப் போடலாம்னு அலையறியேடி.. வெக்கமா இல்லே.. படுத்து எளுந்து வந்து அடுப்பு நாச்சியா கிட்டே வெக்கமில்லாம நிக்கறே .. தலை முளுக்க. மேல் முளுக்க தூசி துப்பட்டை.. ரூம்புக்குள்ளே இருந்ததெல்லாம் உம்மேலதான்.. போய்க் குளிச்சுட்டு வாடி..’ என்று நடு ராத்திரிக்குக் கிணற்றடிக்குத் துரத்தி விட்டாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">’என்னை விட்டுடு.. விட்டுடு.. நான் சுத்தமானவ.. தப்பாப் பேசாதே.. போயிடு..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா அழுது கொண்டே கிணற்றில் தண்ணீர் சேந்தினாள். உடை முழுக்கக் களைந்து விட்டு வாளி வாளியாகத் தலையில் கவிழ்த்துக் கொண்டாள். சுவர்க்கோழிகள் தறுதலையாகச் சீழ்க்கை ஒலியெழுப்பிச் சிரிக்க, குறி விரைத்த நாய்கள் வெளியே பெட்டைக்காக குரைத்துக் கொண்டு ஓடின. மூத்திர நெடியைச் சுமந்து கொண்டு காற்று சுற்றி அடித்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உள்கட்டுக் கதவு திறக்க உருவம் சிதைந்து புகையாக பெரியாத்தா மிதந்தபடி கிணற்றடிக்கு வந்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இந்தத் தலைமுடி தானே குடி கெடுக்குது.. வேணாம்.. இது உனக்கு வேணாம்..’ . பெரியாத்தா அரிவாள் மனையை வீசியபடி நெருங்கினாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘வேணும்.. எனக்கு முடி வேணும்..’ ரங்கம்மா ஈரத்தில் நடுங்கியபடி நின்றாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘வேணாம்.. வேணாம்..’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கையிலும் தரையிலும் கிணற்றுக்குள்ளுமாக பாம்பு சட்டை உரித்தது போல் ரங்கம்மாவின் தலைமுடி உதிர்ந்து, சுருண்டு விழுந்தது. பாரம் தலை இறங்க, நெஞ்சு கனத்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘என்னைப் பெத்தவளே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">அந்த ராத்திரியில் துவைக்கிற கல் மேல் உட்கார்ந்து அவள் அழுவதைக் கேட்ட கூகைகள் ரொம்ப நாழி அது பற்றியே பேசிக் கொண்டிருக்க, ரங்கம்மா உள்ளே வந்து சென்னகேசவன் பக்கத்தில் அவனுடைய பழைய வேட்டியைச் சுற்றிக் கொண்டு படுத்தாள். அங்கே இதமான பொடி வாசனை சுற்றிலும் படிந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">வழக்கம்போல் சென்னகேசவன் காலுக்கு நடுவே கையை நுழைத்துக் கொண்டு தூங்கியிருந்த ராத்திரி அது.. இருபத்தைந்து வருடம் முந்திய ராத்திரி....</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">கீழே நாய் குரைக்கும் சத்தம்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா மாடிப் படியில் எழுந்து நின்றாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘ஏன் இப்படி அலங்கோலப் படுத்தினே.. எதுக்காக...’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இந்தக் கேள்வியை அவள் எத்தனை நாள்.. எத்தனை வருஷமாகக் கேட்டுக் கொண்டு இருக்கிறாள்... பெரியாத்தா பதில் சொல்லவே மாட்டேன் என்கிறாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘எனக்கு கருமம் பண்ண ஆள் கிடையாது. ஆனாலும் நான் பெரியாத்தா மாதிரி இங்கேயே அடைய மாட்டேன்.. ஏற்கனவே அரைக்குக் கீழே செத்து உன்னைக் கஷ்டப் படுத்திட்டேன்.. இப்ப முழுக்கச் செத்து.. இனியும் துன்பம் தரணுமா...நான் மாட்டேன்..’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">சாகும் முன் சென்னகேசவன் தன் கையைப் பிடித்தபடி அழுதது ரங்கம்மாவுக்கு நினைவு வந்தது. கண்ணைத் துடைத்துக் கொண்டு நிமிர்ந்தாள் அவள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘போயாச்சு... எல்லாம் போயாச்சு.. எல்லோரும் போயாச்சு.. நீ மட்டும் ஏன் இங்கியே கிடந்து உசிரை வாங்கறே .. போயிடு.. போயிடு..’.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">ரங்கம்மா வெறி பிடித்தது போலக் கத்திக் கொண்டே மாடிக் கதவைத் தள்ள, அது திறந்து கொண்டது. கையில் லாந்தர் அணைந்து போனது. தூக்கத்தில் நடப்பவள் போல அறைக்குள்ளே போனாள் அவள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘எங்கே இருக்கே.. எங்கே இருக்கே...எங்கே இருக்கே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பதில் இல்லை.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">இருட்டில் கை வைத்துத் துழாவினாள், சிலீரென்று ஏதோ பட்டது. பானை. பெரிய பழம்பானை.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘இங்கே தானே.. இதுக்குள்ளே தானே இருக்கே..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பானையைக் கட்டித் தூக்கிக் கொண்டு அவள் படியிறங்கி வந்தபோது காலில் அசாத்திய வலு சேர்ந்திருந்தது.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">மெல்லக் கிணற்றடிக்கு நடந்து போனாள். நிலா காய்ந்து கொண்டிருந்த பின்னிரவு நேரம்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘போ.. போய் ஒழி..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">பானையைத் தலைக்கு மேல் தூக்கிக் கீழே போட்டு உடைக்க, உள்ளேயிருந்து அழுக்கும் கிளி பச்சையுமாகக் கந்தலாகிப் போன ரவிக்கை. தூசிப் பந்தாகத் தலைமுடி.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">வற்றிய்ச் சுருங்கிய மார்பின் மேல் அந்தப் பழந்துணியை வைத்தாள். பாதி நரைத்து சுண்ணாம்புத் தீற்றாக அப்பியிருந்த முடியோடு இன்னொரு கையால் தூசிப் பந்திச் சேர்த்துப் பிடித்தாள்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">‘போயிடறேன்... போயிடறேன்..’</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">உதடு துடிக்கப் பெருங்குரலெடுத்து ரங்கம்மா அழுதாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "verdana"; font-size: 19.7911px; vertical-align: baseline;">***********</span></div>
<b> கணையாழி - ஏப்ரல் 1997</b></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-61339740557358941432017-04-02T13:50:00.001+05:302017-04-02T13:53:19.579+05:30விடிவதற்கு முன் - அசோகமித்திரன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-2db5-664d-57a3-17c38f9fe633" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜத்துக்கு முத்துவை எழுப்புவதற்கு வேதனையாகத் தான் இருந்தது. ஒன்றுக்குள் ஒன்றாக நான்கு பிளாஸ்டிக்வாளிகளை எடுத்து வந்து வாசல் படியில் வைத்தாள். இனியும் தாமதிக்க முடியாது என்று தீர்மானித்து, "முத்து, முத்து' என்று அழைத்தாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">முத்து படுக்கையில் அசைந்து கொடுத்தான். "முத்து, எழுந் திரு. என் கண்ணோல்லியோ" என்றாள். அவ்வளவு இருட்டிலும் அவன் ஒருமுறை கண் விழித்துப் பார்த்தது அவளுக்குத் தெரிந்தது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இதுக்குள்ளே தண்ணீ வந்திருக்காதும்மா” என்று முத்து சொன்னான்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"வந்துடும்டா, கண்ணு. தெருக்காரா எல்லாரும் போயிட்டா. <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-DWRKWQHRhWk/WOCzjQwYRaI/AAAAAAAAXG8/mMN-mkWoShkU__Bf4Un30_TduSPUeKqGACLcB/s1600/PicsArt_04-02-01.46.29.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-DWRKWQHRhWk/WOCzjQwYRaI/AAAAAAAAXG8/mMN-mkWoShkU__Bf4Un30_TduSPUeKqGACLcB/s400/PicsArt_04-02-01.46.29.jpg" width="332" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">நன்றி விகடன்</td></tr>
</tbody></table>
இப்போவே போனத்தான் இரண்டு மணிக்காவது தண்ணீ பிடிச்சுண்டு வந்து கொஞ்சம் கண்ணசரலாம்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நீ போய் பக்கெட்டை வைச்சுட்டு வாம்மா. நான் இதோ வந்துடறேன்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் வாசல் கதவைத் தாளிடாமல் வெறுமனே சாத்தி விட்டுத் தெருவுக்கு வந்தாள். ஒரு தெரு விளக்கும் எரியாது போனாலும் வீட்டை விட வெட்ட வெளியில் கண் நன்றாகத் தெரிந்தது. விறுவிறுப்பாகப் பல உருவங்கள் வந்து போய்க் கொண்டிருந்தன.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் சாலையைக் கடந்து எதிர் சாரியில் மூடிக்கிடந்த பல கடைகள் நடுவே மறைந்து கிடந்த ஒரு குறுகலான சந்துக்குச் சென்றாள். சந்து இடைவெளியில் காலி வாளியே இருமுறை பக்கத்துச் சுவரில் இடித்தது. சந்து ஒரு வீட்டின் முற்றத்தில் முடிந்தது. அந்த இருட்டிலும் அங்கு டஜன் கணக்கில் தவலைகளும், வாளிகளும் பரத்தி வைத்தது தெரிந்தது. சுவரோரமாகப் பதித்து வைத்திருந்த தண்ணீர் பம்பு அருகே நான்கைந்து ஆண்கள் இருந்தார்கள். அதில் ஒருவர் பங்கஜத்தைப் பார்த்து, "இனிமே இங்கே வராதீங்கன்னு போன தடவையே சொன்னேனே?" என்றார்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இன்னிக்கு மட்டும் தயவு பண்ணுங்க. நாளைக்கு வேறே இடத்துக்குப் போறேன்” என்று பங்கஜம் சொன்னாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இங்கே வீட்டிலே இருக்கிறவங்களுக்கே தண்ணீ பத்தலே. சும்மா சும்மா வந்து கூட்டம் கூடினா!"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் பதில் சொல்லாமல் நின்றாள். "பக்கெட்டை வைச்சுட்டு வெளியே நில்லுங்க தண்ணீ வந்தா உள்ளே வந்துக்கலாம்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் வாளிகளை ஒரு மூலையில் வைத்துவிட்டு மீண்டும் சாலைக்கு வந்தாள். நட்ட நடுநிசியில் அப்படிச் சாலையோரமாக நிற்பது அவளுக்கு அசாதாரணமாகத் தோன்றாமல் போய் மாதக் கணக்கில் ஆயிற்று.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> கிணறுகளில் தண்ணீர் இல்லாமல் கிடப்பது சாதாரணமாக இருந்தது. குழாய்த் தண்ணீர் ஒருநாள் விட்டு ஒருநாள் வருவதாகப் பேச்சு. ஆனால் வீட்டுக் குழாயில் வராது. எங்கே வருகிறதென்று தேடிப் பிடித்து அது வரும் இரு மணி நேரத்தில் பரபரக்க ஏராளமானவரோடு தேவையற்ற துவேஷம் வளர்த்து இரு பாத்திரங்களில் வண்டலும் வடிசலுமாகத் தண்ணீர் பிடித்து எடுத்து வந்தால் இரு நாட்களுக்கு அதைச் சமையலுக்கும் வைத்துக் கொண்டு குடி தண்ணீராகவும் கொட்டிக்கொள்ள வேண்டும். இன்றிரவு இங்கு ஒரு வழியாகச் சமாளித்தால் நாளை மறுநாள் இப்படி நடுத் தெருவில் அலைய மனதைத் திடப் படுத்திக் கொண்டால் போதும்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நடைபாதை ஒரக்கல்லிலும் இன்னும் பலர் காத்துக் கிடந்தார்கள். அங்கு சாதாரணமாகக் கிடைக்கும் அசுத்தத்தில் பகல் வெளிச்சத்தில் நிற்கக் கூட அருவருப்பாயிருக்கும்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தொளதொளவென்று ஒரு சட்டையை ஒழுங்காகப் பொத்தான் கூடப் போடாமல் முத்து வந்து சேர்ந்தான். பங்கஜம் முத்துவைத் தன்னோடு சேர்த்து அணைத்துக் கொண்டாள். "குழந்தை தூங்கிண்டு இருக்காளா?” என்று கேட்டாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நான் பார்க்கலேம்மா. ஆனா அவ அழலே" என்று முத்து சொன்னான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"கதவைச் சாத்திண்டுதானே வந்திருக்கே?"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"ஆமாம்."</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நீ இங்கேயே நில்லு, நான் தவலையை எடுத்துண்டு ஐஸ் டெப்போலே ஒரு தடவை தண்ணீபிடிச்சுண்டு வந்துடறேன்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இங்கே தண்ணீ வந்துடுத்தா?” "இன்னும் வரலே. வீட்டுக்காரா இப்போதான் பம்பை மாட்டிண்டு இருக்கா"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் சாலையைக் கடக்கவிருந்தவள் சட்டென்று நின்றாள். அசாத்திய வேகத்தில் ஒரு லாரி அவளைக் கடந்து சென்று மறைந்தது. அதை அடுத்து இன்னும் ஒரு காரும் மோட்டார் சைக்கிளும் பறந்து சென்றன.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் முத்துவைக் கவலையோடு திரும்பிப் பார்த்தாள். பிறகு அவள் வீட்டுக்கு ஒட்டமும் நடையுமாகப் போனாள். தெருவில் அப்போதுதான் யாரோ கைவண்டியில் எங்கிருந்தோ தண்ணீர் பிடித்துக் கொண்டு போயிருக்கிறார்கள். சிந்திய தண்ணீர் தெரு நடுவில் பட்டையாகக் கோடிட்டிருந்தது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">போட்ட படுக்கைக்குச் சம்பந்தமே இல்லாமல் சம்பா தரையில் தூங்கிக் கொண்டிருந்தாள். பங்கஜம் அவளைத் தூக்கவில்லை. படுக்கையில் கிடக்கும் போது குழந்தை விழித்துக் கொண்டால் என்ன செய்வது? பெரியவர்களைப் போலக் குழந்தையும் ஒருநாள் விட்டு ஒருநாள் தூங்கக் கற்றுக் கொள்ள வில்லை.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் தண்ணீர்த் தவலையுடன் ஒரு வெண்கலப் பானையையும் தூக்கிக் கொண்டு மீண்டும் தெருவுக்கு வந்தாள். எதை நம்பி இருட்டில் குழந்தையைத் தனியே விட்டுவிட்டு வீட்டையும் தாளிடாமல் போகிறோம்? கணவன் ஊரிலிருந் தாலும் இல்லாது போனாலும் இதுவரை தண்ணீருக்காக அவன் இன்னொருவர் வீட்டுக் கொல்லையில் நிற்கப் போகவில்லை. ஆனால் வீட்டுக்கும் குழந்தைக்குமாவது காவலாக இருக்கலாம்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஐஸ் டெப்போ காவல்காரன், "ஏய், எங்கே போறே?" என் றான். பங்கஜம் இடுப்பிலிருந்து கால் ரூபாய் சில்லரை எடுத்தாள். அவன் அதைக் கவனியாது போல, "போம்மா. போ போ போ. இன்னிக்கு ஒருத்தரையும் உள்ளே விட முடியாது. போ போ போ!' என்றான். அங்கு கூடியிருந்த கூட்டம் அவனிடம் கடுமையை உண்டு பண்ணியிருக்க வேண்டும். அதைப் பொருட் படுத்தாமல் எல்லா வயதுக்காரர்களும் அவனிடம் கெஞ்சிக் கொண்டிருந்தார்கள். பங்கஜமும் அவள் பங்குக்கு, "இன்னைக்கி ஒருநாள் மட்டுங்க” என்றாள். ஒருநாள் மட்டும், ஒரு நாள் மட்டும் என்றே எவ்வளவு நாட்களாகி விட்டன? இன்னும் எவ்வளவு நாட்கள் இப்படி?</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">முத்து அவளைத் தேடி வந்து விட்டான். "இன்னும் மூணு பேர் பிடிச்சப்புறம் நம்பதாம்மா" என்றான்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நாலு பக்கெட்டும் சரியா இருக்கா?”</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இருக்கு"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நீ இங்கே நில்லு. நான் போய் தண்ணீ அடிச்சு வைச்சுட்டு உன்னைக் கூப்பிடறேன்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இந்த வெங்கலப் பானையை ஏம்மா எடுத்துண்டு வந்தே? இதிலே தண்ணீயும் ரொம்பக் கொள்ளலே, தூக்கறதும் கஷ்டமாயிருக்கே?"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"என்ன பண்றதுடா? பெரிய அடுக்கிலே நேத்திக்குத் துணி அலசின தண்ணீயைச் சேத்து வைச்சிருக்கேன்.”</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">முத்துவிடம் தவலையையும் வெண்கலப் பானையையும் ஒப்படைத்து விட்டு பங்கஜம் வாளிகளை வைத்திருந்த வீட்டுக்கு விரைந்தாள். அங்கு இப்போது அசாத்தியக் கும்பல் சேர்ந்திருந்தது. "இப்போ வந்துட்டு எங்கே உள்ளே போறே? நாங்கள்ளாம் உனக்கு மனுஷாள்களாத் தெரியலியா?" என்று ஒரு கிழவி பங்கஜத்தைத் தடுத்தாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"பன்னெண்டு மணிக்கே நான் வந்து பாத்திரம் வைச் சிருக்கேன்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கிழவி சந்தேகத்துடன் பங்கஜத்தைப் பார்த்தாள். பங்கஜம் அந்தக் கும்பலில் அந்தக் குறுகலான சந்துக்குள் முன்னேறிச் சென்றாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்தச் சாலையில் தண்ணீர் வந்த ஐந்தாறு வீடுகளில் அந்த ஒரு வீட்டு பம்பில்தான் சிறிது அதிகமாக வரும். ஆதலால் தண்ணீர் பிடிக்க வருபர்களும் அங்குதான் அதிகம். பம்பு அருகே நின்றவர்களுடன் பங்கஜமும் முண்டியடித்துக் கொண்டு தன் முறைக்குக் காத்திருந்தாள். தண்ணீர் இன்னும் சிறிது நேரமே வரும் என்ற உணர்வில் ஒருவர் தவறாமல் பம்புப் பிடியை அரக்கத்தனமாக இயக்கிக் கொண்டிருந்தார்கள். ஒவ்வொரு அடியும் சம்மட்டியடி போல ஒலியெழுப்பிக் கொண்டிருந்தது. பங்கஜத்துக்கு முந்தைய இடத்தில் பாத்திரம் வைத்திருந்த அம்மாள் தலைப்பை இழுத்துச் சொருகிக் கொண்டு தயாராக இருந்தாள். அவள் முறை வந்ததும் பங்கஜமே அந்த அம்மாளுடைய தவலையைப் பம்படியில் நகர்த்தி வைத்தாள். அதைத் தவலை என்பதைவிட வேறு பெயர் ஏதாவதுதான் சொல்ல வேண்டும். அது நிரம்பினால் எப்படி நகர்த்துவது என்று ஒரு கணம் பங்கஜத்துக்குப் பயம் எழுந்தது. பாவம், அந்த அம்மாள் வீட்டில் எவ்வளவு நபர்களோ? ஆனால் ஒருவர்கூட அவளுக்குத் துணை வரவில்லை.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தவலை பாதி நிரம்பியபோது அந்த அம்மாள் திரும்பித் திரும்பிப் பார்த்த வண்ணம் இருந்தாள். தவலைக்குப் பிறகு இன்னும் நான்கு பெரிய அடுக்குகள். அதன் பிறகு பங்கஜத்தின் முறை.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இரண்டாம் அடுக்கு நிரம்புவதற்குள் அந்த அம்மாளுக்குப் பெரிதாக மேல்மூச்சு கீழ்மூச்சு வாங்கத் தொடங்கியது. பம்பு அடிப்பதிலும் கை தடுமாறியது, "நான் அடிக்கறேன். நீங்க பாத்தி ரத்தை நகர்த்துங்க" என்று சொல்லிப் பங்கஜம் பம்ப் பிடியை வாங்கிக் கொண்டாள். பம்பைச் சுவரில் பதித்து வைத்திருந்ததால் ஒரே பக்கமாக ஒரே கையில்தான் அடிக்க முடியும். நிதானமாக அடித்தாலே ஒரு பாத்திரத்திற்குள் கை சளைத்துவிடும்.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் அந்த அம்மாளின் பாத்திரங்கள் அனைத்திற்கும் தண்ணீர் அடித்துத் தந்துவிட்டுத் தன் வாளியை நகர்த்தி வைத்தாள். அங்கு நின்றிருந்த ஒருவர், "ஒருத்தரே அண்டா அண்டாவாத் தண்ணீர் எடுத்துப்போனா மத்தவங்க என்ன பண்ணுவாங்க?" என்று சொன்னார். மூச்சிறைக்கப் பங்கஜம், "இதுதான் என்னுது முதல் பாத்திரம்” என்றாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த நபர், "யோவ், சந்தானம்! இங்கே என்ன கேள்வி கேப்பாரு யாருமில்லே? இந்தப் பொம்பளைங்க இப்படி ஒரேயடியா பம்பைப் பிடிச்சு வளைச்சிட்டிருக்காங்களே! விடும்மா, நாங்களும் தண்ணீ பிடிக்கத்தான் மணிக்கணக்கா நின்னுட்டிருக்கோம்” என்றார்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தண்ணீர் நிரம்பிய அடுக்குகளை எடுத்துப் போய்க் கொண்டிருந்த அம்மாளிடம் பங்கஜம், "நீங்கதான் அவர்கிட்டே சொல்லுங்கம்மா" என்றாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த அம்மாள் அந்த நபரிடம், "அவுங்க இன்னும் பிடிக்க வேல்லப்பா" என்றாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"ஆமாம், இதுல கூட்டு"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜத்தின் தோளே கழண்டுவிடும் போல இருந்தது. இன்னும் மூன்று வாளிகள் அடித்தாக வேண்டும். கொண்டு வந்த வற்றில் முழுக்கத் தண்ணீர் எடுத்துக்கொண்டு போனால்கூட இரண்டாம் நாள் மாலையில் எல்லாம் காலியாகிக் கிடக்கும்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அரிசியைச் சரியாகக் களைய முடியாது. சட்டென்று யாராவது ஊரிலிருந்து வந்து விட்டால் முகம் கழுவிக் கொள்ள ஒரு செம்புத் தண்ணீர் தரமுடியாது. மறுநாள் சுத்தமான வேஷ்டி புடவை வேண்டும் என்றால் துணி நனைத்து உலர்த்த முடியாது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் அவளுக்கு ஞாபகமிருந்த தோத்திரங்களை மனதுக்குள் சொல்லிக் கொண்டு பம்பை அடித்தவண்ணம் இருந்தாள். ஒருமுறை கூட ஒரு தோத்திரத்தைக் கூட முழுக்கச் சொல்ல முடியவில்லை. அங்கு விரலிடுக்கு இடமில்லாமல் நிறைந்திருந்த மக்களும் பாத்திரங்களும் அவளுடைய கண்ணில் மிக இலேசான நிழலாகத் தென்பட்டதுபோலத் தோத்திரங்களும் ஒரே குழப்பமான குவியலாக வந்து போய்க் கொண்டிருந்தன. லலிதா சகஸ்ரநாமத்தில் செளந்தர்யலகரி நடுவே கிருஷ்ணாஷ்டகம், பித்துக்குளி முருகதாஸ் பஜன் பாட்டு. அம்மா! அம்மா! அம்மா!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜத்துக்கு அம்மாவென்று கத்தியழைக்கக்கூட முடியாது போலத் தோன்றிற்று. அவளுடைய கை ஏதோ தனிப்பட்டுப் போனது போல ஏறி இறங்கிக் கொண்டிருந்தது. மார்பு எவ்வளவு கனத்ததோ அந்த அளவு மனம் காலியாக இருந்தது. அவள் அவளே இல்லை. அவள் வேறு யாரோ. வேறு யாரோ என்று சொல்வது கூடத் தவறு. வேறு ஏதோ மூன்றாவது வாளி அடிக்கும் போது முத்து வந்துவிட்டான். ஐஸ் டெப்போவில் என்ன ஆயிற்று என்று கேட்கக்கூட முடியாமல் பம்புப் பிடியை பங்கஜம் முத்துவிடம் கொடுத்தாள். அவன் கையால் அடிக்க முடியாமல் இரு கைகளாலும் பிடியைப் பிடித்துக் கொண்டு ஒவ்வொரு முறையும் தன் முழு உடலையும் உயர்த்தி அடித்தான்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் ஒவ்வொரு வாளியாகத் தூக்கிச் சாலை நடைபாதையில் கொண்டு போய் வைத்தாள். அங்கே இன்னும் எவ்வளவோ பேர் தண்ணீர் பிடித்ததும் பிடிக்காததுமாகப் பாத்திரங்களையும் வாளிகளையும் வைத்திருந்தார்கள். ஆண்கள் சைக்கிள்களில் எப்படியெல்லாமோ குடங்களையும், தவலைகளையும் கட்டித் தொங்க விட்டுக் கொண்டு அலைந்து கொண்டிருந்தார்கள். ஊரே வெறி பிடித்தது போலக் குழாய்த் தண்ணீருக்கு அலை பாய்ந்து கொண்டிருந்தது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜத்துக்கு அடிவயிற்றில் சுளிரென்று ஒருமுறை வலித்தது. போன தடவையும் இப்படித்தான் வலி வந்து தெருவிலேயே சுருண்டு விழுந்திருந்தாள். சம்பா பிறந்தவுடனே அவளது கணவன் ஆஸ்பத்திரியில் கையெழுத்துப் போட்டுக் கொடுத்தான். ஆபரேஷன் ஆனபோது பெரிய தொந்தரவு இருக்கவில்லை.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> ஆனால் இப்போது இரண்டு வருடங்கள் கழித்து வலி வரத் தொடங்கியிருக்கிறது. பெரிதாகிப் போய் படுத்த படுக்கையாகத் தள்ளி விடக்கூடாது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கிடைசி வாளி அடித்துவிட்டுத் தூக்கமாட்டாமல் அதைச் சிறிது சிறிதாக நகர்த்திக் கொண்டு முத்துவும் நடைபாதைக்கு வந்து சேர்ந்தான். அவனுக்கும் வயிற்றை வலிக்கும். ஹெர்னியா என்று சொல்லிப் போன வருஷமே ஆபரேஷன் செய்ய வேண்டு மென்று டாக்டர் சொன்னார். சொன்னவர் பயமுறுத்திச் சொல்லியிருந்தால் ஒரு வேளை உடனே ஏதாவது செய்திருக்க லாம். பங்கஜம் முத்துவை அணைத்துக் கொண்டாள். நீ போடா வீட்டுக்கு. நான் ஒவ்வொண்ணாய்க் கொண்டு வந்துடறேன்" எனறாள.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">'ஐஸ் டெப்போலே சாவித்திரிக்கிட்டே சொல்லிட்டு வந்திருக்கேன். அதையும் அடிச்சுட்டுப் போறேம்மா" என்று முத்து சொன்னான்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"வேண்டாம்டா, கண்ணா. இது போறும். எப்படியாவது பார்க்கலாம்."</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"அப்போ அங்கே போய்க் காலி பாத்திரத்தை எடுத்துண்டு போகட்டுமா?"</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"இல்லை, நீ வீட்டுக்குப் போ. நான் எடுத்துண்டு வரேன்." பங்கஜம் ஒவ்வொரு வாளியாகச் சாலையைக் கடந்து மறு புறமிருந்த நடைபாதையில் கொண்டு போய் வைத்தாள். அங்கே ஒரு கன்றுக்குட்டி அவளருகே வந்தது. "போ, போ' என்று விரட்டினாள். அது நகராமல் அங்கேயே நின்றது. அடுத்த வாளி எடுத்து வர அவள் நகர்ந்தவுடன் அது நிச்சயம் தண்ணீரில் வாயை வைத்து விடும்.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பங்கஜம் மறுபடியும் அந்தக் கன்றுக்குட்டியை விரட்ட முயன்றாள். எந்தத் துவேஷமும் பாராட்டாமல் அது சொறிந்து கொடுக்க வாகாகத் தலையை உயர்த்தியது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"சரி, குடி” என்று பங்கஜம் சொன்னாள். சாலை மறுபுறத்தில் வைத்திருந்த இதர பக்கெட்டுகளை எடுத்து வர விரைந்தாள். நாளை மறு நாள் இந்த அளவு தண்ணீராவது கிடைக்குமா என்று தெரியாது. ஆனால் இன்றையப் போது இதோடு முடிந்துவிட்டது. விடிய இன்னும் வெகு நேரம் இருந்துங்கூட.</span></div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b>1984</b></span></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-53466061493605297522017-03-23T23:31:00.002+05:302017-03-23T23:35:56.535+05:30அஞ்சலி - அசோகமித்திரன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-L00qAFMttpM/WNQJ1KmWCMI/AAAAAAAAW10/y_YGCzuMyhk3cxnzMb4QdJyj2RYSgMhiwCLcB/s1600/unnamed%2B%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-L00qAFMttpM/WNQJ1KmWCMI/AAAAAAAAW10/y_YGCzuMyhk3cxnzMb4QdJyj2RYSgMhiwCLcB/s640/unnamed%2B%25283%2529.jpg" width="540" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://draft.blogger.com/goog_2074181214"><span style="font-size: large;"><br /></span></a></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://azhiyasudargal.blogspot.in/search/label/%E0%AE%85%E0%AE%9A%E0%AF%8B%E0%AE%95%E0%AE%AE%E0%AE%BF%E0%AE%A4%E0%AF%8D%E0%AE%A4%E0%AE%BF%E0%AE%B0%E0%AE%A9%E0%AF%8D"><span style="font-size: large;">https://azhiyasudargal.blogspot.in/search/label/அசோகமித்திரன்</span></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-67725119430322755322017-03-22T22:42:00.000+05:302017-03-22T22:42:33.151+05:30கம்மங்கதிர் - கோணங்கி<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" id="docs-internal-guid-5e9d86c8-e7f6-61e9-e092-a37f2e385a10" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவர்கள் விலகிச்சென்றார்கள். திரும்ப முடியவில்லை. நெருங்கி அழைத்து நேர் நின்று பார்க்க முடியாமல் போகும். சந்திக்க நேர்ந்தால் ஒவ்வொரு கணமும் கழுமரம்.</span></div>
<br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கடந்த மலைகளுக்கு அப்பால் மறைந்து போனார்கள்.திரும்பவும் பயணமான நிலப்பரப்பில் வெளியில் நிலைகுத்திய பார்வை, அசையும்வானத்தில் துழாவி களைப்புற்ற பயணம், </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cwSEQWX200I/WNKwDdOA2TI/AAAAAAAAW04/IzpJtsc4CSA2WCQbcvAL08RgfV7VrFiqACLcB/s1600/images%2B%252810%2529%257E01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-cwSEQWX200I/WNKwDdOA2TI/AAAAAAAAW04/IzpJtsc4CSA2WCQbcvAL08RgfV7VrFiqACLcB/s400/images%2B%252810%2529%257E01.jpg" width="339" /></a></span></div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மெலிந்துபோன சுவாதீனத்துடன் நடந்து போகிறான். முள் மரங்கள் உலர்ந்த பாதை, வண்டித்தடம் மனதை இழுத்து நகரும் தொலைவில் மேட்டுப் பரப்பில் ஒட்டு வீடுகள். தனி கடந்த மலைகளுக்கு அப்பால் மறைந்து போனார்கள். திரும்யில் பருந்து மேல் எழுந்து விரிந்து மிதக்கிறது. அண்ணாந்த அலகில் விழும் வெக்கையைப் பருகி அலையும். தனிமை குடித்த பருந்தின் மூச்சு. ஓடுகளுக்கு மேல் அதிக வெக்கை யான அலை, சன்னமாக கரைந்து நெளியும் உருவங்கள், ! வேணாத வெயிலில் குனிந்து கருப்பு நிலத்தை பிசைகிற வலி, எங்கும் சிறு நிழல் கூட இல்லை. குத்துச் செடியின் நிழலில் கட்டெறும்புக் கூட்டம் இறந்து மடிகிறது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஆதாரமில்லாத சமவெளியில் மயங்கும் உருவங்கள். நில விருவில் எதையோ தேடி அலையும் மெலிந்த மாடுகள்.மையில் உயரமான கருப்பு பனை, கூந்தல் அறுந்த பனை பாலையில் கதறும். காலத்தில் உருவான ஓடைகளும் சிற்றாறுகளும் மணலைச் சுமந்து கிடக்கிறது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">புலர்காலையில் மரநிழலில் ததும்பிவழியும் சொந்த கிராமத் தின் ஆகிருதி மங்கி மங்கி கரைகிறது. வீடுகளை விட்டு வெளி யேறிப் போன கருப்பு நிலவாசிகள் புகையும் நகரில் மடிந்து முடங்கிய தெரு.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஊரில் எல்லையை நெருங்க முடியாமல் திரும்பி வருகிறான் தொலைவான கிராம வீடுகள் க்ஷீணதசையடைந்துள்ளன. வீடுகளுக்குள் பாதுகாக்கப்பட்ட உழவுச் சின்னங்களின் பெரு மூச்சு இரவில் எழும். ஒருஇரவு ஊரில் தங்க முடியாது. பாவத்தில் திளைத்துப் புரண்ட சீவுநாற்று வேய்ந்தகூரைவீடு. கை தேர்ந்த கொத்தன் தட்டுத் தட்டாய் வேய்ந்த கூரையும் பளுப்படைந்து உதிர்ந்த வீட்டின் ஆத்மாவைப் போல் கருகி உலர்கிறது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கிராமத்தின் உடல் ஒவ்வொரு உயிருக்கும் இரையாகி அரிக்கப்பட்ட மீதத்தில் சிறு துடிப்பு, ஆதாரம் எங்கிருக்கிற தென்று தெரியவில்லை. </span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சூனியத்தில் அதிர்ந்து காயும் கருப்பு நிலம் பளுத்ததோடு மூடிக்கிடக்கும். யாரோடும் சேர்ந்து சாயல் காட்டாமல் தனிமைப் பெருநிலையில் ஆழ்ந்த கிராம மனிதர்கள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கடைசிமரம். கடைசி எறும்பு. கடைசிப்பருந்து இந்தக் கிராமத் தின் கடைசி மனிதனாய் நடந்து போகிறான். உயிரின் ஈரத்தில் நகர்ந்து செல்ல கணங்கள் தான் உள்ளது, அங்கங் கே உறைந்து மடிந்த கணங்கள். </span><span style="font-family: arial; font-size: 21.7702px;">மாறிக்கொண்டேஇருக்கும். சூரியனோடு நேரடியாக எரியும் அழிவு. இறுதி மூச்சு வரை அழிவு. சரித்திரத்தின் வெறுமை கிராமத்தைச் செதுக்கும்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உயிர்ப்பின் கணங்கள் சிறு அளவானாலும் சுவர்களில் அதிர்ந்து கொண்டே இருக்கும். பின் தொடரும். நிச்சய மின்மை என்ற ஒளியில் தெரியும் வீடு, நீர் ஓவியம் போல்காலத்தில் வெட்டப்பட்ட தெரு, எங்கெல்லாம் இருக்கிறார்கள். அவனால் சொல்ல முடியாது. அவர்கள் மறைந்த மணல் மேட்டில் உரசும் காற்றின் புலம்பல்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவன் ஜன்னலை எட்டாத கம்மங்கதிர் தொலைவில் எங்கோ அதன் இருப்பில் அசையும். பழமையான கிராமத்தெருவில் யாருக்கோ கல்யாணமாகிப் போன சித்துப்பெண் உடையம்மா. பாட்டியின் வேர்களின் ஆழத்தில் தோன்றிய பெண்ணுரு. முப்பது வருஷங்களுக்குப் பின்னால் பிள்ளை குட்டிகளோடு பஸ்டாண்டில் வைத்து சந்தித்து ஒரு துளி மெளனத்தால் அவனைக் கொன்ற உடையம்மா. வாடி உலர்ந்த கதிரில் கண் தொட மறுக்கிறது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஒப்பனைத் தெருவில் அவளை விலை கூறிச் சென்ற புகையடைந்த பாதை வெயிலோடு சேர்ந்து வருகிறார்கள். டவுன் பக்கம் "அவருக்கு எதிலோ வேலை என்றாள். </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உடையம்மாவைப் பார்த்து, அவள் மெளனம் ஒரு கணம் கருப்பாய் விழுந்தது. இடிவிழுந்து இன்னொரு கல்லானான்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இதுவரையான நிச்சயங்கள் சருகாகி உதிர்ந்தன. உடையம்மா கிளம்பிப்போன விளாத்திகுளம் பஸ். பிள்ளை களோடு ஜன்னலில். அவனது வார்த்தைகள் உணர்வு செத்து விழுந்தன.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கண்களில் நகராமல் நின்ற உடையம்மாளின் பிராயகாலம், பாட்டியின் உடம்பில் ஒட்டிக் கிடந்த உயிர்கள். அந்தரங்கமான இருளில் அவள் இன்னும். மாறாத சிரிப்பில், கண்களில் விழுந்த கருவளையம் நீண்ட கால பிரிவை உணர்த்தியது. இற்று நரம்பான உடையம்மா. கையில் போட்டிருந்த பளுப்பு ரப்பர் வளையல். நரம்பு துருத்திய உலர்ந்தகைகள். எல்லாம் பிரமைகளா. கூட்டமாக பஸ்டாண்டில் குரல்களும் சப்தங்களும் பின்னணியாகக் கேட்கிறது.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கல்யாணம் விதி காலம் என்ற நியதிகளைக் கடந்து அழுத துளிகளில் அவன் பாட்டியின் மரணம். பாட்டியை நினைந்து அழுதார்கள்.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பெரிய முலைகளுடன் பாட்டியின் கருமையான உடல், பாட்டி யின் அந்தரங்கம் சொன்ன சேதிகளை உடையம்மா முணு முணுத்தாள். மொலிங்கை மூட்டில் நெத்துக் கூடான ஸ்திதி யில் இருந்தாள்.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உடையம்மா வேண்டாமென்று அவளை கட்டிக் கொள்ள மறுத்து எழுதியது. நிச்சயதார்த்தம் நடந்த அன்று ஏனோ" அழுதான். எல்லாரும் கட்டாயப் படுத்தியதாலா. அவள் மேல் உருத்து இல்லையா. ஏன் விலகினான் என்று அவனுக்கே தெரியவில்லை.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவளோடு சேர்ந்த அனாதையென்று உணர நேர்ந்தது. நகரின் பஸ்டாண்டில் சம்பந்தமில்லாதவர்கள் சந்தித்துக் கொண்ட நிகழ்வு.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நூற்றி மூணாவது வயதில் செத்துப்போன பாட்டிக்காக அழுதார்கள். பிறந்த ஈரம் மாறாத கண்களுடன் அவன் உடையம்மா. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"> </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">எங்கோ இருளில் அசையும் கம்மங்கதிர்கள். மங்கலான கிராமம். களிமண்ணைப் பிசைந்தெடுத்த உருவங்கள் பாட்டியின் முலைகளில் பொங்கிக் குலைத்த ஈரத்தில உலர்ந்து கொண்டிருக்கும். பதமிழந்து காயும் நூற்றுக்கணக் கான நத்தைக் கூடுகள். நிலங்களின் மீது விசில், அவளும் அவனும் நத்தைக் கூடுகளை சேகரித்து வந்தார்கள். அதை ஊதி உயிர் உண்டாக்க முயன்றபோது நத்தைகள் கொம்பு முளைத்து வெளிப்பட்டன. தீங்கருதுப் பருவத்தில் கம்மங் கதிர் மீது கொம்புகளை ஆட்டி ஆட்டி ஏறும் நத்தை கதிரின் உச்சி வரை ஸ்பரிசித்து கொம்புகளில் நடனமிடும்.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இன்று நத்தையாய் கூடுசுமந்து அலைகிறான். தீங்கதிரில் நாட்டியம். அந்தக் கதிரை நெருங்க, கானல் வெயிலெனினும் கருங்கோடையெனினும் கடும்பயணம் தொடருமோ.</span></div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">*******</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span>
<span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 23.4285px;"><b>கொல்லனின் ஆறு பெண்மக்கள் தொகுப்பு</b></span></span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-91193693805241125822017-03-19T00:03:00.000+05:302017-03-22T22:44:43.165+05:30நிலை நிறுத்தல் - கி. ராஜநாராயணன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"மூதேய் மூதேய் வெறுவாக்கலங்கெட்ட மூதேய்.” எப்பேர்க் கொத்தி வேலையாளாய் இருந்தாலும் வசவு வாங்காமல் தீராது அவரிடம். இது சாதாரணம்; பெரிய முதலாளிக்கேண்ணு உள்ள கெட்டவார்த்தை வசவுகள் இருக்கு புழுத்தநாய் குறுக்கே போகாது அதைக் கேட்டால். அதோடு எத்தனையோதயா அவரிட்டெ அடியும் வாங்கி இருக்கான் இந்த மாசாணம் பயல்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஏசுங்க, எம்புட்டு வேனுமானாலும் ஏசுங்க என்று மனசுக்குள் சொல்லிக்கொண்டான் அவன். -</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இப்பொ அவன் வாங்கின வசவுக்கு ஒரு காரணமும் கிடையாது. "சுண்ணாம்பு எடுத்துட்டுவாலே மாசாணம்"ண்ணாரு எடுத்துட்டு வந்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஒரு பிஞ்சு சுண்டைக்காய் அளவுதான் வெத்திலையில் </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-uLAJE9q_c0U/WM19O6-ouEI/AAAAAAAAW0A/HrEarWuyyHoLplPRrDIrFwW1SG6MWZrrwCLcB/s1600/images%2B%25289%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-uLAJE9q_c0U/WM19O6-ouEI/AAAAAAAAW0A/HrEarWuyyHoLplPRrDIrFwW1SG6MWZrrwCLcB/s400/images%2B%25289%2529.jpg" width="328" /></a></span></div>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வைத்துக் கொண்டாரனும்; மஞ்சாடி கூடீரப்படாது, வசவுதான். </span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சம்மந்தகார முதலாளி வந்திருந்தப்பொ, இவுக முதலாளிகிட்டே சொன்னாரு ஒருநா.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"வே மாப்ளே, மாசாணம் இங்கெனதான் நிக்கான் போலுக்கு! செமத்தியா வாங்கலாம் வேலை. சிறுசுலேர்ந்தே நல்.ல பாட்டாளி பாத்துக்கொ. இவங்க சாதியிலேருக்கிற சில்லரைத்தனம் புளுகுணித் தனம் கைநீளுறதெல்லாம் வள்ளிசாக் கிடையாது இவங்கிட்டெ, தப்பிப் பிறந்தவன் பாத்துக்கொ"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாட்டை வச்சி வேலை வாங்கின சம்சாரி மாட்டைப் பாத்ததும் சொல்லிருவான்; வேலையாட்களை வச்சி வேலை வாங்குறவர்களுக்கு இதுகூடத் தெரியாட்டா எப்படி</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பெரிய முதலாளிக்கும் தெரியும்; ஆனாலும், அவரிட்டெ ஒரு குணம் தன்னுட்டுள்ள வேலைக்காரங்களை பிறத்தியார்ட்டெ பாராட்டிச் சொல்லமாட்டாரு. காரணம், எவனும் களுதைப் பெரட்டிக் கூட்டிட்டிப் போயிருவாண்ணுதான். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணமும் அவன் குடும்பத்தாரும் இந்த ஊருக்குப் பஞ்சம் பிழைக்க வந்த சமயத்தில், ஊர் மடத்துக்குப் பின்னுள்ள புளிய மரத் தடியில்தான் தங்கி இருந்தார்கள். வெளிக்குப் போக கம்மாக்கரைப் பக்கம் வந்த முதலாளி கண்ணுலெ தட்டுப்பட்டது மாசாணம்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பயலைக் கூர்ந்து பார்த்தார். அப்பொ, அவனுக்கென்ன பதிமூணு பதினாலு வயசிருக்கும். கருமெழுகு நிறத்தில் நல்ல எலும்புத் தாக்காய் அந்த அத்தப் பட்டினியிலும் ஆயாசம் தெரியாமல் ஈரம் உலராத கருப்பு உதடுகளுடன் திடமான மாட்டுப்பற்களுடன் மினுங்கிக் கொண்டிருந்தான். பெரிய முதலாளியைப் பார்த்ததும் அவனறியாம லேயே ஒரு மரியாதை பிறந்து எழுந்து ஒடுக்கமாய் நின்றான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கிட்டே கூப்பிட்டு நன்றாகப் பார்த்தார். பிறந்த மண் நல்ல செவக் காடு என்று கந்தல் உடுக்கை சொன்னது. அந்த ஆரோக்ய உடம்பி லிருந்து ஒரு மனித ஊத்தை நெடி</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">திரும்பவும் அவனை நன்றாகப் பார்த்தார்; மனசுக்குள் உடனே தேர்ந்தெடுத்துவிட்டார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"வாடேய், வா. நம்ம வீட்டுக்கு வந்து ஒருவாய் கஞ்சி சாப்டுட்டுப் போவெ"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">விசுவாசமான கருப்பு நாய்க்குட்டிபோல அவருக்குப் பின்னால் மரியாதையோடு நடந்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சட்டியில் கம்மஞ்சோறு வைத்துக் கொடுத்தார்கள். சாப்பிடு வதையே கவனித்துக்கொண்டிருந்தார்கள். மீண்டும் சோறு வைக்க சாப்பிட்டுக்கொண்டே இருந்தான். உடனே பெரிய முதலாளிக்குச் சந்தோஷம் வந்துவிட்டது! இவன் வயித்துக்குச் சாப்பிடுகிறவன். நாக்குக்குச் சாப்பிடுகிறவனில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேலை செய்து காய்காய்த்துப் போன கை பருப்புக் கறியை சிக்கனமாக சிந்தாமல் சிதறாமல் உணவின் அருமை தெரிந்து எடுக்கிறது சட்டியிலிருந்து. எடுக்கும் கவளத்திலிருந்தே வாய் அடம் தெரிந்தது. ஒரு பலாட்டியனாகப் பின்னால் விளங்குவான் வேலையில். அடடா ஒரு செல்வம் கிடைத்துவிட்டது நமக்கு: Cl</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இப்படித்தான். வேலைக்குப் புதுசாக வந்த ஒருவனுக்கு அம்மா வட்டிலில் சோறு வைத்துக் கொடுத்தாள். முதல்த்தரம் சாப்பிட்டு முடித்த உடனேயே போதும் என்று அவன் சொன்னதைப் பார்த்ததும் கோவம் வந்துவிட்டது. "போடா வெளியே, ஒருப்பணிக்கழுதை நீ இப்படித் தின்னு வேலை செய்யவா? நீ வேலைக்கு இருந்தது போதும் போ” என்று விரட்டிவிட்டாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பிடிக்கப் போகும் மாட்டுக்கு முன்னால் ஒரு தளுக்கு நாத்துக் கூளத்தை எடுத்துப் போடுவார்கள். எப்படி அது வாய் நிறைய்ய அள்ளி எடுத்துத் திங்கிறது என்று கவனிப்பார்கள். "சோத்தை அள்றதி லேந்தும் நாத்தை அள்றதிலேந்தும் தெரிஞ்சிரும் பூளாக்கு" என்பார் பெரிய நைனா.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அன்றிலிருந்து பெரியமுதலாளியின் குடும்பத்தில் ஒருவனாக' மாசாணம் ஆனான். வாரத்துக்கு ஒரு தலைமுழுக்கு உண்டு. வருசத் துக்கு ஒரு ஜோடி வேட்டி சாப்பாடு போக மாசம் மூணு ரூபாய் சம்பளம்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவன் வந்தது ஐப்பசி வருகிற சித்திரையிலிருந்துதான் கணக்கு. அடுத்த சித்திரை வரையிலும் இருந்தால்தான்; பாதியிலேயே அரைகுறையாக போனால் போனதுதான். சம்பளம் கிடையாது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்தின் குடும்பத்தாரிடம், அவர்களுடைய பூர்வீகம், தொழில், சொந்தவீடு இருக்கா முதலிய எல்லாம் விசாரித்ததில் பூர்வீக வீடு மட்டும் உண்டு என்றும், அது ஒத்தியில் இருக்கிறது என்றும்,</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பரம்பரையாக நல்ல பாட்டாளிகள் என்றும், உடம்புதான் அழுக்கு நாக்குசுத்தம் என்றும் ஆரம்பரை சாமி கொண்டாடிகளாக இருந்தார் களென்றும் கால வித்தியாசம் இப்படித்தங்களை வலசைக்காரர்களாக ஆக்கிவிட்டது என்றும் சொன்னார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அக்கம்பக்கத்தில் ஆட்களைவிட்டு விசாரித்துப் பார்த்ததில் இதெல்லாம் நெசந்தான் என்று தெரிந்தது. </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"தினி நல்ல தீனிதான் திறுக்குகதான் பட்டு முடியலை" என்று தனது வீட்டாரிடம் பேசிக்கொண்டிருக்கும்போது சொன்னான் மாசாணம் பல சமயம் அங்கிருந்து ஒடிப் போய்விடுவோமா என்ற நினைப்பு வரும். சித்திரையை விட்டுறப்படாது' என்று பல்லைக் கடித்துக்கொண்டிருப்பான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேலையின் சுமையையாவது தாங்கிக்கிடலாம், வசவுகளையும் சமயத்தில் விழும் அடிகளையும் எப்படித் தாங்கிக்கிடறது என்று திகைத்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ராத்திரி பதினோரு மணிக்கு வந்து படுக்கையில் விழுந்தால் அதி காலை'நாலுமணிக்குக் காலால் எத்தினால்தான் எழுந்திருக்க முடியும்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேலைக்குச் சேர்ந்த வருசத்தில் நடந்த ஊர் சாத்திரைப் பொங்கல் விழாவின்போது பகலில் வேலை செய்துவிட்டு ராத்திரியில் நடக்கும் மந்தை நாடகங்களை முன்னால் போய் உட்கார்ந்துகொண்டு பார்த்தான். இப்படி ஏழாம் நாள் நாடகம் முடிந்து தலைக்கோழி கப்பிட அவன் நடந்து வீட்டுக்கு வரும்போது தன்னுசார் இல்லை! எந்த இடத்தில் போய் விழுந்தால் நிம்மதியாகத் தூங்கலாம் என்று தள்ளாடிக்கொண்டே வந்து, ரெண்டு தானியப் பட்டரைகளுக்கு இடையில் சுவரை ஒட்டியுள்ள தூசி படர்ந்த இடத்தில் துண்டை விரித்ததுதான் அவனுக்குத் தெரியும்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்துக்கு முழிப்புத்தட்டி எழுந்திருக்கும்போது தொழுக் கரையின் உச்சியிலிருந்த தலைக்கோழி கூப்பிட்டது. ஒண்னுக்கு இருந்துவிட்டு வெள்ளியை வானத்தில் தேடினான். ஒன்றும் நிதான்ப்படவில்லை. கூரை உச்சியில் திரும்பவும் ஒரு "கொக்கரக் கோ.கோ" கேட்டது. இரு இரு எண்ணைக்கு உன்னை வந்து வெருகு வேட்டு வைக்கப் போகுதோ தெரியலை சிரிப்போடு நினைத்துக் கொண்டு ஆட்டுரலில் நனையப்போட்ட பருத்திக்கொட்டையைக் கட கட கட என்று சத்தங் கேட்க வேகமாய் ஆட்ட ஆரம்பித்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வாசக்கதவைத் திறந்துகொண்டு வெளியே வந்த பெரியமுதலாளி கவனித்துவிட்டார் இது யார் என்று, கோவமான கோவம் அவருக்கு. திண்ணையில்க் கிடந்த சாட்டைக் கம்பை எடுத்து சுளிரென்று ஒரு சுளுப்புச் சுளுப்பினார். "எங்கெலே போயிருந்தெ ஒரு வாரமா" 'என்னது, ஒரு வாரமாவா!'</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நா எங்கேயும் போகலையே முதலாளி: இங்கென தான் பட்டரைகளுக்கு இடுக்கிலெ படுத்துக்கிடந்தேன்"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"சிறுக்கி பிள்ளெ பொய்யி; பொய்யா சொல்லுதெ-" என்று பேவாங்கு வாங்கினார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">துடித்துப்போனான் மாசாணம். அந்தக் குளிர்ந்த வேளையில்</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அவனுடைய அலறல் எல்லோரையும் எழுப்பிக் கூட்டம் கூடிவிட்டது. சாட்டையின் வெடிப்பு நாலு தரத்துக்குத்தான் வலிக்கிறமாதிரி இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இடது முஷ்டியை வானத்தைப் பார்த்து உயர்த்தி சாமி கொண்டாடிகள் தங்கள் உடம்பிலேயே புனித சாட்டையால் அடித்துக் கொள்ளும் பேரோசை அவன் மனக்கண்ணில் மின்னலிட்டது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உணர்ச்சியால் இரண்டு முஷ்டிகளையும் இறுக்கிக்கொண்டு வானத்தைக் குத்துவதுபோல்த் தூக்கி நிறுத்தி படுமுடிச்சிவிடும் கயிறுபோல் உடம்பை முறுக்கிக்கொண்டு அப்படியே நின்றான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சில்லுகளாய் முறிந்த மனஎலும்புகள் உருகி, பின் ஒன்றுகூடி கரடுமுறடான ஒரு எலும்பாய்க் கூடியது அந்த வினாடியில் அவனுள். அவன்மேல் விழுந்துகொண்டிருக்கும் அடிகளை அங்கே வந்து கூடியவர்கள் தடுத்து நிறுத்தினார்கள். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">என்ன என்று பார்த்தபிறகுதான் தெரிந்தது! தூசி படிந்த தரையில் அவன் கிடந்த தடமும் விரித்த துண்டும் அங்கே கிடந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பெரிய முதலாளியின் வீட்டில் இப்படி யாரும் பார்க்காமல் வருஷத்துக்கு ஒருதரம் மட்டும் ஒட்டடை அடிச்சி வெள்ளை ஆத்துகிற இடம் பலது இருக்கும். அதுலெ இதும் ஒண்ணு.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நல்ல கூத்துதாம்போ அப்பவும் குண்டியிலே போற குசு தெரியாமெ ஒரு ஆம்பளை ஏழுநா ராவா பகலாத் துரங்கியிருக்கானே பாவி மட்டை' அதிசயத்தாள் ஒரு கிழவி.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"ஹிம், நீ ஒண்ணு. ஒரு வாரம் முழிச்சிருக்கான், ஒரு வாரம் துங்கிருக்கான். கணக்கு சரியாப் போச்சி!” என்று கெத்தோடு சொன்னார் ஒரு கிழவனார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஊரெல்லாம் ஒரே கெக்கோல்; சொல்லிப் பேசிச் சிரிக்க விஷயம் கிடைத்துவிட்டதே</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அடி வாங்கியதுக்குப் பிறகு ரொம்பநேரம் அழுதுகொண்டிருக்கும் மாசாணம் அழாமல் அன்று கணத்த மெளனமாய் வேலைகளை மட்டும் பார்த்துக் கொண்டிருந்தது பெரிய முதலாளிக்குப் புதிய விஷயம்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சித்திரையை முடித்த மாசாணம் விடுப்புக் கேட்டான் ஊருக்குப் போக முப்பத்தி ஆறு வெள்ளி ரூபாய்களை எண்ணி அவன் முன் வைத்தார் பெரிய முதலாளி. அவனைப் பார்த்து அவர் ஒரு பாராட்டுச் சிரிப்புச் சிரித்தார். பிறகு, "இண்ணைக்கு விசாளக்கிழமை. நாளைக்கு ஒரு நா தைப்பாறிக்கொ; நாளண்ணைக்கி சனிக்கிளமை எண்ணை தேச்சித் தலைமுளுகி கோழியடிச்சி சாப்ட்டுட்டுப் போ" என்றார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><br />
<h2 style="text-align: left;">
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b>2 </b></span></h2>
<br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஊருக்குப்போன மாசாணம், அந்த வருசம் வரலை; அடுத்த வருசம் வரலை; அதுக்கடுத்த வருசமும் வரலை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நாலாவது வருசம் வந்த மாசாணம் நெலைச்சட்டமாக ஒரு வீட்டில் நிற்காமல் ஒவ்வொரு சித்திரைக்கும் ஒரு வீட்டில் நின்றான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">என்றாலும் கிராமத்தில் அவன்பேரில் சுத்தமான ஆளு' என்ற பெயர் நிலைத்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">குமருகளும் இளவட்டங்களும் பால் உணர்ச்சிப் பேச்சுகளால் அவனைச் சாடையாகச் சீண்டுவார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"லேய் மாசாணம் மாடு மிதிச்சிட்டதா உனக்கு!” என்றுகூடக் கேட்டிருக்கிறார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கேலியைப் பொறுத்துக்கொள்பவனைக் கண்டால் எல்லார்க்குமே குஷிதான். சிறுசுலிருந்து பெருசுவரை அவனோடு வாயாட்டம் ஆடாதார் கிடையாது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சனிக்கிழமைதோறும் ஊர் பஜனை மடத்தில் நடக்கும் பஜனைக்கு மாசாணம் தவறாமல்ப் போய் உட்காருவான். பாடாவிட்டாலும் கேட்டுக்கொண்டே இருப்பான். தெலுங்குப்பாடல்களின் அர்த்தம் அவனுக்கு விளங்காவிட்டாலும் கேட்பதற்கு ரம்மியமாய் இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சில தமிழ்ப்பாடல்கள் வரும்போது மனசுள் ஒரு பிச்சிப் பூ மலரும். "ராம நாமமே கல்க்கண்டு; வாயிலெ பட்டால் இனிப்புண்டு;" ஒரு நாள், ஸ்ருதிப்பெட்டி போடும் ஆள் வராததாலோ என்னமோ மாசாணத்தைப் போடும்படி சொன்னார்கள். அதை மனப்பூர்வமாக ஏற்றுக்கொண்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">முதலில் கொஞ்சம் முகச்சுளிப்பு இருந்தாலும், பிறகு சரியாய் வந்து கொண்டிருந்தது ஸ்ருதி. அப்போதுதான் கவனித்தான்; தன்னை அது ஒரு அமுததாரையால் கரைக்கிறது என்பதை லயித்துப்போனான் அதன் சொகத்தில்,</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அதிலிருந்து சனிக்கிழமை இரவுதோறும் அவனுக்கு அந்தப் பதவி கிடைத்து வந்தது. கண்ணன் பிறப்பு, ஏகாதசி, புரட்டாசியின் கடேசிச் சனி இவைகளில் சப்பரம் எழுந்திருத்தாகி வரும்போது பின்னால் பஜனை கோஷ்டி பாடிக்கொண்டே வரும். அவர்கள் மாரிலே சந்தன மும் பூமாலையும் அணிந்து இருப்பார்கள். அதில் மாசாணமும் இருந்தான். அது அவனுக்கு ஒரு உயர்வாகத் தெரிந்தது. அனைவ ரோடும் தான் சமதையாகத் தோன்றியது. அங்கே தன்னை இளப்பமாகப் பார்ப்பவர்களோ கேலி செய்பவர்களோ இல்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b><br />3</b></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்துக்கும் கலியாணம் வந்தது. ஊருக்குப் போனான். கொஞ்சநாட்களுக்கெல்லாம் ஒரு பெண்ணோடு வந்தான். அவர்களை பார்த்ததும் "அட! மாசாணம் பயலுக்கு கிடைச்ச யோகத்தைப் பாத்தியா' என்று பேசிக்கொண்டார்கள். கண்ணால் ஒருவருக் கொருவர் ஜாடை செய்துகொண்டார்கள். அவர்களுக்கு இருக்க இடம் கொடுக்க நான் நீ என்று முன்வந்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணம் பெண்டாட்டியின் பெயரும் மாசாணம்தான்! இதைக் கேட்டதும் ஊர்க்காரர்களுக்கு ரெட்டைச் சந்தோஷம். கால் கை சுளுக்கிக்கொண்டால் எண்ணெய் இட்டுத் தேய்த்துவிட இனிமேல் ஒரே பெயருடைய தம்பதியர் வீட்டைத்தேடி விசாரிக்கவேண்டாம். தேடிப்போகும் மூலிகை வந்து காலில் சிக்கிக்கொண்டதே</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">குடும்பஸ்தனாகிவிட்டதால் இனிமேல் எந்த சம்சாரி வீட்டிலும் சம்பளத்துக்கு நிற்கமுடியாது. அத்தக்கொத்து வேலைக்குப் போய் தினமும் மூனுபடி கம்மம்புல் தானியம் கொண்டுவந்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஒருநாள் சாய்ந்திரம் ஏகாலிச்சுப்பன் கால்ச்சுளுக்கைத் தடவிவிட சிரட்டையில் கொஞ்சம் விளக்கெண்ணெயுடன் வந்தான். "அப்பச்சி, ஒங்க கையாலெ தடவிவிடுங்க" என்றான். மாசாணத்துக்கு கொஞ்சம் திகைப்புதான்; என்ன செய்ய, பெண்சாதியும் புருஷனும் ஒரே பெயர் உடையவர்கள் தடவிவிட்டால் தேவலையா விடும் என்று இருக்கிறதே கடவுளே என்று தடவிவிட்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மறுநாள் காலையிலேயே சுப்பனால் கைவீசி நடக்க முடிந்தது. அவனுடைய பெண்சாதி ராக்கி கஞ்சி வாங்கப்போன வீடுகளில், ஊர் பூராவும் மாசாணத்தின் கைராசியைப்பற்றி மெச்சிப் பேசினாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பிடிப்புகளுக்குத் தடவிவிட, திருஷ்டி கோளாறுகளுக்குப் பச்சிலை பூக பார்வை பார்க்க, தண்ணிர் தெளிக்க, விபூதி போட என்று ஆட்கள் ஆட்களைக் கூட்டிக்கொண்டு மாசாணத்தின் வீட்டைத் தேடிவர ஆரம்பித்தார்கள். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்துக்கு இதெல்லாம் பெருமையாக இருந்தாலும் மாசாணத்திக்கு ஆரம்பத்தில்தான் பெருமையாக இருந்தது. காசு பெறாத இந்த நட்டணை வேலைகள் அவளுக்கு பிடிக்காததோடு புருஷனையும் பிடிக்காமல் போய்விட்டது. இவன் தனக்கு சமதை இல்லை என்ற நினைப்பு அவளுக்கு உள்மனசுக்குள்; அதோடு தான் வந்தபிறகுதானே இவனை இத்தனை பேர் தேடிவர இருந்தது என்கிற நினைப்பும்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஆரம்பத்தில், குளிக்கும்போது அவனுக்கு முதுகு தேய்த்து விட்டாள். சாப்பிட்ட வட்டிலைக் கழுவி வைத்தாள். பிறகு அவனே தான் செய்துகொள்ள வேண்டியதாகிவிட்டது. சில நாளைக்குள் அவள் "ஒரு வடியா வருது, ஊத்திச் சாப்பிடு கஞ்சியெ" என்று திரும்பிப் படுத்துக்கொள்வாள், சுடுசொல் ஒன்றும் சொல்லமாட்டான் அவளை, கோவங்கூட வராத அவனுடைய இந்த மதக்கம் அவனிடமிருந்து ரொம்ப விலகிக்கொள்ளச் செய்தது அவளை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மற்றவர்களிடம் அவள் பேசிக்கொண்டிருக்கும்போது இவன் காதில் படும்படியாகவே "ஆடுண்ணா ஒருசுறுகுப் பால் கொடுக்கனும் கிடாண்ணா ஒரு முட்டாவது முட்டணும்" என்று பொரிவாள். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சாய்ந்திரம் பெரியமுதலாளியின் வீட்டம்மா மாசாணத்தைத் தேடி வீட்டுக்குப் போனாள். மாசாணத்தி முழுகிய தலையை படலைக்குப் பக்கத்தில் நின்றுகொண்டு சினுக்குவலியால் சிக்கெடுத்து நீவிவிட்டுக் கொண்டிருந்தாள். முதலாளியம்மாவின் கண்ணில் முதலில் பட்டது மாசாணத்தியின் சிறுத்த இடையும் நீண்ட கூந்தலும்தான். பசப்புக் கார முண்டை ஊர்ப் பிளைகளையெல்லாம் கெடுத்திட்டாளே என்று மனசுக்குள் ஏசிக்கொண்டே "ஏ மாசாணத்தி, மாசாணம் வந்ததும் வீட்டுக்கு வரச்சொல்லு" சின்ன மொதலாளிக்கு திருநாறு போடணும்" என்று சொல்லிவிட்டு நாறச் சிறுக்கி, எடுபட்ட முண்டெ' என்று மனசுக்குள் ஏசிக்கொண்டே போனாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">காட்டிலிருந்து மாசாணம் வந்தவுடனே முதலாளியம்மா வந்த</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தகவலையும் சொல்லி, வழக்கம்போல் அவனுக்குக் கொடுக்கிற வாழ்த்துமானங்களையும் கொடுத்தாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வென்னீரை அவனே சோமாரி வைத்துக்கொண்டு குளித்தான். போயி விபூதி போட்டுட்டு வந்து சாப்பிட்டுக்கிறலாம் என்று கிளம்பிவிட்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">விபூதிபோட வந்தாலோ, பச்சிலை பூச வந்தாலோ, வருகிறவன் யாருடனும் பேசுவதில்லை. அதனால் "வா" என்றும் அவனை வீட்டார் சொல்லமாட்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பெரிய முதலாளியின் வீட்டுக்குள் மாசாணம் மெளனமாக நுழைந்ததும் ஒரு சின்ன பரபரப்பு; ஒரு சின்ன மரியாதை</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பட்டகசாலையில் கன்னி மூலையில் போய் பேசாமல் சப்பணம் போட்டு உட்கார்ந்துகொண்டான். அவன் முன்னால் தாம்பாளத்தில் விபூதி குவித்து அதன் உச்சியில் சூடக்குவியல்,</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">முதலாளியம்மா ஒன்பது வயசுள்ள "சின்னமொதலாளி"யைக் கூட்டிக்கொண்டு வந்து மாசாணத்துக்கு முன்னால் உட்கார்த்தி வைத்து தானும் உட்கார்ந்துகொண்டாள். குடும்பத்தார் அனைவரும் மாசாணத்தின் எதிரே பவ்யமாக வந்து உட்கார்ந்துகொண்டார்கள். பெரிய முதலாளியும்கூட எவ்வித அட்டகாசம் இல்லாமல் ஒரு பக்கத்தில் வந்து அமைதியாக உட்கார்ந்துகொண்டார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஆரம்பிப்பதற்கு முன்னால் மாசாணம் அந்த வீட்டையும் அங்குள்ள பொருள்களையும் அந்த மனிதர்களையும் ஒரு பார்வை பார்த்தான், இவ்வளவுதானா நீங்கள்ளாம்! என்று இருந்தது அவன் பார்த்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சூடத்தைக் கொளுத்தினான். அது எரிவதையே அவன் கண்கள் உக்கிரத்துடன் பார்த்துக்கொண்டிருந்தன. எரிதியின் நாக்குக் குறையக் குறைய பார்வை உக்கிரமும் குறைந்து விழி மெளனம் ஆகி மூடிக் கொண்டது. நிமிர்ந்த மார்புடன் அப்படியே இருந்தவன் மெல்ல விழித்து அந்தப் பாலகனை அருள் சுரந்த கண்களால் பார்த்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தாம்பாளத்தை எடுத்து மடியில் வைத்துக்கொண்டு அந்த வெது வெதுப்பான திருநீற்றை சமன்படுத்தி அதில் விரலால் ஏதோ எழுதி னான். கொஞ்சம் தலைதுாக்கி பெரிய முதலாளி அதைக் கவனித்தார். ஒன்றும் விளங்கவில்லை. மாசாணத்துக்கோ எழுதப் படிக்கத் தெரியாது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மூடிய கண்களுடன், ஒலி எழாமல் அவன் உதடுகள் வேகமாக எதையோ சொல்லிக்கொண்டே உடம்பை சற்றே முன்னும் பின்னும் ஆட்டிக்கொண்டே இருந்தவன் யாரும் எதிர்பார்க்காத சமயத்தில் தரையில் ஓங்கி பெருத்த சத்தம் எழ கைபொத்தி அடித்தான். நெஜமாகவே பதறிப்போனார்கள் எல்லோரும்! அவனுடைய விழிகள் வெளியே பிதுங்கும்படியாக ஓங்கிய குரலில் ஒம் ரீம் ஸம் என்று இன்னும் என்னவெல்லாமோ சொல்லிக்கொண்டு அவர்களைக் கோபமாகப் பார்த்தான். அது அனைவரையுமே கொஞ்சம் திகில டையச் செய்தது. அடுத்த வினாடியே சாந்தமடைந்து மிருதுவான குரலில் "மொதலாளியம்மா, சின்ன மொதலாளி எங்கையோ பயந்திருக்காக, வேற ஒண்னுமில்லெ இந்தத் திருநீறை காலையிலும் ஒரு தபா பூசுங்க. ராத்திரியே காய்ச்சல் இறங்கி சரியாபோயிரும்" என்று</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சொல்லி அந்தச் சிறுவனுக்கு நெற்றியில் இட்டு புஜங்கள் இரண்டிலும் தடவிக்கொண்டே போய் ஒரு சொடக்குடன் முடித்தான். அவன் இப்படிச் செய்தது குழந்தைகள் அனைவருக்குமே பிடித்திருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பெரியவர்கள் வந்து திருநீறைக் குனிந்து மரியாதையாக வாங்கிக் கொண்டார்கள். பெரிய முதலாளிக்கு இந்தப் பயலிடம் போய் இப்படிக் குனிந்து வாங்கவேண்டுமா என்றிருந்தது. வீட்டம்மாவின் அழுத்தம் அவரையும் வந்து குனிந்து ரெண்டு கைகளையும் நீட்டி வாங்கும்படி செய்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"சின்ன முதலாளி"யின் காய்ச்சல் இறங்கி மறுநாளே சரியாகி விட்டது. ஒரு பக்கம் ஊராரின் இளப்பம் அவன்பேரில் நீங்கிக் கொண்டு வரும்போது இன்னொரு பக்கம் கேலிபீரங்கிகள் அவன்மீது தரமாரியாய்க் குண்டு மாரி பொழிந்துகொண்டிருந்தன. இவர்களுக்கு ரொம்பச் செளகரியமான விஷயம் அவன் முகத்துக்கு நேரேயே அதைப் பிரயோகிக்கலாம். </span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த வருஷம் மழைக்காலம் சீக்கிரமே தொடங்கும்போல் தெரிந்தது. ஆவணி மத்தியில் ஒரு நல்ல மழையும் ஒரு துணை மழையும் பெய்து நிலத்தையும் மனசையும் குளிர்வித்தது, சொல்லி வைத்தது போல உடனே கரிசல்க்காடு அனைத்தும் சுறுசுறுப்படைந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பருவம் செய்ய ஆரம்பித்தார்கள், முங்க உழறது குப்பை சிதறுகிறது எழுப்படிக்கிறது என்று.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">புரட்டாசி முதல் பட்டத்தில் விதைக்க எல்லோருமே தயார். பருவ மழையைத்தான் காணோம்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சரி போகுது; நடுப்பட்டத்தில் பேயும், அதுதானே நமக்கு உகந்த படடம.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நடுப்பட்டத்திலும் பெய்யவில்லை. சம்சாரிகளின் நெற்றி சுருங்கியது. முகம் கடுக்க ஆரம்பித்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">விறுவிறு என்று காரியங்கள் மழையைத் தருவிக்க என்று ஆரம்பமாயின.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மழைக்கஞ்சி எடுத்தார்கள். கொடும்பாவி கட்டி இழுத்து ஒப்பு சொல்லி அழுதார்கள். கிராம தேவதைகளுக்கெல்லாம் கொடை நடத்தி, பலி கொடுத்து அவைகளின் மனசைக் குளிர்வித்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">புரட்டாசியின் கடேசிப்பட்டமும் வெள்ளைவெயிலாகவே கடந்து போனது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">கடவுளே, ஐப்பசி மாசமாவது நீ மழையாக வரமாட்டீயா? பிறாந்துகளே நீங்கள் எங்கே போய்த் தொலைந்தீர்கள்?</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வானத்தின் உச்சியில் நூற்றுக்கணக்காய்ப் பறந்து வட்டமிட்டு மழை வரப்போவதைச் சொல்லுவீர்களே.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சிறிய நங்கூர வடிவத்தில் பறக்கும் சலங்கைப் பறவைகளையும் காணோமே.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சாயந்திரங்களில் மேகங்கள் நீர்வாய்க்கால் இடவில்லையே, சந்திரன் எட்டத்தில் கோட்டை கட்டவில்லையே, ட்ொர்க் டொர்ர்க் என்று எங்காவது ஒரு தவளை கூப்பிடாதா.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மோசம் போயிட்டோம்! மோசம் போயிட்டோம் என்று</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சம்சாரிகள் ஒருவருக்கொருவர் மாறிமாறி சொல்லிக்கொண்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேலைகள் ஸ்தம்பித்துப் போனதால் கூலிகள் பட்டினி கிடந்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்தின் வீட்டில் ஐப்பசியின் அடைமழைக்காகக் கொஞ்சம் சேமித்து வைத்திருந்த தானியமும் தீர்ந்தது. "இனி மண்ணைத் திங்க வேண்டியதுதான்" என்று சொன்னாள் மாசாணத்தி, கடேசியாகக் கிண்டிய கம்மங்கழை அவன் கும்பாவில் ஊற்றிக்கொண்டே</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"மண்ணை என்னத்துக்காகத் திங்கனும் மாசாணன் இருக்கிற வரைக்கும்?” என்றான் அவன் உடனே, "ஆஹ ஹாக" என்று இளப்பமாக அவனை நோக்கி வலிப்புக்காட்டிக் குரல் கொடுத்தாள் மாசாணத்தி.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b>4</b></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பட்டினி ஊரோடு ஆரம்பமானது. ஒரளவு வசதியான வீடுகளில் மட்டும் அடுப்பு புகைந்தது. கூலிகள் பஞ்சம் பிழைக்கக் கிளம்ப வேண்டியதுதான் என்று தீர்மானித்துக்கொண்டார்கள். ஆனாலும் பூமாதேவி தனது குழந்தைகளுக்குக் கொடுக்க என்று தன் மடியில் கிழங்கு வகைகளை வைத்துக்கொண்டிருந்தாள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மண்வெட்டிகளை எடுத்துக்கொண்டு போய் காடுகளில் புதைந் திருக்கும் சட்டிக்கிழங்கு சானைக்கிழங்கு வகைகளைத் தோண்டிக் கொண்டு வந்து பக்குவம் செய்து தின்று கிடைத்த தண்ணிரைக் குடித்து நாட்களை எண்ணிக்கொண்டிருந்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மழை பெய்யாமல் போகாது; அப்படி இருக்கமுடியுமா; இருந்தால் உலகம் என்னத்துக்காகும் என்று நினைத்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசானம் இரண்டு நாள் பட்டினி இருந்தான். ராத்திரிகளில் துக்கமே வரவில்லை, குத்தப்பட்டவன் துங்கினாலும் குறைவயித்துக்காரன் துரங்கமுடியுமா</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மூணாவது நாள் மதியம் ஒரு முடிவோடு படுக்கையிலிருந்து எழுந்து நின்றான். தலைசுற்றும்போல் இருந்தது நிலையைப் பிடித்துக் கொண்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நேரே பார்வதி அம்மன் கோவில்முன் வந்து நின்றான். வேலை இல்லாததால் ஊர்க்காரர்கள் அங்கே உட்கார்ந்து மழை செய்த வங்கொடுமையைப்பற்றிப் பேசிக்கொண்டிருந்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணம் அவர்கள் முன்னால் வந்து நின்று மே வேட்டியை எடுத்து இறுக்கிக்கொண்டு தரையில் விழுந்து அம்மனை வணங்கினான். நீட்டி கூப்பிய அதே நிலையில் ஒன்றிரண்டு நிமிடங்கள் கிடந்தான். ஊர்க்காரர்கள் ஒருவர் முகத்தை ஒருவர் பார்த்துக் கொண்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">எழுந்திருந்த மாசாணம் தரையைக் கிள்ளி நெற்றியில் இட்டு சபதம் போல் உரத்துச் சொன்னான், மழை பெய்கிறவரை இங்கேயே அம்மனுக்கு முன்னால் உட்கார்ந்து வயணம் காக்கப்போவதாகவும் மழை பெய்யாமல் போனால் பட்டினி இருந்து இங்கேயே உயிரை விடப் போவதாகவும் சொல்லி அந்த மைதானத்தில் கிழக்காமல் பாாத்து சப்பனம் போட்டு உட்கார்ந்து கண்களை மூடிக்கொண்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பலபேருக்கு இது வேடிக்கையாகவும் சிலபேருக்கு இது கோமாளித் தனமாகவும் பட்டது. ஊருக்குள் இதைக் கேள்விப்பட்டவர்களுக்கு அப்படி இல்லை; கேள்விப்பட்டதும் உணர்ச்சிவயப்பட்ட ஒரு பரபரப்புக் கொண்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பார்க்க பலபேர் அந்த இடத்துக்கு விரைந்து வந்தார்கள். ரொம்ப நேரம் நின்று பார்க்கமுடியாமல் வெயில் வாட்டியது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">உடம்பெல்லாம் வேர்த்து வடிய அதேநிலையில் மாசாணம் அசையாமல் உட்கார்ந்திருந்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ராத்திரியில் அவனை அந்த நிலையில் விட்டுவிட்டு வீட்டில் படுக்க ஊராருக்கு மனசு வரவில்லை.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஒருவர் மாற்றி ஒருவர் முழித்துக்கொண்டு கோவிலின் முன் தாழ்வாரத்தில் உட்கார்ந்து பேசிக்கொண்டிருந்தார்கள். பிறகு லாந்தர் வெளிச்சத்தில் சத்தம் போட்டு 'விராட பர்வம்" படித்தார்கள், அவர் களுக்குப் பெரிய முதலாளியின் வீட்டிலிருந்து சுடுதண்ணி - கருப் பட்டி போட்ட தேயிலைத் தண்ணி கொடுத்தனுப்பினார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மறுநாளும் மாசாணம் அதேநிலையில் இருந்தான். காலையிலி ருந்தே புழுக்கம் தாங்கமுடியாததாய் இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணத்தின் இந்த முடிவுபற்றிக் கேள்விப்பட்ட தோரி கிருஷ்ணக்கோனார் கிடையிலிருந்து வந்தார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">குருத்துப்பனை ஒலையைப் பட்டை பிடித்து அதில் ஆட்டுப் பாலைக் கறந்துகொண்டு வந்திருந்தார். அவன் இருப்பு அவருடைய</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மனசைத் தொடுவதாய் இருந்தது. மாசாணத்தின் முன்னால் மண்டியிட்டு அவனுடைய வாய்க்குப் பக்கத்தில் பால்ப்பட்டையை ஏந்திப் பிடித்துக்கொண்டு "மாசானம்; மாசாணம்" என்று மெல்லிய குரலில் சத்தங்கொடுத்துக் கூப்பிட்டார். மாசாணம் கண்ணைத் திறந்து பார்க்கவில்லை. பலர் இதை வேடிக்கை பார்க்கக் கூடிவிட்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"மாசாணம், ஐயா மாசாணம், இந்தா கொஞ்சம் பால் கொண்டு வந்திருக்கேன். ஒரு மடக்கு குடியய்யா"</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மெதுவாகக் கண்ணைத் திறந்து கீதாரியைப் பார்த்தான். அவர் தனது வாயருகே ஏந்தியிருக்கும் பட்டையில் ததும்பும் பாலைப் பார்த்தான். அதே மெதுவாக கண்களை மூடிக்கொண்டே வேண்டாம் என்று சொல்வதுபோல் தீர்மானமாகத் தலையை அசைத்துவிட்டான். அங்கே கூடியிருந்த முகங்களில் புன்சிரிப்போடு கூடிய வியப்புத் தோன்றி மறைந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வயசாளியான அந்தக் கீதாரி சொன்னார். "பிள்ளே, எல்லாரும் தமக்காகத்தான் வயணம் காப்பாக உலகத்துக்காகக் காக்கெ ஒன் புண்யத்திலெ மழை பெஞ்சி ஜீவராசிக பொழைக்கட்டும்." என்று சொல்லிக்கொண்டே எழுந்திருந்து பக்கத்திலுள்ள கங்கையில் கொண்டுபோய் பாலை ஊற்றிவிட்டு பட்டையை நெரித்து அதை ஒரு ஒரமாகப் போட்டுவிட்டு வந்தார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">எல்லோரும் தோரியைச் சுற்றிக்கொண்டு மழை வரும் அறிகுறி ஏதாவது கிடையில் தெரிகிறதா என்று கேட்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"நேத்துலேயிருந்து ஆடுக சரியா மேயாமெ கூடிக்கூடி அடையுது மழை வராமப் போகாது" என்றார். பால் கறந்துகொண்டு வர</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">விடலைப் பனையில் குருத்தோலை வெட்டப் போனபோது துரக்கணாங்குருவிகள் வேகமாய் கூடுகள் கட்டி முடிப்பதைப் பார்த்திருந்தார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">தரைப் புற்றுகளிலிருந்து தேங்காய்ப்பூப் போன்ற வெண்ணிறத்தில் தங்களின் முட்டைகளை அள்ளிக்கொண்டு மொலோர் என்ற எறும்புக் கூட்டங்கள் கிளம்பிப் போவதையும் அவர் பார்த்திருந்தார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மூணாம்நாள் காலையில் மஞ்சள் வெயில் அடித்தது. அலசி விட்டதைப்போல் வானம் சுத்த நீலமாய் இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">யாரோ மேற்கே கைகாண்பித்தார்கள். வெகுதுரத்திலுள்ள மேற்குத் தொடர்ச்சி மலை இன்று ரொம்பக்கிட்டெ வந்து இருப்பது போல்த் தெரிந்தது. எப்பவும் ஒரு நீளமான நீலநிற அம்பாரமாக மட்டுமே தெரியும் மலை இன்று, அதனுள்ளே இருக்கும் மலையின் திருப்பங்கள் மடங்கள்கூடத் தெளிவாகத் தெரிந்ததைப் பார்த்தார்கள். யாரோ அதிலுள்ள பாறைகள் மரங்கள் கூடத் தெரிவதாக சொன்னார்கள். கோவிலின் படிக்கட்டின் அடியிலிருந்து "டொர். டொறக்" என்று ஒரு சொரித்தவளை சத்தம் கொடுத்தது. ஒருவர் முகத்தை ஒருவர் சந்தோஷமாய்ப் பார்த்துக்கொண்டார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஏறுவெயிலின் வெக்கை தாளமுடியாதபோது மாசாணத்தின் மேலே நிழல் படும்படியாக ஒருவர் ஒரு காடிவண்டியை இழுத்துக் கொண்டு வந்து நிறுத்தினார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">துடைத்ததுபோலிருந்த வானத்தில் நேரம் ஆக ஆக மேக கோபுரங் கள் எழுந்து வந்தவண்ணமாக இருந்தன. திடீரென்று காலநிலையில் சொல்ல இயலாத மாறுதல் - பார்த்துக்கொண்டிருக்கும்போதே - நிகழ்ந்துகொண்டிருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வேகமாக நகர்ந்துகொண்டிருந்த வெள்ளை மேகங்கள் மதியத்துக்கு மேல் நிறைசூல்கொண்ட யானை மந்தைகளைப்போல் நகரமுடியாமல் அப்படியே நின்றுவிட்டது உச்சியில் கட்டுத்தரையிலிருந்து கயிற்றை அறுத்துக்கொண்ட காளையொன்று குதியாளம் போட்டது. இரைக்குச் சென்றிருந்த கரைமரத்துக் காகங்கள் பாதியிலேயே கத்திக் கொண்டு திரும்பி வந்துகொண்டிருந்தன. வடஞ்சுருட்டி - மூலையில் திடீரென்று மின்னல் அந்தப் பகலிலும் கண்ணை வெட்டியது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">இருட்டிக்கொண்டு வருகிறது மழை என்று யாரோ சத்தம் போட்டுச் சொல்லுவது தூரத்தில் கேட்டது. அதைத் தொடர்ந்து ஒரு இரைச்சல் நெருங்கி வருவதை உணர்ந்தார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">நெல்லிக்காய் அளவுள்ள கனமுள்ள குளிர்ந்த துற்றல் முகத்தில் தலையில் கையில் விழ ஆரம்பித்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">அந்த இரைச்சல் இப்போது பெரிதாகக் கேட்டது. அருகேயுள்ள பன்ங்காட்டின்மேல் கொட்டுகிற மழையின் சப்தம் அது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">திடீரென்று தட்டாங்கற்களை வாரி இறைப்பதுபோல ஆலங் கட்டிகள் தரைமேல்க் கொட்டியது. அனைவரும் கோவிலுக்குள் ஒடி நுழைந்துகொண்டார்கள். நிழலுக்காகக் கொண்டு வந்து நிறுத்தி வைத்திருந்த காடிவண்டி மாசாணத்துக்குப் பாதுகாப்பாக அமைந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணம் கண்ணைத் திறந்து பார்த்தான் "ஈஸ்வரீ," என்று சொல்லிக்கொண்டே தனக்குப் பக்கத்தில் உருண்டு வந்த ஒரு ஆலங்கட்டியை எடுத்து வாயில் போட்டுக்கொண்டான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஆகாயத்துக்கும் பூமிக்கும் பாவாற்றியதுபோல் இறங்கிக்கொண்டிருந்த கம்பித்தூதூறல் திடீரென்று வலுத்த மழையாகக் கொட்டியது. மழையின் ஒசை காதுக்கு இனிமையாக இருந்தது. காற்றின் இசைவுக்கு ஏற்ப மரங்கள் முதுகைத் திருப்பித் திருப்பி காட்டிக் குளித்தது மழையில்,</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">மாசாணம் தெப்பமாக நனைந்துவிட்டான். உட்கார்ந்திருந்த இடத்திலெல்லாம் மழைநீர் பெருக்கெடுத்து ஓட ஆரம்பித்தது. பிரம்மாண்டமான ஒரு இடி முழக்கத்தை தொடர்ந்து "அர்ஜ்ஜுனன் பேர் பத்து" என்று கூவினார்கள் அங்கிருந்தவர்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">விடாமல் பெய்துகொண்டே இருந்தது மழை. மாசாணத்தை எல்லோரும் கோவிலுக்குள் வந்துவிடும்படி அழைத்தார்கள். அதை மறுத்துவிட்டு அவன் எழுந்திருந்து நின்றான். நிற்கமுடியாமல் தள்ளாடியதால் ஒருவர் ஓடிவந்து அவனைப் பிடித்துக்கொண்டார்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வானத்தையும் அவர்களையும் அவன் பெருமிதத்தோடு நிமிர்ந்து பார்த்தான். -</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">ஆனந்தமாக எல்லோரும் நனைந்துகொண்டே கைத்தாங்கலாக நடத்திக்கொண்டு ஊர்வலம்போல் அவன் வீட்டுக்குப் போனார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">வாசலில் வந்து நின்று பார்த்த மாசாணத்தி தனது புருஷனை ஊர்ப் பெரியாட்கள் அம்பலகாரர். பெரிய முதலாளி முதலானோர் மாலைபோட்டுக் கைத்தாங்கலாக அழைத்துக்கொண்டு வருவது பார்க்க அவளுக்கும் பெருமையாகவே இருந்தது.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">எப்படி அங்கே பூமாலை வந்தது, மாசாணத்துக்கு உடைமாற்றிக் கொள்ள எப்படிப் புதுவேட்டி வந்தது என்று கேட்கவில்லை. அந்த மழைக்கு ஒழுகிக்கொண்டேயிக்கும் அந்தச் சிறிய்ய கூரைவீட்டில் இடம் போதவில்லை அந்த ஜனக்கூட்டத்துக்கு; தெருவிலும் நின்றார்கள்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">சூடான பசும்பாலை சில்வர் டம்ளரில் விட்டு "இந்தா, மாசாணம்; குடி" என்று பிரியத்தோடு நீட்டினார் பெரிய முதலாளி, அதை வாங்கிக்கொண்டான். வாங்கிக்கொண்டு, எல்லோருடைய முகத்தையும் பார்த்தான். மாசாணத்தியின் முகத்தையும்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">பிறகு, அண்ணாந்தே இதுவரை குடித்து வந்த மாசாணம் அன்று அந்த டம்ளரில் சப்பிக் குடித்தான்.</span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;">"போதும்" என்று அவன் சொன்னபோதும் "இன்னும் கொஞ்சம்" என்று பெரிய முதலாளி சொன்னதும் எல்லோரும் "இன்னுங் கொஞ்சம், இன்னுங்கொஞ்சம்" என்று அவனை வற்புறுத்தினார்கள்.</span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b>********</b></span><br />
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><b>கணையாழி அக்டோபர் 1981</b></span><span style="font-family: "arial"; font-size: 21.7702px; vertical-align: baseline;"><br class="kix-line-break" /></span></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-19245692838468072112017-03-17T00:00:00.000+05:302017-03-22T22:45:48.372+05:30மடித்தாள் பட்டி - பி. எஸ். ராமையா<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
மதுரையிலிருந்து பழனிக்குப்போகும் சாலையிலிருந்து நாலைந்து மைல் தூரத்திலிருக்கும் ஒரு கிராமத்திற்குப் போய் விட்டுத் திரும்பி வந்துகொண்டிருந்தேன். ஒரு காலத்தில் காட்டோடையாக இருந்த அந்த நொடிப் பாதையில், வண்டி அடிக்கொரு தரம் குலுங்கி விழுந்து ஆடி அசைந்து கொண்டிருந்தது. திடீரென்று வண்டிக்காரன் வண்டியை நிறுத்தி, "இடது காளைக்கு ஒரு லாடம் விழுந்திருக்குதுங்க மாடு நொண்டுது” என்றான்.<br />
<br />
"இந்த நடுக் காட்டிலே என்ன செய்ய முடியும்? மெள்ள வெள்ளைப் பட்டிக்குப் போய்விடுவோம்.அங்கே லாடம் கட்டிக் கொள்ளலாம்” என்றேன்.<br />
<br />
"அதுவரை தாங்காதுங்க மாடு வீணாப் போயிடும். கொஞ்சம் இறங்கி அப்படி அந்த ஆலமரத்தடியிலே குந்திக்குங்க ஒரு நொடியிலே மடித்தாள் பட்டிக்குப் போயி லாடம் கட்டிக்கிட்டு வந்துடறேன்" என்றான்வண்டிக்காரன்.<br />
<br />
அவன் குரலில் மாட்டின் பரிதாப நிலை பிரதிபலித்தது. சலிப்புடன் <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-KzlKD4CD3vQ/WMrPKonG3jI/AAAAAAAAWyM/fEkHE1uCFFkrh4deNsgCxkIR4R8bCCDsQCLcB/s1600/PicsArt_03-16-11.14.32.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-KzlKD4CD3vQ/WMrPKonG3jI/AAAAAAAAWyM/fEkHE1uCFFkrh4deNsgCxkIR4R8bCCDsQCLcB/s400/PicsArt_03-16-11.14.32.jpg" width="298" /></a></div>
வண்டியிலிருந்து குதித்தேன்.வண்டிக்காரன் மாடுகளை அவிழ்த்து வண்டியை ஒருபுறம் தள்ளி நிறுத்தினான். ஒரு மாட்டை மாத்திரம் அங்கேயே அருகிலிருந்த ஒரு மரத்தின் வேரில் கட்டி விட்டு, இன்னொரு மாட்டைஓட்டிக்கொண்டு புறப்பட்டான்.<br />
<br />
பங்குனி மாதத்து வெயில் மூளையுருகும்படி தாக்கிக்கொண்டிருந்தது. அந்த முரட்டு வழியில் வண்டியின் ஆட்டத்துக்கு ஈடு கொடுத்து உடலெல்லாம் நோவெடுத்தது. இந்த இடத்தில் லாடம் விழுந்து, மாடு நொண்டும்படி நேர்ந்த அதிருஷ்டத்தைப் பற்றி எரிச்சலுடன் முனு முணுத்துக் கொண்டே வண்டிக்காரன் குறிப்பிட்ட ஆலமரத்தை நோக்கி நடந்தேன். அது வண்டிப்பாதையிலிருந்து கொஞ்சம் உயர்ந்த மட்டத்திலிருந்தது.ஆகையால், நான் இருந்த இடத்திலிருந்து வெறும் மரம் மாத்திரம்தான் தெரிந்தது.<br />
<br />
ஆனால் மரத்தடிக்குப்போனவுடன் என்மனத்திலிருந்த எரிச்சலெல்லாம் ஒரே வியப்பாக மாறிவிட்டது. ஆகா! எவ்வளவு கம்பீரமான காட்சி!<br />
<br />
அந்த இடத்தைச்சுற்றி மூன்று திசைகளில் அடுக்கடுக்காகப் பல குன்றுகள் அமைந்திருந்தன. ஒன்று வெறும் கருங்கல்லாலேயே அமைந்தது. சாதாரணக் காட்டுக் கள்ளிச் செடிக்குக்கூட இடம் கொடுக்கமறுக்கும் கரடு.<br />
<br />
இன்னொன்றின் மேல் அங்கும் இங்குமாக முளைத்திருந்த புதர்ச் செடிகள் மற்றொன்று கொஞ்ச தூரத்தில் நீலப் பச்சை ஆடையணிந்து அந்தவெயிலில் அழகு பார்த்துக்கொண்டிருந்தது. ஒரு புறத்தில் இரண்டு குன்றுகளுக்கிடையில் மாரிக் காலத்தில் குளமாக வேஷம் போடும் ஒரு பெரிய பள்ளத்தாக்கு அதில் அடர்த்தியாகக் கருவேலம் செடிகளும், மரங்களும் வளர்ந்து நிறைந்திருந்தன. இந்தக்குளத்தின் மூன்றாவது திசையில்தான் அந்த நீலப்பச்சைமலை நின்றுகொண்டிருந்தது.<br />
<br />
ஆலமரத்திற்கு மேற்கே கொஞ்சம்தள்ளி ஒரு பெரிய கிணறு இருந்தது. அதற்குக் கருங்கல்லால் கரை கட்டி உள்ளே இறங்கப் படிகளும் அமைக்கப்பட்டிருந்தன. கிணற்றையடுத்து ஒரு மரத்தடியில் ஒரு சிறிய காட்டுக் கோயில் மண் சாந்து வைத்துக் கருங்கற்களால் கட்டியது.ஒரே ஒர் அறைகொண்டது.கோயிலின் முன்புறச்சுவரின்மேல், இருமூலைகளிலும், ஆணும்பெண்ணுமாக இரண்டு மண் சிலைகள் நிற்க வைக்கப்பட்டிருந்தன. கோயிலை அடுத்திருந்த மரத்திலிருந்து இரும்புச் சங்கிலியில் கட்டிய ஒரு பெரிய வெண்கலமணி தொங்கிக்கொண்டிருந்தது. அந்த மரத்தைச் சுற்றி அங்கங்கே அடுப்பு மூட்டி எரித்த அடையாளமாக மும்மூன்று கரி ஏறிய கற்கள் கிடந்தன.<br />
<br />
அந்த இடத்தின் கம்பீரம் நிறைந்த வனப்பில் ஈடுபட்டுச் சுற்றிச் சுற்றிப் பார்த்துக்கொண்டு நின்றவன், “முருகா" என்று யாரோ உரக்கச்சொல்லியதைக் கேட்டுத்திரும்பினேன்.<br />
<br />
கிணற்றுக்குள்ளிருந்து ஒரு பண்டாரம் கப்பரையில் ஜலம் நிறைத்துக்கொண்டு ஏறி வந்துகொண்டிருந்தார். அறையில் கோவணம். மேலே உடலை மறைத்துப்போர்த்திய ஒருகாவித்துணி, மழ மழவென்று சிரைத்த தலை, நெற்றியிலும் உடலிலும் பளிச்சென்று பூசிய திருநீறு. கழுத்திலே காவித் துணிக்கு மேல் விழுந்து புரண்டு கொண்டிருக்கும் ருத்திராட்ச மாலை. வலது கையில் தண்ணிர்நிறைந்ததிருவோடு இடதுகையில் ஒரு முறுக்குத்திடி.<br />
<br />
பண்டாரம் படியேறி வெளியில் வந்து திருவோட்டைச் சூரியனுக்குக் காட்டுவது போலத் தூக்கிப்பிடித்து, முருகா! என்று ஒரு தரம் பலமாக உச்சரித்தார். பிறகு ஒருநிமிஷம் கண்களை மூடித் துதிக்கும் பாவனையில் நின்றார். கண்ணைத் திறந்து இன்னொரு தரம்,“முருகா" என்று சொல்லிவிட்டு, நாலைந்துமிடறு தண்ணீர் குடித்தார். மீதித் தண்ணீரைக் கால்களில் ஊற்றிக்கொண்டு என்னை நோக்கிவந்தார்.<br />
<br />
யாரோ சோம்பேறிப் பண்டாரமென்ற அலட்சியத்துடன் நின்றேன். ஆனால் அருகில்வரவர அவர் முகத்திலிருந்த தனிக்களை என் உள்ளத்தைக்கவர்ந்தது. சாமுத்திரிகா லட்சணப்படிபார்த்தால் அதை ஓர் அழகான முகமென்று சொல்லமுடியாது. எங்கள் வண்டி வந்த சாலையைவிடக்கரடுமுரடாகத் தோன்றியது. ஆனால் அந்த முரட்டு அமைப்பிலே ஒரு விசேஷக்கவர்ச்சி இருந்தது.உள்ளத்திலிருந்து பொங்கி வந்து முகத்தில் பரவி ஒளி வீசும் ஓர் அதிசய சக்தியின் கவர்ச்சி. கண்கொட்டாமல் அவர் முகத்தையே பார்த்துக்கொண்டுநின்றேன்.<br />
<br />
பண்டாரம் என் அருகில் வந்து ஏற இறங்கப்பார்த்துவிட்டு "கோவிலிலே பூசைபோடவந்தீர்களா, ஆண்டவனே."என்றார்.<br />
<br />
நான், "இல்லை, செம்பட்டிக்குப்போகிறேன்: திடீரென்று ஒரு மாட்டுக்குலாடம் விழுந்துநொண்டஆரம்பித்துவிட்டது.வண்டிக் காரன் லாடம் கட்ட மடித்தாள் பட்டிக்குப் போயிருக்கிறான். நீங்கள்தான்கோவில்பூசாரியா” என்றேன்.<br />
<br />
பண்டாரம் கோவிலை ஒரு தரம் திரும்பிப் பார்த்துவிட்டு, "இல்லை. ஊர் சுற்றும் பரதேசிப் பண்டாரம்" என்று சொல்லி விட்டுமேலே நடக்க ஆரம்பித்தார்.<br />
<br />
வண்டிக்காரன் வரும் வரை அவரைப் பேச்சுத் துணைக்காவது நிறுத்திக்கொள்ளலாமே என்ற எண்ணம் எழுந்தது என் மனத்தில், "ஸ்வாமி இது என்னகோவில் தெரியுமா?" என்றேன்.<br />
<br />
பண்டாரம் நின்று திரும்பி, "மடித்தாளம்மன் கோவில்; அந்தக்கோவில் கதையைக் கேட்க ஆசையுண்டாஆண்டவனே.” என்று கேட்டுக்கொண்டே அருகில் வந்தார்.<br />
<br />
ஆவலுடன்,"சொல்லுங்கள்"என்றவன்.அவர் கண்குறிப்பை அறிந்து மரத்தடியில் ஒரு புறம் உட்கார்ந்தேன். பண்டாரம் திருவோட்டையும் முறுக்குத் தடியையும் அருகில் வைத்துக் கொண்டு உட்கார்ந்துசொல்ல ஆரம்பித்தார்.<br />
<br />
"நீங்கள் அருகில் போய்ப் பார்த்தீர்களா கோவிலை? இல்லையா? உள்ளே இருக்கும் தெய்வத்திற்குப் பெயர் மடித்தாளம் மன். இந்தக்கோவிலினால்தான் பக்கத்துக்கிராமத்திற்கு மடித்தாள் பட்டி என்று பெயர் வந்தது.<br />
<br />
"பேய் பிசாசுகளை அடக்குவதில் ரொம்ப சக்தியுள்ள தெய்வம் என்பது கிராம ஜனங்களின் நம்பிக்கை, பேய் பிடித்த பெண்களை இங்கே கொண்டுவந்து ஆடவிட்டுப் பொங்கலிட்டுப் பூசைபோட்டால் பேய் பறந்து போய்விடுமாம். அது போனதற்கு அடையாளமாக அந்த மரத்தில் ஆணி அடிப்பார்கள்.<br />
<br />
"ஆண்டவனே! மனிதன் குணத்தில் உயரும்போது அவனிடம் தெய்வீகம் பிறக்கிறது. அவனைத் தெய்வாம்சம் என்று வணங்குவதிலே தவறில்லை. ஆனால் பாருங்கள். ஆண்டவனே காலம் போகப்போக அவனே தெய்வமாகிவிடுகிறான். சிலசமயங்களிலே, நல்லபடியாக மக்களை உயர்த்தும் தெய்வநிலையிலிருந்து விழுந்து, அவர்களைப் பயமுறுத்திப் பலிகேட்கும் காட்டேரியாகவும் மாறிவிடுகிறான். அப்படி மாறிய ஒரு தெய்வத்தின் கோவில்தான் இது.<br />
<br />
"வருகிற மன்மத வருஷம் பங்குனிக்குச் சரியாக முன்னூறு வருஷமாகும் இந்தக் கோவில் கட்டி என்ன எண்ணுகிறீர்கள்? நடப்பது பார்த்திப பங்குனி சரியாகப் பத்துவருஷம் இருக்கிறது மன்மத பங்குனிக்கு.<br />
<br />
"அப்போது மதுரையிலே திருமலைநாயக்கர்,ஆண்டுகொண் டிருந்தார். அவருடைய கடைசிக் காலத்தில் விஜயநகர ராஜ்யம் சீர்குலைந்து போயிற்று. அதையெல்லாம் படித்திருப்பீர்களே? அந்தச் சமயத்தில் மைசூர் ராஜ்யத்தில் கந்தர்வ ராச உடையார் என்பவர் ஆண்டு கொண்டிருந்தார். மதுரைநாயக்கருக்கும், மைசூர் உடையாருக்கும் விரோதம் ஏற்பட்டுவிட்டது. மைசூர் அரசர் மதுரைமேல் படைகளை அனுப்பிவிட்டார்.<br />
<br />
"அந்தப் படை முதலில் சத்திய மங்கலம் பிராந்தியத்தைப் பிடித்துக்கொண்டது. அப்போது திருமலைநாயக்கர் உடல்நலம் குன்றிப்படுத்த படுக்கையாக இருந்தார். அவருடையதம்பிகுமார முத்து நாயக்கன் படைகள் திரட்டுவதாகச் சொல்லிக் கொண்டிருந்ததை நம்பியிருந்து விட்டார். ஆனால் குமாரமுத்து நாயக்கனுக்குத் தீரமும் இல்லை, திறமையும், மைசூர்ப்படைகளை எதிர்க்க ஓர் ஏற்பாடும்செய்யவில்லை.<br />
<br />
“சத்திய மங்கலத்தைப் பிடித்தபோது எதிர்ப்பு இல்லாமல் போகவே மைசூர்த் தளபதிக்கு ரொம்ப தைரியம் வந்து விட்டது. படைகளை நடத்திக் கொண்டே மடமடவென்று மதுரைக்கருகிலேயே வந்துவிட்டான் தலை நகருக்கே ஆபத்து வந்து விட்ட தென்பதைக் கண்டவுடன்தான் திருமலை நாயக்கர் விழித்துக் கொண்டார். உடனே மறவச் சீமைக்கு அதிபதியான ரகுநாத சேதுபதிக்கு உதவி கோரி ஆளனுப்பினார். சேதுபதி மந்திரத்தால் வரவழைப்பதுபோல ஒரு பெரும்படையைத் திரட்டிக்கொண்டு வந்துவிட்டார். நாயக்க மன்னரும் அவசரமாக ஒரு படை திரட்டினார்.இரண்டு படைகளும் சேர்ந்து மைசூர்ப்படைகளை எதிர்த்தன. எதிரிகள் பின்வாங்கி ஓட்டமெடுத்தார்கள்.<br />
<br />
"சேதுபதி, படைகளுடன் எதிரிகளைத் துரத்திக் கொண்டு போனார். மைசூர்ப் படைகள் பின்வாங்கி அதோ தெரிகிறதே அந்தக் குளம், அங்கே வந்து தங்கினார்கள். அந்த இடம் இயற்கையாக மூன்று புறமும் குன்றுகள் சூழ்ந்துகோட்டைபோல அமைந்திருக்கிறதல்லவா? அதைப் பயன்படுத்திக் கொண்டு, மைசூரிலிருந்து உதவி வரும்வரையில் எதிர்த்துநிற்கவழிசெய்து கொண்டான்.அந்தத்தளபதி துரத்திக்கொண்டுவந்த சேதுபதியின் படைகள் கிழக்கே ஒரு காத துரத்தில் கூடாரமடித்தார்கள்.அவர்கள் துரத்திக் கொண்டு வந்த விறுவிறுப்புடனேயே தாக்கியிருந்தால் எதிரிகளைப் பஞ்சாகப் பறக்கவிட்டிருக்கலாம். ஏனோ அப்படி நடக்கவில்லை. இருதரப்பாருக்கும் கொஞ்சம் களைப்பாறவும், அணிகளைத் திருத்தியமைக்கவும் நேரம் கிடைத்தது.<br />
<br />
“சுமார் பத்து நாள்வரை இரண்டு படைகளும் காத தூரத்தி லேயே ஒதுங்கி இருந்தன. பத்தாம் நாள், மைசூரிலிருந்து புதிய படைகள் வந்திருப்பதாகச் சேதுபதிக்குச் செய்தி எட்டியது. எவ்வளவு படைகள் வந்திருக்கின்றன; அவற்றை எப்படி உபயோகிக்கப்போகிறார்கள் அவர்களே தாக்குவார்களா என்பன போன்ற தகவல்களை உளவறிந்து கொண்டுதான் மேலே தம் திட்டத்தை வகுக்கவேண்டுமென்று முடிவு செய்தார்.சேதுபதி.<br />
<br />
“உளவறிவதில் நிபுணர்கள் பலர் அவரிடம் இருந்தார்கள். அந்தக்கலையில் சூரர்கள். ஆனால் அவர்களையெல்லாம் அனுப்பாமல், ரகுநாத சேதுபதி, தாமே மாறு வேஷத்தில் புறப்பட்டார். அவர் அப்படிப் புறப்பட்டுப்போனது அவருடைய படையாட்களுக்கே தெரியாது.<br />
<br />
"அந்தக்காலத்தில் அதோ இருக்கிறதே. வண்டிப்பாதை அது ஒரு காட்டோடையாக இருந்தது. இந்த மடித்தாள் பட்டி அப்போது நல்ல செழிப்பான கிராமம். பத்துப் பதினைந்து மச்சு வீடுகளும் உண்டு. இந்த எல்லை போர்க்களமாக மாறியவுடன் கிராமத்து மக்கள் ஊரைவிட்டு ஓடிவிட்டார்கள். மைசூர்க்காரர்கள் வந்த பார்த்து யாருமில்லாததால் ஊரை அப்படியே விட்டு விட்டார்கள்.<br />
<br />
“ஓடிப்போன கிராம மக்களில் கள்ளிமுத்தன் என்று ஒர் அம்பலகாரன் இருந்தான்.கிராமத்தில் பெரிய பணக்காரன்.அவன் ஊரைவிட்டு ஓடிய அவசரத்தில்தம் சொத்தையெல்லாம் வீட்டின் முற்றத்தில் புதைத்துவைத்துவிட்டுப் போய்விட்டான். பத்துநாளாக இரண்டு படைகளும் கை கலக்காமலிருக்கவே எப்படியாவது புதைத்த பொருளை மீட்டுக் கொண்டு போய்விடுவதென்ற உறுதியுடன்,சேதுபதி மாறுவேஷத்தில் புறப்பட்ட அதே இரவில் அவனும் புறப்பட்டு வந்தான். தானும் கூட வருவேனென்று பிடிவாதம் செய்து, அவன் மனைவி மடிச்சியாச்சியும் அவனுடன் வந்தாள். இருவரும் இருளின் போர்வையில் மறைந்து வந்து வீட்டிற்குள் நுழைந்து விட்டார்கள். இருளிலேயே அவசரமாகத் தங்கள் புதையலைத் தோண்டியெடுத்துக் கொண்டிருந்தார்கள்.<br />
<br />
"சேதுபதி அந்தப் பக்கம் வந்தபோது அவர்கள் வீட்டிற்குள் தோண்டும் சத்தம் கேட்டது.சந்தேகப்பட்டுச்சுவரேறி முற்றத்தில் இறங்கினார். அம்பலகாரன் பயத்தில் கூச்சலிட ஆரம்பித்தான். சேதுபதி அவன் பயத்தைத் தெளிவிக்கச் செய்த முயற்சியெல்லாம் பலிக்காமல் போகவே,தான் யாரென்பதைவெளியிடவேண்டியது அவசியமாகிவிட்டது.<br />
<br />
அவர் சேதுபதிமகாராஜா என்பதையறிந்தபிறகுதான்.அம்பல காரன் ஒய்ந்தான். புருஷனும் மனைவியும் அவர் காலில் விழுந்து கும்பிட்டார்கள்.அவருடைய வீர வெற்றிகளைப் பற்றிக்கேள்விப் பட்டிருந்த மடிச்சியாச்சி அவரை ஒரு தெய்வீக புருஷனாகவே நினைத்திருந்தாள்.<br />
<br />
"சேதுபதி, தாம் மேற்கொண்டு வந்த வேலையை விளக்கி, 'அம்பலகாரனிடம் இந்தப் பிரதேசத்தின் அமைப்பு, எதிரிப் படைகளின் இருப்பு ஆகியவற்றைப் பற்றிய விவரங்களைக் கேட்டார். அவர் புறப்படத் தயாரானபோது மடிச்சியாச்சி, 'மகாராஜா இந்த ஏழை சொல்லைக் கேட்க வேண்டும். எதிரிப் படைகளுக்குள்ளே நீங்கள் தனியாகப்போவது சரியில்லையென்று எனக்குப் படுகிறது. உத்தரவு கொடுத்தால் இவரே போய் என்ன விவரம் வேண்டுமானாலும் தெரிந்து கொண்டு வந்துவிடுவார். என்றாள்.<br />
<br />
"அம்பலகாரனும் உற்சாகத்துடன்,'ஆம் மகாராஜா' மைசூர்க் காரர்களுக்குக் கள்ளில் ரொம்பப் பற்றுதல், நான் போய் இங்கே கள்ளிருப்பதாகச் சொல்லி எதிரிகளில் ஓரிருவரை அழைத்துக் கொண்டுவருகிறேன். உள்ளே கொண்டுவந்து கட்டிவைத்து நமக்கு வேண்டியதையெல்லாம் தெரிந்து கொள்ளலாம் என்றான்.<br />
<br />
"இந்தத்திட்டத்துக்குச் சேதுபதி எப்படி இணங்கினார், ஏன் இணங்கினார் என்று யாரால் சொல்ல முடியும் இணங்கிவிட்டார். அம்பலகாரன் புறப்பட்டுப்போனான். மடிச்சியாச்சி மகாராஜாவை வீட்டுக்குள் அழைத்துச்சென்று விளக்கேற்றி உட்கார வைத்தாள்.<br />
"அம்பலகாரன் வீட்டிலிருந்து புறப்பட்டபோது சரியாகத் தானிருந்தான். ஆனால் போகும் வழியில் சூழ்ந்திருந்த இருளில் ஆட்சிபுரிந்தபேய்களின் குணங்கள் அவன் நெஞ்சிலும் ஆட்சிபுரிய ஆரம்பித்து விட்டன. சேதுபதிக்கு உதவி செய்வதில் கிடைக்கும் சன்மானம் எவ்வளவு இருக்கும்? ஆனால் எதிரி தளபதியிடம் சேதுபதியையே பிடித்துக்கொடுப்பதாகச்சொன்னால் ஏராளமான சன்மானம் கிடைக்கக்கூடுமல்லவா? இந்த எண்ணத்தை எதிர்த்துப் போராடி வெற்றி கொள்ள அவனிடம் சக்தி இல்லை. தன்னைக் கண்டு அவன் போட்ட பயக்கூச்சலைக் கொண்டே சேதுபதி இதைப் புரிந்துகொண்டிருக்கவேண்டும். ஆனால்..!<br />
<br />
“எதிரிப்படைகளின் முன் எல்லையை அடைந்தவுடனேயே பல படைவீரர்கள் வந்து அவனைப் பிடித்துக் கொண்டார்கள். தன்னை அவர்களுடைய தளபதியிடம் அழைத்துச்செல்லும்படி கேட்டுக்கொண்டான்.<br />
<br />
“தளபதியிடம் போனவுடன் தனக்குத் தாராளமாகச் சன்மானம்கொடுத்தால்,சேதுபதியையேபிடித்துக்கொடுப்பதாகச் சொன்னான். அவன் கேட்குமளவு பொன்னாகவே கொடுப்பதாக வாக்களித்தான் தளபதி அவனுடன் பொறுக்கியெடுத்த ஐம்பது வீரர்களை அனுப்பினால் சேதுபதியைச் சிறைப்படுத்திக் கொண்டு வருவதாகச் சொன்னான். அம்பலகாரன், மைசூர்க்காரர்கள் அதற்குச் சம்மதிக்கவில்லை.<br />
<br />
"அவர் இருக்குமிடத்தைச் சொல்லிவிட்டு நீ இங்கேயே காவலில் இருக்க வேண்டும் என் ஆட்கள் கொண்டு வந்தவுடன் தான் உன்னைப் போகவிடுவேன்” என்று கண்டிப்பாகச் சொல்லி விட்டான்.<br />
<br />
"அவர்கள் சொல்லும் வழியில் போனாலல்லாமல்தான் உயிருடன் கூடத் தப்பமுடியாது என்பது தெளிவாகிவிட்டது அம்பலகாரனுக்கு எப்படியானாலென்ன நமக்கு வேண்டியது உளவுக்கூலி பொன்தானே என்று அவர்கள் நிபந்தனைக்கு உடன்பட்டு காட்டோடைக்குக் கிழக்கேயிருக்கும் கிராமத்தில் தெற்குக் கோடியிலிருந்து இரண்டாவது வீட்டிலிருக்கிறார். தனியாகத்தானிருக்கிறார்” என்று சொல்லிவிட்டான்.<br />
<br />
“தளபதி பொறுக்காக நூறு வீரர்களைத் திரட்டி அனுப்பினான். அவர்கள் திரும்பிவரும்வரை கவனித்துக்கொள்ளும்படி, அம்பலகாரனை இரண்டுவீரர்களிடம் ஒப்படைத்தான்.<br />
<br />
“மைசூர் வீரர்கள் வந்து கிராமத்தைச் சூழ்ந்து கொண் டார்கள். அம்பலகாரனை எதிர்பார்த்துக் காத்திருந்த சேதுபதிக்குக் குறளிசொல்வதுபோல ஏதோ கோளாறு நேர்ந்திருக்கிறதென்று மனத்திலே பட்டு விட்டது. ஆனால் போனவன் துரோகம் செய்திருக்கக்கூடுமென்று அவர் சந்தேகிக்கவே இல்லை.<br />
<br />
"மடிச்சியாச்சியிடம், ஏதோ தவறு நேர்ந்திருக்கிறதென்று எனக்குப்படுகிறது. நாம் உடனே இங்கிருந்து போய்விடவேண்டும். உன்னைத் தனியாக விட்டுவிட்டுப் போக முடியாது. என்னுடன் வந்துவிடு, உன்னை மறுபடி உன் கணவனிடம் சேர்க்க வழி செய்கிறேன்.புறப்படு” என்றார்.<br />
<br />
"ஆனால் அவர்கள் தப்புவதற்குச் சமயமே இல்லை என்பது அடுத்த கணமே தெளிவாகிவிட்டது. எதிரி வீரர்கள் வீட்டைச் சூழ்ந்து கொண்டு விட்டார்கள். அவர்களில் ஒருவன் சிலரைப் பின்புறமாக முற்றத்தில் ஏறிக் குதிக்க உத்தரவிட்டது உள்ளே கேட்டது.<br />
<br />
"மடிச்சியாச்சிநடுநடுங்கிப்போய்விட்டாள்.தங்களால்தான் அந்த வீர தெய்வத்துக்கு ஆபத்து வந்துவிட்டது என்ற எண்ணம் மனத்தில் ஓங்கிவிட்டது.<br />
<br />
"ஆண்டவனே! இந்த பயம் என்கிற குணம் ரொம்ப அதிசயமானது. அதுவே ஒருவனைப் புழுவிலும் புழுவாக மாற்றிவிடுகிறது: இன்னொருவனை வீராதி வீரனாக்கிவிடுகிறது. மற்றொருவனை அமரனாக்கிவிடுகிறது. பயம்.அழிக்கும் சக்தி அதிலிருந்து கற்பனை செய்தும் காண முடியாத துணிச்சலும், தியாகமும் பிறப்பது எவ்வளவு பெரியஅதிசயம்!<br />
<br />
"மடிச்சியாச்சியைப் பிடித்த பயம் ஒரே நொடியில் அவளை தெய்வப் பெண்ணாக மாற்றிவிட்டது. அவளிடம் இயற்கையிலே இருந்த தாய்மைதான் பொங்கி எழுந்திருக்க வேண்டும். சேதுபதியைத் தன் சொந்த மகனாக வரித்துக் கொண்ட அந்தத்தாய், அடுத்த கணம். அன்னை பராசக்தியின் ஒர் அவதாரமாகிவிட்டாள்.<br />
"ஒரே கணத்தில் அந்தக்கூடத்துக்காட்சியை மாற்றி அமைத் தாள்.ஒருபக்கத்தில் கிடந்தபாயைக்கொண்டுவந்து நடுக்கூடத்தில்<br />
விரித்தாள். முற்றத்தில் தோண்டிப் போட்டிருந்த மண்ணில் கொஞ்சம்அள்ளிக்கொண்டுவந்தாள்பானையிலிருந்ததண்ணிரில் மண்ணைக் கலந்து சேதுபதியின் நெற்றியிலும், கன்னங்களிலும், மூக்கின்மேலும்பூசினாள்.பாயின்மேல் உட்கார்ந்துசேதுபதியைத் தன் மார் மேல் சாய்த்துக்கொண்டு மகாராஜா, நீங்கள்தான் என் கணவர். உங்களுக்கு உடம்பு சரியில்லை என்று ரகசியமாகச் சொல்லிவிட்டு, உரத்த குரலில், 'என் சாமியில்லே! கொஞ்சம் தூங்குங்க. உடம்பு நெருப்பாக கொதிக்குதே காளியாத்தா என் தாலிக் கவுத்தைக் காப்பாத்திக் குடு தாயே! ஒனக்கு ரெண்டு கடா வாங்கிவெட்டச்சொல்றேன் என்று பிரலாபிக்க ஆரம்பித்தாள்.<br />
<br />
“வீரர்கள் முற்றத்துக்குள் ஏறிக்குதித்து உள்ளே வந்தார்கள். ஒருவன் வாசல் கதவைத் திறந்துவிட அங்கிருந்தவர்களும் வந்து கூடத்திலிருந்த இருவரையும் சூழ்ந்து கொண்டார்கள். சிலர் வீட்டின் மற்றப்பகுதிகளில் புகுந்து தேட ஆரம்பித்தார்கள்.<br />
<br />
"சேதுபதிரொம்பத்திறமையுடன் நாடகமாடினார்.அவர் எழ முயலுவதும், ஆச்சி அவரை இழுத்து மார்பின் மேல் சாத்திக் கொண்டு, சும்மா இருங்க என் ராசா என் சாமியில்லே! ஐயா, உங்களுக்கெல்லாம் புண்ணியமுண்டு. என் வீட்டுக்காரருக்கு ஏதாவது மருந்து குடுத்துக் காப்பாத்துங்கையா காளியாத்தா! எனக்குத்தாலிப்பிச்சைபோடுதாயே என்றகூவியதுவந்தவர்களைத் திகைத்து நிற்கச் செய்துவிட்டது.<br />
<br />
மைசூர் வீரர்களும் நம்ம ஜனங்கள்தானே? தன் கணவனைத் தவிர வேறு ஒர் ஆண்பிள்ளையை ஒருத்திதன் மார்பின்மேலேயே சாத்திக் கொள்வாளா! அதுவும் காளியாத்தாளிடம் தாலிப்பிச்சை கேட்கிறாள்.ஆகையால், அவர்கள் சேதுபதியையும் ஆச்சியையும் நிஜமான கணவனும் மனைவியும் என்றே நம்பிவிட்டார்கள்.<br />
<br />
அந்த வீட்டின் இதரப் பகுதிகளிலும் அக்கம் பக்கத்திலும் தேடிய ஆட்கள் வெறும் கையுடன் திரும்பி வந்தார்கள். அதன் பிறகுதான் அவர்களை நடத்திவந்த வீரன், ஆச்சியிடம்கேட்டான்: "ஏய் உண்மையைச் சொல்லிவிடு; இங்கே சேதுபதி வந்தாராமே, எங்கே அவர்? ஏமாற்ற முயன்றால் இருவரையும் துண்டம் துண்டமாகவெட்டிஎறிந்துவிடுவோம் என்றான்.<br />
<br />
"ஆச்சி கண்ணிருடன், அப்படியாவது என் கஷ்டத்தை முடிச்சிடுங்க. பத்து நாளாச்சு நாங்க வெயிலைப் பாத்து. பயந்து கிட்டு எலிங்கமாதிரி இப்படிப் பதுங்கிக்கிட்டுக் கெடக்கிறோம். அஞ்சுநாளாச்சு இவரு சோறு தண்ணிபாத்து. நீங்கசொல்ற ஆளை நான் சொப்பனத்திலே கூடப் பாத்ததில்லே. நீங்க கொளந்தை குட்டிங்களோடே நல்லா இருப்பீங்க. உங்க பொஞ்சாதிங்கதாலி கெட்டியாயிருக்கும். எங்க ரெண்டு பேரையும் ஒரே அடியாக் கொன்னு போட்டுடுங்க என்று படபடவென்று பேசினாள்.<br />
<br />
“அவள் பேச்சின் முடிவில் சேதுபதி ஒரு தடவை முனகித் தலையைப் புரட்டினார். ஆச்சி தலையைப் பிடித்துத் தடவி விட்டு, ஐயோ,சும்மாஇருங்களேன் என்று சமாதானப்படுத்தினாள்.<br />
<br />
வீரர்களின் தலைவனுக்கு கொஞ்ச நஞ்சம் இருந்த சந்தேகமும் தீர்ந்துவிட்டது. நம்மிடம் உளவு சொல்ல வந்தவன் ஏமாற்றி இருக்கிறான் என்று சொன்னான் ஒருவன். அப்படித்தான் தோன்றுகிறது. மதுரைக்காரர்கள் ஏதோ சூழ்ச்சியாக அவனை அனுப்பி இருக்கிறார்கள். புறப்படுங்கள் என்று உத்தரவிட்டுவிட்டுப் புறப்பட்டான் தலைவன். அந்த அபாய காலத்தம்பதிகளைத் திரும்பிக் கூடப்பார்க்காமல் போய்விட்டார்கள்.<br />
<br />
அவர்கள் கன்னடத்திலேயே பேசினாலும் சேதுபதி ஓர் அளவுக்கு உண்மையை ஊகித்துக்கொண்டுவிட்டார்.எதிரியாட்கள் கிராமத்தின் எல்லைக்குப் போகும்வரை அவகாசம் கொடுத்து விட்டுக்குதித்து எழுந்தார்.தம் சொந்தத்தாயைவணங்குவது போல ஆச்சியை வணங்கினார். அம்பலகாரனுடைய துரோகத்தைப் பற்றித்தான் அறிந்துகொண்டதைச் சொல்லி, அவளைத்தன்னுடன் வந்துவிடும்படி அழைத்தார்.<br />
<br />
மடிச்சியாச்சி அதற்குச் சம்மதிக்கவில்லை. என் கதி என்ன ஆனாலும் சரி, நீங்கள் தப்பிப் போய் ஊரைக் காப்பாத்துங்கள் வேலையை முடிக்காமல் திரும்புவதில்லை என்று மைசூர்ப் பாசறையைநோக்கிப்புறப்பட்டார்.<br />
<br />
மைசூர் வீரர்கள் ஏமாற்றத்துடனும், மதுரைக்காரர்கள் செய்யும் புலன்புரியாத சூழ்ச்சியின் பயத்துடனும் திரும்பிச்சென்று தங்கள் தளபதியிடம் நடந்ததைச்சொன்னார்கள். அவர்கள் தளபதி கோபத்தில் அம்பலகாரனை இழுத்து வரச் சொல்லி, முன்பின் யோசிக்காமல் அவன் மூக்கை அறுக்க உத்தரவிட்டான். மூக்கை இழந்து துடித்துக் கொண்டிருந்தவனிடம், அவன் குறிப்பிட்ட வீட்டிலிருந்த தம்பதிகளைப்பற்றிச்சொன்னான் தளபதி.<br />
<br />
அம்பலகாரன், ஐயையோ! அவள் என் பெண்சாதிதான். அவள் மார்மேலே படுத்திருந்தவன்தான் சேதுபதி. சண்டாளி: எனக்கே துரோகம் செய்துவிட்டாள்" என்று கூவித் தன் மூக்கை அறுத்த வாளையே பிடுங்கிக்கொண்டு ஓடினான்.<br />
<br />
அவன் வீட்டிற்குள் நுழைந்தகோலத்தைக்கண்டமடிச்சியாச் சிக்கு நிலைமை புரிந்துவிட்டது. கொஞ்சமும் கலங்காமல் அந்த வெறியனின் கோரத்தாண்டவத்திற்கு உட்பட்டாள். அம்பலகாரன் அவளைக் கண்டதுண்டமாக வெட்டி எறிந்தான். அப்பொழுதும் அவன் வெறி அடங்கவில்லை. அவள் மூக்கை அறுத்து எடுத்துக் கொண்டு மதுரைத்தளத்தை நோக்கி ஓடினான்.”<br />
<br />
பண்டாரம் இந்த இடத்தில் கதையை நிறுத்திவிட்டு மடித்தாள் பட்டி இருந்த திசையில் பார்த்தார். நானும் திரும்பிப் பார்த்துக்கொண்டே"அப்புறம்” என்றேன் ஆத்திரத்துடன்<br />
<br />
அப்புறம் என்ன? சேதுபதி தாமே போய் எதிரியைப் பற்றித் தமக்கு வேண்டியதை எல்லாம் தெரிந்துகொண்டார். புதிதாக வந்த படைபலம் தருவதற்கு அவகாசம்கொடாமல், மறுநாளே மதுரைப் படைகள் தாக்கின. அறுபது நாழிகைஇடைவிடாமல் நடந்த புயல் போரில் இரு தரப்பாரிலும் பெருவாரியானசேதம் மதுரைப் படைகள் எதிரிகளை மைசூர் வரையில் துரத்திக் கொண்டு போனார்கள். மடிச்சியாச்சியின் மூக்குக்கு மைசூர் தளபதியின் மூக்கையே பதில் வாங்காமல் விடுவதில்லை என்று சபதம் கூறித் துரத்தினார் சேதுபதி அதில் வெற்றியும் பெற்றார். அதனால்தான் அந்த யுத்தத்துக்கு மூக்கறுத்தான் சண்டை என்று பெயர் வழங்குகிறது.<br />
<br />
சேதுபதி திரும்பி வரும்வ ழியில், இங்கே இதே இடத்தில்தான் தண்டடித்துத் தங்கினார் .மடிச்சியாச்சியை அடக்கம் செய்திருந்த அந்த இடத்தில் கோவிலைக் கட்டுவித்தார். அவளுக்கு மடி கொடுத்ததாய் என்று பெயரும் வைத்தார்.மடிகொடுத்ததாய் மடி கொடுத்த அம்மனாகி இப்போது மடித்தாளம்மனாகிவிட்டாள்.<br />
<br />
"ஆண்டவனே! அதோ உங்கள் வண்டிக்காரன் வந்து விட்டான்.உத்தரவு வாங்கிக்கொள்ளட்டுமா” என்று பண்டாரம் கப்பரையையும், தடியையும் எடுத்துக்கொண்டு எழுந்தார்.<br />
<br />
நானும் கூடவே எழுந்து, "இது நிஜக் கதையா ஸ்வாமி” என்றேன். பண்டாரம், "அவ்வளவும் கல்லிலே பொறித்து வைத்திருக்கிறது. கல் அந்தக் கிணற்றுக்குள்ளே கிடக்கிறது. உற்சாகமுள்ள வர்கள் தேடி எடுத்தால் பார்க்கலாம்" என்றுபுறப்பட்டார்.<br />
<br />
அவர்போவதையே பார்த்துக்கொண்டு, அரை நாழிகைவரை நான் சிலைபோல் நின்றிருந்தேன் என்பது வண்டிக்காரன் சொல்லித் தான் எனக்குத் தெரியும்.<br />
<br />
**********<br />
<div>
<br /></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-11320270598468918542017-03-15T00:00:00.000+05:302017-03-15T00:00:38.500+05:30மௌனியும் எம். வி.வி.யும் - எம்.வி வெங்கட்ராம்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<b>என் இலக்கிய நண்பர்கள் (எம்.வி வெங்கட்ராம்) - நூலிலிருந்து</b><br />
<br />
<br />
விளக்கேற்றி வெகுநேரமாயிற்று. மணி ஏழரை எட்டுக்குள் இருக்கும். வீட்டில் மின்சாரம் வராத காலம்; அகல் விளக்குகள், பவர்லைட், அரிக்கேன் லைட், சிம்னி விளக்குகளை ஏற்றி வெளிச்சத்தை வரவேற்போம்: ஆயினும் வெளிச்சம் வீட்டின் சில பகுதிகளுக்குப் போதாது.<br />
<br />
வீட்டின் நடுப்பகுதியில் தரையில் உட்கார்ந்தபடி ஏதோ படித்துக் கொண்டு இருந்தேன். கும்பகோணம் அரசினர் கல்லூரியில் நான் இரண்டாம் ஆண்டு மாணவன். எங்கள் காலத்தில், எஸ். எஸ். எல். சி.யில் தேறியதும் பட்டப்படிப்புக்கு நாலு ஆண்டுகள் ஆகும். இரண்டு ஆண்டுகள் .... (Intermediate) , பட்டப்படிப்பு இரண்டு ஆண்டுகள். கல்லூரியில் சேர்ந்த ஆண்டிலேயே என் சிறுகதைகள் மணிக்கொடியில் வெளி வரத் தொடங்கின. அதனால், கல்லூரி <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-iUOYjO_sktA/WLwxi8nZ2KI/AAAAAAAAWrM/n4EloXhg3kc2Vs4yf-eDfw3K1nOld_50QCLcB/s1600/images%2B%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-iUOYjO_sktA/WLwxi8nZ2KI/AAAAAAAAWrM/n4EloXhg3kc2Vs4yf-eDfw3K1nOld_50QCLcB/s400/images%2B%25283%2529.jpg" width="311" /></a></div>
பாடப்புத்தகங் களைவிட அதிகமாய் அப்போதைய பத்திரிகைகள், ஆங்கிலச் சிறுகதைகள், நாவல்களைப் படிப்பது என் வழக்கம், 1937ஆம் வருடத்தில் நடந்ததைக் கூறுகிறேன்.<br />
<br />
எங்கள் தெரு நண்பன் ஒருவன் என் படிப்பில் குறுக்கிட்டான். டேய் வெங்கட்ராம், உன்னைப் பார்க்க என் கணித ஆசிரியர் வருகிறார்...'<br />
கணித ஆசிரியர் என்னை எதற்குப் பார்க்கவேண்டும்?' என்றபடி நான் தலை நிமிர்ந்தபோது, நண்ப னுக்குப் பின்னால் ஒர் இளைஞர் வருவதைக் கண் ேடன்<br />
<br />
அவசரமாக எழுந்து, வாருங்கள் சார்!’ என்று கைகுவித்தேன்.<br />
நீதானே வெங்கட்ராம்? நான் எதிர்பார்த்ததைவிட சின்ன பையனாக இருக்கிறாயே! என்னைத் தெரிய வில்லையா? நான் மெளனி...... o<br />
அவ்வளவுதான்; அந்தப் பெயர் காதில் விழுந்ததும் என் கைகால்கள் நடுங்கத் தொடங்கின. -<br />
<br />
உட்காருங்கள் சார்!’ என்று சொல்லவே குரல் தடுமாறியது. எங்கள் வீட்டில் நாற்காலி-மேஜை என்கிற ஆடம்பரம் கிடையாது. பட்டுசேலை வியாபாரம் என் தந்தையாருக்கு; தரையில் நீளமான கடைய பாய் விரித்திருக்கும்; யார் வந்தாலும் அதன்மேல்தான் அம்ர வேண்டும். மெளனி உட்கார்ந்ததும் என் நண்ப்ன் அவரிடம் விடைபெற்றுப் போய் விட்டான். அவருக்கு முன்னால் உட்காரத் தயங்கிய என்னை அவர் வற்புறுத்தி உட்கார வைத்தார்.<br />
சமீபத்தில்தான் வயது கணக்குப் பார்த்தேன். அப்போது எனக்குப் பதினேழு வயது; அவருக்கு முப்பது. பதின்மூன்று வருட இடைவெளி எங்களுக்குள் எவ்வளவு பெரிய வேற்றுமையைக் கற்பித்து விட்டது! ஒல்லியாக, சிவப்பாய் பையன் எண்ணும்படியாகவே என் உடல் வளர்ச்சி இருந்தது; அதற்கு ஒரு கம்பீரம் கொடுப்பதற்காக நேவிகட்' என்று அந்தக் காலத்தில் பிரபலமான துளிர் மீசை வைத்திருந்தேன். என் தோற்றம் பற்றி நான் மிகுந்த அக்கறை காட்டுகிறவன்; கிராப்பை விதவிதமாக வாரிக் கொள்வேன். அல்லது யாராவது வாரி விடுவார்கள். பெரும்பாலும் அரைக்கை சட்டையே அணிவேன்; ரோல்டு கோல்டு பொத்தான்கள் தான் போடுவேன். சட்டையின் ஒரு காலரில் ரோல்டு கோல்டு பின் ஒன்று வழியும். என்னுடைய இந்த<br />
<br />
கவனம் எல்லாம் என்னை ஒரு மாணவனாகக் காட்டிக் கொடுத்தது.<br />
அவருடைய தோற்றம் எனக்கு நேர்மாறு. அதுபற்றி அவர் கவனம் கொண்டவராய்த் தோன்றவில்லை. அவரும் ஒல்லி-கறுத்த கிராப், இடது பக்கம் வகிடு எடுத்து சீவப் பெற்றாலும், அவர் தன் கையாலேயே ஒதுக்கி விட்டாற்போல் இருந்தது. நீண்ட மூக்கும், கரிய கண்களும், சதையில் செதுக்குண்ட கிரேக்கச் சிலை போல. வெள்ளை அரைக்கைச் சட்டை, அதற்குமேல் கதர் துண்டு போர்த்திருந்தார். அவருடைய உருவம் என் மனத்தில் பதிவு பெற, எங்கள் வீட்டில் போதுமான வெளிச்சம் இருந்தது. ..<br />
<br />
மணிக்கொடியில் கதை எழுதியவர்கள் எல்லோரிடமும் எனக்கு ஆழ்ந்த பக்தி உண்டு, அரை நூற்றர்ண் டுக்கு முன்னால், பிச்சமூர்த்தியும், கு. ப. ரா.வும் எனக்கு மணிக்கொடியில் இடம் கண்டவர்கள். புதுமைப்பித்தன், மெளனி, ஆசிரியர் பி. எஸ். ராமையர், உதவி ஆசிரியர் இ. ராமச்சந்திரன், சிதம்பர சுப்பிரமணியன், சிட்டி ஆகியோரின் பெயர்களோடு என் பெயரும் சேர்ந்து வருவதை நான் பெரும்பேறாக மதித்தவன். மணிக்கொடி இதழ் ஒவ்வொன்றையும் பல தடவை படிப்பேன். இந்த இலக்கியப் படைப்பாளிகள் அனைவருமே வானத்திலிருந்து வந்த தேவப்பிறவிகளாக எனக்குத் தோன்றி னார்கள். இவர்களிலும் புதுமைப்பித்தன், மெளனி இருவரின் படைப்புகளைச் சிறப்பாகப் போற்றினேன்.<br />
<br />
மெளனியின் முதல் கதை மணிக்கொடியில் வந்து ஒன்பது மாதங்களுக்குப் பிறகு என் முதல் கதை வந்தது. தொடர்ந்து அவருடைய சிறுகதைகளைப் போலவே என் கதைகளும் வெளிவந்தன. நானும் வாசகர்களின் கவனத்தைப் பெற்றிருந்தேன். முதல் கதைக்குப் பிறகு, ந. பி. யிடமோ, கு. ப. ரா. இடமோ நான் என் கதை,எதனையும் காட்டியதில்லை. என் சங்கோச குணம் காரணமாக, அவர்களை கண்டாலே ஒதுங்கி விடுவேன். மெளனியும் கும்பகோணத்துக்காரர் என்பதையும், அவரும் ந. பி.யும், கு. ப. ரா.வும் அடிக்கடி சந்தித்துப் பேசுவார்கள் என்பதையும் அவர்களுடைய நண்பரான என் ஹிந்தி ஆசிரியர் சொல்லியிருந்தார். ஆனால் நானாகச் சென்று அவர்களுடன் பேச, எனக்குத்’ தைரியம் இல்லை. இன்று மெளனியே என்னைத் தேடி வந்திருக்கிறார்; நான் அவருக்கு முன்னால் உட்கார்ந்திருக் கிறேன் என்பதே எனக்கு அதிசயமாக இருந்தது.<br />
<br />
! நின்றய எழுதுகிறாயா? '....<br />
<br />
இல்லை சார். படிப்பு நேரத்துக்குப் பிறகு...எழுதுவேன். என்று பொய் சொன்னேன். உங்கள் காதல் சாலையை இருபது முப்பது தடவை படித்தேன்.....உங்களுடைய ஸ்டுடன் ட் எப்படி சார்?' என்று என் தெரு நண்பனைப் பற்றிக் கேட்டேன்.<br />
<br />
ஒன்றும் இல்லாத இடத்தில் சாமான்களை வைப்பது. சுலபம்; ஆனால் தேவையில்லாத சாமான்களும் குப்பை கூளமும் நிறைந்த இடத்தில் சரியான சாமான்களை எப்படி வைப்பது? உன் சினேகிதன் நிறைய தெரிந்து வைத்திருக்கிறான்-தப்பு தப்பாக! முதலில் அதை எல்லாம் கூட்டித் தள்ளி சுத்தம் செய்ய வேண்டியிருக் கிறது. பிறகுதான் புதிதாய் சொல்லித்தர வேண்டி இருக் கிறது. ஆக, இரண்டு வேலை எனக்கு!<br />
<br />
என் நண்பனைப் பற்றிய இந்த வருணனையைக் கேட்டு எனக்கு சிரிப்பு வந்தது.<br />
<br />
"சரியானது எதையும் அவன் மூளை ஏற்க மறுக்கிறது. அவனோடு இது வேறே கஷ்டம். மேத்ஸ் மட்டும் வரவில்லை என்று என்னை டியூடராக வைத்தார்கள்.<br />
<br />
ஆனால் அவன் எந்த சப்ஜெக்டில் கெட்டிக்காரன் என்று அவனுக்கே தெரியவில்லை!"<br />
<br />
என் நண்பன் பணக்கார வீட்டுப் பிள்ளை; அவனைப்பற்றி மெளனி ஜோக் அடிப்பதைக் கேட்க எனக்கு மகிழ்ச்சியாக இருந்தது.<br />
'உங்களுக்கு எப்படி சார் இவன் பழக்கம்?" -*<br />
<br />
'எனக்குப் பழக்கம் இல்லை. ஒரு சிநேகிதன் சிபாரிசு செய்தான்; ஒப்புக்கொண்டேன். எனக்கும் பொழுது போகுமே என்று நினைத்தேன். நிறைய படிக்கிற வழக்கம் இருக்கிறதா உனக்கு: அதென்ன புத்தகம்?" என்றபடி நான் படித்துக்கொண்டிருந்த த கிரேட் ரஷ்ஷியன் ஷார்ட் ஸ்டோரீஸ்' என்ற புத்தகத்தைக் கையில் எடுத்தார்; அதைப்பற்றி ஏதோ கூறினார்; எனக்குப் புரியவில்லை.<br />
<br />
ஒரு பெரிய ஆச்சரியத்துக்கு எதிரில் அமர்ந்திருப்பது போன்ற பரவசத்தில் நான் சிக்கியிருந்தேன். எனக்கு அவருடைய கதைகளில் ஈடுபாடு இருந்தது. ஆனால், அக்கதைகளின் சிறப்பு என்ன என்று விண்டுநோக்கும் பக்குவம் எனக்கு இல்லை. மணிக்கொடி ஆசிரியர் பி. எஸ். ராமையா முதல் அத்தியாயம்' என்ற தலைப்பில் ஒவ்வொரு இதழிலும் எழுதியுள்ள ஆசிரியர்களைப் பற்றியும் கதைகளைப் பற்றியும் சிலபல வரிகள் எழுதுவது வழக்கம். மெளனியின் முதல் கதையைப் பெரிதும் வியந்து பாராட்டி எழுதினார். காதல்சாலை' என்ற கதையைப்போற்றி ராமையா ஒரு முழுப்பக்கமே எழுதியிருந்தார். அவற்றை எல்லாம் நான் கவனமாய்ப் படிப்பேன். என் கதைகள் வெளிவந்துகொண்டிருந்தா லும் சிறுகதையின் வடிவம் உள்ளடக்கம், உத்தி முதலியவை பற்றி அப்போதுதான் நான் சிறிதளவு தெரிந்துகொண்டிருந்தேன். ஆகையால், மெளனியின்<br />
<br />
<br />
கருத்துகளைக் கேட்டுக்கொள்ளத்தான் என்னால் முடிந்தது.<br />
<br />
மெளனி வாரத்தில் 3, 4 நாள் எங்கள் தெருவுக்கு வருவார்; டியூஷன் முடிந்த பிறகு வாரம் ஒருமுறையாவது என்னைப்பார்க்க வருவார். அவர் வருவதையும், பேசுவதையும் நான் மிகவும் விரும்பினேன்; வேண்டி னேன். ஆனால், அவருடைய கருத்துகள் என்னைத் திகைப்புறச் செய்தன.<br />
<br />
வெறும் சென்டிமென்ட்ஸ் வைத்துக் கவிதை எழுதும் (பாரதியார் ஒரு கவிஞனா?” என்று அவர் பலமுறை சொன்னதை வியப்புடன் கேட்பேன். ஒரு சந்திப்பின்போது, நேற்று ராத்திரி பிச்சமூர்த்தி, ராஜகோபாலனோடு பேசிக்கொண்டிருந்தேன். இவன்கள் எல்லாம் என்ன கதைகள் எழுதுகிறான்கள். சரியான அப்ரோச்சே இல்லை' என்று பரிகாசம் செய்தார். அவருடைய பல சந்திப்புகளால், புதுமைப்பித்தன், பிச்சமூர்த்தி, கு. ப. ரா., சிதம்பர சுப்புரமணியன், <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-qtui-fxC7Ow/R-JQjPcVsTI/AAAAAAAAADg/wuL_JcHh0O0VoT4kDJNOGFGSjDRNJNNwACPcB/s1600/Mowni.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="313" src="https://3.bp.blogspot.com/-qtui-fxC7Ow/R-JQjPcVsTI/AAAAAAAAADg/wuL_JcHh0O0VoT4kDJNOGFGSjDRNJNNwACPcB/s320/Mowni.jpg" width="320" /></a></div>
சிட்டி, ராமையா முதலிய மணிக்கொடி எழுத்தாளர் யாரையும் அவர் எழுத்தாளராக ஏற்றதில்லை என்பது தெரிந்தது. நான் மிகவும் மதித்த இலக்கியப் படைப்பாளிகளை எல்லாம் அவர் பீடத்திலிருந்து கீழே தள்ளிவிடுவதை நான் வேதனையோடு பார்த்துக்கொண்டிருந்தேன்.<br />
ஆர். எஸ். மணி என்பது மெளனியின் இயற்பெயர். மெளனி என்னும் புனைப்பெயரை அவருக்கு சூட்டியவர் ஆசிரியர் பி. எஸ். ராமையா. புனைப்பெயரைப் பொய்யாக்கி நிறையப்பேசுகிற சுபாவம் அவருக்கு. அரை நூற்றாண்டுக்கு மேலாகிவிட்டது; மெளனி பேசியதெல்லாம் எனக்கு நினைவு இல்லை. நினைவில் உள்ளவற்றை மட்டும் உண்மைக்கு மாறுபடாமல் இங்கே பதிவு செய்கிறேன்.<br />
<br />
<br />
ஒருமுறை அவரைக் கேட்டேன். நீங்கள் எப்படி கதை எழுதுகிறீர்கள்?"<br />
'மனத்தில் தோன்றுகிறவை, கற்பனையானவை, திடீரென்று எழும் கருத்துகள்-எல்லாம் நான் ஒரு நோட்டில் குறித்துவைக்கிறேன். எழுதும்போது அதில் சில எனக்கு உபயோகப்படும். வீட்டுக்கு வாயேன், காட்டுகிறேன்' என்றார்.<br />
<br />
நான் கல்லூரிக்குப் போகும் வழியில்தான் அவர் வசித்த காமாட்சி ஜோசியர் தெரு இருக்கிறது. மறுநாள் மாலையே அவருடைய வீட்டுக்குப் போனேன். பெரிய, இரட்டை மாடி வீடு. வாசலைத் தாண்டி உள்ளே நுழைந்ததும், எதிரெதிரான இரண்டு நாற்காலிகளுக்கு இடையில் ஒரு சிறிய மேஜை அவர் ஏதோ எழுதிக் கொண்டிருந்தார். என்னைக் கண்டதும், வா’ப்பா, காலேஜ் போகவில்லையா? என்றார்.<br />
-- கடைசி பீரியட் லெக்சரர் வரவில்லை. வீட்டுக்குப் போகச் சொல்லிவிட்டார்கள். நீங்கள் வரச்சொன்னர் களே......<br />
<br />
உள்ளே சென்று உடனே திரும்பியவர், மேஜை மீது ஒரு கனமான புத்தகத்தை வைத்தார்: கதைக்கான குறிப்புகளை இதில்தான் எழுதிவைக்கிறேன்.'<br />
<br />
ஐந்தாறு கொயர் பருமனிருந்த அந்த நோட்டை அவரே தயாரித்துக் கொண்டிருக்க வேண்டும். நோட்டைப் புரட்டினேன். எந்த பக்கத்திலும் நேர்வரிசை யாக எழுதப்படவில்லை. குறுக்கும் நெடுக்குமாகப் பாதி நோட்டுக்கு மேல் கிறுக்கியிருந்தார். கஷ்டப்பட்டுத்தான் அவருடைய கையெழுத்தைப் படிக்க முடிந்தது. பல வரிகள் படித்தேன். எதுவும் இப்போது நினைவில்லை.<br />
<br />
இது இரண்டாவது நோட்டு என்றார் மெளனி.<br />
<br />
<br />
அவரைப்போலவே நானும் இப்படி குறிப்புகள் எழுதப்பழகவேண்டும் என்று மனத்தில் ஒரு தீர்மானம் செய்தேன்; ஆனால், அதை ஒருநாளும் நான் செயல் படுத்தவில்லை. எங்கள் வீட்டுக்கு அவர் வந்தாலும் சரி, அவர் வீட்டுக்கு நான் போனாலும் சரி, பேசியவர் அவர்: கேட்டுக்கொண்டவன் நான்.<br />
<br />
sweet seventeen - (G)anfu 16Gaurop)3(51% thirsty thirty - (தாகம்ான் முப்பது)க்கும் இடையில் நிகழ்ந்த இந்தச் சந்திப்புகளால் எனக்கு ஏற்பட்ட பாதிப்பு என்ன? என் எழுத்துப்பித்தம் வலுத்தது. மெளனி என்னும் ಹಾಕಿ சிலை மேலும் அழகுற்றது என் மனத்தில். i<br />
பதினோரு வருடங்களுக்குப் பிறகு நான் தேனி மாத இதழைத் தொடங்கினேன். மெளனியைக் கட்டாயம் எழுதவைக்க வேண்டும் என்ற ஆவல் எனக்கு. அவர் கும்பகோணம் வீட்டை விற்றுவிட்டு சிதம்பரத்தில் அரிசி மில் வைத்திருந்தார். அவருக்கும், க. நா. சு. வுக்கும் கடிதம் எழுதியதோடு, எனக்குத் துணையாக உத்விய கரிச்சான்குஞ்சு"வையும் அவர்களை நேரில் கண்டு தேனீக்கு எழுதும்படி வற்புறுத்தினேன். இருவருமே தேனி ஆபீஸுக்கு-எங்கள் வீடுதான் ஆபீஸ்-அடிக்கடி வரலானார்கள்; ஸ்டைல்தான் வித்தியாசம் க. நா. சு. ஆடம்பரமாக வந்து இரண்டொரு நாள் தங்குவார். மெளனி திடீரென்று முற்பகலில் வருவார்; அவசரமாகத் திரும்ப வேண்டும் என்று திண்ணையிலேயே புறப்படத் தயார் நிலையில் உட்காருவார்; இரண்டு மூன்று மணி நேரம் பேசிவிட்டு அவசரமாய்த் கிளம்புவார். இரண்டொரு முறைதான் அவர் ஆபீசுக்குள்ளே வந்ததாய் ஞாபகம். மெளனியும், க. நா. சு. வும் ஏக காலத்தில் தேனி ஆபீசுக்கு வந்தார்களா என்பது எனக்கு நினைவில்லை.<br />
<br />
<br />
மணிக்கொடி நின்று பத்து ஆண்டுகள் ஆகிவிட்டன. கு. ப. ரா. கிராம ஊழியனுக்கு ஆசிரியராக இருந்தார்; ஆனால், அவர் மெளனி'யின் எழுத்துகளைத் தேடிப் போகவில்லை. கவிஞர் சாலிவாகனனின் (வி. ரா. ராஜகோபாலன்) ஆசிரியராக இருந்த கலாமோகினி' யில் கு. ப. ரா., நான், க. நா. சு., தி. ஜானகிராமன், கரிச்சான்குஞ்சு, சிட்டி முதலியவர்கள் எழுதினார்கள். க. நா. ஏனோ மெளனியை எழுதத் துண்டவில்லை. 1 லிருந்து 1948 வரை மெளனி ஒன்றும் எழுதியதாகத் தெரியவில்லை. இந்தக் காலகட்டத்தில்தான் புதுமைப் பித்தன் ஒரு ரேடியோ பேச்சுக்கு இடையில் மெளனியை சிறுகதையின் திருமூலர், சொல்லில் அடைபட மறுக்கும் கருத்துகளைச் சொல்லாக்கியவர்' என்று வரையறை இன்றிப் புகழ்ந்தார். புதுமைப்பித்தனின் இந்தப் போற்றி உரையைக்கூட க. நா. சு. வும் மற்றும் சிலரும் உடனே பற்றிக்கொள்ளவில்லை; பல ஆண்டுகளுக்குப் பிறகுதான் அவர்கள் புதுமைப்பித்தனின் கருத்தைப் பின்பற்றி மெளனியைக் கண்டுகொண்டார்கள் என்று நான் கூறினால் தவறாகுமா? க. நா. சு. ஆசிரியராக இருந்த சந்திரோதயம், சூறாவளி-இதழ்களில் மெளனி எழுதவில்லை.<br />
<br />
மெளனியின் சிறுகதைகள் தேனி'யை அலங்கரிக்க வேண்டும் என்பது என் விருப்பம்; அவருடைய இரண்டு சிறுகதைகள் தேனியில் வந்தபோதும் க. நா. சு. அவைபற்றி போற்றியோ துாற்றியோ எங்களிடம் அதிகமாகப் பேசியதில்லை. மணிக்கொடிக்குப் பிந்தைய பத்து ஆண்டுகளில் நான் ஓரளவு இலக்கியப் பயிற்சியும் வாழ்வியல் அறிவும் பெற்றுவிட்டேன். 17, 18 வயதுகளில் என்னிடம் இருந்த மாணவ மனோபாவம் முற்றிலும் அகன்றுவிட்டது. மணிக்கொடியில் எழுதியவர்களின் இலக்கியப் பங்களிப்பின் பெருமையை, கல்லூரிப் பருவத்தின் கலங்கல் இல்லாத தெளிவுடன் இப்போது உணரத் தொடங்கியிருந்தேன்.<br />
<br />
<br />
தேனி முதல் இதழுக்கு மெளனியின் சிறுகதை வரவில்லை. இதழ் வெளியான சில நாட்களுக்குள் அவரே எங்கள் வீட்டுக்கு வந்தார். முதல் இதழ் பூராவையும் அவர் படித்ததாய்க் கூறினார். அந்த இதழில் எழுதிய எழுத்தாளர் ஒவ்வொருவரையும் மற்றோர் எழுத்தாளர் அறிமுகப்படுத்தி இருந்தார். இது ஒரு நல்ல அம்சம் என்று கரிச்சான்குஞ்சு, ஜானகிராமன், நான்கருதினோம்.<br />
<br />
மெளனிக்கு இந்தப்பகுதி பிடிக்கவில்லை: ஒருவரை ஒருவர் முகஸ்துதி செய்துகொள்ளக்கூடாது' என்றார்:<br />
<br />
'இது முகஸ்துதி இல்ல்ை, சக எழுத்தாளரிடம் நாம் காணும் குறைகளையும் சுட்டிக் காட்டியிருக்கிறோம். என்றதோடு அந்தப் பகுதிகளையும் காட்டினேன். அவர் திருப்தி அடையவில்லை.<br />
அந்த இதழில் ராஜகுடும்பம்' என்கிற என் சிறுகதை வந்திருந்தது. தேனியை மிகவும் பாராட்டி வரவேற்ற ஹிந்து நாளேடு என் கதைகளையும் புகழ்ந்து சில வரிகள் எழுதி இருந்தது. -<br />
'ஹிண்டுவில் தேனி விமரிசனம் படித்தேன், உன் கதையை மெச்சி இருக்கிறான். அந்தக் கதையில் அப்படிப் பேச என்ன இருக்கிறது? தப்புத் தப்பாக எழுதியிருக் கிறதே! என்று அவர் கூறியது எனக்குப் புரியவில்லை.<br />
<br />
‘என்ன தப்பு சார்?' அக்கதைப் பற்றி எனக்கு ஒரு நிறைவு இருந்தது, அதில் என்ன தப்பு கண்டார் என்று கொஞ்சம் வருத்தமாக இருந்தது.<br />
'கதையில் ராஜாவும் வரவில்லை, ராணியும் வர வில்லை. ராஜ குடும்பம் என்று எப்படி பெயர் வைக்க லாம்?-அவர் கூறியதை நான் ஜோக் அடிக்கிறார்’ என்று எண்ணிச் சிரித்தேன்.<br />
<br />
<br />
'இப்படி சம்பந்தம் இல்லாமல் பெயர் வைப்பது தப்பு'-என்று மறுபடியும் அழுத்திப் பேசின. பிறகுதான் அவர் உண்மையாகவே கண்டிக்கிறார் என்பதைப் புரிந்து கொண்டேன்.<br />
<br />
கதைநாயகனுக்கு ராஜா என்று பெயர். அவன் தன் மனைவியை ராணி என்று பிரியமாக அழைக்கிறான். ஒரே குழந்தையை இளவரசு என்கிறார்கள், பாகத்தால் பிணைந்த இந்த அழகான குடும்பத்தை ராஜகுடும்பம் என்கிறேன்; அதிலே தப்பு என்ன?" -- ?----<br />
<br />
‘ராஜா, ராணி வராத கதைக்கு ராஜகுடும்பம் என்று நீ பெயர்:இட்டது தப்புதான் என்று அவர் முடிவு கட்டி பேசினார்.<br />
<br />
; : அதிே கதையில் என் கதாநாயகன் ஈரானி ஹோட்ட லுக்குச் சென்று பிரியாணி சாப்பிடுகிறான். . .<br />
<br />
- அந்த வார்த்தையைக் கேட்டால்ே எனக்குக் குமட்டு கிறது. நீ எழுதியிருக்கக் கூடாது!"<br />
<br />
-\ . அவருட்ைய தர்க்க நியாயத்தின் அடியொற்றி நான், அவன் , அசைவப்பயல் சார் என்ன என்னவோ சாப்பிட்டுத் தொலைக்கிறான், நான் என்ன செய்ய முடியும்!" என்றேன்.<br />
<br />
நீ அந்த வார்த்தையை எழுதி இருக்க வேண்டாம்' என்றார் முடிவாக. - -<br />
அவருடைய சைவ உணவுப் பற்று-என் கதையைப் புதுமையாக ஒரு விமரிசனத்துக்கு உள்படுத்தியது. சாதி, மதம், கட்சி பார்த்து விமரிசனம் செய்கிறார்கள் தமிழ் நாட்டில் சிலர், உணவுமுறையையும் பார்ப்பது புது முறை விமரிசனமாக இருக்குமே! .<br />
<br />
தேனியில் நான் எழுதிய முதல் கதையைத் தூளாக்கி விடுவது என்னும் உறுதியோடு மெளனி அன்று வந்திருந் தாக் போலும்; அடுத்து, கதாசிரியனான என்னைப்பற்றி<br />
<br />
<br />
தி. ஜானகிராமன் எழுதியிருந்ததை மெளனி கண்டிக்கத் தொடங்கினார். -<br />
மகாபாரதத்தில் வெறும் எலும்புக்கூடுகள் என ஜீவனற்றுக் கிடந்த சில பெண் பாத்திரங்களை உயிரும் உணர்வும் உள்ள அழகிகளாக நான் உருவாக்கினேன் என்பதுபோல் தி. ஜா எழுதியிருந்தார். -<br />
---<br />
"மகாபாரதத்திலிருந்து எலும்புக்கூடுகள் தோண்டி எடுப்பதாவது சொல்லவே அருவருப்பாக இருக்கிறது:மெளனியின் இந்த விமரிசனத்தை நான் கட்சியர்டாமல் ஒப்புக்கொண்டேன். மாபெரும் இதிகாசத்தைப் படைத்த வியாச முனிவர் எலும்புக்கூடுகளையா தம் நூலில் போட்டிருப்பார்? அப்படி எழுதியதும், அதை நான் வெளியிட்டதும் அநாசாரம், அநாகரிகம் என்பதை மெளனி சுட்டிக்காட்டிய பிறகே நானும், தி. ஜா வும் உணர்ந்தோம். -<br />
இந்த உரையாடல்கள் ஒருபுறம் இருக்க, தேனிக்கு கதை எழுதித் தருமாறு ஓயாமல் அதைக் கேட்டுக்கொண் டிருந்தேன். அந்த பெரும் கலைஞன்ைத் தேனி'யில் காணவேண்டும் என்று எனக்கு ஏக்கமாக இருந்தது.<br />
<br />
மெளனியின் முதல் கதையை, கரிச்சான்குஞ்சு சிதம்பரத்துக்குச் சென்று வாங்கிவந்தார். மெளனி கரிச்சான்குஞ்சுவைப் பக்கத்தில் வைத்துக் கொண்டு கதையை எழுதிக் கொடுத்துள்ளார். அவர் எழுதியதைப் படித்துக்கூடப் பார்க்கவில்லை, திருத்திப் போட்டுக் கொள்ளச் சொன்னார்?' என்றபடி கைப்பிரதியை என்னிடம் கொடுத்தார் கரிச்சான்குஞ்சு. -<br />
'நீங்கள் படித்தீர்களா?<br />
<br />
நேரம் ஏது? கடிதங்களைச் சுருடடிக்கொண்டு ரயில்வே ஸ்டேஷனுக்கு ஓடிவிட்டேன், அவருக்கும் அவசரம்'.<br />
<br />
ஆவலும் மகிழ்ச்சியுமாகக் கதையைப் படிக்கத் தொடங்கினேன். முதலில் எழுத்துகள் புரியவில்லை. பிறகு, ஒரு வாக்கியமும் முடிவுபெறவில்லை, அடுத்த வாக்கியம் எங்கே ஆரம்பம் ஆகிறது என்றும் புரியவில்லை. இலக்கண அமைதியோ தெளிவோ கதையில் காணோம்-எனக்கு ஒரே மலைப்பாக இருந்தது.<br />
<br />
கரிச்சான்குஞ்சுவும் படித்தார். நாலைந்து பக்கம் படித்ததும், இதென்ன, ஒன்றும் புரியவில்லை. அவரையே சரிசெய்து கொடுக்கச் சொல்லலாமே! என்றார்.<br />
<br />
வேண்டாம், அவர் திருத்திக்கொடுப்பதற்குள் மாதம் போய்விடும், நான் எடிட் செய்கிறேன்.<br />
<br />
கதையைத் திருத்தம் செய்ய எனக்குச் சில நாட்கள் ஆயின. மெளனியின் சிறுகதை வடிவம் அவருக்கு இயல்பாக வந்த ஒர் அற்புதம் போகிற போக்கில் காட்சிகளைத் தோற்றுவிப்பதும், பிம்பங்களை (images) உயிர்ப்பிப்பதும் அவருடைய எழுத்துகளின் வலிமை. இந்த அவருடைய பெருமைகளுக்குச் சற்றும் ஊனம் ஏற்படாமல் கதையைத் திருத்தம் செய்ய எனக்கு மிகக் கவனம் தேவைப்பட்டது. கால், அரை, முற்றுப்புள்ளி க்ளைக்கூட ஜாக்கிரதையாகப் பயன்படுத்தவேண்டி யிருந்தது.<br />
<br />
மெளனியைச் சந்தியுங்கள் என்று ஹிண்டு, மித்திரன், தினமணி ஆகிய தினசரிகளில் எல்லாம் விளம்பரம் கொடுத்தேன். இதனால், கரிச்சான்குஞ்சு உள்படச் சில எழுத்தாளர்களுக்கு என்மேல் வருத்தம். கதை வெளியான பிறகு, அவர்களின் பொருமல் எனக்குக்கேட்டது. லா. ச. ராமாமிர்தம் கதையைப் பாராட்டு வதேபோல் பரிகாசம் செய்து ஒரு நீண்ட கடிதம் எழுதியது இப்போதும் எனக்கு நினைவிருக்கிறது. மெளனி தன் கதையை தேனி'யில் கண்டு எவ்வளவு மகிழ்ச்சி அடைந்தார் என்று எனக்குத் தெரியாது. ஆனால், அச்சான பிறகு, கதையைப் படித்தபோது: அக்கதையின் படைப்பாளி நானே என்பது போன்ற பெருமிதம் எனக்கு உண்டாயிற்று.<br />
<br />
மெளனியின் தமிழ் பற்றி எனக்கு சிறிது கவலையாக இருந்தது. அவசர அவசரமாக எழுதியதால் மெளனியின் தமிழ் குழம்பி இருக்கலாம் என்று நானும் சமாதானம் சொல்லிக்கொண்டேன். அடுத்த கதைக்காக அவரை 'நச்சரிக்க'லானேன்.<br />
<br />
மெளனின் முதல் கதையுடன், அவரை வாசகர்களுக்கு. அறிமுகம் செய்யும் பொறுப்பை க. நா. சு. வுக்கு கொடுத்தேன்; அவர் தன் பொறுப்பை நல்லவிதமாகவே நிறைவேற்றினார். க. நா. சு. வின் அறிமுகத்தோடுதான் மெளனி யின் முதல் கதை தேனியில் வந்தது. மெளனி பின் தமிழ் பற்றிப் பேசியபோது க. நா. சு. அதை பொருட்படுத்தவில்லை. -<br />
<br />
இரண்டாவது கதை வந்து சேர்ந்தது. அதுவும் முதல் கதைபோலவே இருந்தது. நானே அதையும் ஒழுங்குபடுத்தி 'நினைவுச்சுவடி’ என்ற பெயரிட்டு தேனீயில் வெளியிட்டேன். முன்னைப்போலவே மெளனிக்கு மட்டும் தினசரிகளில் விளம்பரம் செய்தேன். -<br />
இந்தத்தடவை கரிச்சான்குஞ்சுவோடு தி. ஜானகி ராமனும் சேர்ந்து கொண்டார். இருவரும் மெளனி'யின் ரசிகர்களே; ஆனால் அவருக்கு மட்டும் சிறப்பிடம் கொடுப்பதை இருவரும் விரும்பவில்லை.<br />
மெளனியின் தமிழ் பற்றி எனக்குக் கவலையும் வியப்புமாக இருந்தது. மணிக்கொடியில் வெளியான<br />
<br />
கதைகளின் கைப்பிரதிகளும் இப்படித்தான் இருந்தனவா? பி. எஸ். ராமையா எடிட்' செய்தாரா, வேறு யாராவது அவருக்கு உதவினார்களா? அல்லது மெளனியின் கைப்பிரதிகள் சரியான தமிழில் இருந்தனவா?<br />
<br />
இந்த கேள்விகளுக்கு விடைகாணும் முன், மெளனி யின் மூன்றாவது கதை வருமுன், தேனியை நிறுத்த வேண்டிய நிர்ப்பந்தம் எனக்கு ஏற்பட்டது. - -<br />
<br />
இலக்கிய விசாரத்தை ஒதுக்கி வைத்துவிட்டு வியாபாரத்தில் கவனம் செலுத்தத் தொடங்கினேன். 1954-ஆம் ஆண்டு, ஜூலை, ஆகஸ்ட் மாதம் நானும். ஒரு வியாபாரி நண்பரும் சிதம்பரம் செல்ல நேர்ந்தது, ஏதோ ஒரு தெரு வழியாகப் போகும்போது, பின்னா லிருந்து யாரோ என் பெயர் கூறி என்னைக் கூப்பிட்டார் கள். திரும்பிப் பார்த்தேன்: மெளனி ஒரு வீட்டு வாசலில் நின்றார். மகிழ்ச்சியோடு அவரை நெருங்கினேன்: என்ன் சார், எப்படி இருக்கிறீர்கள்?’ என்றபடி.<br />
'நீ எங்கே இங்கே?' என்றவரிடம், நான் சிதம்பரத் துக்கு வந்த வேலையைக் கூறினேன். அவர் எங்களை உள்ளே வருமாறு அழைத்தார். திண்ணையிலேயே உட்கார்ந்த அவருக்குப் பக்கத்தில் நாங்கள் அமர்ந்தோம். என்னோடு இருந்த நண்பர் வியாபாரி, இலக்கிய வாசனை அறியாதவர் உள்ளே வருமாறு அழைத்த மெளனி எங்களைத் திண்ணையில் நிறுத்தியதை நண்பர் ரசிக்கவில்லை; சீக்கிரம் போகணுமே!’ என்றார்.<br />
<br />
மெளனியும் நானும் இரண்டு மணி நேரத்துக்கு மேல் பேசிக் கொண்டிருந்தோம்; பேச்சுக்கு இடையில் அவர், 'ஒரு கதை எழுதினேன். விகடனுக்கும் குமுதத்துக்கும் அனுப்பினேன். திருப்பி அனுப்பி விட்டார்கள்', என்று வருத்தப்பட்டார்.<br />
<br />
<br />
‘விகடனுக்கும் குமுதத்துக்கும் ஏன் சார் அனுப்பினர் கள்?' என்றேன் வியப்புடன்.<br />
<br />
- "அவைதானே பிரபலமாக இருக்கின்றன! அவர்கள் அதிகப் பணம் தருவதாகச் சொன்னார்கள்.<br />
<br />
'உங்களுக்கு எதுக்கு சார் பணம்: விகடன், குமுதம் எல்லாம் உங்கள் கதையைப் போடாது. சிவாஜி தீபாவளி மலரில் போடச் சொல்கிறேன். சிவாஜி சிறிய பத்திரிகை, பணம் கிடைக்காது. கதையை மரியாதையோடு வெளியிடு வார்கள், அதைப் பெருமையாகவும் நினைப்பார்கள்.<br />
<br />
அவர் உள்ளே சென்று கைப்பிரதியைக் கொண்டு வந்தார். நீயே வைத்துக் கொள். தீபாவளி சமயம் சிவாஜிக்கு அனுப்பலாம்'<br />
சார், வேண்டாம். காணாமல் போய் விட்டால், கஷ்டம். நீங்கள் தீபாவளி மலருக்கு அனுப்பல்ாம். கடிதம் வரும்'-நான் கதையைப் படிக்கவில்லை. நேர மில்லை, மதிய உணவு நேரம்; பசியால் என் நண்பருக்கு ஒரே கோபம். இடையிடையில், போவோமா? என்று அவசரப்பட்டுக் கொண்டிருந்தார்.<br />
<br />
ஒருவாறு மெளனியிடம் விடைபெற்றோம். வெளியில் வந்ததும் என் நண்பர் குமுறினார். பெரிய எழுத்தாளர், உங்களுக்கு ரொம்ப வேண்டியவர் என்றீர்கள். விட்டுக் குள்ளேகூட அழைத்துப் போகவில்லை. இவ்வளவு நேரம் பேசினீர்கள், ஒருவாய் தண்ணீர்கூட தரவில்லை.<br />
<br />
தாகமாக இருந்தால் தண்ணிர் கேட்டிருக்கலாமே!என்று சிரித்தேன். கட்டாயம் கொடுத்திருப்பார்.<br />
<br />
சிவாஜி தீபாவளி மலருக்கு மெளனியின் கதை கிடைக்கும் என்று ஆசிரியர் கவிஞர் திருலோக சீதாராம னுக்கு கடிதம் எழுதி விட்டேன்.<br />
அடைமழை பெய்து கொண்டிருந்தது. ரயில், பஸ் போக்குவரத்துப் பாதைகள் காயப்பட்டுக் கிடந்தன. ஊருக்குள் தெருக்கள் சாக்கடைகள் போலக் காட்சி அளித்தன. வீட்டுக்கு வெளியே செல்லவும் அச்சமாக இருந்தது. தீபாவளி 15 நாள் தூரத்தில் இருந்தது.<br />
நள்ளிரவு கடந்து விட்டது. கொட்டுமழையின் சந்தடியை மீறி, யாரோ பலமாய் கதவு தட்டும் சத்தம் கேட்டு என் தூக்கம் கலைந்தது. கதவு திறந்தேன். சிவாஜி ஆசிரியர் கவிஞர் திருலோக சீதாராம். பாதி நனைந்த கோலத்தில்!<br />
<br />
எனக்கு ஆச்சரியமாக இல்லை. கவிஞருக்கும் எனக்கும் இருந்த நட்பு அப்படி நேரம் கெட்ட நேரத்தில் அவர் என்னைக் காண வருவது சகஜம். கவிஞருக்குப் பள்ளிப் படிப்பு அதிகமில்லை. மகாகவி பாரதியாரின் கவிதை களை அரசியல், இலக்கியக் கட்டங்களில் பாடிப்பாடியே கவியாக மாறியவர். பாரதியாரின் கவிதைகள் எல்லாம் அவருக்கு மனப்பாடம். அவருக்கு இயற்கையாக அமைந்த செளக்கியமான சாரீரம், உணர்ச்சிவசப்பட்டுப் பாடு வதைக் கேட்டவர்கள் இருப்பிடத்தை விட்டு அசைய மாட்டார்கள். தமிழ்நாட்டில் அவர் கலந்து கொள்ளாத பாரதிவிழா சுகப்படுவதில்லை. அவர் பாரதியாரின் ஞான வாரிசு என்றே பலரும் கருதினார்கள்.<br />
<br />
அவருடைய வாழ்க்கை சித்தர்களின் வழி வளமை யிலும் ஜொலிப்பார், வறுமையிலும் ஜொலிப்பார். வெற்றி வீரர்களாய் உலகத்தால் ஏற்கப்பட்ட பெரிய மனிதர்கள் பலர் மனம் சோரும்போது அவரைத் தேடிச் செல்வார்கள்; அவர் பாடக்கேட்டு தைரியத்தை மீட்டுக் கொள்வார்கள். டெலிபோனில் அவரைப் பாடச் சொல்லிக் கெஞ்சுவார்கள் பலர். அவருடைய குரல் ஒலி குனிந்த தலையை நிமிரச் செய்யும்.<br />
<br />
<br />
1944இலிருந்து எங்கள் நட்பு தொடங்கியது; பரஸ் பரம் வியக்கும் நட்பு. தமிழ்நாட்டில் அவர் எந்த ஊரில் சொற்பொழிவாற்றினாலும், உடனே திருச்சிக்கு திரும்ப மாட்டார். நேராக கும்பகோணத்துக்கு என்னைத் தேடி வருவார். தூத்துக்குடியிலோ, நாகையிலோ பேசியதை அப்படியே, அதே உணர்ச்சிப் பாவனையோடு எனக்கு முன்னால் பேசுவார்; நான் சபாஷ் சொன்னால்தான் அவர் அமைதி அடைவார்.<br />
<br />
திடீரென்று நள்ளிரவில் கதவு தட்டுவார்; உள்ளே வரும்போதே, சாப்பிடுவதற்கு என்ன இருக்கிறது?" என்று கேட்பார். நீராகாரமும் நீர் வடுவும் நிச்சயம் இருக்கும். சிலசமயம் பட்சணமும் பழமும் கொடுப்போம். வயிறு நிம்மதியானதும்; குழந்தைகள் தூக்கத்தைக் கெடுக்க வேண்டாம். திண்ணைக்குப் போவோம்' என்ற படி வெற்றிலை டப்பாவுடன் திண்ணைக்குப் போவார்;எங்கள் இருவரிடமும் வெற்றிலை, சீவல் ஸ்டாக் நிறைய இருக்கும்.<br />
<br />
திண்ணைக்குப் போனதும், கன்யாகுமரியில் பேசிய தைத் திரும்பப் பேசுவார்; பாரதியார் பாடல்களோடு சொந்தக் கவிதைகளையும் பாடுவார். நாலு அல்லது ஐந்து மணி ரயிலைப் பிடிக்க வேண்டும் என்று பையைத் தூக்கிக் கொண்டு கிளம்புவார்...... இது எங்கள் நட்பின் ஒரு பகுதி......<br />
<br />
ஒரு மழையில் வந்த கவிஞர் திருலோகத்திடம், எங்கிருந்து வருகிறீர்கள்?' என்று கேட்டேன்.<br />
'மதுரையிலிருந்து......<br />
'மதுரையிலிருந்து கும்பகோணமா...... இந்த மழையில்...உட்காருங்கள்'.<br />
<br />
உட்கார நேரம் இல்லை; மூன்றரை மணி ரயிலை, .பிடிக்க வேண்டும். புறப்படுங்கள்......" -<br />
<br />
<br />
‘என்ன, ஏது என்று சொல்லாமல்...... -<br />
நீங்களும் நானும் சிதம்பரம் போகிறோம். மெளனியிடமிருந்து கதை வாங்கிவர வேண்டும்'.<br />
<br />
இந்தப் பிரளய மழையில் சிதம்பரத்துக்கா?<br />
<br />
பிரளய கால மழையில் இரண்டு கவிஞர்கள் மெளனியின் கதை தேடிப் போனார்கள் என்று வரலாறு படைப்போமே!’ என்றார் கவிஞர், நின்றபடியே.<br />
<br />
திருலோகம், முதலில் உட்காருங்கள். பிறகு வரலாறு படைப்போம். இந்தப் பேய் மழையில் கதை தேடி அலைய வேண்டாம். தாளைக்கு நான் மெளனிக்கு எழுது கிறேன், இரண்டே நாளில் கதை வந்து விடும். ---<br />
மெளனியின் கதையோடுதான் இந்த ஆண்டு தீபாவளி மலர் வெளிவர வேண்டும்.<br />
<br />
அது என் பொறுப்பு. எழுதிய கதை வீணாகி விடக் கூடாது என்று மெளனியும் நினைக்கிறார்<br />
<br />
சிவாஜி ஆசிரியர் விடியலில் திருச்சிக்குப் புறப்பட் டார். கதை கேட்டு மெளனிக்கு எழுதினேன். நான் எதிர் பார்த்தபடி, மறு தபாலில் கதை வந்தது. வழக்கம்போல் அதைத் திருத்தி சாவில் பிறந்த சிருஷ்டி என்று பெயர் சூட்டி, சிவாஜிக்கு அனுப்பினேன். 1954ஆம் ஆண்டு சிவாஜி தீபாவளி மலரில் அக்கதை வெளிவந்தது. ஐந்து ஆண்டுகளுக்குப் பிறகு சிவாஜி ஆசிரியர் கேட்டுக்கொண் டதற்கு இணங்கி, மெளளியிடம் கதை கேட்டேன். அவரும் உடனே அனுப்பினார். இந்தக் கதையையும் திருத்தம் செய்து குடை நிழல்' என்று தலைப்பிட்டு சிவாஜிக்கு அனுப்பினேன். 1959 சிவாஜி தீபாவளி மலரில் இக்கதை இடம்பெற்றது.<br />
<br />
1948 முதல் 1959 வரை நான் மெளனியின் நான்கு கதைகளை திருத்தம் செய்திருக்கிறேன். அவருடைய தமிழ்<br />
<br />
<br />
எனக்குப் பிரமிப்பாகவே இருந்தது. மணிக்கொடியில் அவர் எழுதிய கதைகளின் தமிழும் இப்படித்தான் இருந்ததா? என்றொரு சந்தேகம் எனக்கு. பல ஆண்டு களுக்குப் பிறகு ஆசிரியர் பி. எஸ். ராமையாவிடம் பேச்சுக்கிடையில் இதுபற்றிக் கேட்டேன். ஒருமாதிரி யாகத்தான் இருக்கும். நாங்கள் திருத்தி வெளியிட்டோம்' என்று கூறினார். ஒரு பெரும் கலைஞனிடம் இப்படி ஒரு பலவீனம் இருந்ததை நினைக்க இப்போதும் எனக்கு ஆச்சரியமாக இருக்கிறது.<br />
அப்பால் ஒரு தடவை மெளனி எங்கள் வீட்டுக்கு வந்தார். இருவரும் பேசியபடி ரயில்வே ஸ்டேஷனுக்கு நடந்தோம். தம்மிடம் ஒரு கதைக்கான கரு இருப்பதாய்க் கூறிய மெளனி கதையைச் சொல்லத் தொடங்கினார். மிகவும் அழகாய்க் சொன்னார். கதை எனக்கு மிகவும் பிடித்துவிட்டது. -<br />
<br />
(LGaు சொல்லாதீர்கள், கதையை நானே எழுதிவிடுவேன்போல் இருக்கிறது.<br />
<br />
எழுது நானும் எழுதுகிறேன்' என்றார் அவர். மெளனி கொடுத்த கருவிலிருந்துதான் கருகாத மொட்டு’ என்னும் என் கதை பிறந்தது. அது கல்கி'யில் வெளி வந்தது. மெளனி அதே பீஜத்தைக் கொண்டு பிரக்ஞை வெளியில்' என்னும் கதையை எழுதினார்; அது 1960இல் சரஸ்வதியில் வந்தது. பிறகு, பல ஆண்டுகள் வரை நான் அவரைச் சந்திக்க வில்லை<br />
<br />
1973ஆம் ஆண்டு, ஐந்து எழுத்தாளர்கள் என்னிடம் ஒரு நீண்ட பேட்டி எடுத்தார்கள். அது கண்ணதாசன் செப்டம்பர் இதழில் வெளிவந்தது. அந்த பேட்டியில் மெளனியின் சிறுகதைகள் பற்றின என் கருத்தைக்<br />
கூறாமல், எழுத்தாளர் என்ற முறையில் அவரிடம் கண்ட பலவீனங்களை மட்டும் சொல்லிவைத்தேன்.<br />
<br />
கண்ணதாசனின் பேட்டி வெளியாகும் முன்பே, மெளனியை இரண்டு மூன்று முறை சந்தித்திருந்தேன். சிதம்பரம், மணிவாசகர் பதிப்பகத்தார் என் நாவல்களை வெளியிடும் பொறுப்பை ஏற்றிருந்தார்கள்; அவர்கள் தான் மெளனியின் புதிய முகவரி கொடுத்தார்கள். தனியாகவும், நண்பர்கள் சிலரோடும் அவரை நான் சந்திப்பது வழக்கம்.<br />
<br />
கண்ணதாசனின் பேட்டி அச்சான பிறகு, மெளனி பற்றி பேசியிருக்க வேண்டாமோ என்று தோன்றியது. அவருக்கு வாழ்க்கையில் பல அல்லல்கள், சித்தத்தைக் குழப்பும் பல துயர நிகழ்ச்சிகள். நானும் பல துன்பங் களோடு வாழ்ந்தவன். அவருடைய மனத்தைப் புண்படுத்திவிட்டோமே என்று வருத்தமாக இருந்தது. ஆயினும், எய்தான பிறகு அம்பை மீட்டுக் கொள்வது எப்படி?<br />
பேட்டியைப் படித்த மெளனியின் ரசிகர்கள் சிலர் வாய்ப்பு கிடைத்தபோது என்னைத் தாக்கி எழுதி வந்தார்கள். நான் யாருக்கும் பதில் கூறவில்லை.<br />
<br />
ஆனால், என் பேட்டி வெளியான பிறகு, சில நண்பர்களோடு அவரைச் சில தடவை சந்தித்தேன். பேட்டியைக் கண்டுகொண்டதாகவே அவர் காட்டிக் கொள்ளவில்லை._நானும் அதுபற்றிப் பேசவில்லை. பிறகு, இந்த விஷயத்தை மறந்துபோனேன்.<br />
<br />
ஒருமுறை ஏதோ வேலையாக, சென்னை சென்ே றன். ஒருநாள் மாலை, திருவல்லிக்கேணி ஃபெல்ஸ் ரோடில் நண்பர் அசோகமித்திரனைக் கண்டேன். இருவரும் பேசிக்கொண்டே அருகில் இருந்த முரளி கபோக்குப் போனோம். பேச்சுக்கு இடையில் அசோகமித்திரன், மெளனி உங்களுக்குப் பதில் சொன்னாரே, படித்திர் களா? என்று கேட்டார்.<br />
<br />
மெளனி எனக்குப் பதிலா? எதுக்கு?- என்றேன் விளங்காமல்,<br />
உங்களுடைய கண்ணதாசன் பேட்டிக்கு, கணையாழி யில் வந்தது. 3 மாதம் ஆயிற்றே.<br />
<br />
'கணையாழியை என் நண்பர் வீட்டில் படிப்பது வழக்கம். மெளனியின் பதிலை நான் பார்க்கவில்லை. நீங்கள் எனக்கு காபி அனுப்பி இருக்கலாம். நான் அதைப்பார்க்க வேண்டுமே", என்றேன்.<br />
அப்போது கணையாழியின் ஆசிரியர் அசோக மித்திரன். அவரோடு ஆபீஸுக்குப்போய், மெளனியின் பதிலைப் படித்தேன். எனக்கு கோபமூட்டும்படி பேட்டி யின் ஒரு பகுதி இருந்தது; எனக்கு கோபம் வரவில்லை; விசனமாக இருந்தது.<br />
<br />
'நீங்கள் இதற்கு பதில் சொல்லப்போகிறீர்களா? என்று கேட்டார் அசோகமித்திரன்.<br />
<br />
இல்லை. நான் கண்ணதாசன் பேட்டியில் சொன்னது எல்லாம் உண்மை. ஆனால், மெளனி துன்பப்பட்டவர். என்னால் அவருக்கு மேலும் துன்பம் வேண்டாம்.'<br />
சரியான முடிவு' என்றார் அவர்.<br />
<br />
மெளனியின் பேட்டி வெளிவந்த கணையாழி இதழை விலைக்கு கேட்டும் அசோகமித்திரன் கொடுக்க வில்லை. ஆபீஸ் காபி தவிர, விற்பனைக்கு பிரதிகள் இல்லை என்று கூறிவிட்டார். ஆகையால் அந்தப் பேட்டியை இரண்டாம் முறை நிதானமாகப் படிக்கவும் எனக்கு வாய்ப்பு இல்லை.<br />
<br />
சுமார் இருபது ஆண்டுகளுக்குப் பிறகு, 1991-டிசம்பர் மாதக் கணையாழியில் மெளனியின் பேட்டி மறு பதிப்பாக (re-print) மீண்டும் வந்துள்ளதைக் காண எனக்கு மகிழ்ச்சியாக இருந்தது. அதை இப்போது அமைதியாகப் படிக்க முடிகிறது. பழைய நிகழ்ச்சிகள் ஒவ்வொன்றாய் காட்சிகள் ஆகின்றன. மெளனியும் மறைந்துவிட்டபின் அவர் மனத்தைப் புண்படுத்த நேருமோ என்கிற அச்சம் எனக்கு இல்லை. அவர் உயிரோடு இருந்தபோது, அவருக்குப் பதில் கூறுவதில்லை என்று நான் முடிவு செய்தது சரி; அது சரியான முடிவு<br />
<br />
என்று நண்பர் அசோகமித்திரன் கருதினார். இப்போது<br />
பதில் கூறுவது நியாயமாகும் என்று எண்ணுகிறேன்.<br />
கணையாழி பேட்டியில் மெளனி கூறுகிறார்:<br />
கண்ணதாசன் (செப்டம்பர்-73) எம். வி. வி. பேட்டி யில் என்னைப்பற்றிக் குறிப்பிட்டிருந்தவைகளில் சில தவறுகள் நேர்ந்துள்ளன. தேனியில் வெளிவந்த என் இரண்டு சிறுகதைகள் எந்தச் சூழ்நிலையில் எழுதப் பட்டவை, தரப்பட்டவை என்பதைச் சொல்கிறேன்.<br />
<br />
மனக்கோலம் (1948) கதையை என் வழக்கப்படி திருப்தியின்றி வெவ்வேறு scriptஆக பதினைந்து தடவைக்கு மேல் எழுதிக் கிழித்தும், கடைசியாக நான் பக்கம் பக்கமாக எழுதிப்போட, கரிச்சான்குஞ்சு அருகிலி ருந்து வாங்கிக் கொள்ள-மகளின் திருமணம் முடிந்த அன்று நள்ளிரவு ரயிலில் சிதம்பரம் திரும்பியாக வேண்டிய அவசரத்தில் - கரிச்சான்குஞ்சு கதையின் கடைசிப் பக்கத்தை இன்னொரு தடவை படித்து விட்டு வேறு எழுதக் கோரியபோது-அவ்வளவுதான், அதைத் திருப்பிப் பார்த்தால்-எல்லாமே எனக்குத் திருப்தி தராமல் கிழித்துப் போட்டுவிட்டு வேறு எழுதத் தோன்றி விடும்...நான் ஊருக்குக் கிளம்பியாக வேண்டும் என்று இளம்பி விட்டேன்.<br />
<br />
எம். வி. வி. தன் பேட்டியில் முதல் கதையை நேரில் கொண்டு வந்து தந்தார். திருத்திப்போடு என்று சொல்லி விட்டுப் போனார் என்று கூறியிருப்பதற்காக இதனைக் கூறுகிறேன்......<br />
முதல் தேனி கதையைக் கரிச்சான்குஞ்சு வாங்கி வந்தார் என்று மெளனி கூறுவது சரி; அவர் நேரில் கொண்டு வந்து கொடுத்தார் என்று நான் 'கண்ணதாசன் பேட்டியில் சொன்னது சரியல்ல. கரிச்சான்குஞ்சுவிடம் கேட்டு நான் சரிசெய்து கொண் டேன். ஆனால், முக்கியமான பிரச்சினை அது அல்லவே. மெளனியின் தமிழ் குறைப்பட்டது என்று நான் உரைத்த தற்கு அவர் பதில் கூறவில்லை. மகளின் திருமண வேலை களின் நிர்ப்பந்தத்தால் அவர் அவசரமாக எழுதிக் கொடுத்ததால், அவருடைய தமிழ் பிழைபட்டது என்று அவர் நமக்கு உணர்த்துவதாய் வைத்துக் கொள்வோம். தேனியில் அவர் எழுதிய இரண்டாவது கதை பற்றி அவர் கூறுவதைப் பார்ப்போம்.<br />
மெளனி கூறுகிறார் :<br />
<br />
'இரண்டாவது சிறுகதையை நான் தேனிக்குத் தந்த கதை இது: அப்போது க. நா. சு. பொறுப்பேற்று நடத்திய ‘சந்திரோதயம்' பத்திரிகையின் ஆண்டு மலர் கொண்டுவரப் போவதால் என் கதை வேண்டுமெனக் கேட்க நான் எழுதிக் கொடுத்த கதை நினைவுச்சுவடு' (1948)- சந்திரோதயத்தில் அப்போது உதவி ஆசிரியராக சி. சு. செல்லப்பாவும், ஓவியராக சாரதியும் இருந்தார் கள். சந்திரோதயம் மலர் வெளியீடு முன்பே நின்று விட்டது. அச்சமயத்தில் எம். வி. வி. தேனி பத்திரி கைக்கு என் கதை அவசியம் தேவை என்று கேட்க, நான் க. நா. சு. விடம் வெளியிடாமல் வைக்கப்பட்டிருக்கும் என் கதையைக் கேட்டு பெற்றுக் கொள்ளச் சொன்னேன். க. நா. சு. அந்தக் கதைத் தாள்களை கறையான் அரித்து விட்டதாகக் கூறியதால், மறுபடியும்<br />
எம். வி. வி. என்னை வந்து துளைத்தார். நினைவுச்சுவடு கதையைத் திருப்தியின்றி மாற்றி மாற்றி எழுதிய கடைசி versionக்கு முந்திய பிரதி தற் செயலாக அகப்பட, அதை அவருக்குக் கொடுத்தேன். அதுவே தேனி'யில் வெளிவந்த எனது இரண்டாவது சிறு<br />
-<br />
கதை......<br />
தேனீயில் வந்த இரண்டாவது கதையின் கதையை இவ்வாறு கூறுகிறார் மெளனி. ...... &#3Dl_@ versioně(5 முந்தியபிரதியை’ என்னிடம் கொடுத்ததாய் சொல்கிறார். ஆகையால், அது சரியான தமிழில் இருக்காது என்கிற தொனி அவர் கூற்றில் இருக்கிறது. அவர் எந்தப் பிரதி கொடுத்திருந்தாலும் சரி, அது எந்தவித இலக்கண அமைதியும் இல்லாதது என்றுதான் நான் கண்ணதாசன் பேட்டியில் குறிப்பிட்டேன்.<br />
<br />
ஆக, தேனீயில் வெளிவந்த இரண்டு சிறுகதைகளின் தமிழ் பிழையானதே என்று மெளனி நேராக ஒப்புக் கொள்ள விட்டாலும் மறைமுகமாக ஏற்றுக் கொண்ட தாகவே நான் கருதுகிறேன். தன்னால் பிழையற்ற தமிழில் எழுத முடியும் என்று அவர் சொல்லவே இல்லை. மெளனி கணையாழி பேட்டியில் மேலும் கூறுகிறார்:<br />
'நான் கதை எழுதுவது என்பதே நாள் கணக்கில் ஏற்படுகிற சிரமமான விஷயமாக இருக்க, கதை எழுதி வைத்திருந்து விகடனுக்கும் குமுதத்துக்கும் அனுப்பி திரும்ப வந்து விட்டது' என்று நான் வருத்தப் பட்டதாக () எம். வி. வி. தன் பேட்டியில் கூறியிருப்பது உண்மை இல்லாத விஷயம்."<br />
<br />
அவருடைய பேட்டியின் இந்தப் பகுதிதான் என் மனத்தைப் புண்படுத்தியது; அவர்மீது சிறிது கோபமும் உண்டாக்கியது._ஆனால், அவரிடம் எனக்குள்ள :மரியாதை காரணமாக நான் அவருக்கு அப்போது பதில் கூற விரும்பவில்லை.<br />
<br />
அந்தப் பேட்டியின் தொடக்கத்திலேயே மெளனி "...ஆனந்தவிகடன், குமுதம் போன்ற பத்திரிகைகளுக்கு உயரிய கதை எழுதி அனுப்பி திரும்பப் பெற்றால் எந்த மனோபாவம் _ கொள்ள வேண்டும்- psychological mistake என்று சொல்லக் கூடிய- தரமற்ற பத்திரிகைகள் அவை என்று துாற்றுவது rational ஆகுமா? ஆனால், இவன் இந்த முடிவிற்கு இந்தக் காரணம் முன்னிட்டுக் கொள்வது logical? தற்போது அநேக குழுவினரையும்... ஒரு reaction விளைவாகத்தான் காண முடிகிறது என்று கூறியிருப்பதை வைத்தே நாம் உண்மையை ஊகிக்கலாம்.<br />
<br />
தேனியில் வெளிவந்த தன் இரண்டு கதைகளின் கதையை ஒரளவு விஸ்தாரமாக எழுதிய மெளனி, சிவாஜியில் ஐந்தாண்டு இடைவெளியில் (1954லிலும் 1959லிலும்) வெளியான தன் இரண்டு கதைகளைப் பற்றி ஒரு வார்த்தைகூட கூறவில்லை. ஏன் என்பதை நாம் எளிதில் புரிந்து கொள்ள முடியும்: எம். வி. வி. க்கு அவர் கதைகளை அனுப்பியதையும் எம். வி. வி. அவற்றை திருத்தம் செய்து சிவாஜி வார ஏட்டில் பிரசுரமாக உதவி யதையும் பற்றி மெளனி பேச விரும்பவில்லை. மெளனி சிவாஜி ஆசிரியர் கவிஞர் திருலோக சீதாராமை அதுவரை சந்தித்ததே இல்லை! -<br />
<br />
கண்ணதாசன் பேட்டியில் நான், மெளனியின் கதை யில் ஒருவாக்கியமும் இலக்கண சுத்தமாக இல்லை. அவருக்குக் கைவந்த கதை வடிவம் கெடாமல் அதைத் திருத்த எனக்குச் சில நாட்கள் ஆயின' என்று குறை கூறியிருந்தேன். கணையாழி பேட்டியினால் அவர் தனக்கு இலக்கண சுத்தமாக எழுதத் தெரியும் என்பதை நிலை நாட்டவில்லை. மாறாக, என் கருத்துக்கு வலுக்கொடுப்ப தாகவே அவருடைய பேட்டி அமைந்துள்ளது.<br />
<br />
மெளனியின் பேட்டியில் என்னைப்பற்றி அவர் கூறியுள்ள மற்ற விவரங்களுக்கு நான் பதில் கூறத் தேவையில்லை.<br />
1936இல் மெளனியின் சிறுகதைகள் வெளியான போது அவை என்னுள் வலிய கிளர்ச்சியை உண்டாக்கின. புதுமையான காதல் கதைகளாகவே அவை என்னைக் கவர்ந்தன-அப்போது நான் கல்லூரி மாணவன். ஆனால், புதுமைப்பித்தன், பிச்சமூர்த்தி, கு. ப. ரா. , ராமையா முதலியவர்கள் மெளனியின் கதைகளில் வடிவம், மொழி, நடை, உத்தி முதலியவற்றை ரசித்தே அவரைப் பாராட்டினர். மணிக்கொடியில்தான் அவருடைய பெரும்பாலான கதைகள் வந்துள்ளன. முழுமையாக உருவான ஒரு பொருளாகவே (finished product) நான் அப்போது அவருடைய கதைகளைக் கண்டேன். ஆனால், ஆசிரியர் ராமையாவும், துணை ஆசிரியர் கி. ரா. வும் மெளனியின் கைப்பிரதிகளைப் பார்த்திருப்பார்கள். அவர்கள் அவருடைய இலக்கண மற்ற தமிழைப் பற்றி ஒன்றும் சொல்லாதது ஏன்? ராமையாவுடன் நெருங்கி இருந்த புதுமைப்பித்தன் முதலியவர்களும் ஏதும் பேசாதது ஏன்? 'மெளனி'யின் தமிழ் ஒருமாதிரி இருக்கும்; திருத்திப்போடுவோம்', என்று ராமையா அலட்சியமாக என்னிடம் கூறினாலும், அவர் அதைப்பற்றி எங்கும் குறிப்பிடவில்லை. மணிக்கொடிக்கு வந்து மெளனியின் கதைகள் அதிகம் பிழைபடாததாக இருந்திருக்குமோ? என் பார்வைக்கு வந்த நாலு கைப்பிரதிகளும் ஏதோ மனக்குழப்பத்தில் எழுதப்பட்டிருக்குமோ? கணையாழிப் பேட்டியில்கூட அவர் தன்னால் பிழையற்ற தமிழ் எழுத முடியும் என்று ஓங்கிச் சொல்லவில்லையே!<br />
<br />
இலக்கியப் படைப்பாளிகளுக்கு மொழிப்புலமையோ, இலக்கண் அறிவோ கட்டாயத் தேவை என்று நான் கூறவில்லை; பேச்சு வழக்குக் கொச்சை மொழியும் இலக்கியம் ஆகும்-படைப்பாளியின் கையில். நான் கண்ட மெளனியின் தமிழ் இந்த விதிகளுக்கும் அப்பாற்பட்டது. மற்றொருவரால் திருத்தப்பட்டா,தான் விளங்கும். வாசகர்களுக்கு கிடைப்பது தட்டிக் கொட்டி ஒழுங்கு செய்யப்பட்ட பொருள்தானே!<br />
மெளனியை சிறுகதையின் திருமூலர்' என்று புதுமைப்பித்தன் ஏதோ வேகத்தில், குறிப்பிட்டுவிட்டார் என்றே எனக்குத் தோன்றுகிறது. என்னை நன்றாக இறைவன் படைத்தனன், தன்னை நன்றாகத் தமிழ் செய்யுமாறே என்று அடக்கமானவர் திருமூலர். தமிழர்ல் எந்த ஆழத்துக்கும் செல்ல முடியும், எந்த உயரத்துக்கும் ஏற முடியும் என்பதைச் செய்துகாட்டியவர். தமிழ் மொழியை எவ்வளவு அழகாய்க் கையாள முடியும் என்பதை இன்றைய எழுத்தாளர்களுக்கும் உணர்த்தும் வழிகாட்டி. பிழையின்றி தமிழ் எழுத முடியாத ஒருவரைத் திருமூலரோடு ஒப்பிட்டுப் பேசுவது பொருத்த மற்றது. 'திருமூலரோடு என்னை ஒப்பிட்டு புதுமைப் பித்தன் ஏன் பேசினார் என்று அவரையே கேட்க வேண்டும் என்று மெளனியே கூறுகிறார்.<br />
<br />
அதே புதுமைப்பித்தன் மற்றொரு சமயம், தமிழில் வந்துள்ள சிறுகதைகளில் பத்து நல்லவற்றைத் தேர்ந்து எடுக்கும் பொறுப்பு என்னிடம் தரப்பட்டால், என் சிறுகதைகளில் பத்தைப் பொறுக்கித் தருவதைத் தவிர வேறு வழி இல்லை'-என்று உரைத்ததாய் ச. பொதிய வெற்பன் எழுதிய புதுமைப்பித்தன் வாழ்க்கை வரலாறு' கூறுகிறது. மெளனியை அவர் ஏன் மறந்தார்?<br />
<br />
'கம்பனை ரசிக்கிறவர்கள் மெளனியையும் ரசித்துப் பாராட்ட வேண்டும்', என்று க. நா. சு. மொழிந்ததும் மிகமிகை. இதிகாசத்தை மகாகாவியமாகப் படைத்த மகாகவியைச் சில சிறுகதைகள் எழுதியவரோடு ஒப்பிட்டுப் பேசுவது அபத்தம். ஆர்வமிகுதியால் இவ்வாறு பேசுவது-சரியான விமரிசனக் கண்ணோட்ட் மும் ஆகாது.<br />
மனம் சுதந்திரமாக இயங்கும் தன்மை வாய்ந்தது. கலைஞனின் மனம் தன் போக்கில் சஞ்சாரம் செய்யும்போது, எண்ணத்தின் எல்லையையும் கடந்து, பலவித கற்பனைகளையும், படிமங்களையும், பாவனைகளையும், உணர்ச்சிகளையும், உணர்வுகளையும் கைப்பற்றுகிறது. இந்த அனுபவத்தை அப்படியே எழுத்தோவியமாக்க வந்த மொழிக்கும் வல்லமை கிடையாது. தான் பெற்ற அனுபவத்தை வாசகரிடம் தாண்டிவிடும் ஒரு கருவியாக மொழி கலைஞனுக்குப் பயன்படுகிறது. வாக்குக்கு எட்டாத இறைவனை வாக்குப்படுத்தி வெற்றி கண்டவர் திருமூலர். இறைமையையும் அளக்கும் வலிமை வாய்ந்தது தமிழ்மொழி என்பதை அறிந்திருந்ததால் அவர் 'தமிழ் செய்யுமாறு: ஆண்டவன் தன்னை 'நன்றாகப் படைத்தான்' என்று அறிக்கையிடுகிறார். ஆனால், தமிழ் தெரியாத மெளனி தமிழ்மொழி கலை வெளியீட்டுக்கு இப்போதுள்ள நிலையில் செயல்பட முடியாது' என்றும், 'என் மூளை எழுதிப்பார்க்கும் சில அபூத impression களை express செய்ய மிகவும் சிரமமாக இருக்கிறது’ என்றும் கூறி தன் பலவீனத்தைத் தமிழின் பலவீனமாய்க் காட்டுகிறார்.<br />
<br />
தமிழ் பல துறைகளிலும் வளர்ச்சி பெற வேண்டும் என்பது உண்மை; ஆனால், மெளனி சொல்லியுள்ள பொருளில் அல்ல.<br />
இவை எல்லாம் என் கருத்துகள்; மற்ற சிலருக்கும் எனக்கும் உள்ள கருத்து வேறுபாடுகள். இவை ஒருபுறம் இருக்க, நான் இன்னும் மெளனியின் ரசிகன்; அவருடைய சிறு கதைகளை தன்னிறைவோடு படிக்கிற வாசகன், தமிழின் புதிய இலக்கியத்தில் அவருக்குச் சிறப்பான இடம் உண்டு என்றும் நம்புகிறேன். ஆனால், அவருக்கு ஒப்பாரும் மிக்காரும் இல்லை என்று பண்டைப் புலவர் களின் பாணியில் அவரைப் போற்ற நான் விரும்பவில்லை. அவ்வாறு செய்வது, அவரோடும், அவருக்குப் பிறகும் எழுதியlஎழுதுகிற சிறந்த சிறுகதைப் படைப்பாளிகளுக்கு. அநியாயம் செய்வதாகும். .<br />
<br />
சென்னையில் மெளனியின் கணையாழிப் பேட்டியை படித்த பிறகும் நான் தனியர்கவோ, அல்லது சில நண்பர் களுடனோ அவரை அவ்வப்போது சந்தித்துக் கொண்டு இருந்தேன். கண்ணதாசன் பேட்டியைப் படித்ததாய் அவர் காட்டிக் கொள்ளவில்லை. கணையாழி பேட்டியை பார்த்ததாய் நான் காட்டிக் கொள்ளவில்லை. எங்களுக்கு இடையில் வழக்கம்போல் செளஜூன்யமான நட்பு<br />
நிலவியது.<br />
<br />
ஒருமுறை தஞ்சை பிரகாஷ் உள்பட நாங்கள் ஐந்து பேர் மெளனியைச் சந்தித்தோம். வழக்கம்போல் அவர் எங்களை அன்பேடு வரவேற்றாலும், அவர் 'யாரையும் எதிர்பார்க்கவில்லை போலும்; அவருடைய முகத்தில் சோகம் பட்டையாக அப்பிவிட்டாற்போல் இருந்தது. அது என் வெறும் பிரமையாக இருக்கலாம். சுமார் நாற்பது ஆண்டுக் காலமாக நாங்கள் பழகுகிறோம். என்னை அவர் ரொம்ப சின்ன பையன் என்றார்; அவரை நான் இளைஞராய்க் கண்டேன். இப்போது நிலைமை மாறி விட்டது. என் தலைமுடி நரைத்துப் பின்னடைய, என் நெற்றி விசாலமாகி வந்தது; இன்னும் ஆங்காங்கு கருமுடி இருந்தது. அவருடைய தலைமுடி முற்றிலும் வெள்ளையானாலும் அடர்த்தியாக, கையால் ஒழுங்கு செய்யப்பட்டாற் போலிருந்தது. என் கண்கள் ஓரளவு பலவீனப்பட்டாலும், பார்வை மங்கவில்லை. அவருடைய கண்கள் பார்வையைக் குறைத்து விட்டன; எங்களைப் பார்க்கையில், வெறுமையைப் பார்ப்பவர் போலத் தோன்றியது. உதடுகளின் இருபுறமும் கோடுபோட்டாற் போல மடிப்பு விழுந்திருந்தது. எனக்கு ஒருவகைத் துன்பம் என்றால், அவருக்கு வேறுவகைத் துன்பம்; அது எங்களை முதுமைக்குத் தள்ளிக் கொண்டிருந்தது.<br />
<br />
நேற்று ஜெயகாந்தன் வந்திருந்தார். அவருடைய கதை ஒன்று படித்தேன். இவர்கள் எல்லாம் என்ன எழுதுகிறார்களோ, என்ற மெளனி ஜெயகாந்தன்கதையின் முதல் இரண்டு வாக்கியங்களைக் கூறினார்: ‘the second sentence cancels the first sentence’.<br />
அவருடைய இந்தக் கதை பிரபலமானது' என்றார் பிரகாஷ்.<br />
இப்படி எழுதுவதால் பிரபலம் ஆகலாம் போல', என்ற மெளனி வீட்டுக்கு உள்பக்கம் பார்த்து யாருக்கோ குரல் கொடுத்தார்; எல்லோருக்கும் காபி கொண்டு வரும் படி கட்டளை இட்டார்.<br />
"இங்கே வரும்போது சாப்பிட்டு வந்தோம், சார்' என்றேன்.<br />
'அதனால் என்ன; என்றார் அவர். அதற்கு முன்னால் அவர் வீட்டில் காப்பி சாப்பிட்டிராத எனக்கு இந்தப் புதிய உபசாரம் சற்று வினோதமாக பட்டது.<br />
<br />
சிறிது நேரத்தில் ஓர் இளைஞன் ஒரு டிரேயில் டபராடம்ப்ளர் காப்பியை ஜாக்கிரதையாகக் எடுத்து வந்தான். -<br />
'எம். ஏ. லிடரேசர் பண்ணின பையன் இந்த வேலை செய்யறான்', என்றார் மெளனி. அவர் தொடர்ந்து ஒன்றும் கூறவில்லை. நானும் கேட்கவில்லை. எவ்வளவு நெருங்கிய நண்பர்களானாலும், அவர்களுடைய தனிப் பட்ட|குடும்ப அல்லல்கள் பற்றித் நானாக ஏதும் கேட்ப தில்லை. அவர்களே சொன்னால் கேட்டுக் கொள்வது என் பழக்கம். -<br />
மேஜை மீது காப்பி டிரேயை வைத்த வாலிபனிடம், 'சாப்பிட்டானதும் எல்லாம் எடுத்துக் கொண்டு போக வேணும்', என்றார் மெளனி.<br />
சாப்பிட்டானதும் டபார-டம்ப்ளர்களை டிரேயில் வைத்து எடுத்துப் போனான் இளைஞன்.<br />
<br />
<br />
பிறகு கொஞ்சநேரம் ஏதோ பேசினோம். இடையில் மேஜை டிராயரைத் திறந்து ஒரு கடிதத்தை எடுத்துக் கொண்டு எனக்கு அருகில் வந்தார் மெளனி. அது அமெரிக்காவிலிருந்து வந்த கடிதம்; அதன் தலைப்பு நுனி கள் இரண்டையும் விரல்களால் கெட்டியாகப் பிடித்தபடி கடிதத்தை என்னிடம் காட்டி, இதைப்படி என்றார் அவT.<br />
'கடிதத்தை என்னிடம் கொடுங்கள், சார், படிக்க சுலபமாக இருக்கும்', என்றேன்.<br />
<br />
அவர் கொடுக்கவில்லை. இப்படியே படி”, என்றார்.<br />
'கடிதத்தைத் துக்கிக் கொண்டு ஓடிவிட மாட்டேன். இங்கே கொடுங்கள்...... என்று சிரித்தேன்.<br />
<br />
அவர் கடிதத்தை தன் கையிலிருந்து விடுவிக்க விரும்ப வில்லை: சும்மா இப்படியே படி, வெங்கட்ராம்!”<br />
<br />
- அமெரிக்காவிலிருந்து ஆல்பர்ட் ஃபிராங்களின்<br />
எழுதிய கடிதம் அது. தமிழில் தேர்ச்சி பெற்ற அந்த அமெரிக்கர் மெளனியின் சிறு கதைகளின்பால் பெரு மோகம் கொண்டார். மெளனியின் இரண்டு சிறுகதை களை அவர் ஆங்கிலத்தில் மொழி பெயர்த்தார். கருமேகங்களுக்கு இடையில் ஒரு மின்னல்’ என்று மெளனியை அமெரிக்க வாசகர்களுக்கு அறிமுகப்படுத்தி னார்; இரண்டு கதைகளும் நியூயார்க்கர் என்னும் அமெரிக்கப் பத்திரிகையில் வெளியாயின. தன் உத்தி யோகத்துக்கு ஒரு வருடம் சம்பளம் இல்லாத லீவ் போட்டு விட்டு, மெளனியின் மற்ற சிறுகதைகள் அனைத்தையும் மொழி பெயர்க்கப் போவதாய் ஆல்பர்ட் ஃப்ராங்ளின் கூறியிருந்தார். இந்தத் தகவல்களை மெளனி யும், க. நா. சு.வும் என்னிடம் கூறியிருந்தார்கள்.<br />
<br />
--- அந்த அமெரிக்கர் எழுதிய கடிதத்தைத்தான் என் கண்களுக்கு முன்னால் காட்டிப் படிக்கும்படி சொன்னார்மெளனி. அவருடைய ஒரு கதையை மீண்டும் படித்ததாக வும், அது இந்தியத் தத்துவத்தை நுட்பமாகவும், அழகாக வும் பிரதிபலிப்பதாயும் ஃப்ராங்களின் பாராட்டி எழுதி யிருந்தார். நானும் பிரகாஷாம் படித்தானதும்: கடிதத்தை ஜாக்கிரதையாக மேஜை டிராயரில் வைத்து விட்டு மெளனி உட்கார்ந்தார்.<br />
<br />
வெங்கட்ராம், அந்தக் கதையில் ஃபிராங்க்ளின் சொல்லும் அர்த்தம் வருகிறதா?’ என்று கேட்டார்.<br />
<br />
கேள்வியை எதிர்பாராத நான் பதில் கூறத் தயங்கினேன். அது மெளனியின் எந்தக் கதை என்று இப்போது நினைவில்லை. அப்போது கதை நினைவில் இருந்தது. அது எந்த இந்தியத் தத்துவத்தையும் பிரதிபலிப்பதாய் எனக்குத் தோன்றவில்லை. நான் பதில் சொல்வதற்குள், மெளனி, அந்த அர்த்தம் வருகிறதா? என்று பலமுறை கேட்டுவிட்டார், ஆவலுடன்.<br />
<br />
எனக்கு அப்படி தோன்றவில்லை...' என்றேன் தயக்கத்துடன்,<br />
'அப்படி அர்த்தம் ஆவதாய் ஃபிராங்க்ளின் சொல்கிறானே!"<br />
அது உங்கள் எழுத்தின் சிறப்பு, சார், உங்கள் எழுத்தின் பெருமை. விதவிதமான அர்த்தம் கொள்ளும் படி இருப்பதுதான் உயர்ந்த இலக்கியத்துக்கு லட்சணம்; இல்லையா சார்?' என்றேன்.<br />
அந்த சோகத்தின் முகத்தில் ஒரு புன்சிரிப்பு உதித்தது. அதைக்காண எனக்கு மகிழ்ச்சியாக இருந்தது.<br />
<br />
அப்பால், எத்தனை நாட்களோ, மாதங்களோ,வருடங்களோ எதுவும் எனக்கு நினைவாகவில்லை. சிதம்பரம் கோயிலின் மேற்கு வாசலில் உள்ள மணிவாசகர் பதிப்பகத்தில் ஒரு மாலை நேரம் உட்கார்ந்திருந்தேன். இருட்டுவதற்கு முன்பு ஊருக்குப் புறப்பட வேண்டும் என்று பரபரத்துக்கொண்டிருந்தேன்.<br />
தற்செயலாக, என் கவனம் தெருப்பக்கம் சென்றது. மெளனி கோயிலின் மேற்கு வாயிலை நெருங்கிக் கொண்டிருந்தார். யாரோ ஒருவர் அவருடைய இடது கையைப் பற்றி வழிநடத்திக் கொண்டிருந்தார். மெளனியோடு பேசுவதா வேண்டாமா என்று ஒரு நொடி தயங்கினேன்.<br />
<br />
சிதம்பரத்துக்கு நான் வருவதே, ஆறு மாதத்திற்கு ஒருமுறை, ஒராண்டுக்கு ஒருமுறை என்றாகிவிட்டது. ஆகையால், அவரோடு சிறிதுபேசலாம் என்று எண்ணி அவரை நோக்கி விரைந்தேன்.<br />
'சார், வெங்கட்ராம் வந்திருக்கிறேன் - என்று அவரை நெருங்கும்போதே குரல் கொடுத்தேன். அவர் நின்றார்.<br />
என்னப்பா ஆளையே காணோம்?<br />
<br />
'சிதம்பரத்துக்கு வருகிற வேலை அதிகமில்லை... நல்லபடி இருக்கிறீர்களா சார்!"இருக்கிறேன். கண் சரியாகத் தெரியவில்லை. துணை இல்லாமல் வெளியே புறப்பட முடியவில்லை...... y<br />
அதே வெள்ளை முடி அலங்காரம். கருப்புக் கண்ணாடி அணிந்து, கைத்தடி வைத்திருந்தார் என்று ஞாபகம். மிகவும் இளைத்திருந்தார். பித்தான்கள் சரியாத போடப்படாத-அரைக்கைச்சட்டை, மேல் துண்டை இடுப்பில் கட்டியிருந்தார். நெற்றியில் திருநீற்றுப்பூச்சு. வயோதிகத்துக்கு உதாரணமான சிலையைச் செதுக்கப் பொருத்தமான உருவம்.<br />
கோயில்-புதிய பழக்கமாக இருக்கிறதே?<br />
<br />
விமோசனத்துக்கு வேறே வழி? பெரும்பாலும் தினம் வருகிறேன். உள்ளே வருகிறாயா?"<br />
<br />
'இல்லை சார், ஊருக்குக் கிளம்புகிறேன்.<br />
<br />
'மறுபடியும் எப்போது வருவாய்?<br />
<br />
சொல்லமுடியாது. சிதம்பரம் வந்தால், உங்களைப் பார்க்கிறேன் சார்".<br />
கட்டாயம் வா."<br />
<br />
வருகிறேன்."<br />
<br />
நான் பார்க்கையிலேயே, மெளனி ஆடலரசன் ஆலயத்துக்குள் நுழைந்தார்.<br />
<br />
(ஆல்பர்ட் ஃபிராங்க்ளின் என்னும் அமெரிக்கர் மெளனியின் மற்ற சிறுகதைகளை ஆங்கிலத்தில் மொழி பெயர்க்கவில்லை; வாசகர்கள் ஊக்கத்தோடு மெளனியின் இரண்டு கதைகளை வரவேற்காததால் நியூயார்க்கர்’ தொடர்ந்து வெளியிட மறுத்துவிடவே ஃபிராங்க்ளின் மொழிபெயர்ப்பைக் கைவிட்டார். இந்த தகவலை என்னிடம் கூறியவர் க. நா. சு. இந்த தகவல் சரியானதா என்று எனக்குத் தெரியாது).<br />
<br />
<br />
<b>நன்றி:rrn.rrk.rrn@gmail.com</b><br />
<br />
<br />
<br /></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-50680773336072167212017-03-13T00:00:00.000+05:302017-03-13T00:00:05.860+05:30பரதேசி வந்தான் - தி. ஜானகிராமன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
வக்கீல் அண்ணா பந்தியை ஒரு நோட்டம் விட்டார்.<br />
<br />
<br />
அடியேன்.அவருக்குநேர்த்தம்பி அல்ல.ஒன்றுவிட்டதம்பிகூட அல்ல. அவருடைய மேதா விலாசத்தைக் கண்டு உலகமே அவரை, அண்ணா.அண்ணா! என்று வாய்நிறைய அழைத்தது.அந்த மாதிரித் தம்பிதான் நான். ஒரே தெரு எதிர்த்த வீடு-இந்த உறவைத் தவிர வேறொன்றும்இல்லை.அதேகாரணத்தால் உலகத்தாாைவிடநான்மிக மிக நெருங்கிய தம்பி கூப்பிட்ட குரலுக்கு ஏன் என்று ஓடும் தம்பி, ஈஸன் ஹோவர் போட்டிபோடுவதிலிருந்து இளம்வித்வான் கச்சேரி வரையில் அவருடைய அபிப்பிராயத்தை எல்லோருக்கும் முன்னால் முதல் முதலாக, அந்தரங்கத்தில் கேட்கும் அபிமானத்தம்பி<br />
<br />
<br />
அண்ணா பந்தியைச் சாரி சாரியாக நோட்டம் விட்டார். ஜூனியர் பாப்பா பந்துலு, பூதகணங்களாகச் சேவைக்குக் காத்துக் கிடக்கும்<br />
<div class="separator" style="clear: right; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
. அண்டைவீட்டு இளைஞர்கள்.எதிர்த்தவீட்டுதான்,இரண்டு<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
குமாஸ்தாக்கள்-எல்லோரும் செய்த சாப்பாடு ஏற்பாடு சரியாக <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-pH7KTQZhsWw/WMGM-ITzVHI/AAAAAAAAWtc/aPBAtgEarCMSe25E5hUidWruv3UY4PKhACPcB/s1600/1488997809.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-pH7KTQZhsWw/WMGM-ITzVHI/AAAAAAAAWtc/aPBAtgEarCMSe25E5hUidWruv3UY4PKhACPcB/s400/1488997809.jpg" width="258" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ஓவியம் :ஆதிமூலம்</td></tr>
</tbody></table>
இருக்கிறதா என்று அந்த ராஜாளி நோட்டம் ஆராய்ந்து கொண்டி ருந்தது. அவர் திருப்தி அடைய வேண்டுமே என்று எல்லோருக்கும் கவலைதான். ஜூனியர் பாப்பா, வேற்றுத் தெருவுக்குள் கால் வைத்துவிட்ட நாயைப்போல ஒண்டிஒடுங்கி நடந்துகொண்டிருந்தார். அண்ணாவின் பார்வைகம்பீரமாக ஒவ்வொரு நபரையும் அவருடைய அந்தஸ்தையும் எடைபோட்டு, சரி,ம், சரி என்று ஆமோதம் செய்து கொண்டுவந்தது.<br />
<br />
<br />
அண்ணா கோர்ட்டில் வக்கீல். வாழ்க்கையில் நீதிபதி. கொலையும் பறியும் புரிந்துவிட்டு, குற்றுயிரும் குலை உயிருமாகச் சட்டத்தின் வாயில் மாட்டிக்கொண்டு இழுத்துக் கொண்டிருந்தவர்களை வெளியே பிடுங்கி எறிந்து அபயம் தந்திருக்கிறார். தீவட்டிக் கொள்ளையோ, கொலை பாதகமோ-எதுவாயிருந்தால் என்ன? அண்ணா திவலை பறக்க, நீர்வீழ்ச்சியைப்போல வாதாடும்போது நீதிபதியின் தனித்தன்மை, நடுநிலைமை எல்லாம்.அமுங்கி ஆற்றோடு போய்விடும். இப்பேர்ப்பட்ட அண்ணா. வாழ்க்கையில் நீதிபதி வாழ்க்கையில் எந்தத்தப்பையும்-குற்றம் கிடக்கட்டும்-தவற்றைக்கூட சின்னத்தப்பைக்கூட லேசில் விடமாட்டார். சாணக்கிய சாகசம்செய்து வேரை எற்றி, நீறாக்கி, வெற்றி அடைந்த பின்புதான் அமைதி காணுவார்.<br />
<br />
<br />
அண்ணாவின் பிள்ளைக்கு முதல் நாளைக்கு முதல் நாள் கல்யாணம் ஆகிவிட்டது. மறுநாள் இரவு எல்லோரும் திரும்பி விட்டார்கள். மூன்றாம் நாள் காலையில் கிருகப் பிரவேசம். மணப் பெண்ண்ை அழைத்தாகி விட்டது. கோலாகலமாகத்தான் எல்லாம் நடந்தது. ஒரே பிள்ளை! சாப்பாட்டுக்கு இலைபோட்டாய்விட்டது.நூற்றைம்பது இலை போடக் கூடிய கூடத்தில் நெருக்கி இன்னும் ஐம்பது இலை விழுந்திருக்கிறது. கொல்லைக் கட்டு, அடுக்களை, கொல்லை நடை வாசல் நடைஎங்கே பார்த்தாலும் இலைபோட்டிருக்கிறது. கூடத்துப் பந்தி பொறுக்கான் பந்தி. இருநூறு இலையும் அண்ணாவின் அபிப்பிராயத்தில் முதல் வகுப்பைச் சேர்ந்தவர்கள். ஜூனியர் பந்துலுவும் நானும்பார்த்துத்தான் உட்கார்த்திவைத்திருக்கிறோம்.<br />
<br />
<br />
அண்ணா கம்பீரமாகப்பார்க்கிறார். வாழ்க்கையில் நீதிபதிஅவர். சின்னத் தவறு நடந்தாலும் தவறுதான். துளி அபஸ்வரம்பேசினாலும் அபஸ்வரந்தானே-அண்ணாவும். வெறும்வக்கீல் அல்ல பெரிய சங்கீத ரசிகர். ரசிகர் என்பதைவிடச் சங்கீத க்ரிடிக் (விமரிசகர்) என்று சொல்வது பொருத்தம். கர்நாடக சங்கீதத்தில் ஊறித் திளைத்து நீந்தியவர். வேங்கமடமகி சார்ங்க தேவர் எல்லாம் அவருக்குத் தலைகீழ்ப் பாடம். தமிழ்ப் பண்களையெல்லாம் துருவித் துருவிக்<br />
கோபத்தில் விம்மிற்று.ஒரே பிடியாகக் கழுத்தைப் பிடித்து அமுக்கித் திருகிப் போட்டுவிடலாமா என்று, கை நெஞ்சு எல்லாம் துடித்தன. ஆனால் ஒன்றும் செய்ய இயலவில்லை.உள் மனம் நடுங்கிச் செத்தது. இவ்வளவு ஆத்திரமும் முடவனின் கோபமாகப் புகைந்து அணைவதைத் தவிர வேறு ஒன்றும் செய்யமுடியவில்லை. அண்ணா அவனைக் கண்டதும் தேம்பித்தேம்பி அழுதார். “ஸார்.வருத்தப்படாதீர்கள். நான் புண்ணில்கோல் இடுவதற்காக வரவில்லை. வாக்குத் தவறக்கூடாது என்று வந்தேன்” என்ற பரதேசி சொன்னான். அண்ணா சிறிது நேரம் முகத்தை வேறு பக்கம் திருப்பிக் கொண்டார். பெரிய முயற்சி செய்து பல்லைக் கடித்து, உதட்டைக் கடித்து, கண்ணைத் துடைத்து, துக்கத்தை அடக்கிக் கொண்டார். பரதேசி தலை குனிந்து நின்று கொண்டிருந்தான், ஐந்து நிமிஷம் ஆயிற்று. "ஒய் உம்முடைய வாக்குப்பலித்துவிட்டது” என்றார் அண்ணா. "என் வாக்காவது பலிப்பதாவது நடப்பது நடந்துதான் தீரும்” "நீர்தானே ஐயா சாபமிட்டீர்?" “என் பசி சாபமிட்டது. ஆனால் இது நடப்பதற்கு அதுதான் காரணம் என்று நான் நினைக்கவில்லை. தெரியாமல் இருந்ததை நான் சொல்லியிருக்கலாம்." "எப்படி?”<br />
<br />
"எங்கும் இருக்கிறதுநாதம்கேட்கவா முடிகிறது. கைதட்டியோ, ஏதாவது செய்தோதானே.அதைக்கேட்கமுடிகிறது. அது மாதிரிதான்<br />
<br />
"உமக்கு வருங்காலம் தெரியுமா?" “தெரியாது என்னமோவாயில் வந்ததைச்சொன்னேன்.”<br />
<br />
"ம்.<br />
<br />
நீர்பெரிய அறிவாளியாக இருப்பீர்போல் இருக்கிறதே. ஏன் இப்படிச்சோற்றுக்கு அலைகிறீர்?" "அறிவு இருந்தால் வக்கீல் தொழில்தான் செய்ய வேண்டுமா, என்ன? அறிவு இருந்தால்பிச்சைஎடுக்காமல்,சோற்றுக்குஅலையாமல்<br />
இருந்துவிடமுடியுமா?"<br />
<br />
“நீர் சொல்வது எனக்குப்புரியவில்லை”<br />
<br />
“எப்படிப் புரியும்? பந்தியில் அவ்வளவு பெரிய மனிதர்களுக்கு நடுவில் நான் உட்கார்ந்து சாப்பிடுவதைப் பார்த்துக்கொண்டிருக்க உமக்குத் தைரியம் இல்லை. தெம்பு இல்லை. உம்முடைய அகங்காரம் அவ்வளவு லேசாக, பஞ்சையாக இருக்கிறது. இந்தத் தெம்புக்கு அஸ்திவாரமான அன்பு உம்மிடம் இல்லை. சிமின்டில், வலுவில்லாதது போல் தோன்றுகிறது. நீரைக் கலந்தால் அப்புறம் சம்மட்டி போட்டுத்தான் உடைக்கவேண்டும். உம்முடைய கல்நெஞ்சம்வெறும் வலுவில்லாத கல்நெஞ்சம்துளி அன்பை இவ்வளவு பெரிய அகந்தையில் கலந்திருந்தால், அது கம்பீரமாக நிற்கும். அத்தர் கலந்தாற்போலப் பரிமளிக்கும். உண்மையான வலு, உம் நெஞ்சுக்கு இல்லை. இருந்திருந்தால் பட்டப்பகலில் இரட்டைக் கொலை செய்த பாண்டிக்கு நீர்வக்காலத்து வாங்கியிருப்பீரா? அவன்கொலை செய்தது உலகறிந்த விஷயம்.நீர் சரமாரியாக வாதாடி, அவனுக்கு நீதியளிக்காமல் காப்பாற்றினர். உம்முடைய அகங்காரத்திற்கு நான் சொன்ன வலுவில்லை. இருந்தால் மோட்டார்.ஆயிரம் வேலி, வைரக்கடுக்கன், இந்தப் பரதேசி, தரித்திரம்எல்லாவற்றையும் சேர்த்து உட்கார வைத்துக் காது நிறைய கண் நிறைய உள்ளம் நிறைய ஆனந்தமடைந்திருப்பீர். மோட்டார், வைரம், இதற்கப்பால் உம் அகங்காரத்திற்குக் கண் தெரியவில்லை."<br />
<br />
அண்ணா சூன்யத்தைப்பார்த்துக்கொண்டு தேம்பினார். சற்றுக் கழித்து,"ஒய் காலதேவரே,உட்கார்ந்து பேசுமேன்.கால் வலிக்கவில்லையா?” என்று வேண்டினார். காலதேவன் வயிறு குழைய, கண் குழைய விலா எலும்புகளின் தோல் விம்ம, "ஈசுவரா” என்று பசியின் வடிவாக உட்கார்ந்து கொண்டான். கேட்டிருக்கிறார். மாகாணத்தின் எட்டு மூலையிலும் எங்கே சங்கீத சர்ச்சை நடந்தாலும் அண்ணா அங்கே இருப்பார் தலையின் முன். வழுக்கை பளபளக்க, ஒரு ராகத்தை பேச்சில்தான் விளக்கிக் கொண்டிருந்த மகாநாட்டில் பிரமாதமாக ஒரு அண்ணாவின் தலையை ஒருவர் கார்ட்டுனாக வரைந்திருந்தார். அது பெரிதாகி அண்ணாவின் ஆபீஸில் தொங்குகிறது.<br />
<br />
<br />
அண்ணாவுக்கு யார் பாடினாலும் பிடிக்காது. அவருடைய லக்ஷ்ய சங்கீதத்தின் வாசற்படியைக்கூடத் தற்கால சங்கீத வித்வான் யாரும் மிதிக்கவில்லை என்பது அவர் கருத்து அவருடைய சொந்த ஊரான பூக்கால் குளத்தில் ஒரு பெண் நன்றாகப் பாடும் அதன் பாட்டைத்தான்.அவர் திருப்தியோடுகேட்பார் ஒன்றரை நூற்றாண்டு களுக்குமுன்வாழ்ந்த ஒருவாக்கேயக்காரரின்பேரனுடைய சிஷ்யனின் பெண் வயிற்றுப்பேத்தி அந்தப்பெண். அவள் இப்போது கல்யான மாகி மூன்று குழந்தைகளுக்குத் தாயாகி ஹைதராபாத்தில் குடியும் குடித்தனமுமாக வாழ்க்கை நடத்திக் கொண்டிருக்கிறாள். கிருகப் பிரவேச வைபவத்திற்கு மாலையில் அவள்தான் கச்சேரி செய்யப் போகிறாள். ஹைதராபாத்திலிருந்து அதற்காகத்தான் அவள் வந்திருக்கிறாள்-அபஸ்வரம் என்ற வார்த்தையிலிருந்து எங்கெங்கோ போய்விட்டது.அபஸ்வரம் என்ன.அவச்சொல்கூட_அண்ணாகாதில் விழக்கூடாது.கல்யாணத்திற்குமுன்.கிருகப்பிரவேசத்திற்காகப்பந்தல் போட்டுக் கொண்டிருந்தான். காலை எட்டுமணி குமாஸ்தாக்கள் இன்னும் வரவில்லை..பிச்சைக்காரன் ஒருவன் வந்துசேர்ந்தான்.அந்த நிழலே அண்ணா வீட்டு வாசலில் விழக்கூடாது. ஆள் புதிது. துந்தனத்தை மீட்டிக்கொண்டு கருதியோடு இழைந்து கள்வியகுரலில் பாடிக்கொண்டுவந்தான்<br />
<br />
<br />
"காஞ்சிமாபுரியில் வாழும் காமகோடிவாவா.வாங்கூைடியுடன் வந்தெனக்கு வரமருள வாவா, தற்பரம் அளிக்கும் திவ்ய கற்பகமே வா வா”<br />
<br />
<br />
"ஏய் மறுபடியும்பாடு"<br />
<br />
"காஞ்சிமாபுரியில்.வாங்க்ஷையுடன் வந்தெனக்கு." “என்னது?"<br />
<br />
"வாங்க்ஷையுடன்."<br />
<br />
"வாஞ்சையில்லை?”<br />
<br />
"இல்லீங்க”<br />
<br />
“ ஏன்”<br />
<br />
“எங்க குருநாதன் அப்படித்தான் சொல்லிக்கொடுத்தாரு”<br />
<br />
“யாரு உங்க குருநாதன்?"<br />
<br />
“முருகப்பண்டாரம்"<br />
<br />
"எங்கே இருக்கார் அவர் இப்போ?”<br />
<br />
"சமாதி ஆயிட்டாருங்க”<br />
<br />
“போனாப் போறார்.நீ இனிமே வாஞ்சைன்னு சொல்லு'<br />
<br />
"அவருவாங்க்ஷைன்னுதானே சொல்லுவாரு”<br />
<br />
"அப்ப உனக்கு அரிசி கிடைக்காது.”<br />
<br />
“வேனாமே.”<br />
<br />
"நீ வேணும்னுதான் கேட்டுப் பாரேன்-கிடைக்கிறதா பார்ப்போம்.”<br />
<br />
"நீவேணும்னுதான் என்னைச்சொல்லச்சொல்லிப்பாரேன். நான் சொல்கிறேனா,பார்ப்போம்”<br />
<br />
“சீ.சீ.நாயே! போ! பதில் பேசாதே" "நானா இப்போ வள்ளுவள்ளுனு உளுவறேன்?” போடான்னா”<br />
<br />
"அட போய்யா, பிச்சைக்கு வந்த இடத்திலே சண்டைக்குல்ல நிக்கறே கச்சைகட்டிக்கிட்டு" என்று பந்தல்காரன் இடைமறித்தான்.<br />
<br />
<br />
"போய்யா.போ.ஏங்க அந்த ஆளோடவம்பு? தக்கு பிக்குன்னு ஏதாவது உளறுவான்.நமக்கு என்னாத்துக்குங்க”<br />
<br />
“குருநாதன் சொல்லிவிட்டானாம், அவன் சொல்ல மாட்டா னாம்!”<br />
<br />
"ஆமாய்யா சொல்லத்தான் மாட்டேன். சொல்லு, மனுசன் உண்டாக்கினதுதான்.காக்காய்க்குக்கிளின்னுபேர் வச்சுநானூறுபேர் அளைச்சா கிளிதான். ஆமாம்”<br />
<br />
"நீ இப்பப்போகமாட்டே? போய்யா.அப்புறம் தெரியுமா?" அப்போதுதான் நானும் வந்து சேர்ந்தேன். “ஏதோ தெரியாத பயல்’<br />
<br />
“யாரு, அவனா?நீன்னா தெரியாத பயல் பாயின்ட் பாயின்டாப் பேசறான் தெரியாத பயலாம்.பிடிவாதக்காரப் பயன்னா அவன்'<br />
<br />
"தொலையறான் அண்ணா:விடுங்கோ' அண்ணா வாழ்க்கை,வார்த்தை எல்லாவற்றிலும் நீதிபதி:ஆமாம்.<br />
<br />
அண்ணா பந்தியைப் பார்த்துக்கொண்டேவந்தார்.திடீரென்று முகம் இருண்டது.புருவத்தைச்சுளித்தார்.மூக்கின் இதழ் விரிந்தன.<br />
<br />
"ஏய், பஞ்சாமி”<br />
<br />
"அண்ணா.”<br />
<br />
"வா, இப்படி”<br />
<br />
ஒடினேன்.<br />
<br />
"யாரது”<br />
<br />
“யாரது”<br />
<br />
"எங்கே?"<br />
<br />
“அதோ பார்!"<br />
<br />
கூடத்தில் நடைநிலைக்கு எட்டியதாழ்வாரத்தில் போட்டிருந்த<br />
பந்தியில் ஒரு பரதேசி உட்கார்ந்திருந்தான்.நடுப்பருவத்தைக் கடந்து கிழத்தனத்தில் கால் வைத்த பருவம் எலும்பும் தோலுமான உடல் அளவுக்கு மிஞ்சிய நரை கன்னம் முழுவதையும் மறைத்த தாடி ஒழுங்கில்லாத குரங்குத் தாடி பல பல பட்டினிகளால் வயதை மீறிய மூப்புத்தோற்றம் கண்ட தண்ணிரில் நனைத்துநனைத்துப் பழுப்பேறிய, மடித்துப்போன, ஒட்டுகள் போட்டவேட்டி பக்கத்தில் அதே பழுப்பு நிறத்தில் ஒரு மூட்டை இவ்வளவு காபந்துக்களுக்கிடையே, ராகுவந்து அமுதத்திற்கு அமர்ந்ததுபோல அமர்ந்துவிட்டான்.அமுதசுரபியை ஏந்தி வரும் மால் பூண்ட மோகினி வேடந்தான் மயங்கிவிட்டது: அண்ணாகூட ஏமாந்துவிடுவாரா.என்ன?<br />
<br />
“எப்படிடா வந்தான் அவன்” என்று இரைச்சல் போட்டார்.<br />
<br />
மெளனத்தைத் தவிர வேறு விடை எதைச் சொல்ல? "<br />
<br />
அழகா இருக்கடா நிர்வாகம் கிளப்புடா அந்தக் கழுதையை'<br />
<br />
"உட்கார்ந்துவிட்டானே, அண்ணா” என்று மெதுவாகச் சொன்னேன்.<br />
<br />
"அப்படியா, மன்னிக்கணும்' என்று ஒரே ஒட்டமாக ஓடினார். அந்த இலைக்கு முன் நின்றார். இருநூறு முகங்களும் அவரைப் பார்த்துக்கொண்டிருந்தன.<br />
<br />
"ஏய், எழுந்திர்றா"<br />
<br />
அவன் வாய் பேசாமல் அவரை நிமிர்ந்து பார்த்தான். வாயில் போட்ட கறி உள்ளே செல்லாமல் அந்தரத்தில் நிற்க, எச்சிலான கை இலையில் இருக்க, அவரை மெளனமாகப்பார்த்தான். "எழுந்திருடா" மீண்டும் அதே தீனமான பார்வை.<br />
<br />
“எழுந்திருடான்னா'<br />
<br />
“பசிக்கிறது, எச்சில் பண்ணிவிட்டேன்."<br />
<br />
அவ்வளவுதான்.<br />
<br />
அப்படியே தலைமயிரை ஒரு லாவு லாவினார் அண்ணா. உடும்புப் பிடி!<br />
<br />
"எழுந்திர்றாங்களேன்.பதில்சொல்லிண்டா உட்கார்ந்திருக்கே"<br />
<br />
பிடித்த பிடியில், பரதேசியின் கை தானாகவே பக்கத்திலிருந்த மூட்டையை அனைத்துக்கொள்ள, காலும் தானாகவே எழுந்து விட்டது. இடது கையால் அப்படியே தர தரவென்று அவனைத் தள்ளிக்கொண்டு, நடையைக் கடந்து, வாசல் திண்ணையைக் கடந்து, ஆளோடியைக் கடந்து, படியில் இறங்கி, பந்தலுக்கு வெளியே ஒரு தள்ளுத் தள்ளினார் அண்ணா தலை அவிழ்ந்து அலங்கோலமாகக் குப்புறவிழுந்தான் அவன்.<br />
<br />
"அப்பா, அம்மா, பாவி” என்று முனகிக்கொண்டே எழுந்தான். திரும்பி அவரைப் பார்த்தான். முகம் கொதித்தது. பசியின் எரிச்சல் கண்ணில் எரிந்தது.கைக்கு எட்டிவாய்க்குக்கூடத்துளி எட்டிபசியைக் கிளப்பிவிட்டு முழுவதும் கிட்டாமல் போனதன் எரிச்சல் முகத்தில் எரிந்தது. ஆற்றாமையும் கோபமும் தொண்டையை அடைக்கபசியால் மூச்சு வேகமாக சின்னச் சின்னதாகச் தொண்டையில் ஏறி இறங்கி, வயிறு குழைய, ஒரே கத்தாகக் கத்தினான் அவன்.<br />
<br />
"ஒய் வக்கிலே, நீர் நன்னா இருப்பீரா? இலையில் உட்காந்து எச்சில் பண்ணினவனைக் கிளப்பி, யமது தன் மாதிரி தள்ளிண்டு வந்திரே”<br />
<br />
"ஏய், போறயா,நொறுக்கி விடட்டுமா?"<br />
<br />
கண் கனல் கக்க, சாணக்கியனைப்போல, விரிந்த குரலில் ஒர் இரைச்சல் போட்டான் அவன்.<br />
<br />
"போறேன், இதோ போறேன், ஆனால் திரும்பி வருவேன். அடுத்தமாசம் இதே தேதிக்கு உம்மவீட்டிலேயே சாப்பிடவரேன்.நீர் அழுதுகொண்டு போடற சாப்பாட்டுக்கு வரேன். பார்த்துக்கும்.”<br />
<br />
விறுவிறுவென்று நடந்தான். எனக்குச் சொரேர் என்றது.என்னமோ சொல்லிவிட்டானே! அண்ணா ரெளத்ரம் பொங்கச் சீறினார்,<br />
<br />
"ஏய் போய் அந்தப் பயலை இழுத்துண்டுவாடா,சும்மாவிட்டு விடுகிறதா அந்தப்பயலை”<br />
<br />
"அண்ணா, உள்ளே போங்களேன். சகதியிலே கல்லைத்துக்கி எறியலாமா? என்று.அவரை இறுகஅனைத்துஉள்ளே தள்ளிக்கொண்டு போனேன்.என் பிடியை மீறமுடியாமல் அண்ணா மெதுவாக உள்ளே சென்றார்.<br />
<br />
என்ன அவச்சொல் ஆபாசமான வார்த்தைகள் மங்களமான வைபவத்தில் கேட்கவொண்ணாத கொடுர அவச் சொல் ருசிக்க முடியாத அவச்சொல் உதட்டில் வைத்துப் பருகும் பாலில் மேலே யிருந்து ஒரு துளிநஞ்சு விழுந்து,வாய்க்குள் போய்விட்டதுபோல் என் கண் இருண்டது; உள்ளம் இருண்டது. எப்படிப் பேசினான் இந்த வார்த்தைகளை!பாவி இனியநாதம்பொழியும் தந்தியை அறுத்து அவ ஓசையை எழுப்பிவிட்டான்.என் மனம் படபடஎன்று பறந்தது.<br />
<br />
"எலே, உம் மூஞ்சிஏண்டா அசடுவழியறது. முட்டாள்:”<br />
<br />
மாலையில் கச்சேரி நடந்தது. பூக்கால் குளத்துப்பர்வதம் பாடினாள். இனிய ஞானம். நல்ல ஞானம். ஆனால் மூன்று குழந்தைகளுக்குத் தாயார் என்பதைக் குரல் காட்டிக்கொண்டே வந்து, பாட்டைக்கூட மூன்றாம் தரமான பாட்டாக அடித்துவிட்டது. அண்ணா முன்னால் உட்கார்ந்து கைமேல் கையில் தாளம் போட்டு, விரலை எண்ணி, சிரக்கம்பம் செய்துகொண்டிருந்தார். இரண்டு மணிநேரம் ஆவதற்குள் இரண்டாயிரம் ஆஹாகாரம் வந்துவிட்டது. ஆட்டுகிற ஆட்டலில் தலை ஒடிந்து விழுந்துவிடும்போல் இருந்தது.அண்ணாவின் கற்பனை பயங்கரமானதுதான்.<br />
<br />
மணமகனும் மணமகளும் ஒரு சோபாவில் உட்கார்ந்து கச்சேரி கேட்டுக்கொண்டிருந்தார்கள்.நடுவில் மணமகன் எழுந்து கொல்லை<br />
நடைப்பக்கம் சென்றான்.<br />
<br />
பத்து நிமிஷத்திற்கெல்லாம் அண்ணாவின் சம்சாரம் பரபர வென்று என்னைக் கூப்பிட்டாள்.<br />
<br />
"ஏய் பஞ்சு, அண்ணாவைக்கூப்பிடு”<br />
<br />
அண்ணாவும் நானும் உள்ளே போனோம். அடுக்களையில் கல்யாணப்பையன்பிரக்ஞைதவறிப்படுத்துக்கிடந்தான்.கொல்லையில் போனவன் ஒரு முறை வாந்தி எடுத்தானாம். பிறகு “தலை கிறுகிறு என்கிறது”என்று முனகினானாம்.அடுக்களையில்வந்து மடேர் என்று விழுந்தானாம். மூர்ச்சை போட்டுவிட்டது. ஸ்திரீகள் சுற்றி நின்று கொண்டிருந்தார்கள். அண்ணாவின் தமக்கை விசிறிக் கொண்டிருந் தாள.<br />
<br />
"குழந்தே குழந்தே' என்று அண்ணா அழைத்தார்.<br />
<br />
"விஸ்வநாதா.விஸ்வநாதா” என்று நான் அழைத்தேன். நல்ல மூர்ச்சை, பதில் வரவில்லை.<br />
<br />
"பஞ்சு, நான் என்னடா செய்வேன்” என்று உட்கார்ந்தவாறே என்னை நிமிர்ந்து பார்த்தார் அண்ணா.<br />
<br />
திகில்படர்ந்த அந்தப் பார்வையை அந்த முகத்திலேயே நான் பார்த்ததில்லை. "ஒண்ணுமில்லேண்ணா! இதோ போய் டாக்டரை அழைச் கண்டுவரேன்.கவலைப்படாதிங்கோ”<br />
என்று ன்சொல்லிவிட்டு ஓடினேன். டாக்டர் வந்தார். அரை மணி தட்டிக்கொட்டிப்பார்த்தார். ஊசி போட்டார். மருந்து எழுதிக் கொடுத்தார். மூர்ச்சை தெளியவில்லை. பெரிய டாக்டரை அவரேபோய் அழைத்து வந்தார்.கோமா சோமா என்று ஏதோ வைத்தியபாஷையில்பேசிக்கொண்டார்கள். என்னத்தைச் சொல்கிறது. மூர்ச்சைதெளியும் வழியாக இல்லை. ஒரே பேத்தல், பிதற்றல், ஏழெட்டு நாள் கண்திறக்கவில்லை. உள்ளூர் டாக்டர்கள், மந்திரவாதிகள் எல்லோரும் பார்த்தார்கள். திருச்சியி லிருந்து இரண்டு டாக்டர்கள், பிறகு ராஸிலிருந்து ஐந்தாறு டாக்டர்கள்! கடைசியாகக் கல்கத்தாவிலிருந்து விமானத்தில் ஒரு நிபுணர் வந்தார். கையைப் பார்த்தார்."இன்னும் நாற்பத்தெட்டுமணி நேரத்திற்குப்பிறகுதான் சொல்ல வேண்டும்; பிறகுமூர்ச்சைதெளிந்தால் கொடுங்கள்” என்று ஒரு மருந்தை எழுதிக்கொடுத்துவிட்டு ஆயிரம் ரூபாய் பீஸையும்வாங்கிக்கொண்டுபோய்விட்டார்.<br />
<br />
அவ்வளவு பெரிய டாக்டர் சொல்வது வீணாகவாபோய்விடும்? மூன்றாம்நாள் காலையில் எல்லாம் அடங்கிவிட்டது.<br />
<br />
எல்லாம் மாயாஜாலம்போல் இருந்தது எனக்கு எவ்வளவு வேகம் அண்ணாவின் ஒரே பிள்ளை ஒரே இன்பக்கனவு அவருடைய ஜகமே அவன்தான்.அது அழிந்துவிட்டது!<br />
<br />
அண்ணாதேம்பினார். திடீரென்று நினைத்துக் கொண்டு வாய்விட்டு அழுவார். அழாத நேரத்தில் சூன்யத்தைப் பார்த்துக் கொண்டு உட்கார்ந்திருப்பார். திடீரென்று புன் சிரிப்புச் சிரிப்பார்; பேய் சிரிக்கிறாற்போல் இருந்தது எனக்கு குலைநடுங்கிற்று!<br />
<br />
“என்னடாபஞ்சாமி, என்ன சிரிக்கிறேனென்று பார்க்கிறாயா? நாளைக்குத் தேதி ஐந்து, அதனால்தான் சிரிக்கிறேன்.”<br />
<br />
நான்பதில் சொல்லவில்லை.சோகத்தில் சிரிக்கிறார்.அழுகிறார், புலம்புகிறார். இஷ்டப்படி பேசட்டும் என்று விட்டுவிட்டேன். பிரமையடைந்து, நிதானமிழந்து ஆடிக் கொண்டிருந்த சித்தத்தில் என்ன என்ன தோன்றுகிறதோ? மோகம் சோகத்தின் இரட்டை<br />
<br />
"நாளைக்குத் தேதி ஐந்துடா.நாளைக்குத்தான் பன்னிரண்டாம் நாள் என் உயிர் போய் போன ஐந்தாம் தேதி கிருகப் பிரவேசம்.அந்தப் பரதேசிப்பயனவ்வளவுகணக்காக ஆணியடித்தாற் போலச் சொன்னான்,பார்”.<br />
<br />
எனக்கு ஞாபகப்படுத்தத் தேவையில்லை. பரதேசியின் நினை வாகத்தான் இருந்தேன்.<br />
<br />
மறுநாள் பன்னிரண்டாம் நாள் காலையில் ஈமக்கடன்கள் தொடங்குகிற சமயம் காலை எட்டு மணி இருக்கும், வாசலில் வந்து நின்றான் அவன் சவம் உயிர் பெற்று வந்ததுபோல் வந்து நின்றான். வெளுத்துப்போன தாடி, மீசை, எலும்பும் தோலுமான உடல் பழுப்பேறிய நைந்துபோனதுணி,கையில் மூட்டை கல்யாணத்தன்று வந்த அதேவேஷந்தான்.<br />
<br />
எனக்கு ஒரேயடியாகப் பற்றிக்கொண்டு வந்தது. நெஞ்சு கோபத்தில் விம்மிற்று.ஒரே பிடியாகக் கழுத்தைப் பிடித்து அமுக்கித் திருகிப் போட்டுவிடலாமா என்று, கை நெஞ்சு எல்லாம் துடித்தன. ஆனால் ஒன்றும் செய்ய இயலவில்லை.உள் மனம் நடுங்கிச் செத்தது. இவ்வளவு ஆத்திரமும் முடவனின் கோபமாகப் புகைந்து அணை வதைத் தவிர வேறு ஒன்றும் செய்யமுடியவில்லை.<br />
<br />
அண்ணா அவனைக் கண்டதும் தேம்பித்தேம்பி அழுதார்.<br />
<br />
“ஸார்.வருத்தப்படாதீர்கள்.நான் புண்ணில்கோல் இடுவதற்காக வரவில்லை. வாக்குத் தவறக்கூடாது என்று வந்தேன்” என்ற பரதேசி சொன்னான்.<br />
<br />
அண்ணா சிறிது நேரம் முகத்தை வேறு பக்கம் திருப்பிக் கொண்டார். பெரிய முயற்சி செய்து பல்லைக் கடித்து, உதட்டைக் கடித்து, கண்ணைத் துடைத்து, துக்கத்தை அடக்கிக் கொண்டார். பரதேசி தலை குனிந்து நின்று கொண்டிருந்தான், ஐந்து நிமிஷம் ஆயிற்று.<br />
<br />
"ஒய் உம்முடைய வாக்குப்பலித்துவிட்டது” என்றார் அண்ணா.<br />
<br />
"என் வாக்காவது பலிப்பதாவது நடப்பது நடந்துதான் தீரும்”<br />
<br />
"நீர்தானே ஐயா சாபமிட்டீர்?"<br />
<br />
“என் பசி சாபமிட்டது. ஆனால் இது நடப்பதற்கு அதுதான் காரணம் என்று நான் நினைக்கவில்லை.தெரியாமல் இருந்ததை நான் சொல்லியிருக்கலாம்."<br />
<br />
"எப்படி?”<br />
<br />
"எங்கும் இருக்கிறதுநாதம்கேட்கவா முடிகிறது. கைதட்டியோ, ஏதாவது செய்தோதானே. அதைக்கேட்கமுடிகிறது. அது மாதிரிதான்<br />
<br />
"உமக்கு வருங்காலம் தெரியுமா?"<br />
<br />
“தெரியாது என்னமோவாயில் வந்ததைச்சொன்னேன்.”<br />
<br />
"ம்.நீர்பெரிய அறிவாளியாக இருப்பீர்போல் இருக்கிறதே. ஏன் இப்படிச்சோற்றுக்கு அலைகிறீர்?"<br />
<br />
"அறிவு இருந்தால் வக்கீல் தொழில்தான் செய்ய வேண்டுமா, என்ன? அறிவு இருந்தால்பிச்சைஎடுக்காமல்,சோற்றுக்குஅலையாமல் இருந்துவிடமுடியுமா?"<br />
<br />
“நீர் சொல்வது எனக்குப் புரியவில்லை”<br />
<br />
“எப்படிப் புரியும்? பந்தியில் அவ்வளவு பெரிய மனிதர்களுக்கு நடுவில் நான் உட்கார்ந்து சாப்பிடுவதைப் பார்த்துக்கொண்டிருக்க உமக்குத் தைரியம் இல்லை.தெம்பு இல்லை.உம்முடைய அகங்காரம் அவ்வளவு லேசாக, பஞ்சையாக இருக்கிறது. இந்தத் தெம்புக்கு அஸ்திவாரமான அன்பு:உம்மிடம் இல்லை.<br />
<br />
சிமின்டில்,வலுவில்லாதது போல் தோன்றுகிறது. நீரைக் கலந்தால் அப்புறம் சம்மட்டி போட்டுத்தான் உடைக்கவேண்டும்.உம்முடைய கல்நெஞ்சம்வெறும் வலுவில்லாத கல்நெஞ்சம் துளி அன்பை இவ்வளவு பெரிய அகந்தையில் கலந்திருந்தால், அது கம்பீரமாக நிற்கும். அத்தர் கலந்தாற்போலப் பரிமளிக்கும். உண்மையான வலு, உம் நெஞ்சுக்கு இல்லை. இருந்திருந்தால் பட்டப்பகலில் இரட்டைக் கொலை செய்த பாண்டிக்கு நீர் வக்காலத்து வாங்கியிருப்பீரா? அவன் கொலை செய்தது உலகறிந்த விஷயம்.நீர் சரமாரியாக வாதாடி, அவனுக்கு நீதியளிக்காமல் காப்பாற்றினர். உம்முடைய அகங்காரத்திற்கு நான் சொன்ன வலுவில்லை. இருந்தால் மோட்டார்.ஆயிரம் வேலி, வைரக்கடுக்கன், இந்தப்பரதேசி, தரித்திரம் எல்லாவற்றையும் சேர்த்து உட்கார வைத்துக் காது நிறைய கண் நிறைய உள்ளம் நிறைய ஆனந்தமடைந்திருப்பீர். மோட்டார், வைரம், இதற்கப்பால் உம் அகங்காரத்திற்குக் கண் தெரியவில்லை."<br />
<br />
அண்ணா சூன்யத்தைப்பார்த்துக்கொண்டு தேம்பினார். சற்றுக் கழித்து,"ஒய் காலதேவரே,உட்கார்ந்து பேசுமேன்.கால் வலிக்கவில்லையா?” என்று வேண்டினார்.<br />
<br />
காலதேவன் வயிறு குழைய, கண் குழைய விலா எலும்புகளின் தோல் விம்ம, "ஈசுவரா” என்று பசியின் வடிவாக உட்கார்ந்து கொண்டான்.<br />
<br />
<b>நன்றி: rrn.rrk.rrn@gmail.com</b><br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<i style="background-color: #3d85c6; color: red; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13px;"><br />
</i></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-19513566571665901162017-03-10T00:06:00.000+05:302017-03-10T00:06:05.116+05:30மனக்கோட்டை - மௌனி<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">பத்து வருஷங்களுக்கு முன்பு இவன் பட்டிணத்தில் உயர் படிப்பு படித்துக் கொண்டிருந்தபோது , இவன் பெற்றோர்கள் இவனுக்கு கலியாணப் பிரயத்தனங்கள் செய்ததுண்டு. ஒவ்வொரு சமயமும் காரணம் காண முடியாத வகையிலே, எதேச்சை குறுக்கீட்டினால் என அவைகள் எல்லாம் தடைபட்டுவிட்டன. அவர்களும் ஒருவர் பின் ஒருவராக மறைந்தனர். தனக்குக் கிடைத்த உயர் உத்தியோகம் ஒன்றையும் உதறிவிட்டு, தன் கிராமத்தில் சொத்து சுதந்திரத்திடையே காலம் கழித்துக்கொண்டிருந்தான். ஒரு பிள்ளை என்பதினாலும், நெருங்கிய உறவினர்கள் என்பதின்றியும் தனியே இருந்து ஒரு நேர்மையான நட்புறவில் ஏனைய கிராமத்தினரிடை மதிப்புகொண்டு வாழ்ந்து வந்தான்</span><br />
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: right;">
<div class="separator" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;">
<img alt="mouni2" border="0" height="402" src="https://lh3.ggpht.com/-RH6fVBD1zgk/TogtkNQOFSI/AAAAAAAAH1k/lTUnK07KKH0/mouni2_thumb%25255B1%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-width: 0px; display: inline;" title="mouni2" width="307" /></div>
</div>
</div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;"><span style="line-height: 20.591999053955078px;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சில </span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சமீப சில வருஷங்களாக, தன் வாழ்க்கை,குறிப்பற்று,போக்கு புரியாமல், பாதையில் நழுவிச் செல்லுவதான தோற்றம் கொள்ளலானான். எதேச்சையென கொள்ளுவதை மனது மறுக்கிறது. தன்னையும், தன் சூழ்நிலைகளையும் , சம்பவங்களையும். ஒருமை கொள்ள வேண்டியிருக்கிறது. சூழ்நிலைக்களன்களில் ஒன்றி, அனுபவம் கொள்ள மனநிலை விரிவும் மாற்றமும் கொள்ளவும் வேண்டியிருக்கிறது. உலக வாழ்க்கையே ஒரு பெரிய சூழ்நிலைத் தோற்றமெனக் கொள்ளவேண்டியிருப்பதில், தன் அறிமுகம் சரியென ஒரு போதும் தெரிய முடிகிறதில்லை என்றும் தெளிந்து கொள்ள, வெறித்து கனவென வாழ்க்கையைக் கண்டு நிற்பதான ஒரு எண்ணமும் இவனுக்கு அடிக்கடி எழுவதுண்டு. மனது வேதனை கொள்ளவதாகிறது, எல்லாம் ஈசுவர சங்கல்பம் என, தன்னை விடுத்துக் கொள்ளும் நம்பிக்கையும் இல்லை. இவன் தோற்றம், நடையுடை பாவனைகள், பேச்சுப் பழக்கங்கள், எல்லாம் சேர்ந்து. ஒரு விநோத விரோத பாவத்தில் கலந்து. இவனைத் தெரியாதவர்களுக்கும்கூட இவனைப் பார்க்குங்கால் , தெரிந்து கொள்ள அவா கொடுப்பதாக இருக்கும். இவ்வகையில், இவன் சிநேகித சித்திபெற்றவன் போலும்.</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அடிக்கடி இவன் ஊரைவிட்டு, மாதக் கணக்கில் வெளியூர் போய் வருவது உண்டு. பெரிய பட்டிணங்கள், சிறிய நகரங்கள், க்ஷேத்திரங்கள் மற்றும் பழங்கால சரித்திர சின்னங்கள் என ஒரு வரையறையிலும் அகப்படாது, சித்தன் போக்கெனத் தோன்றும், இவன் பிரயாணங்கள். இதுவரையில் இவ்வகையாக நான்கைந்து தரத்திற்கு மேலாகவே சுற்றியிருக்கிறான். இப்போது, இவன் ஊரை விட்டகன்று நாலைந்து மாதங்களுக்கு மேலாகி விட்டது .திரும்பி பட்டிண மடைந்தவன், ஊரையடையும் ஆவலின்றியே, அங்கு சில நாட்கள் தங்கிப் போகலாமென நினைத்து ஒரு ஹோட்டல் அறையில் தங்கினான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">தெரிந்த பட்டிணத்தில் , ஊரைச் சுற்றும் அலுவல்கள் இல்லை. எப்போதாவது சிறிது நேரம் , சிறிது தூரம் வெளியே சென்று உலாவி வருவதிலும், ஆங்காங்கே தென்படும் , தன் பழைய சிநேகிதர்களைக் கண்டு சிறிது பேசித் திரும்புவதிலும், பாக்கி அதிக நேரத்தை தன் அறையில் கழிப்பதுமாக இரண்டொரு நாட்கள் சென்றன. ஒரு நாள் மாலை ,ஒரு வீதியோரமாகச் சென்றுகொண்டிருக்கும்போது, பின்னின்று, சிலர் பேசிக்கொண்டு தன்னைக் கடந்து முன் சென்றபோது, அவர்கள் திரும்பி இவனைப்பார்த்தனர். இவனைத் தெரிந்துகொண்டு ஒருவன் ‘என்னப்பா சௌக்கியமா ? - எப்போது’ என்றான். அவர்கள் இவனோடு படித்த நண்பர்கள். மேலும் அவர்கள் தன்னைக் கடக்கும்போது பேசிக்கொண்டு போனதும் தன்னைப் பற்றித்தான் எனவும் இவன் நினைத்தான். ‘-அவன் தானே - இல்லை அவனைப்போல - இல்லை அவனே தான்’ என்பவைகள். ஒவ்வொருவருடைய பேச்சாகவும், ஒருவனுடைய பேச்சாகவும்,மேலும், தானே தன்னைப் பற்றிய சந்தேகத்தில் பேசிக் கொண்டதென, எவ்வகையிலும், அர்த்தம் கொடுக்கும் வகையில் பட்டது, இவனுக்கு வியப்பை கொடுத்தது. இச்சிந்தனைப் போக்குடன் அவர்களோடு சிரித்துப் பேசிக் கொண்டு போனான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">“உன் சிரிப்புகூட மாறி விட்டது” என்றவன் இவனைப்பற்றி ஒன்றும் கேட்காமலே, தங்களைப்பற்றியும், ஏனைய நண்பர்களையும் பற்றிப் பேசிக்கொண்டிருந்தான். மற்றொருவன், ‘நேற்றுகூட நாங்கள் சங்கரைப் பற்றி பேசிக்கொண்டிருந்தோம். உன் நினைவுகூட வந்து , உன்னைப்பற்றியும் பேசினோம்’ உன்னைப்பார்த்தபோது, நீயோவெனக் கூட சந்தேகித்தோம்.சங்கர் இறந்தது உனக்கு தெரியுமோ? -’ என்றான். சந்தேகத்திலும் தான் அவர்களுக்கு உருவாவது இவனுக்கு விநோதமாகப் பட்டது. அவர்களுக்குதான் புரியுமளவுக்குக்கூட, தனக்கு தன்னைப் புரியவில்லை என்ற எண்ணத்துடன், சங்கர் இறந்தது முன்பே தெரியுமா என்பதின்றியே, ‘ஆம் சங்கர் இறந்து விட்டான்-' என தன் மனதிற்குள்ளே இரைந்து சொல்லுவது போன்று சொன்னவன் தன் சிந்தனைப் போக்கிலே போய்க் கொண்டிருந்தான். இவ்விதம் அவர்களுடன் பேசிக்கொண்டு போனால் தன்னை பைத்தியக்காரத்தனமாக தவறாகப் புரிந்து கொள்ளுவார்கள் என சீக்கிரம் அவர்களிடம் விடை பெற்றுக்கொண்டு, தன் விடுதியை அடைந்தான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘ஆம் சங்கர் இறந்து விட்டான்.' இவன் மனது ஒரு தரம் சொல்லிக்கொண்டது. அநேக மாணவர் மத்தியில் இவன் ஒரு மதிப்பில் வீற்றிருக்கும்போது, அவனை அங்கு பார்க்கமுடியாது. கொஞ்சம் எட்டியோ, அல்லது பார்வையில்கூட படமுடியாத வகையில், அவன் அங்கிருப்பது மட்டும் நிச்சயம் . அவசியமானால் பார்வையில் கொள்ளக்கூடிய விதத்தில், அவன் எங்கேயாவது பகற்கனவு கண்டு கொண்டிருப்பான் என இவன் எண்ணுவான். தான், அவன் எண்ணத்தில் எப்போதும் இருக்காமல் இருக்க முடியாது என்பதும் இவன் எண்ணம் போலும். தனியே, இருவரும் சேர்ந்து இருக்கும்போதுகூட, அதிகமாகப் பேசுவது இல்லை. பரந்த வெளியில் சித்திரம் காண இரண்டொரு கரிக்கிறுக்கல் கோடுளெனத் தோன்றும், அவன் வார்த்தைகள். இவன் மனோ விசாலத்தைப் பொருத்து , அதற்கு உருவம் கொடுக்க தன்னைத் தான் பார்பதற்கான தோற்றம் தான், இவன் கொள்ளவான். படிப்பிலும் மற்றும் எவ்விதத்திலும் இவனுக்கு சரிநிகரானவன். எவ்வளவு இனிமையாக துன்புறுத்தும் நினைவுகள் பாலிய கால பழைய நினைவுகள்!</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவனோ சில வருஷங்கள் படித்துவிட்டு, வேறுவிதப்படிப்பிற்கு வடக்கே சென்று விட்டான். போவதற்கு முன்பு இருவரும் சேர்ந்து போட்டோ எடுத்துக் கொண்டதும் ஞாபகம் வந்தது. அவனுடன் வெகுநாட்கள் கடிதத் தொடர்பு கொண்டிருந்தான். கடைசியாக , அவன் எழுதிய லெட்டருக்கும் இவன் பதில் எழுதி இருக்கிறான். அவனுடைய கடைசிக் கடிதம் வெகு தெளிவாக கண்முன் நின்றது... இவன் மனது மிக வருத்தமடைந்தது . அவர்கள் சொல்லுவதுபோல அவனோடு - அவன் இறப்போடு , தன் இருப்புகூட சந்தேகம் கொள்ளவதும் சரியெனத் தோன்றியது. அவன் இறுதிக் கடிதம் .......'உன்னை , என் பெற்றோர்கள் நன்கறிந்தவர்கள். ஏனைய குடும்பத்தினரும்கூட எப்படி எனத்தான் தெரியவில்லை. ஒரு தரம் , நீ என் வீட்டிற்கு வந்து சிறிது நேரம் பேசிப் போனாய். அப்போது அவர்கள் உன்னைப் பார்த்து இருக்கலாம். தெரிந்து கொண்டிருக்கலாம். அச்சிறு சந்திப்பு போதுமா, என்பதில் எனக்கு சந்தேகம். அடிக்கடி உன்னைப்பற்றி நான் அவர்களிடம் பேசியிருக்கிறேன். என் கற்பனையில் பிறந்து , அவர்கள் மனதில் நீ வாழ்வது , எவ்விதமோ தெரியவில்லை. எல்லோருமே, உன்னையும் பற்றி பேசுமளவிற்கு , நீ எங்கள் குடும்பத்தினரிடை ஒருவருரினென்ற தோற்றம் நாங்கள் கொண்டிருக்கிறோம். அடுத்த தடவை நான் ஊருக்குப் போகும்போது உன்னையும் அழைத்து வருவதாகச் சொல்லி இருக்கிறேன்...அப்போது, நீ வந்தபோது என் கடைசித் தங்கை சுமி, உன்னை கதவிடுக்கிலிருந்து பார்த்தது, உனக்குத் தெரிந்து இருக்க முடியாது. அவள் எப்போதாவது உன்னை குறிக்கும்போது, எவ்வளவு நன்றாக, அழகாகப் புரிந்து கொண்டிருக்கிறாள் தெரியுமா ? நான் போகும்போது, உனக்குக் காட்டுகிறேன். நீ அவளுடன் பேசி நான் பார்க்க வேண்டும்... என்னையின்றி நீ போக நேர்ந்தாலும், போய் வா . உன்னைப் பார்த்து அவர்கள் தெரிந்துகொள்ள முடியவிட்டாலும் ,நீ சொன்னால் நிச்சயமாக தெரிந்து கொண்டு விடுவார்கள் ..'</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அன்றிரவு அவன் தூக்கம் காண, வெகு நேரமாயிற்று.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மறுநாள் காலையில் எழுந்தவுடன், அவன் இல்லாதே, அவர்கள் வீட்டிற்குப் போய் வரலாமெனக்கூட, நினைத்தான். அவன் எழுதியபோது, தனியாகப் போய் வருவதற்கும் , இப்போது அவன் இல்லாமல் போவதற்கும், ஏராள வித்தியாசம் இருக்கிறதென்பதை , அவன் அறியாமலில்லை. அவர்கள் இருந்த வீடும், இப்போது இவன் ஹோட்டலுக்குச் சமீபமாகத் தான் இருந்தது .இப்போது அவர்கள் அங்கு இருக்காமலும் இருக்கலாம் என்றும் தோன்றியது .ஒருக்கால் அவர்கள் இருந்தும், அங்குபோய், தனக்கு அவர்களைத் தெரிந்து, அவர்களுக்கு தன்னை அவர்களுக்குத் தன்னைத் தெரியாவிட்டால், எவ்வகையில் தன்னை அவர்களுக்கு அறிமுகப்படுத்தமுடியும் என்பதும் சேர்ந்து, அங்குபோகும் எண்ணத்தைக் கைவிட்டான். பட்டிணத்தில், மேலும், தங்கவும் பிடிக்கவில்லை. ஊர்போகும் ஆவலும் இல்லை.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">பட்டிணத்திலிருந்து தன்னூர் செல்லும், ரயில் பாதை நடுவில், ஒரு சிற்றூர் இருந்தது. அதனருகில், சரித்திரப் பிரசித்திபெற்ற ஒரு பாழடைந்த மலைக் கோட்டை இருப்பது இவனுக்குத் தெரியும். இதுவரையில், இவன் அதைப் பார்த்தது கிடையாது. இந்த சந்தர்ப்பத்தில் அதன் நினைவு கொண்டு அதைப் பார்க்கலாமென, பட்டிணத்தைவிட்டு காலை வண்டியிலே கிளம்பிவிட்டான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இருட்டு நன்றாகக் கண்டுவிட்டது . ரயில் அந்த ஸ்டேஷனை அடையும்போது, மேலும் நாழிகை ஆகிவிட்டது. குறிப்பிட்ட நேரத்தில் வண்டி வந்திருந்தால், மாலை நேரத்திலேயே அடைந்து இருக்க முடியும். அன்று ரயில் , மூன்று மணி நேரம் லேட். அந்த ஸ்டேஷனில் இவனைத் தவிர வேறு யாரும் இறங்கியதாகத் தெரியவில்லை, ஸ்டேஷனே இரண்டொரு சிப்பந்திகளைத் தவிரவும், வெளியே பிரயாணிகளுக்காக் காத்துத் தூங்கிக் கொண்டிருக்கும் , நான்கைந்து வண்டிகளையும் தவிர , ஜனசஞ்சாரமற்ற தோற்றம் தான் கொடுத்தது . அவன் பார்க்கப் போகுமிடம் ,இப்போது இருட்டிலும்கூட தெரியும் வகைக்கு , ஸ்டேஷனுக்கு சமீபத்தில்தான் இருந்தது. ஆனால், அவன் அன்றிரவு தங்க, மூன்று மைல்களுக்கப்பால் உள்ள, ஒரு சிறு நகரத்தை அடைய வேண்டிருந்தது . அக்குன்றுக் கோட்டை அடியில் ஒரு பெரிய பட்டிணம் ஒரு காலத்தில் இருந்தது . அது காலத்தில் நாகரீகத்திலும், நகர்ந்தும் , தேய்ந்தும், இப்போது இருக்கிட மடைந்திருக்கலாம். அல்லது மறைந்தே, சிறு குடிசைகளாக, மலையடிவாரத்தில், சிதறித் தோற்றம் கொண்டிருக்கலாம். மேற்கு அடி வானத்தில் மறைய விருக்கும் பிறை சந்திரன், அறையிருட்டைத்தான், அழகுடன் உலகிற்கு அளித்துக் கொண்டிருந்தது. ஆகாயத்தில் தெரிந்த எண்ணிலா நக்ஷத்திரங்கள், மொத்தமாக,சிறு ஒளிகொடுக்க இருந்தன.. ஸ்டேஷனில் இறங்கியவன், சிறிது நேரம் அப்பிராந்தியத்தைச் சுற்றிப் பார்வைகொண்டு, நின்றிருந்தான். மங்கிய ஒளித் திரையில், அங்கொன்றும் இங்கொன்றுமாகத் தெரியும் அநேக மலைக்குன்றுகள் பல ரூபத்தில் பதிந்திருக்கக் கண்டான். தேவாசுர யுத்தத்தில், ஒருவருக்கொருவர், மலைகளைப் பிடுங்கி அடித்துக் கொண்டதில் , சிதறித் தெறித்தனவென, ஆங்காங்கே தோன்றித் தெரிந்தனவே போலும் ,உயிரற்ற அவைகளுக்கு, எல்லையிலா கற்பனையில் ஜீவன் கொடுக்க, இச்சிறு ஒளிபோதும் - மேலே வானத்தில் எண்ணிலா நக்ஷத்திரங்கள் தெரிவதும் கீழே பூமீயில் கண்ணுக் கெட்டிய வரையில் ஆங்காங்கே தெளிக்கப் பட்டுத் தெரியும், சிறு குடிசைகளின் விளக்கொளியும் போதும் போலும். புதைவு கொண்ட அமைதி, விட்டுவிட்டு விம்முதலில் காணும் மெளனக் குமுறலின், ஓலமென எல்லாவற்றையும் பார்த்து, சிறிது நின்றிருந்தான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">ஒரு வண்டியைப் பிடித்துக்கொண்டு, இதுவரையில் பார்க்காத, ஊர்ப்பயணத்தை, இருள் வழியே இப்போது இவனுக்குப் போக நேர்ந்தது. இது இவனுக்கு, ஒரு அதிசய அனுபவமாக இருக்கவும் அமைந்தது. ரயில் பிரயாணம் தாமதப்படாது இருந்து இருந்தால் , இருட்டுக் காணும் முன்பே ஊரை அடைந்து இருப்பான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இருப்பக்கமும் மரங்களுடர்ந்த இருள் சாலையில் வண்டி போகும்போது, இவனுக்கு, வண்டியில் போவதாகவே தோன்றவில்லை. காலதேச விவரணத்தைக் குறிக்க, ஆங்காங்கே சாலையோரத்தில் தெரியும் சிறுகுடிசைக் கடைகளின் விளக்கொளிதான் . சில கடைகளில் , தாமதமாக, இரவில் வெகுநேரம் சென்று சாமான்கள் வாங்கியது போன்றே நிசப்த்தில் இரண்டொருவர் தெரிந்தனர். விடாது, தொடர்ந்து கேட்கும், வண்டி, வண்டிக்காரன் , சப்தத்தை கவனிப்பில் கொள்ளமுடியவில்லை. குருட்டுத் தனமான , மெளனவெளித் தேடுதலாகப்பட்டது இப்பிரயாணம். நடுவீதியில், அயர்ந்து தூங்கிக் கொண்டிருக்கும் நாய்கள், வண்டி இடிக்குமளவு விழித்தெழக் காத்து, தீடீரென ஊளையிட்டோடுவது , அடிக்கடி இவனுக்கு அதிர்ச்சி கொடுத்துக்கொண்டிருந்தது. இந்த தெரியாத ஊர்ப்பயணம், இருட்டில், ஒரு விநோத அனுபவமாகத்தான் இவனுக்கு பட்டது.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மறுநாள் காலையில், கொஞ்சம் சீக்கிரமாகவே எழுந்து, எல்லா காரியங்களையும் முடித்துக்கொண்டு, நடுப்பகல் பொழுதிற்கு முன்பே பார்க்கவேண்டியவைகளை பார்த்துவிட்டு திரும்பிவிடலாமென்று, கையில் ஆகாரம் கொண்டு போகாதே கிளம்பினான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">காலை ஒளியில், சொட்டச்சொட்டக் குளித்து நின்று கண்ணுக்கொட்டிய தூரம் வரையில், அப்பிராந்தியம் ஸ்பஷ்டமாகத் தெரிந்தது. அது ஒரு மலைப் பிரதேசமல்ல. ஒரு பெரிய பொட்டல், வெட்டவெளிப் பிரதேசம். ஆங்காங்கே, சின்னதும் பெரியதுமாக, அநேக குன்றுகள் சிதறித் தெரிந்தன. எட்டிய வெளி வரையில், கட்டான் தரையும், சிலசில இடங்களில் பசும்புல் பூமி, மரம் மட்டைகள், சிறு புதர்கள் ஆகியவைகளும், ஒன்றுகூடி, ஒரு பிரமிப்பை கொடுக்கும்வகையில் தெரிந்தது. தனித்தனியாக ஆடுமாடுகளும், இரண்டொரு மனிதர்கள், எட்டிய வெளியில் மந்தையென ஆடுமாடுகள் அசைவுத் தோற்றம்... ஆகியவைகள் அகண்ட வெளியில் கரையாது தோன்றியது. ஒவ்வொரு நேர ஒளியிலும், பருவகால வித்தியாசத்திலும், பார்ப்பவர் மனநிலையோடு கலந்து, வேவ்வேறு வகைக்குக்காண, எண்ணிலாச் சாயைக் கொண்டு தோற்றம் கொடுக்க இருந்தது, அப்பிராந்தியம். ஒரு உயரமான குன்றின்மீது, இவன் பார்க்க இருக்கும், கோட்டை தெரிந்தது. அதன் அடிவாரத்தை அடைந்தபோது, அவ்விடம் கொஞ்சம் செழுமையான பூமி எனத்தோன்ற , மர பட்டைகளும் , புதர்களும் மண்டியிருந்தன. மரத்திலிருந்த பக்ஷிகளின் குரல், தூரத்திலிருந்து கும்பலாகப் பறந்து வரும் பறவைகள் தன்னைத் தடவி ஸ்பரிசம் கொடுக்கும் காற்று இலைகளூடே சலசலப்பு கொள்ளுவது , எல்லாமுமே இவனுக்கு ஒரு பாழ் பட்டுக் கொண்டிருக்கும் தோற்றத்தைத் தான் கொடுத்தன. குன்றின் அடிவாரத்திலிருந்து,</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">கோட்டை கொத்தளங்கள், மாளிகை மாடங்கள், கோவில் கோபுரங்கள் எல்லாம் தெரிந்தன. மேலே ஏறி, சாவகாசமாக, எல்லாவற்றையும் பார்த்துவிட்டுத் திரும்பும்போது, நடுப்பகல் சரிவு கண்டுவிட்டது. களைப்பில் பசிக் கூடதோன்றவில்லை. சிறிது இளைப்பாறி, பிறகு நடக்கலாம், என ஒரு மரத்தடியில் உட்கார்ந்தான். எதிரே உற்றுநோக்கிக் கொண்டிருந்தான். கோட்டைக் கொத்தளங்கள், எட்டித் தெரியும் குன்றுகள், எல்லாம் எட்டி நகர்ந்து மறையத் துடித்து, கானல் சலனத்தில் தெரிந்தன. இந்தக்கோட்டையை இது வரையில் பார்க்காதவனானாலும், அதைப்பற்றி அநேக விஷயங்களைக் கேட்டும், படித்தும் தெரிந்துகொண்டிருந்தான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மறைந்த கோவில் வெங்கலத் தேரையும்,கோட்டைப் பாதாளச் சுரங்க வழிகளையும் , பராபரிச் செய்திகளென, இவன் கேட்டிருக்கிறான். திரேதாயுகத்தில், அதன் ,நிர்மானம் ,ஸ்தல மகிமைப் புராணம், உண்மைக் கூற்றென சரித்திரம், கல்பனைக்கதைகள், முதலிய என்னவெல்லாமோ அதைப்பற்றி புத்தக ரூபமாகப் படித்தும் தெரிந்து கொண்டவன். இப்போதும் தனக்குத் தெரிந்த தெல்லாவற்றையும் நினைக்கும்போது, அபத்தமென, சிரிப்புகூட தோன்றியது. பக்தியில் கோவிலுக்கு வெங்கலத் தேரை வார்த்துவிட்டு, எதிரிகளை முறியடிக்க, விநோதமான குறுக்குப் பாதைகளை, வெகுயுக்தியுடன் கண்ட ஒரு மேதாவி வீரதீர சக்ரவர்த்தி, தொலைவிலே எதிர்க்க வரும் எதிரிகளை முறியடிக்க , அவர்கள் மத்தியில் திடீரெனப் புகவும், பிறகு தோற்றால் திடீரென மறைந்து கோட்டையை அடையவும், அநேக சுரங்கப் பாதைகளை அமைத்தான். ஒரு தரம் அவ்வகை செய்ய தீர்மானித்து, அநேகரை , எட்டிய வெளியில் விரோதிகளெனக்கண்டு அவர்களிடை புகுந்து வீரதீரபராக்கிரம செயல்கள் புரிந்து ,சுரங்க வழியே கோட்டையை அடையும் ஆவலில் தோற்று , மறைய நினைத்தப் போது எல்லாம் மறந்துவிட்டது . அவர்கள் மத்தியிலே அவர்களாகவே ‘ஜே-ஜே' கோஷமிட்டு கோட்டையை அடைந்தான். அவர்களும் மறந்து, தாங்களென மதித்து , இவனையே அரசனாக்கி , கோட்டையை அடைந்து கைகட்டி கட்டளைக்குக் காத்திருந்தனர். அவர்களோடு வெங்கலத் தேரும் ,சுரங்கப் பாதைகளும் மறந்து மறைந்துவிட்டன. இந்திரன் ,பிரும்மஹத்தி தோஷ நிவாரணம்,சுனையில் முழுகி சுவாமி தரிசனத்தில் கண்டது ... தற்போது ஒருவராலும் இந்திரனாக முடியாததினாலும் , பிராயசித்தம் காணும் வகைக்கு , பிரும்மஹத்தி செய்ய முடியாததினாலும் , அதுவும் மறந்துவிட்டது. மறைய பாழடைந்து கொண்டிருக்கிறது. அந்த அரசன் அவன் தகப்பன் அவன் -அவன் மகன் இவன் எனக்கொண்டு, கடல் கடந்து வாணிபம் செய்தது... இமயத்தை வென்றது, பேரவை கூட்டியது , முத்தமிழ் பரிமாறியது. அது இது எல்லாமும், மனப்பிராந்தியில் சரித்திரமாகி ,கல்பனைகளுடன், உண்மையும் மறந்துவிட்டது, மறைந்தும்விட்டது. கோவில்,கோட்டை, குளம் எல்லாமுமே, இவன் பார்வைக்கு,ஒன்றெனத் தோன்ற , இப்பாழ் தோற்றம் இவனெதிரில் மெளனமாக ஏங்கிப் புலம்பி நின்றன. கானல் சலனத்தில் எங்கேயே எட்டிய வெளியையும் நாடிப்போகத் துடித்துக் கொண்டிருக்கிறது.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எவ்வளவு அபத்தமாகப் படுகிறது எல்லாம். ஒரு அல்பசித்திகண்டு, தாங்கமுடியாது, மேலே போக வழிகாணாது, தவித்துக் கொந்தளிக்கும் மனோவியக்திகள் , இவ்வகை வெளிவிளக்க ஆர்ப்பாட்டம் , ஊர் கூட்டும் தமுக்கடி தமாஷா போன்று, எவ்வளவு அபத்தமாகப் படுகிறது. எவ்வித பிரமாண்டத் தோற்றமும் ஒரு அல்பசித்தியின், அல்ப பவிஷாசையின், வெளிவிளக்கமாகத்தானே, தோற்றம் கொள்ளுகிறது. இரவின் அந்தகார இருளைக் காண, ஒரு சிறு ஒளிப்பொறி போன்றாக முடியுமா, இப்பகல் தீவட்டிகளின் ஒளிகாட்ட முயலுதல்கள். எல்லாம் மாறி , மறைய, பாழடையத்தானே தோற்றம் கொள்ளுகிறது. பகல் ஒளியைப் பார்க்க , இவன் கண்கள் கூசின. சிறிது கண்களை மூடினான். யாரோ ஒருவன் ஒரு பெரிய பெட்டியைச் சுமந்து சென்று கொண்டிருந்தான். அவனைப் பார்த்துச் சிரித்துக்கொண்டு,நீ பொட்டிக்குள்ளிருந்தே உன்னைத் தூக்கிக்கொண்டு போனால், சவுகரியமாகுமே என்று சொல்லிக் கொண்டிருந்த போது, எல்லாம் மறைந்தன. ஒரு கேட்காத சப்தம் கேட்டுக்கொண்டிருந்தது. கண்களை உடனே திறந்து பார்த்தான். ஒரு காகம் மேலே மரக்கிளையிலிருந்து கரைந்து கொண்டிருந்தது. மாலை நேரம் கண்டு கொண்டிருந்தது, இவனைத் தூக்கி வாரிப் போடும்படி இருந்தது. நடுப்பகலில் அயர்வுக் கண்டு, தூங்கி மாலையில் விழித்ததென்பது , இவ்வளவு நொடிப்பொழுதில் என்று தோன்றியபோது ,அன்று மாலை தானோ,என்பதும் கூட, இவனால் அனுமானிக்க முடியவில்லை . மழை வருமெனத் தோன்றி ,எழுந்து நகரத்தை நோக்கி வேகமாக நடக்கலானான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">ஊர் எல்லைக்கு வெளியே இருக்கும் பங்களாக்களைக் கடந்து கொண்டிருக்கும்போது, வேகமாக காற்று கிளம்பி சிறு தூரலாக மழை ஆரம்பமாயிற்று. அருகிலிருந்த ஒரு பங்களா வாயிற் கேட்டடியில் சாரல் படாது இருக்க ,சிறிது ஒதுங்கி நின்றிருந்தான்.காற்றில் மழை கலைந்தால், கொஞ்சம் காத்திருந்து , நனையாமல் போகலாம் என இவன் நினைத்து, சுற்றுமுற்றும் பார்த்துக்கொண்டிருந்தான். சிறிது அப்பால் தள்ளி ,உள்ளே நின்ற அப்பங்களா வரண்டா தூணடியில், இருபத்தைந்து வயது மதிக்கத்தக்க ஒரு பெண் நின்று , இவனைக் கூர்ந்து கவனித்துப் பார்த்துக் கொண்டிருப்பதைக் உணர்ந்தான். காற்று ஓய்ந்து,மழை வலுக்க ஆரம்பித்தது . மறு முறை உள் பக்கம் பார்த்தான். அவள் அப்படியே நின்று தன்னைப் பார்த்துக் கொண்டிருப்பதை கண்டான். அங்கியிருப்பது ஒருவிதத்திலும் இவனுக்குப் பொருத்தமாகப் படவில்லை . நின்றாலும் நனையத்தான் வேண்டுமெனத் தோன்றியது. இனி நிற்பதும் பிடிக்கவில்லை என, நனைத்துகொண்டே நடக்க எண்ணியவனுக்கு , தன் அருகில் ஒருவன், கையில் குடையுடன் தன்னை உள்ளே அழைத்து வரண்டாவில் வந்து இருக்கும்படி சொன்னதும், இவன் அங்கு நாற்காலியில் உட்கார்ந்து இருப்பதும் ,ஒரு கனவு நிகழ்ச்சியைத்தான் கொள்ளும்படிஇருந்தது. வெளியே மப்பு மந்தாரத்திலும் , வெளிச்சம் இருந்தது.பங்களாவுக்குள் , விளக்கு போடுமளவிற்கு இருட்டு கண்டிருந்தது.வாயிற்படி கதவருகில் நின்று நிழலென ,தன்னை அவள் கவனித்தது தெரிந்தது. உடனே ,வாயில் விளக்கும் , உள் வெளிச்சமும் போடப்பட்டவுடன், ஒளி நடுவில் திடுக்கிட்டான், மறுபடியும் வாயில்படி பக்கம் பார்த்தான்.அவள் அங்கு நின்றிக்கவில்லை. உள்ளே சென்றுவிட்டாள்.அந்த பங்களாவுக்குள் ஒரு கார் வந்து நின்றது. அதனின்றும் உயர்ந்த உத்தியோகஸ்தரெனப்படும் ஒருவர் இறங்கி, ஒரு சேவகன் தொடர உள்ளே சென்றார். இவனைக் கடக்கும் போது பார்த்தும் பார்க்காத பாவனையில் மறைந்து விட்டார். அவள் கணவனென்பது இவனுக்குத் தெரிந்துவிட்டது. போகும்,‘தன்னை யார்'என்ன விசேஷமெனக் கேட்டிருந்தால் , அப்போது தன்னை எவ்விதம் அறிமுகப்படுத்தியிருக்க முடியும், என்பது இவனுக்கு விளங்கவில்லை. அவர் தன்னைக் கேட்காது போனதில் ,சிறிது நிம்மதி அடைந்தும் , இனியும் தனக்கு அவ்வகை நேராது இருக்க முடியுமா,எ ன்பது புரியாமலும் கூட , அங்கு விட்டு அகல முடியாமல் ,நாற்காலியில் உட்கார்ந்திருந்தான்.ஏதோ, ஒரு தவறிய சூழ்நிலையில் சிக்கித்தவிப்பதான எண்ணம் இவன் மனம் கொண்டது.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சிறிது நேரத்தில் ,அவர் உடைகளை மாற்றிக்கொண்டு வெளியே வந்தார்......................... ‘மன்னிக்க வேண்டும், ஸார், கவனிக்கவில்லை. உள்ளே உட்கார்ந்து பேசலாமே...'என்று அவனை அழைத்துப் போகவும் , ஹாலில் நாற்காலியில் ,ஒருவர் முன் ஒருவராக உட்கார்ந்து கொண்டனர். முதலில் கண்ட நிலைக்கு , தற்போது கொஞ்சம் மாறுதலாகத் தோன்றினாலும் , மனது , ஒரே விதமாக இவனுக்கு வேதனை கொடுத்துக் கொண்டிருந்தது. தன்னை யாரென அறிமுகப் படுத்திக் கொள்ள முடியாத ,தன் நிலைமையைத் தான் ,வேதனைகளெனக் கண்டு கொண்டிருந்தான். ஒரு பரிசாகரன் , இரண்டு கப் காப்பி கொணர்ந்து வைக்க ,இருவரும் பருகினர். அவருக்குப் பின்னால் , தன் பார்வையில் அவள் பட எப்போது வந்தாள் என்பதை இவன் கவனிக்கவில்லை அத்தம்பதிகள் இருவர் முகத்திலும் ,ஒரு சோகக்களை படர்ந்து இருப்பதை, இவன் பார்த்தான் . தான் அவர்களுக்கு யாரெனப்படுகிறோம்,என்பதும் புரியவில்லை.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘......உங்களுக்கு , எங்களைத் தெரியவில்லை' எனக் கொண்டு ,‘நாங்கள் எப்படி எங்களை அறிமுகப்படுத்திக் கொள்ள முடியும் , என்பது புரியவில்லை'என்றது இவனுக்குக் கொஞ்சம் தூக்கி வாரிப் போடும்படி இருந்தது. மேலும் இவன் திகைப்பை நீடிக்கா வண்ணம் தடுப்பதே போன்று ‘உங்களுக்கு ,உங்கள் நண்பன் , சங்கரை நினைவிருக்கிறது, என்று நினைக்கிறேன் என்று சொல்லி சிறிது நிறுத்தினார்'. இவனுக்கு எல்லாமே, ஒரு நொடியில் புரிந்துவிட்டது. அவரிடம் ஒரு மதிப்பும்,கொண்டான்.‘...........ஆமாம் சரிதான்' என்று பேசியதும், இவனுக்கு சரியாகப் பேச ஆரம்பித்தார்.அதற்கு முன், அவர் தன் மனைவியை சிறிது உள்ளே போய் வரச்சொன்னார்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘நீங்கள் சங்கர் நண்பர் சேகர் தான் என்று எங்களுக்குத் தெரிகிறது. உங்களுக்கும்,எங்களைத் தெரிகிறது ....ஆனால் ,இக்குடும்ப சம்பவங்கள் சில, உங்களுக்குத் தெரியாமலிருக்கலாம்.....உங்களுக்கும் தெரியவேண்டுமென்ற அவசியமுணர்ந்து,நான் சொல்லுகிறேன்.........’</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">ஆமாம் சங்கர் இறந்து விட்டான், என்றவன் பேச்சை நிறுத்திக்கொண்டான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘ஆமாம் சங்கர் இறந்துவிட்டான்.....எப்படி என்றும்,உங்களுக்குத் தெரிந்து இருக்கலாம் .இருந்தாலும் நான் உங்களிடம் சொல்ல வேண்டிய அவசியமுணர்ந்து சொல்லுகிறேன். உங்கள் துக்கம் மேலும், அதிகமாகலாம் ஆனால் உங்களிடம் சொல்லுவதில் ,என் மனம் சிறிது ஆறுதல் கொள்ளும் .அதற்காக மன்னியுங்கள்’. சிறிது நிறுத்தி மேலும் பேசலானார்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘ஆமாம் , ஆயிரம் தடவை , நான் சொல்லி ஆறவேண்டிய துக்கம் அது. சுசிக்கோ, ஓரு தரம்கூட நினைக்க முடியாத, தாங்க முடியாத துக்கம். அவள் இப்போது இங்கில்லை. எங்கள் பிரியம், சங்கரிடம் எவ்வளவு எனத் தெரியவேண்டுமானால், ஒருக்கால் ,அது அவன் உங்களிடம் கொண்ட அளவு, என்று வேணுமானால் சொல்லலாம். ஏதோ விவரமற்று , அர்த்தமற்ற புதிர் போட இவ்வளவு சப்பை கட்டி பேசிக் கொண்டிருப்பதாக நீங்கள் எண்ணமாட்டீர்கள் . நான் சொல்லுவதற்கு ,நிதானம் கொள்ள,தவிப்பின் வெளியீடுதான், இவ்வகை பேச்சின் தடுமாட்டம், மன்னிக்கவேண்டும் ....?’ சிறிது நிறுத்தி மேலும் தொடர்ந்தார்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘...சரி சங்கர் இறந்தான். காலம் போனாலும் , அந்த சம்பவம் , மனவெளியில் மாறாது நிலைத்துவிட்டது. அதை மறுக்குமளவுக்கு இருக்கும் வகையில் , மேலும் கடுமையாக பாதிக்க, அத்துக்கம், மாறாது ஸ்திரமென நிலைத்துவிட்டது அவன் இறந்த செய்தித்தந்தி அவன் தகப்பனாருக்கு....அவன் இறுதிக் கடன்களை , அங்கேயே அவர்களே செய்யும்படி,இவர் பதில் தந்தி, வடக்கே, கண்கணாதேசத்தில், ஒரு சுரங்க கம்பெனியில்,ஒரு உயர்பதவி வகித்தவன், பூமிக்கடியில் இரண்டாயிரம் அடி கீழே சுரங்கத்தை பார்வையிடும் போது , ஏதோ விஷம் தீண்டி இறந்தான். மேலே கொண்டு வரும் அளவிற்கு, அவன் உயிர், உடம்பில் தரிக்கவில்லை. அவனைப் பார்ப்பதில் தான் அவன் ஆத்மா சாந்தியடையப் போகிறதா? தகப்பனார் பதில் தந்திதான் அதற்குப் பதில். பிறகு வெகுநாள் கழித்து அவன் சாமான்கள் வந்து சேர்ந்தன.....அவன் இறப்பை மறுக்குமளவுக்கு இல்லை? நீங்கள் இப்போது வந்தீர்கள் .உங்களை இந்த குடும்பத்தில் ஒருவராகத்தான் நாங்கள் கருதிக்கொண்டு இருக்கிறோம்.உங்களைப் பற்றி அவன் சொல்வதிலிருந்து, எங்களுக்கு, நன்றாகத் தெரியும்’......</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘எல்லோரிடமும் அவன் பிரியமாகப் பழகினாலும் அவன் கடைசித் தங்கை சுமியிடம்,அதிகப் பிரியம் போலும். அவன் இறந்தது,அவளை வெகுவாகப் பாதிக்க ஆரம்பித்தது.கடைசியாக, அவன் எழுதிய லெட்டர் அவளுக்குத்தான்... அவன் எப்போது வருகிறான் என்று தெரிந்து கொள்ளும் ஆவலில் ,நாங்கள் எல்லோரும் அவளைச் சுற்றிச்சூழ்ந்து , அவளைப் படிக்க வொட்டாது செய்து கொண்டிருந்தோம். வெகு நேரமாயிற்று அவளுக்கு அதைப்படித்து முடிக்க. அவள் முகத்தை அப்போது பார்க்கவேண்டும்.! வர்ணிக்கக்கூடாது-முடியாது. படித்து முடித்தவுடன் லெட்டரை என்னிடம்தான் கொடுத்தாள். நான் அதை இரைந்து படித்தது,எல்லோரும் கேட்டது ...... அப்போது எங்களிடம் கண்ட குதூகலத்தில் , வாழ்க்கையே போய்க்கொண்டிருந்தால்... ‘சீக்கிரம் லீவு எடுத்துக் கொண்டு எல்லோரையும் பார்க்க வருவதாகவும் ,வரும்போது, உங்களையும் அநேகமாக ,நிச்சயமாக அழைத்துக் கொண்டு வருவதாயும் ... எழுதியிருந்தது. எல்லோருக்கும் உங்களை நன்றாகத் தெரியும். அவன் வருகை ஆவலில் ,உங்கள் வருகையும் கலந்து ,நாங்கள் வெகு ஆவலாக அந்த நாளை எதிர்பார்க்கும் ஆவல்தான் அது.உலகில் கொடுத்து வைப்பது, கொஞ்சநாள் தான் போலும்... சில நாட்சென்று , அந்த தந்தியும் வந்தது .எங்கள் நிலைமையை அப்போது , நீங்கள் உணர முடியும். அவன் இறப்பு, மறுக்குமளவிற்கு மீறியே போகிறது .அதிர்ந்துபோன, எங்களை துக்கம் பீடிக்க கொஞ்சம் கொஞ்சமாக வந்தது.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">உள்ளே சென்றவள் , எப்போது திரும்பிவந்து அவன் பின் நின்றாள் என்பது , இவனுக்குத் தெரியவில்லை. கீழே தொங்கிய தலையுடன் , கேட்டுக்கொண்டிருந்தாள்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘....சங்கர் இறந்ததில் சுமி கலியாணப் பிரயத்தினங்கள் தடைப்பட்டது... பிறகு, அவளும் கன்னியாகவே போய் விட்டாள். தன் தமயன் இறப்பை, கொஞ்சநாள் வரையிலும் அவள் மனது ஒப்புக்கொள்ளவில்லை போலும். அவன் வருகையை எதிர்பார்த்து நிற்பவள்போன்று,வெகு வசீகரத் தோற்றம் கொண்டிருந்தாள். ஆயினும் உள்ளே குடிக்கொண்ட ஒரு ஏக்கம், வெளிக்கிளம்பியப்படி, காலத்தை எதிர்பார்த்திருந்ததுபோலும் , அப்போது அவள் தோற்றம் ,வெகு வசீகரமான தோற்றம் ,எங்கள் மனதிற்கு ,ஒரு அச்சத்தை விளைவித்துக் கொண்டிருந்தது.அவள் ஒரு பயங்கரத்தின் கவர்ச்சியாகத்தான் தோன்றினாள். அதிகமாக ஒருவரோடும்,பேசுவதில்லை. ஆனால் பேசாது இருந்தாகவும் சொல்ல முடியாது. வெகு ஆழ்ந்துதொனிக்குமாறு ,அவ்வப்போது,ஏதாவது திடுக்கிடப் பேசுவாள். என்னை ‘அண்ணா -அண்ணா’யென அழைத்து கொஞ்சம் அதிகமாகப் பேசுவாள் . பிறகு சிறிது சிறிதாக, அவள் மனம் ,சஞ்சலிக்க ஆரம்பித்தது. அப்போது அவளைப் பார்க்கும்போது மனதிற்கு வருத்தம் தோன்றுவதில்லை ...பார்த்து , பார்க்க முடியாது ,பெருமூச்சுடன் திரும்பிப்போவதுதான் முடியும்.... அவளும் போய் விட்டாள். அவறைத் தேடி..’ அவர் பேசி முடித்துவிட்டார். இவனைப் பார்த்தும் , எங்கெங்கேயும் பார்த்துக் கொண்டிருந்தார். எல்லையற்ற துக்கம் , அவர் நிதானப் பேச்சில் , வெகு தெளிவாகத் தெரிந்தது. சிறிதுநேர மெளனத்தில் , அவர் அவர்களுக்கு அந்த சூழ்நிலையில் தத்தம் எண்ணப்போக்கில் போய்க்கொண்டிருக்க,அவகாசமிருந்தது.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘நீங்கள் அப்போது வந்து பார்த்திருந்தால் .........’ என்று ஆரம்பித்தவரை , இவன் இடைமறித்து ,</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘அப்படி நேர்ந்து இருக்க முடியாது’- என்று சொன்னான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘என்ன - இப்போது வந்தது போல ,...’ எனத் திடுக்கிட அவர் கேட்டார்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘எப்படி முடியும்,இப்போது போல,அப்போது பார்ப்பது..’என்றவன் மேலும்,</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘அப்போது சங்கர் இறந்து விட்டான் . அப்போது எனக்கு ......எவ்வளவு தெரிந்து இருந்தும் அவன் இல்லாது நான் வந்தால் நீங்கள் தெரிந்து கொண்டிருக்க முடியாது .இது தெரியவில்லை உங்களுக்கு -?’என்றான் இவன். வெகு நிதானமாகவே, கொஞ்சம் அதிகமாகவும் பேசியும் விட்டான் . எண்ணங்கள் எங்கெங்கேயோ போய்க் கொண்டிருந்தன.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘என்ன ’என்றார் அவர்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘இப்போது யதேச்சையாகவா , வந்து சேர்ந்தேன்? இல்லை. என் வாழ்க்கை அவன் கற்பனையில் , என்பதில் அவர்களும் கூட இருப்பது, உங்களுக்குத் தெரியவில்லை .இப்போது ? - நான் இருப்பதில் ’- என்றான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">தெரிவது போன்ற தோற்றம் ,சிறிது கொண்டும், அவன் பார்க்குமிடத்தைப் பார்க்காது,அவனையே பார்த்துக் கொண்டிருந்தனர் அவர்கள். இவன் மனம் தடுமாறுவதாகவும் சிறிது எண்ணமடைந்தார் போலும்......</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இவன் சொன்னான், ‘ இதுதான், நான் இப்போது சொல்லுவது. ’ எனச் சொல்லி எழ நினைத்தவன் மறுபடியும் உட்கார்ந்து கொண்டு, ‘நீங்கள் உங்கள் மனைவியை இப்போது பார்க்கவில்லை? அப்படித்தான் - ’ என்றான்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘எல்லோரும் காண இருப்பவளை நீங்கள் எப்படி உவமிப்பது -’ என்றார்.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘என்ன நீங்களா பேசுவது..’ என்று கொஞ்சம் கடுமை தொனிக்க சொன்னவன், மீண்டும், நிதானமாக நீங்கள் உங்கள் மனைவியைப் பார்ப்பது போல நானும் சுமியைப் பார்க்கிறேன் - இப்போது பார்க்கிறேன்........சங்கர் இறக்க முடியும், என் வாழ்க்கையை, என்னை, கனவு காணாது இருக்கமுடியாது, அவன் கனவில் , நனவென வாழ்க்கை கொள்ளும், நான் இருக்குமளவும் அவன்?..........அவனை நாடி அவன் கனவை நாடி சுமி போகமுடியும் என்னைவிட்டு...எப்படி முடியும்? நான் இப்படியாவதை, தவிர்த்து,எப்படி வாழமுடியும்...’</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இவன் நிதானமாக எழுந்து , வெளியே சென்று கொண்டிருந்தான். வாயிற்படியைத் தாண்டி , மற்றும் வரண்டாவின் இரண்டு மூன்று படிகளையும் தாண்டி, மேலும் , பங்களா கேட்டையும் தாண்டித்தான் , எதிரே போகும் வீதியை அடைய வேண்டும் . போவதை தடுக்கவோ ,மழையில் நனையாது போக , வசதியளிக்கவோ, இவர்களால் முடியவில்லை . பிரியா விடைக்கொண்டு ,போவதைத்தான் கேட்டைத்தாண்டி வீதியில் பார்வையில் மறையும் வரையில் , பார்த்து நின்றிருந்தனர். துக்கத்திற்கோ , கண்ணீர் துளிகளுக்கோ அப்போது அங்கே இடமில்லை.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">காற்று கடுமையாக வீசிக்கொண்டிருந்தது . மழையும் சிறு தூரலாக விட்டபாடில்லை.</span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;"><b>எழுத்து 1963</b></span><br />
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;" />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;"><b>நன்றி - தட்டச்சு : தீட்சண்யா</b></span></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-21094912578822666672017-03-06T09:01:00.001+05:302017-03-06T09:02:36.080+05:30ரத்தசுவை - கரிச்சான் குஞ்சு<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ராமுவுக்குப் பைத்தியம் பிடித்துவிட்டது என்றார்கள் எல்லோரும். நானும் அவனை கவனித்தேன். அவன் சரியாயில்லை. நான் ஊருக்கு வந்து இரண்டு நாட்கள் ஆகிவிட்டன. ராமுவை அழைத்துவரச் சொல்லிப் பலரை அனுப்பினேன். அவன் வரவில்லை. நான் போய்க்கூப்பிட்டேன். அவன் பேசவில்லை; ஆனால் என்னைப் பார்த்துச் சிரித்தான். 'வீட்டுக்குப் போ வருகிறேன் என்று ஜாடை காண்பித்தான். உடனே திரும்பிக் குரங்கைப் பார்க்கப் போய்விட்டான். ராமு அந்தக் குரங்கினிடம் என்ன கண்டானோ, அதையே கவனித்துக் கொண்டும் அது போகுமிடங்களுக்கெல்லாம் தானும் போய்க் கொண்டும் இருந்தான். வீட்டுக்கு வந்தேன். என் வீட்டாரிடமும் ராமு வீட்டாரிடமும் விசாரித்தேன்.<br />
<br />
அவனுடைய குடும்பம் நொடித்துவிட்டது. ஒரு கல்யாணத்துக்கு வாங்கின கடனைத் திருப்பிக் கொடுக்காமலேயே பல வருவடிங்க<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-iWhWmgHchvc/WLvwloqUAiI/AAAAAAAAWqE/h-0a_vF9HAcahnkQKzN-zEFpmrotJ7BJQCPcB/s1600/PicsArt_03-05-04.33.08.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-iWhWmgHchvc/WLvwloqUAiI/AAAAAAAAWqE/h-0a_vF9HAcahnkQKzN-zEFpmrotJ7BJQCPcB/s400/PicsArt_03-05-04.33.08.jpg" width="306" /></a></div>
ள் கழிந்துவிட்டன. கடன் கொடுத்திருந்த கோபாலய்யர் வியாஜ்யம் நடத்தி ராமுவின் சொத்து முழுவதையும் கட்டிக்கொண்டு விட்டார். வீடு உள்படப் போய்விட்டது. ஆறு மாதத்தில் வீட்டைக் காலி செய்து தரவேண்டும் என்று கோர்ட்டில் தீர்ப்பு ஆகியிருந்தது. அந்த கெடுவில் இன்னும் இரண்டே மாதங்கள் பாக்கி. மனுஷன் என்ன பண்ணுவான் ? கலங்கிப்போய் விட்டான். பேச்சிலோ செய்கையிலோ வேறு ஒரு விபரீதமும் கிடையாதாம். பிரமை பிடித்ததுபோல் அந்தக் குரங்கைச் சுற்றிக்கொண்டு அலைகிறானாம் அதுவோ இவனைப் பாய்ந்து கடிக்க வருகிறதாம்.<br />
<br />
குரங்கோ ஒற்றைக் குரங்கு. நானும் பார்த்தேன். அதன் பரிமாணம், நீளமும் சரி. பருமனும் சரி அசாதாரணமானதுதான். கொழுத்து விறாந்து கிடந்தது அது. ஊரில் அதன் ரகளை இல்லாத நாளே கிடையாதாம். எங்கு வேண்டுமானாலும் ஏறி இறங்கி எதையும் எடுத்துத் தின்று கொண்டு திமிர்பிடித்து அலைந்து கொண்ருக்கிறது. அது. எல்லோரும் அதைக்கண்டு பயப்பட்டார்களே தவிர அது யாரைக் கண்டும் எதைக் கண்டும் பயப்படவில்லையாம். நாய்களையெல்லாம் அது பலபடித் துன்புறுத்திற்று. நாய்க்குட்டிகளைக் கொன்று போடுகிறதாம். 'ஒற்றைக் குரங்கு ஊரை அழிக்கும் என்பது ஹனுமானைப் பற்றிய பழமொழியாம். அவர் லங்கையை அப்படி அழித்ததால்தான், நம்முடைய தெய்வமானார். ஆனால் இந்த குரங்கு எங்கள் ஊரில் இப்படி அட்டுழியம் செய்து வருகிறது. ஊரில் எல்லோரும் புராதனக் குடிகள். உலகத்தின் அணுவணுவிலும் தெய்வத்தைக் கண்டு போற்றும் புராதனக் கொள்கைகளை உடையவர்களின் வம்சபரம்பரை. ஆகவேதான் அந்தக் குரங்கைப் பிடிக்கவோ, அடிக்கவோ, அன்றிச் சுடவோ அவர்கள் அனுமதிப்பதே இல்லை. "நாம் ஜாக்கிரதையாக இருக்கவேண்டுமே ஒழிய ஆஞ்சநேய ஸ்வாமிக்கு அபசாரம் செய்யலாமோ என்கிறார்கள். இப்படியெல்லாம் விவரங்கள் தெரிந்தன.<br />
<br />
ராமு கடன்பட்டுப் புண்பட்டதற்கும் இந்த வானர லீலைக்கும் என்ன சம்பந்தம்? இது யாரும் சொல்லவில்லை. எனக்கும் புரியவில்லை.<br />
‘ராமு சில சமயமாவது நல்ல படி ஒழுங்காய்த் தொடர்ச்சியாய் பேசுகிறான் அல்லவா?” என்றேன். -<br />
<br />
“அதெல்லாம் ஒன்றும் குறைவில்லை. குரங்கைக் கண்டுவிட்டால் இந்தப் பிரமை வந்து விடுகிறது. அதிசயம்தான் இது...” என்றனர்.<br />
'பாவம். ராமு. அவனை எப்படியாவது என்னுடன் வடக்கே அழைத்துக்கொண்டு போய் ஒரு உத்தியோகம் தேடிக் கொடுத்து விட வேண்டும். அப்புறம் இந்த ஊரையே மறந்துவிடட்டுமே அவன் என்று தீர்மானித்துக் கொண்டேன்.<br />
<br />
நானே போய் ராமுவை அழைத்து வந்தேன். பார்வையில் பைத்தியத்தின் கோணல் இருக்கிறதா என்று ஆராய்ந்தேன். சற்றும் இல்லை. நடை, உடை, தோற்றம் எதிலும் கோளாறு இல்லை; ஆனால், அவன் மனதில் ஒரே விதமான போக்கு, ஒன்றை பற்றியே ஒரே எண்ணம் தொடர்ந்து இருப்பதுபோல் இருந்தது அவன் பாவனை. இதை யூகித்தேன். அதாவது அவன் மனம் அதிர்ச்சியில் அயர்ந்து குறிப்பிட்ட ஒரே துடிப்பை மட்டும் தொடர்ந்து துடித்துக் கொண்டிருக்கவேண்டும் என்ற தோன்றிற்று. . -<br />
அவன் போக்கிலேயே ஆரம்பித்தேன் பேச்சை;<br />
<br />
“ஏண்டா ராமு, இப்ப எப்படி இருக்கு குரங்கு? ஆமாம். பிராணி விஞ்ஞானத்தில் எப்போதிருந்து உனக்கு இவ்வளவு ஈடுபாடு?” - - -<br />
<br />
"அந்த ஒரு விஞ்ஞானம் மட்டும் அல்ல; இன்னும் பல விஞ்ஞானங்களும் இதில் தெரிகின்றன.” -<br />
<br />
"எதில்? ஊரில் தனியரசு செலுத்தும் இந்த ஒற்றைக் குரங்கினிடமா...?”<br />
<br />
"இந்தக் குரங்கு மட்டுமா? நம்மூரில் இதேமாதிரி தனியரசு செலுத்தி அட்டுழியம் செய்யும் பல பிராணிகள் இருக்கின்றன. நான் இந்தக் குரங்கைப் புரிந்து கொண்டு விட்டதால் எனக்கு இந் ஊர்ப் புண்யவான்களை விபூதி ருத்ராகூடிப் பிராணிகள் எல்லோரையும் பற்றிப் புலப்பட்டு வருகிறது. நானா, இவனுகள் எல்லோரும் இப்டியே இருந்தால் இன்னும் இரண்டொரு தலைமுறையில் இந்த ஊரில் பாழ்மனைகள் பலவும், மூணோ நாலோ மாடிவிடும் தான் இருக்கும்...”<br />
<br />
- "ராமு, அந்த கோபால்ய்யர்...”<br />
<br />
"அவன்மேலே குற்றமில்லை. இருக்கிற சம்பிரதாயம், சட்டத்திட்டம்...” * -<br />
<br />
“கோபாலய்யர் உனக்கு ரொம்ப வேண்டியவர். நெருங்கிய உறவினர்கூட... இல்லையா?” -<br />
<br />
"அதனால் தான் என்னை இப்படி உறிஞ்சிக் கொன்றார்.”<br />
<br />
"கடைசியில் அவருக்குக் கொடுக்க வேண்டிய கடன் போக என்ன மிச்சம் உனக்கு? - -<br />
<br />
"பச்சை காய்ந்து வரட்சி குத்தும் இந்த மனமும், வாழ்ந்த ஊரில் ஒட எடுக்க ஆன இந்த தினதசையும் தான் மிச்சம்.”<br />
<br />
"வட்டியையாவது வருஷா வருஷம் கட்டியிருக்கலாம் நீ”<br />
<br />
- "அந்த வயிற்றெரிச்சலை ஏன் கேட்கிறாய்? முதலிலேயே ஒரு பகுதியை அடைத்திருப்பேனே? இவர்பண்ணின யுக்தியால்...”<br />
<br />
“என்ன யுக்தி...?” - "வட்டி அதிகமாய் எழுதுவதற்கென்றே தன் தங்கையின் பெயரால் பந்தகம் எழுதினார். அவள் எங்கேயோ பம்பாயில் இருக்கிறாள் பெண்ணோடு; வரவு வைக்க வழியே இல்லை. பத்திரம் அவளிடம் இருக்கிறதென்று தள்ளிக் கொண்டே வந்துவிட்டார் அவர் நம்ம செய்திதான் தெரியுமே உனக்கு, மூணு முழமும் ஒரு சுற்று. முப்பது முழமும் ஒரு சுற்று.”<br />
<br />
"உண்மையில் பணம் யாருடையது? "இவரதுதான்” "பின்னே ஏன்?”<br />
<br />
"அதுதான் அதிக வட்டிக்கும், ஆளை ஒழித்து அஸ்தியை அப்படியே கட்டிவைக்கவும் யுக்தி. இது இந்த ஊரான்களுடைய வெகு நாளைய சம்பிரதாயம்.” - . . . . . . "<br />
<br />
"சரிதான், பஞ்சாபிகள் எல்லாம் தவணைக்கடை..." "அதாவது நேரடியாகத் தெரியும். கத்தியைப் பார்த்துக் கொண்டே கழுத்தை நீட்டுகிறார்கள். இங்கே, அப்படியே வெளியிலே குளுமைப் பேச்சைப் பூசிப்பூசி உபசாரம் பண்ணியே பணத்தைக் கொடுத்துவிட்டு நோகாமல் கழுத்தை அறுத்துவிடுவானுக. பின்னே ஏது இந்த சொத்தெல்லாம்? கலெக்டர், திவான் உத்தியோகம் பார்த்தானுகளா, இல் லே பெரிய வியாபாரம் பண்ணினானுகளா? தொன்றுதொட்டு இது தானே அவர்களுடைய குல தர்மம்.”<br />
<br />
"கோபாலய்யர் ஏதோ உத்தியோகம் பார்த்து ‘ரிடையர் ஆனவர்தானே?” - -<br />
<br />
"அது தான் சொல்லனும், வந்த புதிதில் அவர் வட்டி வாங்காமல் ஏழைகளுக்குக், கைம்மாறு கொடுத்துக் கொண்டிருந்தார். வரவர, இந்த ஊர் ராட்சஸனுகளைவிட ரொம்ப மேலே போய்விட்டார். என்னோடு சேர்த்து மொத்தம் ஐந்து குடும்பங்களை நிர்மூலமாக்கியிருக்கிறார் இதுவரை. இன்னும் அவரிடம் கடன்பட்டு வரவே வைக்காத இரண்டு ஜீவன்கள் துடித்துக் கொண்டிருக்கின்றன. சூழ்நிலையும் சுற்று வாடையும் அவரை...” -<br />
<br />
“கோபாலய்யரா? அவர் ரொம்ப நல்லவர். ஆசார அனுஷ்டானம் தவறாதவர். நல்ல வம்சத்தில் பிறந்தவர்...”<br />
<br />
'வம்சமும் இனமும் என்னப்பா செய்யும்? நான் குரங்கோடு சுற்றுகிறேன். ஏன் தெரியுமா? எல்லோரும்...”<br />
<br />
- "எல்லோரும் உன்னைப் பைத்தியம் என்று சொல்லத்தான்.”<br />
"அதை நான் லகூடியமே பண்ணவில்லை. இதை கேள், குரங்கு இனம் சாக பr” -<br />
<br />
"யார் இல்லையென்றது? ஈச்வர சிருட்டியே அப்படி,” "அதுதான் தப்பு; சிருட்டியில் குணம் கிடையாது. குரங்கும் மாம்ஸி பr ஆய்விடும். சூழ்நிலை, திரும்பத் திரும்பச் செய்தல், வெறி இவை போன்ற காரணங்களால்...”<br />
<br />
“இது தான் நீ பைத்தியம் பட்டம் வாங்கிக்கொள்ள நடத்திய ஆராய்ச்சியோ?”<br />
<br />
'இது ஸத்யம் நாணு, ஊராரைக் கேள், சொல்லுவார்கள்...” - - -<br />
<br />
“...இந்தக் குரங்கு எத்தனை நாய்க்குட்டிகளைத் தூக்கிச்சென்று கொன்றிருக்கிறது தெரியுமா? ஆரம்பத்திலே தாய் நாய்கள் குரைத்துத் துரத்தியதால் இதற்கு ஏற்பட்ட கோபவெறியில் குட்டிகளைத் தூக்கிச் சென்றது; கொன்றது; இவ்வளவுதான் ஊராருக்குத் தெரியும். எனக்கு அதுக்கு மேலே தெரியும். குட்டிகளின் கழுத்தை நெறித்துக் கிழித்துக் கையால் குதறி எறியும். கையெல்லாம் ரத்தமாய் விடும். துடைக்கத் தெரியாமல் நக்கும். ரத்தம் நாக்கில் படும். தணிந்த வெறிக்கும் இந்தச் சுவைக்கும் ஒரு தொடர்பு ஏற்பட்டு இது அடிக்கடி ஏற்படுவதால் நினைவில் அழுந்தும். பிறகு அதே செய்கைக்குத் தூண்டும். வெறி வந்தவுடன் நாக்குச் சுவையும் நினைவுக்கு வரும். வெறியும் தணியும். சுவையும் கிடைக்கும். இப்படியே வழக்கமாகி இன்று இந்தக் குரங்கு ரத்த வெறி மிகுந்து கிடக்கிறது. நேற்று ஒரு ஆட்டைக் கிழித்துக் காய்ப்படுத்திவிட்டது. கதையெல்லாம் எதற்கு? இன்று இந்தக் குரங்கு பரிபூர்ண ரத்தவெறி பிடித்து பக்கா மாம்ஸ் பகூழியாய் மாறிவிட்டிருக்கிறது. அந்தக் குரங்கை அப்படியே செய்ய அனுமதிப்பதைத் தான் தர்மமென்று கூறுகிறது. சமூகம். இதேதான் கோபாலய்யர் கதையும். ஆரம்பத்தில் வட்டி இல்லாமல் உபகார நோக்கத்தோடு, உதாரச் சிந்தையோடு ஏழைகளுக்குக் கடன் கொடுக்க ஆரம்பித்தவர், இப்போ குடும்பங் குடும்பமாய் அழித்துத் துடைத்துக் கொண்டு வருகிறார். அதையும் கடமையைப் போல் செய்கிறார். வழக்கமும் சட்டமும் அதை ஒப்புக்கொள்ளவும் செய்கின்றன. ஸ்வாமி தரிசனம் செய்வது அவ்வளவு அநுஷ்டானப் பொருத்தத்தோடுதான் இதைச் செய்கிறார். சமூகம் தான் நல முற்று வரத் தானே செய்துகொண்ட கடன் கொடுக்கும் ஓர் உதவிமுறை இன்று இப்படிப் பரிணமித்திருக்கிறது. வளர்கிறது. ரத்தவெறி கொண்டு திரியும் குரங்கை ஒடுக்குவது ஆஞ்சனேய ஸ்வாமிக்கு அபசாரமென்று கருதப்படுகிறதே, அந்த மனோபாவத்திற்கும் சமூகப் போக்குக்கும் ஒரு தொடர்பை உணர்கிறேன். வெற்றி அந்தப் போக்கிற்குத்தானா என்று அறிவதில் ஆர்வத்தோடு இருக்கிறேன். நான் போகிறேன் நானா, குரங்கின் கதையில் இன்று விசேட கட்டம்.” -<br />
<br />
"என்னடா ராமு, நான் வெகு தூரத்திலிருந்து வெகு நாள் கழித்து வந்திருக்கிறேன்.” -<br />
<br />
“எனக்குத் தெரியவில்லையா, இருந்தாலும் உன்னைவிட எனக்கு நானா என் மனம் என் வசத்தில் இல்லை. அதோ ஒடுகிறது. காலையில் நம்மூருக்கு ஒரு குரங்காட்டி வந்தான். அவனுடைய குரங்கை நம்மூர் தடிக்குரங்கு இழுத்துக் கொண்டு ஓடிவிட்டது. பாவம், அந்தப் பிச்சைக்காரனுடைய பிழைப்புக்கு ஆதாரமாயிருந்தது போய்விட்டது. ரொம்ப பாடுபட்டான். ஒன்றும் முடியவில்லை. மகா ஆத்திரம் அவனுக்கு. எப்படியாவது அதைப் பிடித்துவிட வேண்டும் அல்லது தடிக்குரங்கைக் கொன்றுவிட வேண்டும் என்று இருக்கிறான். போய் என்ன ஆகிறதென்று பார்க்க வேண்டும்...?” - -<br />
ராமு கிளம்பினான். இதற்குள் தெருவில் ஒரே சத்தம். பெரியவாள் எல்லோரும் இரைந்து கத்தினார்கள். -<br />
‘பிச்சைக் காரப் பயலைக் கட்டிப் பிடியுங்கடா, பந்தக்காலில் கட்டிப் போடுங்கள் படவாவை. குரங்கைப் பிடிக்கவாவது இவன்...” என்றார் ரொம்பப் பெரியவர் ஒருவர்.<br />
<br />
ராமு வேகமாய்ப் போனான். நானும் பின்னே சென்றேன். பிச்சைக்காரன் கையிலிருந்த கயிற்றுச் சுருக்கில் தடிக்குரங்கு மாட்டிக்கொண்டு படாத பாடுபடுத்திற்று. பிச்சைக்காரனைப் பிராண்டிற்று கடித்தது. அவனும் அதை அடித்து இரத்தம் பீறிப் பிய்த்துவிட்டிருந்தான். இதற்குள் ஊர்ப் பெரியவாள் எல்லோரும் பல ஆட்களைக் கூட அழைத்துக் கொண்டு வந்து சேர்ந்தார்கள். குரங்கை விடுதலை செய்யப் பிச்சைக்காரன் இசையவில்லை. அடிக்கக் கட்டளையிட்டார்கள் ஊரார்கள்.<br />
<br />
அவன் அடிப்பட்டுக் கொண்டே கதறினான், சொன்னான்; "சாமி. அழகான பெண் குரங்குங்க என் குரங்கு; ரொம்ப சாதுங்க. என் குரங்கின் கழுத்தை நெறிச்சுப்போட்டு, இரத்தம் உறிஞ்சிடுச்சங்க இது! அந்த ஜாதியிலே வந்துட்ட ஏதோ பிசாசுங்க இது...” என்று சத்தியத்தைச் சொன்னான்.<br />
<br />
சத்தியம் யாருக்கு வேண்டும் அதையும் இந்தப் பிச்சக்காரப் பயலா சொல்வது? -<br />
<br />
"சிச்சி நாயே, வாயை மூடு ஆஞ்சநேய ஸ்வாமிக்கு அபசாரம் பண்ணிவிட்டு பேசறையேடா...” என்றார் ஒருவர்.<br />
"ஏண்டா நிற்கிறீர்கள்? அவனை உதையுங்களடா, கயிற்றை அறுத்துக் குரங்கை விடுவியுங்கள், உம்” என்று ஆட்களுக்கு உத்திரவு பிறந்தது.<br />
‘சாமி சாமி, இந்தக் குரங்கு இருப்பது ஊருக்குக் கெடுதல்.” என்று பிச்சைக்காரன் முடிப்பதற்குள் அவனுக்கு அடி விழுந்தது. ராக்ஷஸக் குரங்கு யதேச்சையாய்த் தன்னரசு செலுத்த ஆரம்பித்தது.<br />
பழையபடியே ஐயமாரும் தன்னரசு செலுத்த ஆரம்பித்தார்கள். -<br />
பிச்சைக்காரனுடைய பிழைப்புக்கு ஆதாரமாய் இருந்தது போய்விட்டதுடன் அவனும் ரத்தம் சிந்தினான் அடிபட்டு. எல்லாம் ஆஞ்சநேய ஸ்வாமிக்கு அபசாரம் செய்ததன் பலன்.<br />
ஸ்வாமியும் தர்மமும்தான் எல்லாம். - பல ராமுக்களுடைய சொத்துக்கள் போயின. இன்னும் பலர் ராமுகள் ஆக இருக்கிறார்கள். -<br />
ஊரில் ஸ்னான, ஸந்தியா, ஜபதப ஹோமங்களுக்குக் குறைவே இல்லை. - ஊரார்களோடு ஒப்பிட்டு ஒப்பிட்டுக் குரங்கைப் பார்த்துக்கொண்டு இருப்பதை ராமு நிறுத்தவில்லை. ஊரில் இருந்தவரைக்கும் நானும் ராமுவை அதிகம் விட்டுப் பிரியவில்லை. ராமுவுக்குப் பைத்தியம் பிடித்துவிட்டது என்றார்கள் எல்லோரும்.<br />
<br />
**********<br />
<b>தஞ்சைச் சிறுகதைகள் சோலை சந்தரபெருமாள் (தொகுப்பு)
</b><br />
<br />
இந்தக் கதை பற்றி எஸ்.ரா<br />
<a href="http://azhiyasudargal.blogspot.in/2009/12/blog-post_8837.html" target="_blank">நேற்றிருந்த வீடு-எஸ்.ராமகிருஷ்ணன்</a><br />
<br /></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-31317681253711852252017-03-06T00:34:00.000+05:302017-04-04T00:26:34.961+05:30பானை - இரா.முருகன்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
வழக்கம் போல் நடு ராத்திரிக்கு அப்புறம் தான் ரங்கம்மா மாடி ஏறினாள்.<br />
<br />
சன்னமாகப் புகை வழியும் லாந்தரைப் பிடித்துக் கொண்டு ஒவ்வொரு படியாகக் கால் எடுத்து வைத்தபோது வலித்தது. படியிலிருந்து விழுந்து விடுவோமோ என்ற பயமும் கூடவே எட்டிப் பார்த்தது.<br />
<br />
‘இன்னும் எத்தனை நாள் இப்படி அவதிப் படணுமோ?’<br />
<br />
ரங்கம்மா முனகிக் கொண்டாள். இதற்கு ஏதாவது பதில் கிடைக்கும் என்பதுபோல் அடைத்துக் கிடந்த மாடிக் கதவை உற்றுப் பார்த்தாள்.<br />
<br />
அரையிருட்டில் குறுகிக் கிடந்த மாடியறை வாசல். இரண்டு பக்க்த்திலும் பெரிய மண் பானைகள் அடுக்கி, கதவுக்குக் குறுக்கே நீளமான இலைக் கட்டு சார்த்தி வைத்திருந்தது அங்கே. ஏதோ வினோதமான படையல் நடக்கிற இடமாகத் தோன்றிய அறை <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-uT7Zu0nHOqo/WLvlSWeHqKI/AAAAAAAAWps/Pk7Bo3gDpDQZMOKVoSPchr8FZgFiPSO6gCPcB/s1600/PicsArt_03-05-03.44.15.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-uT7Zu0nHOqo/WLvlSWeHqKI/AAAAAAAAWps/Pk7Bo3gDpDQZMOKVoSPchr8FZgFiPSO6gCPcB/s400/PicsArt_03-05-03.44.15.jpg" width="300" /></a></div>
வாசலில் புதுப்பானைச் சில்லுகள் சிதறிக் கிடந்தன. பானை உடைந்த சத்தம் கேட்டுத்தான் ரங்கம்மா படி ஏறி வந்தது.<br />
<br />
’ரெண்டு வாரமா ஆளு, அம்பு, போக்குவரத்துன்னு வீடு அமர்க்களப்பட்டுது. நீயும் சும்மா இருந்தே. மவராசனைக் கட்டி எடுத்துத் தூக்கிப் போய் எரிச்சு பாலும் ஊத்தியாச்சு. வந்த சனமும் இந்தோ அந்தோன்னு புறப்பட்டுப் போயிடுத்து. நீ மறுபடியும் ஆரம்பிச்சிட்டே..’.<br />
<br />
ரங்கம்மா கீழே நொறுங்கிக் கிடந்த பானைத் துண்டுகளைக் குனிந்து எடுத்தபடி மறுபடியும் கதவைப் பார்த்துக் கேட்டாள்.<br />
<br />
இதற்காவது பதில் வந்தே ஆக வேண்டும் என்பதுபோல் எதிர்பார்ப்பில் அவள் நின்ற மாதிரி இருந்தது.<br />
<br />
ரங்கம்மாவின் வீட்டுக்காரன் சென்னகேசவன் வாயில் புற்றுநோய் முற்றி, ஏக அவதிப்பட்டு இறந்து போய்ப் பதினைந்து நாளாகிறது.<br />
<br />
வெறும் சென்னகேசவன் என்றால் தெரியாது. பொடிக்கடை சென்னு.;<br />
<br />
‘மாப்பிள்ளை இருக்காரே அவர் ஜில்லா முழுக்க பட்டணம் பொடி சப்ளை பண்ற பெரிய கை.யாவாரம்... வீட்டு வாசல்லே கடை.. என்னேரமும் கூட்டம் அலைமோதும்..அப்பா இல்லே..அம்மாவும் ரெண்டு வருஷம் முந்தி போய்ச் சேர்ந்தாச்சு... அங்கே இனிமே உன் ராஜ்ஜியம் தாண்டி ரங்கம்மா’.<br />
<br />
கல்யாணமாகி சென்னகேசவனுடன் ஜட்காவில் வந்து இறங்கியதும் கண்ணில் பட்டது இடிந்து கொண்டிருக்கும் பழைய ரெண்டு கட்டு வீடு. படியேற, வாசல் திண்ணையில் தட்டி வைத்துத் தடுத்து ஒரு பீங்கான் ஜாடியில் பொடியும், சுற்றி அழுக்கு போத்தல்களில் கிச்சலி மிட்டாயும், கடலை அச்சும் பரத்தித் திண்ணைக்குக் கீழே மரப் பெஞ்சு போட்ட கடை. ரங்கம்மாளின் ராஜ்ஜியம் அவ்வளவு தான்.<br />
<br />
‘எளவெடுத்த பொடிக்கடை. வித்தது ரெண்டு தம்பிடிக்கும் ஒரு தம்பிடிக்கும். சிமிட்டா சிமிடாவா அள்ளி பல்லு சந்துலே அந்தச் சனியனை வச்சுத் தேச்சுத் தேச்சு வாய் புண்ணாகிப் போயி..பாழாப் போன மனுசன் உசிரையே விட்டாச்சு.. இங்கே பேயையும் பிசாசையும் குடித்தனம் வச்சுக்கிட்டு நான் கெடந்து மல்லாட வேண்டி இருக்கு’.<br />
<br />
ரங்கம்மா கொஞ்சம் குரலை உயர்த்தினாள். கையில் பிடித்த லாந்தர் ‘ஆமா.. ஆமா’ என்று அலை பாய்ந்தது.<br />
<br />
‘பேய் பூதம்னு சொன்னா மொகரையைப் பேத்துடுவேன் .. நானும் உன்னிய மாதிரி பொம்பளை தான்’.<br />
<br />
இருட்டிலிருந்து முணுமுணுப்பாகப் பதில் வந்தது இப்போது.<br />
<br />
‘பொம்பளை.. நீ?..’ ரங்கம்மா வராத எச்சிலைக் காறி உமிழ்ந்தாள். ‘எங்கே.. சடசடன்னு ஒரு குடம் தண்ணி எறச்சு தொட்டியிலே ஊத்து.. கல்லு உரல்லே இட்டலிக்கு மாவாட்டிக் கொடு.. மெஸ்ஸிலே சாப்பிட வர்றவங்களுக்கு எலை நறுக்கித் துடைச்சு வய்யி.. அப்புறம் சொல்லு பொம்பளைன்னு..’<br />
<br />
உரத்த குரலில் ரகசியம் பேச முயற்சி செய்வது போல ரங்கம்மா சொன்னது பிசிறடித்து மூச்சு வாங்கியது. லாந்தரை இறுகப் பிடித்துக் கொண்டு கதவையே வெறித்தபடி நின்றாள் அவள்.<br />
<br />
‘பெரிய மெஸ்ஸு.. சோத்துக்கடைன்னு சொல்லேன்.. மெஸ்ஸும் மசுரும் பாழை போறது..’<br />
<br />
உள்ளே இருந்து வந்த குரலில் எகத்தாளம் ஏறி இருந்தது.<br />
<br />
‘உனக்குத் தெரிஞ்சதெல்லாம் மண்ணாங்கட்டியும் மசிரும் தான்.. வாவரசி தலை முடியை அறுத்துப் போடறது.. சட்டி பானையை உடைக்கறது..சட்டி பானையை உடைச்சு நொறுக்கறது.. வேறே என்ன தெரியும் உனக்கு? சோத்துக்கடைன்னா எளக்காரமா என்ன? எனக்கும் அந்த மனுசருக்கும் இத்தனை நாள் பசி, பட்டினி இல்லாம காப்பாத்தினது அந்தக் கடைதான்.. இனியும் எனக்கு அதான்.. உக்கார வச்சு எனக்கு ஆயுசுக்கும் கஞ்சி ஊத்த பிள்ளை குட்டியா கொடுத்துட்டுப் போனான் பொசை கெட்ட மனுசன்..’<br />
<br />
ரங்கம்மா லாந்தரைத் தரையி ல் வைத்து விட்டுத் தலை தலையாக அடித்துக் கொண்டாள்.<br />
<br />
கல்யாணமாகி இங்கே நுழைந்த மறுநாளே திண்ணைப் பொடிக்கடையும், மூன்று தலைமுறைகளுக்கு முன்னால் பாகம் பிரித்த படி வந்து சேரும் பங்கு அரிசியும் மட்டும் போதாது, இரண்டு உசிரை இழுத்துப் பிடிக்க என்று தெரிந்து கொண்டவள் அவள்.<br />
<br />
‘என்ன செய்ய.. நமக்குன்னு விதிச்சது இதான்.. அம்மா இருந்த வரைக்கும் கையில் மிச்சமிருந்த நகை, நட்டு, பண்டம், பாத்திரம் ஒண்ணு விடாம வித்துத் தின்னோம். பால் கிண்டி கூட விட்டு வைக்கலேன்னா பாத்துக்கோ.. இப்ப உள்ளபடிக்கு ஒண்ணுமில்லே தான். நீதான் சொல்லேன்.. வரும்படிக்கு.என்ன பண்ணலாம்?..’<br />
<br />
முன் வழுக்கையும், அழுக்கு நீர்க்காவி வேட்டியுமாக அரையில் சதா சொரிந்து கொண்டு பொதபொதவென்று மாமிச மலை போல ஒரு புருஷன்... புத்தியும் மட்டுதான்.. அவனுக்கும் சேர்த்து ரங்கம்மா தான் யோசிக்க வேண்டியிருந்தது.<br />
<br />
‘சோத்துக்கடை போடலாம்’.<br />
<br />
‘ஊருலே ஏற்கனவே ரெண்டு மூணு கடை அபபடி இருக்கே..’<br />
<br />
‘இருக்கட்டுமே.. கொஞ்சம் வித்தியாசமா கடை போட்டா இங்கேயும் நாலு பேர் படியேற மாட்டாங்களா?’<br />
<br />
இந்த வித்தியாசமான யோசனையும் ரங்கம்மா தான் சொன்னது - ‘மணக்க மணக்க மண் பானையிலே சோறு வடிச்சு, புளிக் குழம்பு வச்சா ருசியே அலாதிதான்’.<br />
<br />
அது நல்ல யோசனைதான் என்று சென்னகேசவனுக்கும் பட்டது. ஆனால், நடத்த இடம்?<br />
<br />
வீட்டு உள்கட்டு பெண்சாதி, புருஷன் உட்கார்ந்து, படுத்துக் குடும்பம் நடத்தப் போதுமானது. ஆனால் பத்துப் பேரை உட்கார வைத்து இலை போட்டுப் பரிமாறத் தோதுப்படாது. பின்னங்கட்டு பாதிக்கு மேல் இடிந்து எருக்கஞ்செடி முளைத்திருந்தது.<br />
<br />
‘மாடியிலே கடை போடலாமா?’<br />
<br />
ரங்கம்மா அப்படிச் சொன்ன அடுத்த வினாடி மாடியில் ஏதோ தடதடவென்று தரையில் உருளும் சத்தம்.<br />
<br />
ரங்கம்மா கலவரப்பட்டுப் போனாள்.<br />
<br />
‘என்ன சத்தமுங்க அது?’<br />
<br />
‘ஒண்ணுமில்லே.. நீ சொன்னது பெரியாத்தாவுக்குப் பிடிக்கலே.’<br />
<br />
சென்னகேசவன் சாதாரணமாகச் சொன்னபடி மாடியைப் பார்த்தான்.<br />
<br />
‘அது ஏதோ சின்னப் புள்ளே தெரியாமச் சொல்லிடுச்சு.. நீ எதுக்குக் கெடந்து குதிக்கறே..பேசாம இரேன்..’<br />
<br />
உரக்கச் சொல்லிவிட்டுத் தலையைத் திருப்பி ரங்கம்மாவைப் பார்த்துச் சிரித்தான் அவன்.<br />
<br />
‘மாடியிலே யாருங்க?’<br />
<br />
ரங்கம்மா உடம்பு முழுக்கப் பயம் கவிந்து வர, சென்னகேசவனை இறுகக் கட்டிக் கொண்டாள்.<br />
<br />
‘ஒண்ணுமிலே.. சொல்றேன்.. நீ இப்படி உக்காரு.. ஒண்ணுமில்லேன்னேனே .. அப்படித்தான் ..’<br />
<br />
அவளை சுவரில் சாய்ந்து ஆசுவாசமாக் உட்கார வைத்துவிட்டு வாசலுக்குப் போய் எலுமிச்சை மிட்டாய் எடுத்து வந்து கொடுத்தான். அவள் தலையை வருடிக் கொண்டே சொன்னான் -<br />
<br />
‘பெரியாத்தா ரொம்ப வருசமா இங்கேயே தான் இருக்கு.. எங்க முப்பாட்டன் சம்சாரம்.. தாத்தாவோட அப்பாவுக்கு அம்மா’.<br />
<br />
‘இத்தினி நாள் எப்படி உசிரோட இருக்காங்க?’<br />
<br />
ரங்கம்மா புரியாமல் பார்த்தாள்.<br />
<br />
‘அது செத்துப் போய் எத்தனையோ வருசம் ஆச்சு.. நடு ராத்திரியிலே பின்னாலே போனபோது கிணத்துலே தவறி விழுந்துடுச்சாம்.. கெட்ட சாவு இது.. கடைத்தேத்த காசிக்குத்தான் போவணும்... அய்யருக்கு நெறைய தட்சணை தரணும்னாங்களாம்..யார் கிட்டே அம்புட்டுப் பணம் இருந்துச்சு.. என்ன செய்யணும்னு வழிவகை புரிபடலை.. கடைசியா நடு சாமத்துலே உடுக்கை அடிச்சுக்கிட்டு வந்த சாமக் கோடாங்கி மூலமா பெரியாத்தா கிட்டேயே கேட்டாங்களாம்.. அது சொல்லிச்சாம்... போங்கடா போக்கத்த பயலுவளா.. நீங்க ஒண்ணும் என்னைக் கரை சேர்க்க வேணாம்..நானும் இந்த வீட்டை விட்டுப் போகப் போறதில்லே.. எங்க வீட்டுக்காரர் கட்டினது தானே.... நான் பாட்டுக்கு எப்பவும் போல மாடியிலே இருந்துக்கறேன்.. உடம்பு இல்லாட்ட என்ன.. எனக்கும் இருக்க எடம் வேணாமா? ...நாம ஒருத்தருக்கு ஒருத்தர் அனுசரிச்சுப் போயிடலாம்.. அப்படீன்னுடுச்சாம் பெரியாத்தா..’<br />
<br />
ரங்கம்மா திகிலோடு மாடியறைக் கதவைப் பார்த்தாள். இப்படி மேலே ஒரு உடம்பில்லாத சீவனும், கீழே மனுஷர்களுமாக அவரவர் காரியத்தைப் பார்த்துக் கொண்டு போகிற ஏற்பாடு பற்றி என்ன நினைத்தாலும் மனம் சமாதானமாகவில்லை.<br />
<br />
‘நீங்க பாத்திருக்கீங்களா?’<br />
<br />
ராத்திரியில் பக்கத்தில் படுத்துக் கிடந்த சென்னகேசவனிடம் கேட்டாள். அவளை மெல்ல அணைத்துக் கொண்ட கையில் பொடி வாடை வீசியது அப்போது.<br />
<br />
‘எதைச் சொல்றே .. பெரியாத்தாவையா.. நான் மாடிப்படி ஏறினாலே அபூர்வம்.. நடந்தாலே இரைக்குது சரீர வாகு..’<br />
<br />
‘ஏங்க .. அய்யரைக் கூப்பிட்டு.. எங்கம்மா சிறுவாடு சேர்த்து வச்சிருக்கே பணம்.. அதை வச்சுக்கிட்டு..’<br />
<br />
சென்னகேசவன் தூங்கியிருந்தான். எல்லா விதத்திலும் ஏமாற்றமான ராத்திரி அது. அப்புறமும் தான்,<br />
<br />
பின்னங்கட்டில் தென்னை ஓலைப் பந்தல் இறக்கி, த்ரையைக் கொத்திச் சீராக்கி தட்டி மறைப்பில் சமையலும் செய்து சோத்துக்கடை நடத்தலாம் என்று தீர்மானமானது. ரங்கம்மா தான் முன்கை எடுத்து எல்லாம் செய்தது. சென்னகேசவன் எப்போதாவது தம்பிடிக்குப் பொடியும் காலணாவுக்குக் கடலை அச்சும் எடுத்துக் கொடுத்துக் கொண்டு, சதா வாசல் பெஞ்ச் வயசாளிகளோடு பேசிக் கொண்டிருந்தான்..<br />
<br />
முதலில் சாப்பிட வந்தது ஒரு கோர்ட் கிளார்க். பரமக்குடிக் காரன். சகாய விலையில் வீட்டுச் சாப்பாடு போலக் கிடைக்குமா என்று படியேறி வந்தவனுக்கு ரங்கம்மா கைப் பக்குவம் பிடித்துப் போக, அவன் சிநேகிதர்களான தாலுகா கச்சேரி உத்தியோகஸ்தர்கள் சில பேரும் வருவது வாடிக்கையானது.<br />
<br />
உள்கட்டில் காய்கறியும் இலைக்கட்டும் குவித்துப் போட்டு இடத்தை அடைத்துக் கொண்டபோது, ஒரு பிரயோஜனமும் இல்லாமல் சும்மாவே பூட்டி வைத்திருக்கும் மாடியைப் பார்த்துப் பார்த்து ரங்கம்மாள் பொருமுவாள்.<br />
<br />
‘மாடி வேணாம்.. அங்கே கதவு முன்னாடி வராந்தாவிலேயாவது இதை எல்லாம் போட்டு வச்சுக்கலாமா?’<br />
<br />
ஆசை ஆசையாகப் பக்கத்தில் படுத்துக் கொண்டு கேட்டபோது சென்னகேசவன் பதிலே சொல்லாமல் குரங்கைப் போலப் பல்லை வெளியே தள்ளிப் பொடியை ஈஷிக் கொண்டான். சுவாதீனமாக அவள் புடவைத் தலைப்பில் எச்சில் விரலைத் துடைக்க, குமட்டிக் கொண்டு வந்தது ரங்கம்மாவுக்கு.<br />
<br />
‘சே ... என்ன மனுஷன்... அந்த கோர்ட் கிளார்க் வந்தாலே ஜவ்வாது மணக்கும்.. ஜவ்வாதெல்லாம் வேணாம்.. பொடியை நிறுத்தினாலே போதும்..’<br />
<br />
சென்னகேசவன் மாடியை உபயோகப் படுத்திக்கொள்ள சரியென்று சொல்லா விட்டாலும் ரங்கம்மா சந்தையில் போய் புதுச் சட்டியும் பானையும் வாங்கி வந்து மாடி வராந்தாவில் வைத்தாள். இலைக் கட்டைக் கதவுக்குக் குறுகே நிறுத்தினாள்.<br />
<br />
‘எதுக்கு என் வாசலை மறிச்சு கண்டதையும் போட்டு வச்சிருக்கே?’<br />
<br />
ஒரு சாயந்திரம் ரங்கம்மா காய் நறுக்கிக் கொண்டிருந்தபோது பின்னாலிருந்து மொணமொணவென்று சத்தம். என்னமோ, ரங்கம்மாவுக்குப் பயமே வரவில்லை. யாரோ வலுச் சண்டைக்கு இழுக்கிற நினைப்பு. சூடாக நாலு வார்த்தை கேட்டால், இந்தப் பக்கமே தலை வைத்துப் படுக்க மாட்டார்கள்.<br />
<br />
‘சட்டி பானையை தலையிலே வச்சுக்கிட்டா திரிய முடியும்? சும்மாதானே கிடக்கு வராந்தா.. நான் அங்கேதான் வைப்பேன்..’<br />
<br />
முணுமுணுத்தபடி அவள் அடுத்த காயை நறுக்க எடுத்தாள் அப்போது. அரிவாள்மனை விரசாகப் பின்னால் நகர்ந்து விரலைப் பதம் பார்க்க, தரையை நனைத்தது ரத்தம்.<br />
<br />
‘வீட்டுக்கு வந்த பொண்ணோட விரலை வெட்டப் பார்த்த ஈவிரக்கமில்லாப் பாவி தானே நீ.. அன்னிக்கு ரத்தம் சிந்த வச்சே..இன்னிக்குப் புதுப் பானையைப் போட்டு உடச்சிருக்கே.. சொல்லு உனக்கு என்ன கோராமை.. இப்படிக் கெடந்து என்னியப் படுத்துறியே..’<br />
<br />
இருபத்து ஐந்து வருஷம் முந்திய, விரல் அறுபட்ட அந்த சாயங்காலத்தையும், பானை உடைபடும் இந்த ராத்திரியையும் ஒரு கணத்தில் நேர்கோட்டில் நிறுத்தி, ரங்கம்மா பதிலுக்காகக் காத்துக் கொண்டிருந்தாள்.<br />
<br />
’எனக்கு வாடை பிடிக்கலே.... சத்தம் தேய்ந்து வந்த பதில்.<br />
<br />
அதுதானா விஷயம்? ரங்கம்மா தலையை ஆட்டிக் கொண்டு சிரித்தாள்.<br />
<br />
சாப்பிட வருகிறவர்கள் ருசிக்கேற்றது போல புதிது புதிதாகச் சமைக்க வேண்டியிருக்கிறது. எங்கே பார்த்தாலும், ஜன வித்தியாசமில்லாமல் கவிச்சி பழகி வருகிறது. வருகிறவர்கள் கோழியும் மீனும் மண் சட்டியில் ஆக்கித் தரச்சொல்லிக் கேட்கிறார்கள். காசு கொஞ்சம் அதிகமானாலும் சரிதான். கொடுத்து விடுகிறோம் என்று நச்சரிக்கிறார்கள். பருப்பும், புளிக் குழம்பும் அலுத்துப் போகிறது. மீனும் சைவம் தான். வேறு ராஜ்ஜியங்களில் அப்படித்தான் சொல்கிறார்களாம் ..<br />
<br />
ரங்கம்மா வீட்டில் கவிச்சி சேர்த்துக் கொள்வது உண்டுதான். சென்னகேசவனுக்கோ அந்த வாடையே சுத்தமாகப் பிடிக்காது. பூண்டு கூடப் பக்கத்தில் வரக் கூடாது.<br />
<br />
கோர்ட் கிளார்க் பூண்டு ரசத்துக்காக உயிரையே கொடுப்பான். சிரிப்பும், வார்த்தையில் சீண்டலுமாக அவன் சாப்பிட வந்தாலே ரஙக்ம்மாவுக்கு மனசு கிறங்கிப் போகும். சென்னகேசவனும் கோர்ட் உத்தியோகத்துக்குப் போய் ஜவ்வாது பூசிக் கொண்டு .. அதற்கெல்லாம் நாலெழுத்து படித்திருக்க வேண்டும். .. பூண்டு பழக வேண்டும்.<br />
<br />
‘கிளார்க்கனுக்காக வீட்டிலே பூண்டை நுழைச்சே. இப்போ எவனை வசியம் பண்ண மீனும் முட்டையும்?’<br />
<br />
பெரியாத்தா சிரிக்கும் சத்தம். கதவு மெல்ல அதிர்கிறது.<br />
<br />
‘பாழாப் போனவளே.. இந்த வயசிலே நான் எவனை வசியம் பண்ணனும்? தலை நரைச்சு, மாரு தொங்கி.. வசியம் பண்றேனாம்... வசியம் என்ன பேச்சு பேசறே..’<br />
<br />
ரங்கம்மா கதவில் அறைந்தபடி சொன்னாள்.<br />
<br />
சென்னகேசவன் போய்ச் சேர்ந்த அப்புறமும் மண்பானைச் சமையல் மெஸ் சுத்த சைவமாகத் தடுமாறிக் கொண்டிருப்பதை விட, மீனும் முட்டையும் சேர்த்துக் கொள்வதாக மாறலாம் என்று தீர்மானம் எடுத்து,அவள் தான் காலையில் மீன்காரனைக் கூப்பிட்டு வஞ்சிரம் வாங்கினாள்.<br />
<br />
’நாத்தம் கொடலைப் புடுங்குது’<br />
<br />
பெரியாத்தா திரும்பவும் அழுத்தமாகச் சொன்னாள்.<br />
<br />
‘புடுங்கற எடத்துலே ஏன் இருக்கணும்?’<br />
<br />
‘நான் எங்கே போக?’<br />
<br />
‘அப்பச் சும்மா இருக்கணும். ஏன் புதுப் பானையைப் போட்டு உடச்சே?’<br />
<br />
‘நான் எங்கே உடச்சேன்? பூனை, எலி ஏதாச்சும் தள்ளியிருக்கும்’.<br />
<br />
‘இத்தனை காலமா இல்லாமப் புதுசா இன்னிக்கு எலியும் பூனையும் இங்கே அடைய வருதாக்கும்?’<br />
<br />
‘இந்த ரூம்புள்ளே இருக்கு அதெல்லாம்’.<br />
<br />
’ரூம்புக்குள்ளேயா.. நீதான் அங்கே யாரையாச்சும் அடைய விட்டுடுவியாக்கும்?’<br />
<br />
‘ஏன்.. நீயும் கிளார்க்கனும் அன்னிக்கு உள்ளே தானே வந்தீக?’<br />
<br />
கதவுக்குப் பின்னால் இருந்து சின்னச் சீறலாக வெளிப்பட்டது குரல். இதற்கு மேல் அது பேசாது. ரங்கம்மாவுக்குத் தெரியும். அங்கே சுற்றி, இங்கே சுற்றி தினசரி இங்கே தான் முடியும்.<br />
<br />
‘ஏண்டி வங்கெழட்டுத் தேவடியாளே,,, அபாண்டமாப் பழி போடறியே..எலைக்கட்டை எடுக்கப் படி ஏறினவளுக்கு ஒத்தாசை செய்ய ஆம்பளை ஆளு கூட வந்தா என்ன பேச்செல்லாம் பேசறே.. உனக்கு நாக்கு இருந்தா அழுகிடும்.. நாசமாப் போயிடுவே..’<br />
<br />
ரங்கம்மா கேவலும் அழுகையுமாகக் கையை நெரித்தாள்.<br />
<br />
இருபத்தைந்து வருடம் முந்திய சமாசாரம் அது. பதிவாக வருகிறவர்கள் சாப்பிட்டுப் போயிருக்க, கோர்ட் கிளார்க் நேரம் கழித்து வந்த ராத்திரி. புழுக்கம் தாங்காமல் சாயந்திரம் குளித்து விட்டுத் தலைமுடியை நெகிழ்த்திக் கட்டியிருந்தாள் ரங்கம்மா. செழுமை பூசியிருந்த உடம்புக்கு ஈடு கொடுக்க முடியாமல் புதிதாகத் தைத்து வாங்கிய கிளிப்பச்சை ரவிக்கை திணறிக் கொண்டிருந்தது.<br />
<br />
சோறு பரிமாறப் பாத்திரத்தை எடுக்கும்போது தான் சாப்பிட விரிக்கும் வாழை இலை தீர்ந்து போனது நினைவு வந்தது. மேலே போய் எடுத்து வர வேண்டும்.<br />
<br />
வாசலில் சென்னகேசவன் வழக்கம் போல் கிழவர்களுடன் மாட்டு வாகடம் பற்றிப் பேசிக் கொண்டிருந்தான். இன்னும் ஒரு மணி நேரமாகும் அவன் கடை கட்ட.<br />
<br />
‘கொஞ்சம் மாடியிலே போய் எலை எடுத்துத் தர்றீங்களா?’<br />
<br />
‘ஓட்டமும் நடையுமாக வாசலுக்குப் போய் சென்னகேசவனைக் கேட்டாள். அவனால் முடியாது என்று தெரியும் தான். கேட்டுக் கொண்டிருக்கிற யாராவது உதவிக்கு வர மாட்டார்களா?<br />
<br />
‘வாங்க, நான் வரன்’.<br />
<br />
சாப்பிட உட்கார்ந்த கோர்ட் கிளார்க் எழுந்தான்.<br />
<br />
கொஞ்ச நாளாகவே அவன் பார்வை சரியில்லை. கண்ட இடத்திலும் மேய்கிறது. முந்தானையை இழுத்து விட்டுக்கோடி. ஓரமா உக்காந்து மாரைப் பாக்கறான் கிளார்க்கன்... பரிமாற்ற போது பொடவையை இப்படி தெரச்சுக்காதே.. அவன் எங்கே உத்துப் பாக்கறான்னு நான் சொல்லணுமா..’<br />
<br />
பெரியாத்தா கூடவே தொடர்ந்து சத்தம் போட்டாலும், ரங்கம்மா மனதில் ஏதோ குறுகுறுவென்று ஓடிக் கொண்டு தான் இருந்தது.<br />
<br />
’வாங்க, எலை எடுத்துட்டு வந்துடலாம்’<br />
<br />
அவள் கேட்கவில்லையோ என்பது போல் கொஞ்சம் நெருங்கி வந்து இன்னொரு முறை சொன்னான் கோர்ட் கிளார்க். ஜவ்வாது வாசனை ரங்கம்மாளைக் கிறங்கடித்துக் கொண்டிருந்தது.<br />
<br />
‘நீங்க இருங்க.. நான் போய் எடுத்தாறேன்’, ரங்கம்மா நகர்ந்தாள்.<br />
<br />
‘பொய்.. முழுப் பொய்.. நீ தலயை குனிஞ்சு சிரிச்சுக்கிட்டு நாலு படி ஏறி அவனைத் திரும்பப் பார்க்கலே? முடி வேறே முன்னால விழுந்து வா.. வான்னு அவனைக் கூப்பிடுது..’<br />
<br />
தொடர்ச்சியாக உள்ளே இருந்து கெக்கலி கொட்டிய சிரிப்பு.<br />
<br />
‘இல்லே .. நான் அப்படிப் பார்க்கவே இல்லே.. மேலே போனதும் தான் எனக்கே தெரிஞ்சது, பின்னாடியே வந்திருக்கான்னு.... இந்த எலைக்கட்டு தானே.. எடுத்துக்கட்டுமான்னு கேட்டான்..’<br />
<br />
‘அப்படி இல்லேடி ரங்கம்மா.. குளிச்சியா? உன் தலைமுடி சில்லுன்னு கெடக்குதுன்னு தோள்லே கை வச்சான்.. இந்த எலைக்கட்டு தானே..எடுத்துக்கட்டுமான்னு கீழே யாருக்கோ கேக்கணும்னு சத்தமாச் சொன்னான்.. நீ தலையை அவன் தோள்லே சாய்ச்சு கன்னத்திலே ஈர முடியை எழைய விட்டபடி கண்ணை மூடிக்கிட்டே..’<br />
<br />
’கிடையவே கிடையாது.. நான் முன்னாலே போறேன்.. பார்த்து எறங்கி வாங்கன்னு ரெண்டு கையாலேயும் எலைக் கட்டைத் தூக்கிக்கிட்டு கீழே இறங்கினான்..’.<br />
<br />
‘அவனா.. பின்னாலே நின்னு சேத்துப் பிடிச்சுத் தலைமுடியிலே முகத்தைப் பொதச்சுக்கிட்டு ரெண்டு கையாலேயும் உன்னைக் கட்டித் தூக்கிக்கிட்டு இந்த ரூம்புக்குள்ளே வந்தான்.. பிடிச்ச பிடியிலே கிளிப்பச்சை ரவிக்கை கசங்க, நீ அவன் தோளை வளச்சுப் பிடிச்சுக்கிட்டே.. அப்புறம் உள்ளே தரையிலே..’<br />
<br />
ரங்கம்மா காதைப் பொத்திக் கொண்டாள், அழுகை முட்டிக் கொண்டு வந்தது.<br />
<br />
’கொஞ்சம் கூட ஈவிரக்கம் இல்லாமே மனசு போனபடி பொய் சொல்றியே.. நீ நரகத்துக்குத் தான் போவேடி.. நல்ல கதியே வராது உனக்கு..’<br />
<br />
அன்றைக்கு கோர்ட் கிளார்க் சரியாகச் சாப்பிடாமல் திரும்பிப் போனான். ரங்கம்மா ப்ரிமாறும்போது அவளுக்கு வியர்த்து விறுவிறுத்துப் படபடவென்று வந்தது. அன்றைக்கென்று பார்த்து ஜமாபந்திக்கு வந்த பக்கத்து கிராமக் கர்ணம், முன்சீப் என்று ஏழெட்டு பேர் அடுத்த பந்திக்குச் சாப்பிட வந்தார்கள்.<br />
<br />
உடம்பு அசதியாகப் படு படு என்றது. கைகால் ஓய்ந்து வந்தது. இருந்தாலும் ரங்கம்மா அரிசி களைந்தாள்.<br />
<br />
‘திருப்தி தானே.. இப்பத் திருப்தி தானே.. படுத்து எழுந்தாச்சில்லே..’<br />
<br />
பெரியாத்தா குரல் எல்லாத் திசையில் இருந்தும் வந்தது.<br />
<br />
‘நான் ஒண்ணும் செய்யலே.. ஒண்ணும் செய்யலே.. இலை எடுத்துக்கிட்டு வந்தேன்.. அம்புட்டுதான்..’<br />
<br />
ரங்கம்மா திரும்பத் திரும்ப முனகினாள்.<br />
<br />
பெரியாத்தா அம்மியிலிருந்து மிளகாய் விழுதைக் கண்ணில் தெறித்து எரிய வைத்தாள். உலைநீர் வடிக்கும்போது, சூட்டோடு காலில் சிந்த வைத்தாள். கோட்டையடுப்பில் தீயை வால்முனி போல ஹோஹோவென்று வளைத்து உயர்ந்து ஆட வைத்தாள்.<br />
<br />
‘சோறு விக்கறியா .. இல்லே, கறி விக்கறியா..? .. தொடக் கறி, மார்க் கறி, உடம்புக் கறி..’<br />
<br />
நெருப்போடு சேர்ந்து முகமும் உருவமும் மட்டுப்படாமல் பெரியாத்தாவும் ஆடினாள்.<br />
<br />
‘அபாண்டமாச் சொல்லாதே.. போயிடு.. போயிடு..’<br />
<br />
ரங்கம்மா பின்னால் திரும்பி திரும்பிப் பார்த்தபடி முனக, பெரியாத்தா இன்னும் பெரிதாகச் சிரித்தாள்.<br />
<br />
எப்படியோ முடித்து, வந்தவர்களை அனுப்பி விட்டு ரங்கம்மா உள்கட்டுச் சுவரில் சாய்ந்து தீனமாக அழுதபோது, பின்னால் வந்து, ‘சிறுக்கி முண்டே.. பின்னஞ்சந்து வரைக்கும் தலை முடி நீளமா வளர்த்துக்கிட்டு எவனைக் கட்டிப் போடலாம்னு அலையறியேடி.. வெக்கமா இல்லே.. படுத்து எளுந்து வந்து அடுப்பு நாச்சியா கிட்டே வெக்கமில்லாம நிக்கறே .. தலை முளுக்க. மேல் முளுக்க தூசி துப்பட்டை.. ரூம்புக்குள்ளே இருந்ததெல்லாம் உம்மேலதான்.. போய்க் குளிச்சுட்டு வாடி..’ என்று நடு ராத்திரிக்குக் கிணற்றடிக்குத் துரத்தி விட்டாள்.<br />
<br />
’என்னை விட்டுடு.. விட்டுடு.. நான் சுத்தமானவ.. தப்பாப் பேசாதே.. போயிடு..’<br />
<br />
ரங்கம்மா அழுது கொண்டே கிணற்றில் தண்ணீர் சேந்தினாள். உடை முழுக்கக் களைந்து விட்டு வாளி வாளியாகத் தலையில் கவிழ்த்துக் கொண்டாள். சுவர்க்கோழிகள் தறுதலையாகச் சீழ்க்கை ஒலியெழுப்பிச் சிரிக்க, குறி விரைத்த நாய்கள் வெளியே பெட்டைக்காக குரைத்துக் கொண்டு ஓடின. மூத்திர நெடியைச் சுமந்து கொண்டு காற்று சுற்றி அடித்தது.<br />
<br />
உள்கட்டுக் கதவு திறக்க உருவம் சிதைந்து புகையாக பெரியாத்தா மிதந்தபடி கிணற்றடிக்கு வந்தாள்.<br />
<br />
‘இந்தத் தலைமுடி தானே குடி கெடுக்குது.. வேணாம்.. இது உனக்கு வேணாம்..’ . பெரியாத்தா அரிவாள் மனையை வீசியபடி நெருங்கினாள்.<br />
<br />
‘வேணும்.. எனக்கு முடி வேணும்..’ ரங்கம்மா ஈரத்தில் நடுங்கியபடி நின்றாள்.<br />
<br />
‘வேணாம்.. வேணாம்..’.<br />
<br />
கையிலும் தரையிலும் கிணற்றுக்குள்ளுமாக பாம்பு சட்டை உரித்தது போல் ரங்கம்மாவின் தலைமுடி உதிர்ந்து, சுருண்டு விழுந்தது. பாரம் தலை இறங்க, நெஞ்சு கனத்தது.<br />
<br />
‘என்னைப் பெத்தவளே..’<br />
<br />
அந்த ராத்திரியில் துவைக்கிற கல் மேல் உட்கார்ந்து அவள் அழுவதைக் கேட்ட கூகைகள் ரொம்ப நாழி அது பற்றியே பேசிக் கொண்டிருக்க, ரங்கம்மா உள்ளே வந்து சென்னகேசவன் பக்கத்தில் அவனுடைய பழைய வேட்டியைச் சுற்றிக் கொண்டு படுத்தாள். அங்கே இதமான பொடி வாசனை சுற்றிலும் படிந்தது.<br />
<br />
வழக்கம்போல் சென்னகேசவன் காலுக்கு நடுவே கையை நுழைத்துக் கொண்டு தூங்கியிருந்த ராத்திரி அது.. இருபத்தைந்து வருடம் முந்திய ராத்திரி....<br />
<br />
கீழே நாய் குரைக்கும் சத்தம்.<br />
<br />
ரங்கம்மா மாடிப் படியில் எழுந்து நின்றாள்.<br />
<br />
‘ஏன் இப்படி அலங்கோலப் படுத்தினே.. எதுக்காக...’<br />
<br />
இந்தக் கேள்வியை அவள் எத்தனை நாள்.. எத்தனை வருஷமாகக் கேட்டுக் கொண்டு இருக்கிறாள்... பெரியாத்தா பதில் சொல்லவே மாட்டேன் என்கிறாள்.<br />
<br />
‘எனக்கு கருமம் பண்ண ஆள் கிடையாது. ஆனாலும் நான் பெரியாத்தா மாதிரி இங்கேயே அடைய மாட்டேன்.. ஏற்கனவே அரைக்குக் கீழே செத்து உன்னைக் கஷ்டப் படுத்திட்டேன்.. இப்ப முழுக்கச் செத்து.. இனியும் துன்பம் தரணுமா...நான் மாட்டேன்..’.<br />
<br />
சாகும் முன் சென்னகேசவன் தன் கையைப் பிடித்தபடி அழுதது ரங்கம்மாவுக்கு நினைவு வந்தது. கண்ணைத் துடைத்துக் கொண்டு நிமிர்ந்தாள் அவள்.<br />
<br />
‘போயாச்சு... எல்லாம் போயாச்சு.. எல்லோரும் போயாச்சு.. நீ மட்டும் ஏன் இங்கியே கிடந்து உசிரை வாங்கறே .. போயிடு.. போயிடு..’.<br />
<br />
ரங்கம்மா வெறி பிடித்தது போலக் கத்திக் கொண்டே மாடிக் கதவைத் தள்ள, அது திறந்து கொண்டது. கையில் லாந்தர் அணைந்து போனது. தூக்கத்தில் நடப்பவள் போல அறைக்குள்ளே போனாள் அவள்.<br />
<br />
‘எங்கே இருக்கே.. எங்கே இருக்கே...எங்கே இருக்கே..’<br />
<br />
பதில் இல்லை.<br />
<br />
இருட்டில் கை வைத்துத் துழாவினாள், சிலீரென்று ஏதோ பட்டது. பானை. பெரிய பழம்பானை.<br />
<br />
‘இங்கே தானே.. இதுக்குள்ளே தானே இருக்கே..’<br />
<br />
பானையைக் கட்டித் தூக்கிக் கொண்டு அவள் படியிறங்கி வந்தபோது காலில் அசாத்திய வலு சேர்ந்திருந்தது.<br />
<br />
மெல்லக் கிணற்றடிக்கு நடந்து போனாள். நிலா காய்ந்து கொண்டிருந்த பின்னிரவு நேரம்.<br />
<br />
‘போ.. போய் ஒழி..’<br />
<br />
பானையைத் தலைக்கு மேல் தூக்கிக் கீழே போட்டு உடைக்க, உள்ளேயிருந்து அழுக்கும் கிளி பச்சையுமாகக் கந்தலாகிப் போன ரவிக்கை. தூசிப் பந்தாகத் தலைமுடி.<br />
<br />
வற்றிய்ச் சுருங்கிய மார்பின் மேல் அந்தப் பழந்துணியை வைத்தாள். பாதி நரைத்து சுண்ணாம்புத் தீற்றாக அப்பியிருந்த முடியோடு இன்னொரு கையால் தூசிப் பந்திச் சேர்த்துப் பிடித்தாள்.<br />
<br />
‘போயிடறேன்... போயிடறேன்..’<br />
<br />
உதடு துடிக்கப் பெருங்குரலெடுத்து ரங்கம்மா அழுதாள்.<br />
<br />
*******<br />
<br />
<b>கணையாழி - ஏப்ரல் 1997</b><br />
<br />
<br /></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-77533372913160125102017-02-26T21:37:00.002+05:302021-06-10T17:06:10.350+05:30ஆளுமைகள் பற்றிய கவிஞர் ரவிசுப்பிரமணியனின் ஆவணப்படங்கள்<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="left">
<strong><span style="font-size: medium;"> ஜெயகாந்தன்:எல்லைகளை விஸ்தரித்த எழுத்துக் கலைஞன்-</span></strong><b>ஜெயமோகன்</b></div>
<div align="left">
“ஒரு எழுத்தாளனை எதற்காக ஆவணப்படம் எடுக்க வேண்டும்? அவனுக்காக அவனது எழுத்துக்கள் பேசும். அவன் போனபின்னும் அவை பேசிக் கொண்டிருக்கும். கலைஞனின் சொற்கள் அழியாது. தன் ஆக்கங்களில் பேசியவற்றுக்கு அப்பால், அவன் ஒரு பேட்டியிலோ <a href="http://lh5.ggpht.com/-kXg2pgC44M4/T7eeY1kOtHI/AAAAAAAAKwY/hvg6yeoFd4o/s1600-h/ravisu%25255B8%25255D.jpg"><img align="right" alt="ravisu" border="0" height="300" src="https://lh6.ggpht.com/-x4mIZpYuLEU/T7eeaca10oI/AAAAAAAAKwc/J1DrHlNx1p8/ravisu_thumb%25255B13%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; border-width: 0px; display: inline; margin-left: 0px; margin-right: 0px;" title="ravisu" width="287" /></a>அல்லது ஆவணப்படத்திலோ ஒன்றும் சொல்லிவிடப்போவதில்லை. இலக்கியம் சார்ந்த நோக்கில் இத்தகைய ஆவணப்படுத்தல்களுக்கு எந்த இடமும் இல்லை.</div>
<div align="left">
ஆனால் நமக்கு இலக்கியவாதி என்ற ஆளுமை தேவைப்படுகிறது. வள்ளுவரும் கம்பனும் எப்படி இருந்தார்கள் என நாம் அறிவதில்லை. ஆனால் அவர்களைப்பற்றிய கதைகள் நமக்குக் கிடைக்கின்றன. அவர்களை நாம் மனக்கண்ணில் வரைந்துகொள்கிறோம். இன்று அவர்களுக்கு முகங்களை உருவாக்கியிருக்கிறோம். தாடிமீசையுடன் வள்ளுவரும், அடர்ந்த பெரிய மீசையுடன் கம்பரும்.</div>
<div align="left">
ஏன்? காரணம் நாம் படைப்பை படிக்கையில் படைப்பாளியுடன் உரையாடுகிறோம் என்பதே. அருவமான எழுத்தாளனுடன் நம்மால் பேச முடிவதில்லை. நமக்கு உருவம் தேவையாகிறது. எந்தக் காரணத்தால் கடவுள்களுக்கு உருவம் அமைந்ததோ அதே காரணத்தால்தான் நாம் கலைஞர்களுக்கும் உருவம் அளிக்கிறோம்.</div>
<div align="left">
பெரும் கலைஞர்களின் உருவத்தைப் போற்றுவது உலக மரபு. ஹோமரின் சிலை நமக்குக் கிடைக்கிறது. நம்மாழ்வார் ஆழ்வார் திருநகரியில் கோயில் கொண்டிருக்கிறார். புகைப்படக்கலை வந்தபின்னர் இது இன்னும் முக்கியமானதாக ஆகியது. பாரதியின் பாடல்களுக்கு நிகராகவே அவரது தீவிரமான கண்கள் கொண்ட புகைப்படங்களும் ஆர்யா வரைந்த ஓவியமும் தமிழ் மக்களின் மனதில் பதிந்திருக்கின்றன. அந்த சித்திரங்களே கூட மக்களிடம் உக்கிரமாக உரையாடக்கூடியவையே. அவரது பாடல்களில் இருந்து அந்த முகத்தை பிரிக்க முடியாது</div>
<div align="left">
கலைஞனின் உடல் அவனுடைய கருத்துக்களின் பிம்பமாக மாறிவிடுகிறது. ஒரு கட்டத்தில் அது அவன் சொன்ன அனைத்துக்கும் உரிய குறியீடாக ஆகிறது. ஆகவேதான் நாம் கலைஞனின் உடலை ஆவணப்படுத்துகிறோம். நம் நாட்டில் முறையான ஆவணப்பதிவுகள் அனேகமாக இல்லை. இப்போதுதான் தொடங்கியிருக்கின்றது. ரவிசுப்ரமணியன் இயக்கிய ‘ எல்லைகளை விஸ்தரித்த எழுத்துக்கலைஞன் - ஜெயகாந்தன் ‘ என்ற ஆவணப்படம் அதில் ஒரு முக்கிய சாதனை.” </div>
<div align="left">
<br /></div>
<h4 align="center">
<span style="font-size: x-small;">ஆவணப்படத்தைப் பார்க்க படத்தைச் சொடுக்கவும்</span></h4>
<div align="left">
<a href="https://youtu.be/ahC22jv1JjQ" target="_blank"><img alt="image_2" border="0" height="292" src="https://lh6.ggpht.com/-dEcRJbf2xkA/T7eeb_JvmVI/AAAAAAAAKwo/Q6cjfT-BuO4/image_2%25255B5%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; border-width: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="image_2" width="506" /></a></div>
<div align="left">
<br /></div>
<h4>
<span style="font-size: medium;"><br /></span></h4>
<h4><span id="docs-internal-guid-a3341bc7-7fff-b355-3fb0-5d51c66a3b78" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 400; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://youtu.be/ahC22jv1JjQ">https://youtu.be/ahC22jv1JjQ</a></span></h4>
<div>
<br /></div>
<h4>
<span style="font-size: medium;">மா. அரங்கநாதனும் கொஞ்சம் கவிதைகளும்</span></h4>
<div align="left">
ஆளுமைகள் குறித்த ஆவணப்படங்களோ, ஆளற்ற பொட்டலில் மேடைப் பேச்சு போல் பரிதாபத்துக்குரியவை. இந்த அவலங்களின் மிகச் சில விதிவிலக்குகளில் ரவிசுப்ரமணியனின் 'மா.அரங்கநாதனும் கொஞ்சம் கவிதைகளும்' ஒன்று.<br />
<br /></div>
<div align="center">
<span style="font-size: x-small;"><strong>ஆவணப்படத்தைப் பார்க்க படத்தைச் சொடுக்கவும்</strong></span></div>
<div align="left">
<a href="https://youtu.be/paOHVNj0zXM" target="_blank"><img alt="arang" border="0" height="362" src="https://lh4.ggpht.com/-dxn2PKula2M/T7eedTcjO9I/AAAAAAAAKws/rGMgUusJMvI/arang%25255B4%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-width: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="arang" width="520" /></a> </div>
<span style="font-size: medium;"><strong><br /></strong></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span><span id="docs-internal-guid-5d1696b7-7fff-858d-148c-7a756c9e0310" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://youtu.be/paOHVNj0zXM">https://youtu.be/paOHVNj0zXM</a></span><br />
<span style="font-size: medium;"><strong><br /></strong></span>
<span style="font-size: medium;"><strong>இந்திரா பார்த்தசாரதி எனும் நவீன நாடகக் கலைஞன்</strong></span><br />
<strong><span style="font-size: medium;"></span></strong><br />
<div align="left">
நூற்றுக்கணக்கான விவரணப்படங்களையும் குறும்படங்களையும் ஆவணப்படங்களையும் தொலைக்காட்சிகளுக்காக தயாரித்திருக்கிற ரவிசுப்ரமணியன், அவ்வகை தொலைக்காட்சிப் பார்வையாளர்களைத் தவிர்த்து விட்டு, அதன் பாதிப்புகளிலிருந்தும், அதன் எளிமையிலிருந்தும் விலகி, இந்திராபார்த்தசாரதி என்ற நாடகாசிரியரைப் பற்றிய ஒரு ஆவணப்படம் எடுத்திருப்பதில் தனது அடுத்த கட்டப் பாய்ச்சலை நிரூபித்திருக்கிறார்.</div>
<blockquote>
<br /></blockquote>
<div align="center">
<span style="font-size: x-small;"><strong>ஆவணப்படத்தைப் பார்க்க படத்தைச் சொடுக்கவும்</strong></span></div>
<a href="https://youtu.be/Jk8D4wazPAw" target="_blank"><img alt="ip" border="0" height="331" src="https://lh3.ggpht.com/-_9UlgGAZYcE/T7eee6-89FI/AAAAAAAAKxA/cX_7NTjWoZA/ip%25255B5%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; border-width: 0px; display: block; float: none; margin-left: auto; margin-right: auto;" title="ip" width="488" /></a><strong></strong><br />
<br />
<br /><br />
<br />
<span id="docs-internal-guid-0547e422-7fff-57d6-893d-265baf322247" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://youtu.be/Jk8D4wazPAw">https://youtu.be/Jk8D4wazPAw</a></span><br />
<br />
<h1 class="_mocc" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Roboto, HelveticaNeue-Light, "Helvetica Neue Light", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; margin: 0px 14px 0px 0px;">
<span class="_mvgc">சைவத்தமிழ் வளர்க்கும் சேக்கிழார் அடிப்பொடி</span></h1>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://youtu.be/q5NSUSjLAms" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="478" src="https://3.bp.blogspot.com/-DxK5T-hN1dE/WLL6EkigLWI/AAAAAAAAWe4/YXVSVJ2JxhUBF9ocPZIyXiywaamLMhMvQCLcB/s640/images%2B%25281%2529.jpg" width="640" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div><br /></div>
<div>
<span id="docs-internal-guid-e21d3ac8-7fff-e5ba-6541-b9ac60d8b2c2" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://youtu.be/q5NSUSjLAms">https://youtu.be/q5NSUSjLAms</a></span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h1 class="_mocc" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Roboto, HelveticaNeue-Light, "Helvetica Neue Light", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; margin: 0px 14px 0px 0px;">
<span class="_mvgc">திருலோகம் என்றொரு கவி ஆளுமை</span></h1>
<div>
<span class="_mvgc"><br /></span></div>
<div>
<span class="_mvgc"><span style="background-color: white; font-family: "tamilsanserif"; font-size: 10.429px; text-align: justify; text-indent: 20px;">திருலோக சீதாராம் மறைந்து பல ஆண்டுகளாகின்றன. இன்னும் ஒன்றிரண்டு ஆண்டுகளில் அவருடைய நூற்றாண்டே வரப்போகிறது. ஆனால் இந்த ஆவணப்படத்தைப் பார்த்துமுடித்த தருணத்தில் நம்மிடையே அவர் இன்னும் வாழ்ந்துகொண்டிருப்பவர் என்னும் எண்ணம் சட்டென எழுந்ததை உணர்ந்தேன். ஏன் அப்படி நினைத்தேன் என ஒருகணம் யோசித்த பிறகுதான் புரிந்தது. - பாவண்ணன்</span></span></div>
<div>
<span class="_mvgc"><span style="background-color: white; font-family: "tamilsanserif"; font-size: 10.429px; text-align: justify; text-indent: 20px;"><br /></span></span></div>
<div>
<span class="_mvgc"><span style="background-color: white; font-family: "tamilsanserif"; font-size: 10.429px; text-align: justify; text-indent: 20px;"><br /></span></span></div>
<div>
<span class="_mvgc"><span style="background-color: white; font-family: "tamilsanserif"; font-size: 10.429px; text-align: justify; text-indent: 20px;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://youtu.be/m9u2KOygB3g" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="432" src="https://4.bp.blogspot.com/-bkjt6qSn1yk/WLL6ksO_4QI/AAAAAAAAWe8/oQH1uOApOGoDu6OqIcJ2e7DCR4RWwivSACLcB/s640/images%2B%25282%2529.jpg" width="640" /></a></div>
<div>
<span class="_mvgc"><span style="background-color: white; font-family: "tamilsanserif"; font-size: 10.429px; text-align: justify; text-indent: 20px;"><br /></span></span></div>
<br />
<br />
<span id="docs-internal-guid-d01ff857-7fff-88c8-fd8c-e278e017a15c" style="font-family: Arial; font-size: 11pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://youtu.be/m9u2KOygB3g">https://youtu.be/m9u2KOygB3g</a></span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<strong>நன்றி: <a href="https://ta.m.wikipedia.org/wiki/%E0%AE%B0%E0%AE%B5%E0%AE%BF%E0%AE%9A%E0%AF%81%E0%AE%AA%E0%AF%8D%E0%AE%AA%E0%AE%BF%E0%AE%B0%E0%AE%AE%E0%AE%A3%E0%AE%BF%E0%AE%AF%E0%AE%A9%E0%AF%8D" target="_blank">ரவிசுப்ரமணியன்</a></strong><br />
https://ta.m.wikipedia.org/wiki/ரவிசுப்பிரமணியன்</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-9098666476776515272015-05-24T00:15:00.000+05:302015-08-30T00:13:19.140+05:30எங்கிருந்தோ வந்தான் - மௌனி<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">தென்னல் காற்று வீசுவது நின்று சுமார் ஒரு மாதகாலமாயிற்று; கோடையும் கடுமையாகக் கண்டது. சில நாட்கள் சாதாரணமாகக் கழிந்தன. நான் குடியிருந்த விடுதியில், தங்கியிருந்த மாணவர்களில் அநேகர் கோடைவிடுமுறைக்காகத் தத்தம் ஊருக்குசென்றுவிட்டனர். என் பக்கத்து அறையும் காலியாகக் கிடந்தது. அன்று ஒரு நாள்; வரண்ட காற்றோடு வந்தவர் போல ஒருவர், திடீரென என்பக்கத்தறையில் குடிவந்தார்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அதிகமாக அவரை வெளியில் காணக்கூடவில்லை. சதா தன் அறையிலும், மற்றும் இரவில் வெகுநேரம்கூரையற்ற மேன் மாடியிலும் பொழுது போக்கினார். இரண்டொரு தரம் தற்செயலாக அவரைச் சந்திக்க நேரிட்டபோது, அவர் தோற்றத்தைக் கண்டு, சிறிது பிரமிப்படைந்தேன், சீவிக்கொள்ளாத நீண்ட அவர் முன் குடுமித் தலையும், அகலமான நெற்றியும். மகத்தான மூளை வன்மையின் அறிகுறி போலும். ஊடுருவிக் காது வரையிலும் கருத்து ஓடிய புருவங்களுக்கு வெகு மங்கிக் களைப்புற்ற அவர் கண்கள் பதுங்கியிருந்தன.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மூன்று தினத்திற்கு முன்பு ஓருதரம் அவரை நேருக்கு நேராக ஒரு கணம் சந்தித்தேன். கண்ணிர் வரண்டு சலனமற்று நிற்கும் அவர் கண்கள் திகைப்பும், வருத்தமும் புதைந்து பாழ்பட்ட கேணி போன்று தோன்றின, அவர் நம்மை உற்று நோக்கும்போது, அவரது பார்வை, நம்மை ஊடுருவிப் பிய்த்து, அமைதி யை நம்முன் சிலாகை கொண்டு துருவிப் பார்ப்பதுபோன்ற ஒரு உணர்ச்சி - ஓர் உயர் சக்தி நம்முன் நிற்கும் பயம் - இவைதான் நம் மனதை அலைக்கும்.</span></div><div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><a href="http://lh4.ggpht.com/-GQatz2sUCNI/Togtag3tmUI/AAAAAAAAH1I/HzfmsfcVFu8/s1600-h/mouni1%25255B3%25255D.jpg" style="font-family: sans-serif; text-align: -webkit-center;"><img alt="mouni1" border="0" height="298" src="http://lh4.ggpht.com/-wgbraGVCXyI/TogtbXpqOmI/AAAAAAAAH1M/X985F8JgeCk/mouni1_thumb%25255B1%25255D.jpg?imgmax=800" title="mouni1" width="386" style="border-width: 0px; display: inline;"></a><br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மூக்கு நீண்டு வளைந்து இருந்தது. மெல்லிய உதடுகள் சிறிது விலகி இரு வரிசைப் பற்களை, கண் கூச, வெளிக்காட்டின. வாய் சிறிது பிளந்து நிற்கத்தோற்றிய அவன் தாங்க முடியாத பளுவை பெருமூச்செறிந்து, ஆனால் அலக்ஷியமாகத் தாங்கி நிற்பவன்போல் காணப்பட்டான். அவன் அழகின் பாழ்பட்ட வசீகரன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">நான் சுபாவத்தில் ஓருவரிடமும் அதிகப் பரிச்சயம் வைத்துக்கொள்பபவன் அல்ல. என் தூக்கம் கலைந்த நேரத்தின் பெரும்பான்மையை என் ஆபீஸ் அலுவல்கள் கொண்டுவிடும். என் ஆபீஸ் அலுவல்களின் ஆயாசம் என்னை இரவில் வெகு சீக்கிரம் துயிலில் ஆழ்த்திவிடும். அவன என் பக்கத்தறைக்கு வந்ததிலிருந்து, ஏதோ என்னைச் ஒரு கரு மேகம் படர்ந்து சூழ்ந்ததுபோன்ற உணர்ச்சி என்னைப் பீடித்தது. என் மனம் அவன் உறவை மிக நாடியது. அவன் வந்து சில நாட்களே கழிந்தன. ஆயினும், அவன் சிநேகத்தைப் பெறாத எனக்கு, வெகு நாட்களைப் பயனின்றி வீணாக்கினேன் என்ற எண்ணம் ஏற்படலாயிற்று. இரண்டொருதரம் அவனிடம் பேசத்துணிந்து நெருங்கி, முடியாதது கண்டு திரும்பினேன். அவனோ வெனில், வருவதும் போவதும் இல்லாதவன் போல அருகில் இருந்தும், அசைந்து வெகு தாரத்தில் போய்ப்விடுவான். அவனை அடைய முயலுவது முடியாத காரியமெனத்தான் எனக்குத் தோன்றியது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மூன்றுநாட்களுக்கு முன் என் ஆபீஸ் அலுவல்களின் அலுப்பு - ஆயாச மிகுதியில், சீக்கிரமாகவே படுக்கச்சென்று தூங்கிவிட்டேன்... நடு இரவில் நான் விழித்துக்கொண்டேன். ஒருக்கால் நான் தூங்காமலேயே விழித்துதான் படுத்திருந்தேனோ என்னவோ. பக்கத்து அறையிலிருந்து, கேட்டதும் கேட்காததுமாக, அடித் தொண்டையிலிருந்து அவன் பாடிக்கொண்டிருந்தான்..... பாட்டும் கொஞ்சங் கொஞ்சமாக மறைந்துவிட்டது, அது மறைந்தவிடத்திற்கு என்னையும் இழுத்துச் சென்றதுபோலும்... என்னையே என்னுடைய சவத்தையே - நான் வெகுதூரத்திற்கு அப்பால் இருந்து பார்த்துக் கொண்டிருந்தேன். நான் உணர்ந்த என் இறப்பு! வருத்தம், ஆத்திரம், ஓரு அருவருப்பு, ஒருங்கு கூடின... ஒரு கேலி நகைப்பு எங்கேயோ கேட்டது.... மறுபடியும் என் சவத்தையே நான் பார்த்துக் கொண்டு ருக்கிறேன். இறப்பு..? இறப்பு...? அடைய ஆவல் கொண்டு, ஒருஸ்வரத்தை எட்டி எட்டிப்பிடிக்க மேலிருந்தும் கீழிலிருந்தும், முயலும் அவன் பாட்டைகேட்டுக்கொண்டிருந்தேன். ஒரு சோகமான கீதம்அவன் பாடிக்கொண்டிருந்தான். என் உணர்வை உயர்த்தி, கனவிற்கும், நினைவிற்கும் உள்ள நுண்ணிய எல்லைக் கோட்டை துடைக்கவல்ல அவனுனடய கானம், சாதாரணமானதல்ல. ஆழித் தண்ணீரில் எல்லை பிரித்துக்கோடிட்டது தானோ நம் வாழ்க்கை... ? அசைந்து அசைந்து மிதக்கும் தோணி, (மனம்) எல்லை கடக்க அறியாது கடந்ததுபோலும்! கனவின் கரையைத்' தாண்டி, அவன் பாடிக்கொண்டிருப்பதைத் தான் நான் கேட்டுக் கொண்டிருந்தேன் போலும், நான் கனவு கண்டுகொண்டிருந்தேன் என்றால், எப்போது நான் விழிப்படைந்தேன்?... இப்படிப்பட்ட உயர்வகை உணர்ச்சிச் சித்திரங்களையும் உந்நதக்கோவில்களையும் எழுப்ப வல்லது, அவன் கீதம்.அப்போதுதஈன் அவனது திறமையைத் தெரிந்து கொண்டேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சிறிது நேரம் விழித்திருந்த நான், எண்ணக் குவியல்களுக்கு ஆளாகி, விடியுமு மறுஓருதரம் அயர்ந்து விட்டேன். சூரியன் உதித்த பிறகேதான் எழுந்தேன். அன்று காலை எட்டு மணி சுமாருக்கு, காப்பி அருந்தியவுடன், மனதைத் திடப்படுத்திக்டுகொண்டு, அவன் அறைவாயிலை அடைந்தேன்- கதவு சிறிது திறந்து இருந்தது- அதையும் சிறிது ஒதுக்கிக் கொண்டு உள்ளே சென்றேன்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவன் கண் விழித்துப் படுத்து இருந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">நான் 'ஐயா, சௌக்கியம்தானே. ஏதாவது என் உதவி தேவையா' என்று கேட்டேன். அவன் சிறிது நேரம் என்னை உற்று நோக்கினான். கனிந்து உள் நோக்கினான். கனிந்து உள் நோக்கி நின்ற பார்வையை வெளிச் செலுத்தினான், 'அவன் சரி தான் ; - நான்தான் - என் மனதுதான் சரியில்லை' என்று நினைத்துக்கொண்டு வெளி வந்தேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அன்றுமாலை நான் ஆபீஸிலிருந்து வந்தபோது அவன் அறை பூட்டியிருந்தது. அவனை விடுதியில் காணவில்லை. 'வெளியே - எங்கே - எதற்காக' என்றெல்லாம் நினைத்து, இரவு படுக்கைக்குச் செல்லு முன்பு மற்றொரு தரம், நான் அவன் அறைப் பக்கம் சென்றேன். அப்போதும் பூட்டப் பட்டுத்தான் இருந்தது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">“போக்குவரவு அற்ற உலக சஞ்சாரி, பூட்டின் திறவுகோல் உன்னிடம்தஈன் இருக்கிறதோ" என்றெண்ணியவாறே பூட்டை இழுத்துப் பார்த்துவிட்டு, என் அறை அடைந்து படுத்துத் தூங்கிவிட்டேன், இது நடந்தது நேற்று இரவு முன் பகுதியில், அன்று நான் நடு இரவிலும் விழித்துக்கொண்டேன், கனவு கண்டு கொண்டிருக்கவில்லை; அரை தூக்க உணர்ச்சியுமல்ல. என்னைத் தடவி பார்த்துக்கொண்டேன். நான் முனங்க வில்லை; சங்கீதமும் கேட்டுக்கொண்டிருக்கவில்லை. அடுத்த அறையிலிருந்து முனகல் சப்தம் கேட்டுக்கொண்டிந்தது. நடுவே, அவன் தனக்குத்தானே பேசிக்கொள்வதும் புரியரமல் கேட்டுக்கொண்டிருந்தது, அவனுக்கு உடம்பு சரியில்லை என்று எனக்கு நிச்சயமாகத்தோன்றியது... மறுபடியும் நான் தூங்க ஆரம்பித்தேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">காலையில் எழுந்ததும் அவன் அறைக்கு சென்றேன். கொஞ்சம் தயங்கியே உள் நுழைந்தேன். அவன் கண்கள் மூடியிருந்தன; அவன் நெற்றியை என் கையால் தொட்டுப் பார்த்தபோது, சுரம் கடுமையாக அடித்துக்கொண்டிருப்பது கண்டேன், நான் வெளியே சென்று, காப்பி அருந்திவிட்டு, அவனுக்காகவும் ஒரு கோப்பை வாங்கி வந்தேன். உள்ளே சென்றதும், அவன் ஆயாசத்துடன் கண்களைப் புரட்டி என்னைப் பார்த்தான். 'ஐயா உங்களுக்கு சுரம் கடுமையாக அடிக்கிறது' என்று சொல்லி காப்பியை நீட்டினேன். அதை வாங்காது படுத்தபடி, கோப்பை என் கையிலிருக்க, அப்படியே குடித்தான், இவ்வகையில் அவனுக்கு உதவி யளித்தது எனக்கு வருத்தைத்தான் கொடுத்தது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அறையிலே தனியாக அவன் பக்கத்தில் இருப்பதிலும் மனச் சங்கடம். ஆபிஸுக்குப் போயும் என் மனது நிம்மதி கொள்ளவில்லை. அன்று பிற்பகல் ஓய்வு எடுத்துக்கொண்டு என் விடுதிக்குத் திரும்பினேன். இன்னும் சுரம் தணியவில்லை.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எனக்கு தெரிந்த ஒரு டாக்டரிடம் சென்று அவரைக் கூட்டி வந்தேன். அவன் மௌனமாகப் படுத்திருந்தான். இழுத்த திசையில் செல்லக்கூடிய அவ்வளவு பலவீனம். வைத்தியர், அவனைச் சோதித்து மருந்து கொடுத்து விட்டு, மறுநாளும் சுரம் தணிவடையாவிட்டால்,</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">பெரிய ஆஸ்பத்திரியில் கொண்டு சேர்க்க லெட்டர் தருவதாக என்னிடம் சொல்லிச் சென்றார். இரண்டொரு தரம், அவன் உற்றாருக்குக் கடிதம் எழுத விலாசம் கேட்டுப் பார்த்தேன். அவன் பேசவில்லை. அவன் கண்களின் தேங்கிய வெற்று வெளிப் பார்வையை அர்த்தப்படுத்த என்னால் முடியவில்லை. மறு நாளாயிற்று, இன்னும் அவனுக்கு சுரம் தணியவில்லை. பெரிய ஆஸ்பத்திரிக்கு எடுத்துச் சென்றேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இரண்டு வைத்தியர்கள் பரிசோதித்தனர். நீண்ட நேரம் தங்களுக்கள் வைத்திய பரிபாஷையில் விவாத்திதுக் கொண்டனர், அவர்களது பாவனையும் பேச்சும் எனக்குக் கொஞ்சமும் பிடிக்கவில்லை. ஆனால் அதை நான் வெளிக்காட்டிக்கொள்ளவில்லை. ஒருவர் என்னிடம் நோயாளியைப் பற்றி விசாரித்தார். நான் சொன்னதைக் கேட்டு ஆச்சரிய மடைந்த அவர், சுற்றத்தாருக்கு எழுதி அழைக்கும்படி கூறினார். வருத்தம் தாங்க முடியவில்லை; அவ்விடம் விட்டு என் அறையை அடைந்தேன். அன்று முற்பகலையும் சிரமப்பட்டுக் கழித்தேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அன்று மத்தியானத்திலிருந்து அவன் பிரக்ஞை தவறிவிட்டான். அன்று சாயந்திரம் நான் அவனைப்பார்க்கச் சென்றபோது சிறிது குணமடைந்தவன்போல, கண் விழித்திருந்தான். தன் ஸ்திதியை உணர்ந்தவன் போன்றே இருந்தான். அப்போது அங்கு வந்த டாக்டர், அவனைப் பார்த்து "உங்கள் நெருங்கியவர்களை வரவழைப்பது நலம். யார் இருக்கிறார்கள் சொல்லுங்கள்” என்றார். எங்கள் இருவரையும் மாறி மாறி இரண்டுதரம் பார்த்தான். இருவரையும் பார்த்தான். ஆனால் நிதானமாகக் கண்களை மூடிக்கொண்டு, 'ஒருவருமில்லை - இல்லை - நான் தான் - ஆம்' என்று பதிலளித்தான். களைப்பு மேலிட்டு அயர்ந்தவன் போல இருந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">டாக்டர் வேறு நோயளிகளைப் பார்க்கச் சென்று விட்டார். நான் சிறிது நின்றேன். நின்றபடி குனிந்து பார்த்தேன். அவன் இனி கண் திறந்து பார்க்கமாட்டான் என்ற ஒரு சிறு சந்தேகம் என் மனத்தைக் கவ்வியது. அங்கு நிற்கவும் என்னால் முடியவில்லை. வெளி வந்தேன். ஒருகணம் அவன் இறந்துவிட்டான் என்று நிச்சயமாகப் பட்டது; ஆனால் அவனைத் தொட்டுப் பார்த்து நிச்சயப்படுத்திக்கொள்ள ஒரு பயம். ஒருக்கால் தொட்டுப் பார்த்தால் சந்தேகம் நிச்சயமாகி, உதறித்தள்ள முடியாது பலப்பட்டு விடுமோ என்ற பயம். அவன் இறக்கவில்லை; சிறிது களைப்பு - நிச்சயம் - சந்தேகம் - நான் அவ்விடம் விட்டு வெளியேறி என் அறையை அடைந்தேன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவன் அறையைத் திறந்து உள் சென்றேன். ‘என்ன பிசகு - ஏன் செல்லக் கூடாது?' அவன் சாமான்களை ஆராய்ந்தேன். (அதிகம் ஒன்றுமில்லை; இரண்டொரு சட்டைகளும், படுக்கையும்தான் இருந்தன.) எல்லாவற்றையும் நன்கு புரட்டிப் பார்த்ததில் படுக்கைத் தலையணையின் கீழ், இரண்டு மூன்று கடிதங்கள் இருந்தன. கடிதங்களை உனறயில் போட்டு தபாலில் சேர்க்கும் நிலையில், மேல் விலாசம் எழுதப்படாமல் இருந்தன. எந்த விலாசத்திற்கு அனுப்புவதென்றுதான் புரியவில்லை. மிகுந்த ஆர்வத்தோடு அவைகளைப் பிரித்துப்' படித்தேன். யாருக்கு எழுதியது என்று தெரிந்தது. ஆனால், அக்கடிதங்களை அனுப்ப முடியாததுதான். ஏன், இவனே ஒருக்கால் நேராகச் செல்வதற்குப் போயிருக்கலாம்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">திடீரென்று என் மனது துக்கமடைந்தது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சுமார் இரவு எட்டு மணிக்கு நான் மறுபடியும் ஆஸ்பத்திரிக்குச் சென்றேன். அங்கு சேர்ந்ததும், அவனைக் கிடத்தியிருந்த இடம் காலியாக இருந்தது. ஒருக்கால் அவனை வேறிடத்திற்கு மாற்றி இருக்கலாம் என நினைத்து அங்கு கண்ட ஒரு நர்ஸ் யுவதியைக் கேட்டேன். அவள் சிறிது திகைத்தாள். பிறகு, "நீங்கள் சென்ற இரண்டொரு நிமிஷத்தில் அவர் இறந்துவிட்டார்” என்றாள். பக்கத்தில் நின்ற டாக்டர், “நீங்கள் இப்போதுதான் வருகிறீர்கள் போலும். சிறிது முன்பு அவரை அடக்கம் செய்தனர்” என்றார்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'இறந்தகாலம் தன், நிர்மாண வேலையைப் பெரியக்கட்டுக்கோப்பில் செய்து வருகிறது; அவனும் சதக் கணக்கில் சேர்க்கப்பட்டான், சரி தெரிந்தது போதும்' என்றெண்ணிக் கொண்டு அவன் கிடந்த இடத்திற்கு ஒரு பெருமூச்சுடன் விடை பெற்றுக்கொண்டு திரும்பினேன். அவனுடைய கடிதங்கள் என் மேஜையின்மீது பிரித்தபடி கிடக்கின்றன. அவற்றுடன் ஒரு வார லீவு கேட்டு என் ஆபீஸுக்கு எமுதிய கடிதமும் இருச்கிறது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">என் மனதில் நிம்மதியில்லை. கூரையற்ற மேல் மாடிக்குச்சென்று உலாவினேன், ஆகாயத்தை வெகுநேரம், கண்களில் நீர் சுரந்து பார்வை மழுங்கும்வரை உற்று நோக்கினேன். அன்றிரவு பிரகாசமாகவே இருந்தது. ஆனால் சந்திரனால் அல்ல. சந்திரன் இன்னும் புறப்படவில்லை.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">யாரோ ஒருவன் தன்னுடைய உன்மத்த மிகுதியில், ஜ்வலிக்கும், விலை கொள்ளா வைரங்களைக் கை நிறைய வாரி வாரி உயர வானத்தில் வீசி இறைத்தான் போலும். ஆயிரக் கணக்காக அவை அங்கேய பதிந்து இன்னும் அவள் காரியத்தை நினைத்து மினுக்கி நகைக்கின்றன.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">மெதுவாகக் கூரைகளுக்குமேல் சந்திரன் தெரிய ஆரம்பித்தது. அதன் ஜோதியில் சிறிது மங்கலடைந்தன நக்ஷத்திரங்கள். ஆயினும் அவைகள் மினுக்கிக் கொண்டிருந்தன. என் மனத்தில் தோன்றிய அநேக கேள்விகளைத் தெதளிவுப் படுத்தாமலேயே, சிலசில, சந்திர ஒளியில் மறைய ஆரம்பித்தன. எஞ்சினவை என்னனப் போலவே, சந்தேகத்திலும் சஞ்சலத்திலும் ஈடுபட்டு, பிரகாசம் குன்றி பதிந்திருந்தன. ஆகாய வீதியில் தவழ்ந்து வந்த சிறு சிறு மேகங்களைச் சந்திரன் துரத்திக் கொண்டிருந்தான். நான் கீழே இறங்கி என் அறையை அடைந்தேன்...</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">வரும்போது இரவு கிட்டத்தட்ட இரண்டு மணியாகி விட்டது; ஆனால் எனக்குத் தூக்கம் வரவில்லை. ஒருக்கால் தூங்கினால் பக்கத்தறையிலிருந்து அவன் பாட்டு கேட்குமோ...?</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எனது அறையின் மேற்குப் பார்த்த ஜன்னலிலிருந்து, சாய்வாக, வருத்தத்தில் சந்திரன் எட்டிப் பார்க்கிறான். துரத்தப்பட்ட சிறு மேகங்கள் கொஞ்சம் கொஞ்சமாக பயம் நீங்கி ஊர்ந்து வருகின்றன. நகரத்தில் தூக்கம் உலாவு கிறது. எங்கும் நிசப்தம். துல்லிய வெண்ணிலா, வானத்தின் சிறு ஒளி சரிகைகளை மொழுகி மறைத்து வெறிச்சென்று காய்ந்தது. களைப்படைந்த சந்திரன் சலிப்புற்று இருக்க, மேகங்கள் குவிந்தன. உயரமாக வளர்ந்த வீதி வீடுகள் பாழ்பட்டு, உயிரறறு வெளிக் கோட்டுருவங் கொள்ளுகின்றன.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">என் கண்களில் ஒரு பாரம் தங்கி இமை கொட்டுகிறது... அவன்... கீதம் ?...</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">கிழக்குப் பார்த்த என் அறை வாயினின்று, சூரியக்கிரணம் உள்விழுந்து ஓளி கொடுத்தது. உலக இரைச்சலும் ஆரவாரிப்பும், ஆயிரம் வாயினின்றும் வெளிப்பட்டு அலறிக் குமைந்தன. என்னைச் சுற்றிலும் ஒரே வெளிச்சம். என்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எதிரிலுள்ள மேஜையின்மீது கடிகாரம் 8 மணியைக் காட்டுகிறது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">ஒரு அமுக்குப் பிசாசினின்று விடுவிக்கப்பட்டவன் போல் நாற்காலியினின்று எழுந்தேன்... சென்ற சில நாட்களில் கண்டதை நிச்சய வாழ்வின் ஒரு பகுதி என்று நான் எண்ணி இருக்கமாட்டேன். ஆனால் என் மேஜையின் மீது அவனுடைய லெட்டர்களும், என்னுனடய லீவு லெட்டரும் என்னை வெறித்து நோக்கிக் கொண்டிருக்கின்றனவே!</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவனால் எழுதப்பட்ட இரண்டு கடிதங்களைக் காட்டுகிறேன்...</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">(முதல் கடிதம்)</span><br>
<br>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
பிரியமுள்ள பத்மா -<br>
<blockquote style="text-align: justify;">
உன்னைவிட்டு நான் கடைசியாகப் பிரியும்போது சொல்லிக்கொண்டு வரவில்லை. உனக்கு அது வருத்தமாக இருக்கலாம். நீ தூங்கிக் கொண்டு இருந்தாய். உன்னை எழுப்பாமல் விட்டு வந்தேன்.</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote style="text-align: justify;">
ஒரு காலத்தில் நீ அழகிய சிறு பெண்ணாய்இருந்தாய். ஓல்லியாக, உயரமாக இருந்த நீ உன் குதிக்கால் இடிக்க பாவாடை கட்டிக்கொண்டு,கழுத்தில் ஒரு வடம் சங்கிலி அணிந்து சிறியடோலக் காதோடு, உன் முகத்தை தொங்கவிட்டுக் கொண்டு, துவண்டு துவண்டு நடந்து வருவாய்; - என்னோடு பேசுவாய். அப்போது உன்னைப் பார்ப்பது அர்த்தமில்லாத ஆனந்தப்பார்வை. ஆனால், இப்போது, அந்த நினைவு உணர்ச்சி பெற்ற 'வருத்த -சந்தோஷம்.’ </blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote style="text-align: justify;">
பிறகு நீ பெரிய பெண்ணாக வளர்ந்துவிட்டாய். காதில் தோடு அணிந்து கொண்டாய். இடுப்பில் புடவை. ஆனால், உன் நீண்ட முகம், முன்போல் தான்; முகவாய்க்கட்டை பழையபடியே கழுத்தடியில் இடிக்க, என்னோடு பேசாது நாணிக் கோணிப் போய்க் கொண்டிருந்தாய்.</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote style="text-align: justify;">
கடைசியாக, மேல் நோக்கிய உன் முகத்தின் வசீகரத்தை, திறந்த உன் கண்களைப் பார்க்க முடியவில்லை. நீ தூங்குவது போல் இருந்தாய்... ஆயினும் சில சமயம் நீ அப்படியே இறந்து விட்டாயோ எனறு தோன்றுகிறது... நீ இறக்க முடியாது. இறந்தாலும் போயேன்... ஆனால் இப்படி முடியாது - பத்மா - இப்படி உன் பிடிப்பை விட்டுவிட முடியுமா..? நீ இறக்க வில்லை எனறு சில சமயம் எனக்குத் தோன்றுகிறது - பத்மர - நீ இறந்தாயா...? ஏன் இறந்தாய்? - இல்லை - இல்லை 'யார்’ உன் பிடிப்பை இவ்வுலகில் விட்டு, உன்னை இறக்க வைக்க முடியும்? நீ ஒரு போதும் இறக்க முடியரது... </blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
நம்மூரில் உங்காத்துக்கு மேல் வீட்டில் கூனப்பாட்டி இருந்தாளே தெரியுமா? அவள் செத்துப் போகும்போது நீ சிறு பெண். கொஞ்ச நாள் கழித்து, விளையாட அவாத்து அம்பியைக் கூட்டி வரச் சென்றோம். உனக்கு ஞாபகம் இருக்காது. 'கூனப் பாட்டி எங்கே என்று கேட்டேன், 'காணும்' என்றய். 'பத்மா கூனப் பாட்டி செத்துப் போய் விட்டாள் என்றேன். நீ 'அப்படின்னா! என்றாய். திரும்பப் பார்க்க முடியாது; வரமாட்டாள்' என்று உனக்கு தெரியச் சொன்னேன். குழந்தை நீ. என்ன சொன்னாய் தெரியுமா?</div>
<div style="text-align: justify;">
"பொய் சொல்லுகிறாய். பாட்டியைக் காணோம். ஆனால் வருவாள். அதோ பார் - அவள் தடிக்கம்பு இருக்கிறதே. அதை எடுக்க வர மாட்டாளா? எப்போதாவது வருவாள்” என்றாய். ஆமாம் நீ சொல்லியதைதான் இப்போது உண்மையென உணருகிறே.." பத்மா, நாளைக்குச் சொல்லுகிறேன்.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
(இரண்டாவது கடிதம்)</blockquote>
</blockquote>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
பிரியமுள்ள பத்மா,<br>
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
என் மனது சரியில்லை; சரியில்லை என்றால் காலத்தை வீணில் கழிக்கிறேன் என்பது போலும். ஆனால் ஒன்று சரி. நடந்த காரியத்தின் மதிப்பும், காலத்தின் விசேஷமும், ஒன்றுக்கொன்று பொருந்திக் கலவாமல், தாரதம்மியப்பட்டு, தனியாகத் தோன்றுகிறதே - அதுதான் சரி- தனி தோற்றமும், மதிப்பும், விசேஷமும் ஒன்றுக்கும் கிடையாது. உணர முடியாது. காலம் கழித்தது வீண் என்ற பாவனைக்குக் காரணம் ஆராயும்போது பார்த்தாயா? அர்த்தமற்றவைகளாகத் தானே - கொள்ள முடிகிறது.</div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
உன்னை என் மனதில் அடிப்படையாகக் கொள்வதினாலேதான் என் காலத்தை வீணாக்கினேன் என்ற தோற்றம் போலும். மேலே கொஞ்சம் போகும்போது, வாழ்க்கைப் பயன் உன்னை அனடவதினால் என்று நிச்சயமாக எண்ண முடியவில்லை. 'சீ சீ, ஆதியில் சொல்ல முடியாது எண்ணி இருக்கலாம்; இப்போது முடிந்தது. எண்ணுவது பைத்தியக்காரத்தனம். உனக்குக் கலியாணம் ஆன பிறகு இவ்வெண்ணம் கொள்வது மனதில் விரோத உணர்ச்சியையே வளர்ப்பதாகும். விரோத உணர்ச்சி உண்டாவது..?</div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
காரணமற்ற, கண்ணற்ற காதல்? கடமை -? அப்படி என்றால் என்ன யோசிக்க முடியும; சொல்ல முடியும் ; ஆ, அவைகளை உணரும் போது - சிந்தனைகளை உணர்ச்சி கொள்விக்கும் போது, மூளையையும் மனதையும் அறவே களையும்போது நாம் யார் - எவ்வகைக் கேவலப்பிராணி !</div>
<div style="text-align: justify;">
இவைகள் எல்லாமெ அர்த்தமற்ற பேச்சுக்கள்; வளைந்த வானம் எதிரொலிக்காத சப்தங்கள். அதற்கும் மேலே போனால் அர்த்தமற்ற வார்த்தைகள், மிகுந்த ஜீவ உணர்ச்சிகொண்டு, அறிவைக் களைந்து ஞான விரோதம் கொள்ளுகிறது; இவ்வகை வித்தியாசங்களை எங்கு புகுத்துவது? உயிர் இருந்தால் உயிர் கொண்ட மிருகங்கள் - உயர்வகை சிருஷ்டி ஆனந்தம் - ?<span style="text-align: left;"> </span></div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
இதுவும் பிசகு போலும், நான் சொல்லுகிறேன் ; நான் ஞான முக்தியை அனடந்தபோது, - நான் சொல்லுகிறேன் ...</div>
<div style="text-align: justify;">
உனக்குக் கல்யாணம் ஆகிவிட்டது. உனக்கு அவரை நன்றாகத் தெரியும் ஆனால் அவருக்கு உன்னைத் தெரியாதோ. நேற்று அவர் ஒரு தெரு வழியாக நடந்து போகக் கண்டேன்'. வீதி வரிசை கூடுவதால் அவரைத்' திரும்ப வைக்கவில்லை. நான்தான் அவரை முன் சென்று கடந்து திரும்பிப் பார்த்தேன். 'பத்மா சௌக்கியம்தானே' எனறு அவரைக் கேட்டேன். ஏன் என்னை அவ்வளவு வெறிக்கப் பார்த்தார். பேசாது வருத்தத்துடன் சென்றார். அவர் மனது சரியில்லை.<span style="text-align: left;"> </span></div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
நான் கேட்டதும் சரியில்லை என்று தோன்றியது. நான் நினனப்பதே சரியில்லையே. நீயே எனக்குத் தோன்றுவது சரியில்லை என்பாயே ...<span style="text-align: left;"> </span></div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
ஏன் நான் சரியாக இருக்க வேண்டும். சரியாக ...?</div>
<div style="text-align: justify;">
உனக்குச் சிலசில சமயம் பைத்தியம் உண்டாவது உனக்குத் தெரியுமர? எனக்குத் தெரியும். நீ என்னைப் பற்றித் திடீர் திடீடுரென்று மிகுந்த ஆச்சரியகரமாக, உண்மை தோன்றும்படி வார்த்தைகள் சொல்லும் போது, ஏன், நீ பைத்தியம்தானே ?</div>
<div style="text-align: justify;">
எனக்குப் பதிலே தெரிவிக்காதே. செய்தால் மிகுந்த சரி. நீயும் என்னை பைத்தியமென்று எண்ணலாம். உன் மூளைக்குத்தான் எல்லாம் தோன்றுமே.</div>
<div style="text-align: justify;">
பத்மா - பத்மா - நீ ஏன் என்னிடம் இப்படி இருக்கிறாய் ...? ஏன் ..? என்னை மிகுந்து தெரிந்து கொண்டதினாலா? பத்மா பைத்தியமே - ஏன் நீ ...?<span style="text-align: left;"> </span></div>
</blockquote>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<blockquote>
<div style="text-align: justify;">
இன்று எனக்குத் தலைக்குள் மூளை சுற்றுகிறது. அது தனி உயிர் பெற்றதுபோல் களிக் கூத்தாடுகிறது. ஆனல் என் மனமோ மிகுந்ததுக்கமுற்றிருக்கிறது.</div>
</blockquote>
</blockquote>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px; text-align: justify;">
<br></div>
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">(இடங்களில் புரியாது கிறுக்கியும் கண்ணீரால் கறைபட்டும் இருந்தன. மற்றும் இரண்டொரு லிகிதங்கள் பாதி பாதி எழுதப்பட்டு அதிகக் கோர்வை இல்லாது இருந்தன. ஆனால் மிகுந்த ஜீவ உணரச்சி உள்ளதாயும், பளிச்சென்று மின்வெட்டுப்போன்று இழுத்தும், கடுமையாக இடித்து மடிவது போன்றுந்தான்.) ...</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">நான் ஏழுநாட்கள் லீவு எழுதிப்போட்டுவிட்டு மறுநாள் அவனூருக்குச் சென்று, அங்கு சில நாட்கள் தங்கி, அவனைப்பற்றி நன்கு விசாரித்து அறிந்தகொண்டு வந்தேன். எங்கிருந்தோ வந்தான் , இறந்தான், இறந்தான்... இவனைப்பற்றி நினைக்கும் பொழுது எல்லாம் இப்படித்தான் தோன்றுகிறது. அவன் வாழ்க்கையே புதிர். அவன் வந்ததும் 'போனதும்' ஒரு புதிர் - முன்னிகழ்ச்சி தெரிந்த பின்பும் அவன் ஒரு புதிர்தான். அவ்வூரை விட்டுத் திரும்பும்போது அதுதான் என் மன நிலை. நாளைக்கு நான் பழையபடி என் ஆபீஸ் செல்லவேண்டும். லீவு முடிவடைந்துவிடும். அவனைப்பற்றி நன்கு தெரிந்துகொள்ள, அவன் அவ்வூரை விட்டு வந்த வரலாற்றை மட்டும் சொல்லுகிறேன். அதுவே, போதுமானது... 'பத்மா' என்றதும் கண்களை மூடிக் கொண்டு வியாதியால்' படுத்திருந்தவள் , கண்களைத் திறந்து அவனைப் பார்த்தாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'அதிகமாகப் பேசாதே. இரண்டு நாள் கழித்தால் பயமில்லை என்று டாக்டர் சொன்னார் என்றார் ’ அவள் தகப்பனார் சேஷய்யர்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">‘இவள் படும்பாட்டைக் காண முடியவில்லையே. ஈசுவரன் ஏன் என்னை இப்படிச் சோதிக்கவேண்டும்.’ என்று கண்களில் நீர் ததும்ப அவள் தாயார்' லக்ஷ்மி அம்மாள் சொன்னது மிக வருத்தமாக இருந்தது. அந்நேர மட்டும் சங்கரனை இமை கொட்டாமல் பார்த்திருந்த பத்மா, சிறிது கண்களை மூடிக்கொண்டாள். பிழியப்பட்டு இரு சொட்டுக் கண்னீர் கன்னத்தில் பாதி ஓடி, காய்ந்து மறைந்தது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'எல்லாம் சரியாகிவிடும், நாம் செய்வது என்ன இருக்கிறது. எல்லாம் நன்மைக்கே முடியும்’ என்றான் சங்கரன். தான் நின்றுகொண்டிருப்பது. கீழே அவள் படுத்திருப்பது, சுற்றி அவர்கள் நின்றிருப்பது, யாவும் மாயை, சுற்றிச் சூழ்ந்த ஒரு விளங்காத பொருள் என்றே அவன் நினைத்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'சங்கரா’ என்ற சப்தம் காதில் விழ, லக்ஷ்மி அம்மாளை நோக்கி நின்ற அவன் குனிந்து அவளைப் பார்த்தான். கெஞ்சுதலைப் போன்ற அந்த ஈனஸ்வரம் காதில் விழுந்த போது, யாதிலும் நம்பிக்கையற்று கனடசியாக சிறிது இவனிடம் ஊசலாடிக்கொண்டிருந்த ஓர் உணர்ச்சியைச் சிறிது எழுப்பியது. இவ்வகை உணர்ச்சி அவள் மூலமாகப் பெற்றது அதுவே முதல் தரம். உலகம் என்றால் அவள் ஓருத்தியே என்று பலமுறை அவள் எண்ணியிருக்கிறான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">ஆள் ஒருவன் விரைத்தெளி விஷயமாகப் பேச வெளிவாசலில் வந்து கூப்பிட, சேஷய்யர் வெளியே சென்றார். பத்மாவின் தாயாரும் சமையலைக் கவனிக்க உள்ளே சென்றாள் - முன் நடைத் தாழ்வாரத்த்தில் கிழப்பாட்டி ஏதோ முணுமுணுத்துக் கொண்டு உட்கார்ந்திருந்தாள்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">"சங்கரா - இறப்பதை அக்கணத்திற்கு முன் உணர்வது உண்னமயாயின், என் வாழ்நாட்க்ள் அநேகமாக முடிவடைந்து விட்டன எனறு படுகிறது எனக்கு. உன்னிடம் எனக்கிருந்த அன்பு, சில வருஷங்களாக அநேகவித மாறுதல்களால் சலிக்க ஆரம்பித்தது. இரண்டொரு மாதமாக, என் வாழ்க்கைக்கு நீ இன்றியமையாதவனாக இருக்கிறாய் என்ற நோக்கத்தைக் கொண்டேன். அறிந்தவற்றை நன்கு நினைக்க முடியவில்லை ; சொல்வதற்குமில்லை. அறிந்தவற்றில் ஆனந்தம் கொள்வதற்குமில்லை ஆனால் இப்போது உன்னிடம் சொல்லுவதில் ஒன்றும் பிசகில்லை”. என்று சொல்லிக்கொண்டே கண்களை மூடிக்கொண்டாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சிறிது சென்று "நான் இறப்பதில் எனக்குக் கொஞ்சமும் வருத்தமில்லை. இளமையில் இறப்பதால், வாழ்க்கையில் முதிர்ந்து பாழ்படாது, என் ஞரபகம்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இளமையாகவே இருக்கும். ஆனால் என் பிறப்பு, வாழ்வு, இறப்பு முதலியவைகளினால் பலருக்குப் பலவிதப் பிடிப்பிற்குக் காரணமானது பற்றி, அவர்கள் வருத்தங்கொள்வதை எப்படித் தடுக்க முடியும்? அதனரல் என் துக்கத்தை எப்படி அகற்ற முடியும் ? ஒருவர் இறக்கும்போது அவர் வாழ்வின் தன்மை அவரோடு மடியுமானால், இறப்பு பிரமாதமாகப் பொருட்படுத்த வேண்டியதொன்றில்லை.”</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சங்கரன் தலைகுனிந்தவாறே கேட்டு நின்றான். அவள் ஸ்தூல சரீர இழப்பை அவன் விரும்பவில்லை ... அவளை முன்பு, அவன் ஓருவிதத்தில் இழந்ததையும் அவன் பொருட்படுத்தவில்லை. மனது மாறி நிம்மதியடைந்து விட்டது. ஆனால் அவள் இறப்பினால் எல்லா எண்ணங்களும் ஒருங்குகூடி மனதைப் பிளக்குமென்பதை உணர்ந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">யோசித்து நின்றிருந்தவன், பத்மா திடீரென்று பாட ஆரம்பித்ததைக் கேட்டுத் திடுக்கிட்டுப் போனான். உள்ளிருந்த பத்மாவின் தாயார் போட்டது போட்டபடியே ஓடி வந்தாள். வாசலிலிருந்த சேஷப்பய்யர் பாதிப் பேச்சில்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எழுந்து உள்ளே வந்தார். சங்கரன் தலை சுழன்றது ; கண்கள' வெளித் தோற்றங்களைக் கொள்ள மறுத்தன.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">“என்ன, என்ன” என்று கேட்டு நின்றார் சேஷப்பய்யர்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">“ஒன்றுமில்லை. சுர வேகம். நீங்கள் போய் டாக்டரை அனழத்து வாருங்கள்” என்றான் சங்கரன்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவர் வெளியே போய்விட்டார். லட்சுமி அம்மாள் ஒன்றும் தோன்றாமல், பெண்ணருகில் உட்கார்ந்து அழ ஆரம்பித்து விட்டாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">"அம்மா நீ உள்ளே போயேன். என் கணவரை அப்பாவிடம் சொல்லி வரச் செய். அம்மா ஒன்றுமில்லை. பயப்படாதே, அழாதே அம்மா. எனக்கு ஒன்றுமில்லை. அவருக்கு என்னை இந்த நிலையில் காணச் சகிக்காது. எனக்கு என்னவோ அவரைப் பார்க்கவேணும்போல் இருக்கிறது. சரி, நீ உள்ளே போ, அழாதே" எனறு சொன்னவள் கடைசி வார்த்தைகளை நோவும் மனது மிக நோக, வெடுக்கென்று சொன்னாள். அவள் தாயார் கண்ணும் கண்ணீருமாக, விம்மிக் கொண்டே உள்ளே சென்றாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">பத்மா, நின்றிருந்த சங்கரனை உட்காரச் சொன்னாள். கண்களை மூடிக்கொண்டு விட்டாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவள் பக்கத்தில் உட்கார்ந்ததும் சங்கரன், 'எனன பத்மா...' எனறான். 'சீ.... சீ நீ யார், பத்மா என்கிறாயே. ஏ சனியனே, என்னை ஏன் பீடித்து இருக்கிறாய், நீ போ’ என்று வேகத்தோடு திமிருவது போல உடம்பை நெளித்து முறித்துக்கொண்டு கண்களைத் திறவாமலே சொன்னாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவள் வாயினின்று ஜன்னி வேகத்தில் வந்தன வரர்த்தைகள்; மீறி வந்த வேகத்தினாலே, அவ்வார்த்தைகள் அவனை மிகக் குலுக்கி விட்டன. மனது</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">கலங்கியது; கண்கள் சுழன்றன. அந்த நிலையில் அவள் முகத்தைச் சற்று நோக்கிய போது அவள் மாசற்ற ஆத்மாவை நனகுணர்ந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">"சங்கரா, நான் என்ன சொன்னேன், சொல்லப் போகிறேன் எனற நிதானம் கிடையாது. வார்த்தைகளால் முடியாதபோது, பேச்சுக்கள் எவ்வளவு பயனற்றது என்பது தெரிகிறதா? ஆனால் அது முற்றிலும் உண்மை அல்ல. இவ்வகையாகப் பேசுவது, ஏன், உன்னை உன் ஜீவிய காலத்தில் வேகமாகத் தாக்காதா ?” என்றள் பத்மா.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'பத்மா சிறிது பேசாமல் இரு. களைப்பு ஏற்படும்' எனறு அவனால் நிதானமாகச் சொல்ல முடியவில்லை. கட்டுக் கடங்காமலே கண்ணீர் உதிர்ந்தன.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவள் உணர்ந்தவள் போன்று “தான் செய்வதற்கு தானே காரணம் என்ற இடம் கொடுக்கும் மூளை கெட்ட பின், அவர் செய்வதற்கு அவர் பாத்தியமா... நீ இப்போது வருத்தமடைவதற்கு நன் காரணமில்லை. பிறகு, நீ வருத்தம கொள்ளாதே... சங்கரா! ஏன் நீ அழவேண்டும்? எனக்காக ஏன் அழவேண்டும்? எனக்காக ஏன்? எனக்குப் பினனால், வேண்டாம்... வேண்டாம் சங்கரா, வருத்தத்திற்கு இடம் கொடுக்க வேண்டாம். நான் போகிறேன் திரை அருகில் இருந்தாலும், அப்புறம் என்ன என்று அறியக் கூடவில்லை; நீக்கியும் கண்டு சொல்ல முடியவில்லை. நீ பார்க்கும்போதே மறு பக்கம் போவதை நீ அறிந்து கொள்ள வேண்டின் சிறிது நேரத்தில் தெரிந்துகொள். வருந்தினாலும், கண்ணீர் விட்டாலும் இனி என்னைப் பார்க்க முடியாதவனாகப் போகிறாய். நான் போகும் போது - ” களைப்பு மேலிட்டதினால் சிறிது பேசாது நிறுத்தினாள்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">“சிறிது குனிந்து கேள். பேச முடியவில்லை. கிட்டே - கிட்டே ஆம் சற்று முன் விரும்பிய முகத்தின் கிட்டே. முன்பு நீ, முதுகின் கிட்டே, வெகு தூரத்தில் ஆனால் மிகக் கிட்டே. ஒரு - ஒரு -.” அவள் பேச்சுக்கள் நின்றன. அவள் கண்களின் ஜொலிப்பு கடுமையாயும், விகாரம் கலந்ததாயும் தோன்றியது. கண்களும் மூடின. சங்கரன் அறியாதே உதிர்த்த கண்ணீர், அவள் முகத்தில் சொட்டின. ஏதோ அவள் முகத்தருகில் சொல்ல நினைத்தவன் போன்று தன் முகத்தை வெகு சமீபமாகக் கொணர்ந்தான். சிறிது தயங்கினான். பத்மா, கண்களைப் பாதி திறந்தவள் மறுபடியும் இறுக மூடிக்கொண்டாள். ஒன்றும் தோன்றாமல் தலை நிமிர்ந்தான் சங்கரன். அவன் தன் தொண்டயில் அனடத்த விம்மலை வெளி வராமல் விழுங்கினான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">'போதும் - போதும்’ என்று ஆரம்பித்தாள் பத்மா. 'போதும்' என்றே முடிவடைந்துவிட்டது அவள் பேச்சு. அவள் முகத்தில் சிறிது ஆனந்தக் குறி- அது மறைந்தது பனழயபடி, சிறிது சென்று அவள் அழுதாள். வாய் விட்டில்லை; தன் ஆத்மா உருகி கண்களின் வழியாக ஓடுவதை தான் விழிக்காது தெரிவித்தாள். திரும்பவும் பழைய படி; முகத்தில் ஒரு சிரிப்பு. தூங்கும் குழந்தை ஆனந்தக் கனாக் கண்டு புன் முறுவல் பூப்பது போன்று... ஏதோ ஒரு வேகம். கடுமையில் மிகத் தணிவு பெற்றது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">கண்கள் மூடின. வாய் எதையோ முணுமுணுத்தது, ஒரு தரம் மார்பு மூச்செரிந்து அசைவற்று நின்றது.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">சங்கரன் எழுந்து நின்றான். குனிந்து அவள் காது கேட்கும் வண்ணம், மெதுவாக, 'பத்மா நன்றாகத் தூங்கு, களைப்படைந்தாய். பிறகு பார்க்கிறேன் நன்றாகத் தூங்கு' என்று ஆத்திரத்தில் பல்லைக் கடித்துக்கொண்டு, நன்கு வாய் திறக்காமலே சொன்னான். அவன் உடம்பெல்லாம் குலுங்கியது. ஏதோ மனதில் குடிகொள்ள யத்தனித்ததைக் கண்டு நடுங்கினான். நிச்சயத்தைக் கண்டு உணரத் தயங்கிப் பயந்தான். குளறிக்கொண்டு, ஆத்திரமாகக் கையை உதறிக்கொண்டு 'நான் மறுக்கிறேன். நான் மறுக்கிறேன்' என்று முணுமுணுத்துக்கொண்டே வெளியேறினான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவன் மனதில் துக்கம் இல்லை. கண்களும் வரண்டு துக்கம் கடந்த பார்வையைக் கொடுத்தது. வீட்டு வாயிலில் சேஷப்பய்யரையும், டாக்டரையும், கண்டான். 'பத்மா.?' என்றதற்கு 'நன்றாகத் தூங்குகிறாள்’ என்று சொல்லி விட்டு நடந்தான். தன் வீட்டை அடைந்து உள் சென்றவன், மறுநிமிடம் வெளிவந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">அவன் அவ்வூர் சாலையை அனடந்தபோது, ஊரிலிருந்து அழுகைக் குரல் கேட்டது. ஒன்றும் புரியாது, தனியே தன் வழி நடந்தான்.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">பளீரென்ற பகலும் மனதில் இருண்டது, தனிவழிப்போக்கன் போன்று, வாழ்க்கைப் பாதையில் அலுத்துச் சலித்தும், பின்னும் வழிகடத்தவேண்டி, நடந்தான். காலடியும், ஒளி கொள்ளாது, இலேசு படாது, புழுதிப் புகையைக் கண்டது. கேலி செய்து நகைப்பது போன்று மெல்லென, காற்று வீச ஆரம்பித்தது... காலடியினினறு கிளம்பிய ஒழுங்கான இடைவிடா சப்தம் 'பாழ்பட்டு' என்று ஒலித்தது. இலையற்ற கிளைகளில் சமைந்து நின்ற உருவமற்ற காற்று, 'பாழ்பட்டு' எனறு மனமுடைந்து ஒலித்து ஒடி, வீசும் காற்றுடன் கலந்தது. எட்டி நின்றபாழ்மண்டபம் மெளனமாகக் கேட்க அதைத் தாண்டிச்' சென்றது...</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">எனனுடைய காரியமும் முடிந்துவிட்டது. எனனால் கூடுமானவரையில் சங்கரனைப் பற்றிய வாழ்க்கையை சொல்லிவிட்டேன். இந்நிகழ்ச்சி நான் அறிந்தது, என் மனதை எவ்வகையில் மாற்றிவிட்டது என்று என்னால் சொல்ல இயலவில்லை.</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">இன்றோடு என் ஒய்வு நாள் முடிகிறது. நாளை முதல் பழையபடி ஆபீஸ் அலுவல்கள்தான். பேனா பிடித்து 'எழுது- எழுது’ என்று எழுத வேண்டும்</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">என் தலை எழுத்தையா மாற்றி எழுதப்போகிறேன். சீ சீ ! இல்லை. தலை எழுத்துதான் ‘எழுது எழுது’ என்று எழுதுகிறேன், பந்தம் சுற்றும் காற்றாடியின் கீழ் மண்டை வறள, ‘ ‘எழுது- எழுது- தான் ’ .......</span><br>
<br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">
.<span style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 20.591999053955078px; background-color: rgb(255, 255, 255);"> - தினமணி வருஷமலர் 1937</span></div><div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><br style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;"><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 15.8400001525879px; line-height: 20.5919990539551px;">நன்றி : தட்டச்சு - ரா ரா கு</span></div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-90748113266722880292014-12-18T19:04:00.001+05:302014-12-18T19:04:25.267+05:30கவிஞர் ஞானக்கூத்தனுக்கு ‘விஷ்ணுபுரம் இலக்கிய விருது’ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-rdfEp_BwKJ0/VJLWzj0HHrI/AAAAAAAAOUw/kdmOtA4tGLU/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-rdfEp_BwKJ0/VJLWzj0HHrI/AAAAAAAAOUw/kdmOtA4tGLU/s1600/unnamed.jpg" height="320" width="225" /></a></div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
மூத்த எழுத்தாளர்களை கௌரவிக்கும் பொருட்டு நம் நண்பர்களால் உருவாக்கப்பட்ட விருது ‘விஷ்ணுபுரம் இலக்கிய விருது’ . எல்லாவகையிலும் அடுத்த தலைமுறையினரால் அளிக்கப்படுவதாக இருக்கவேண்டும் இது என்பதை ஆரம்பத்திலேயே கவனத்தில் கொண்டோம்.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
இதுவரை ஆ.மாதவன், பூமணி, தேவதேவன், தெளிவத்தை ஜோசப் ஆகியோருக்கு இவ்விருது வழங்கப்பட்டுள்ளது. இம்முறை மூத்த கவிஞர் ஞானக்கூத்தனுக்கு வழங்கப்படுகிறது.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
ரூபாய் ஒரு லட்சமும் நினைவுப்பரிசும் அடங்கியது இது.வழக்கமாக பரிசுபெறுபவர் பற்றி ஒரு நூல் வெளியிடப்படும். இம்முறை நண்பர் கெ.பி.வினோத் ஞானக்கூத்தனைப்பற்றி தயாரிக்கும் ஆவணப்படம் ஒன்று வெளியிடப்படுகிறது.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
வரும் 28-12-2014 அன்று கோவையில் இவ்விழா நிகழவிருக்கிறது.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
ஞானக்கூத்தன் தமிழின் நவீனத்துவத்தை உருவாக்கிய முன்னோடிக்கவிஞர்களில் ஒருவர். கசடதபற என்னும் முக்கியமான சிற்றிதழின் பின்னணிச் சக்தியாக விளங்கியவர். தமிழின் அங்கதக்கவிதைகளின் முன்னோடி. கூரிய நவீன மொழியில் எழுதிய கவிதைகள் மூலம் கவிதையின் இயல்பையே மாற்றியமைத்தவ<span style="font-size: 14px; line-height: 20px;">ர்</span></div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
<span style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span></div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
மாலையில் விருதளிப்பு விழா. இடம் - <strong style="box-sizing: border-box;">நானி கலை அரங்கம், மணி மேல்நிலைப் பள்ளி, கோவை</strong></div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
ஞானக்கூத்தன் பற்றி கெ.பி.வினோத் எடுத்த ஆவணப்படத்தை இயக்குநர் வசந்தபாலன் வெளியிடுகிறார். <strong style="box-sizing: border-box;">விழா தொடங்குவதற்கு முன்னர் 5 மணிக்கு இந்த ஆவணப்படம் திரையிடப்படும்</strong><br style="box-sizing: border-box;" />விஷ்ணுபுரம் விருதை மலையாளக் கவிஞர் டி.பி.ராஜீவன் அளிக்கிறார்.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
கவிஞர் புவியரசு, எழுத்தாளர்கள் சா.கந்தசாமி, பாவண்ணன், கவிஞர் இசை ஆகியோர் பேசுகிறார்கள்.</div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
-ஜெயமோகன் </div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #2f3e46; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 20px; margin-bottom: 18px; padding: 0px;">
<br /></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8291760685245823600.post-57178847208452832602014-07-27T00:06:00.000+05:302014-07-27T00:06:45.582+05:30மௌனியின் அபூர்வ புகைப்படங்கள்
<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center">
<a href="http://lh4.ggpht.com/-GQatz2sUCNI/Togtag3tmUI/AAAAAAAAH1I/HzfmsfcVFu8/s1600-h/mouni1%25255B3%25255D.jpg"><img alt="mouni1" border="0" height="298" src="http://lh4.ggpht.com/-wgbraGVCXyI/TogtbXpqOmI/AAAAAAAAH1M/X985F8JgeCk/mouni1_thumb%25255B1%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="mouni1" width="386" /></a> </div>
<div align="center">
</div>
<div align="center">
<a href="http://lh6.ggpht.com/-hU3KrJEFXlI/Togtb756xRI/AAAAAAAAH1Q/vW-hRRWwm5A/s1600-h/mouniandvesa02%25255B4%25255D.jpg"><img alt="mouniandvesa02" border="0" height="322" src="http://lh5.ggpht.com/-LOGvOSl9UrY/TogthvQq6VI/AAAAAAAAH1U/z6MucX8mqFw/mouniandvesa02_thumb%25255B2%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="mouniandvesa02" width="386" /></a> </div>
<div align="center">
<a href="http://lh4.ggpht.com/-pvVeRWx93VY/TogtiRpC4KI/AAAAAAAAH1Y/rKAXnWO1gZ0/s1600-h/mounivesA%25255B3%25255D.jpg"><img alt="mounivesA" border="0" height="325" src="http://lh3.ggpht.com/-J4VrWu8Guj8/Togti_ijkHI/AAAAAAAAH1c/zR7f4hfkkH8/mounivesA_thumb%25255B1%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="mounivesA" width="372" /></a> </div>
<div align="center">
<a href="http://lh4.ggpht.com/-Nb4xCAiINy0/TogtjjVxhfI/AAAAAAAAH1g/HjI2pmTbEnM/s1600-h/mouni2%25255B3%25255D.jpg"><img alt="mouni2" border="0" height="402" src="http://lh3.ggpht.com/-RH6fVBD1zgk/TogtkNQOFSI/AAAAAAAAH1k/lTUnK07KKH0/mouni2_thumb%25255B1%25255D.jpg?imgmax=800" style="border-bottom-width: 0px; border-left-width: 0px; border-right-width: 0px; border-top-width: 0px; display: inline;" title="mouni2" width="307" /></a></div>
</div>
Ramprasathhttp://www.blogger.com/profile/13238732584481082992noreply@blogger.com0